Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-12 / 135. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 12. Családi kör 13 HÉTVÉGI OLVASMÁNY Levél a szerkesztőhöz - Nem megyek Amerikába KRÚDY GYULA Mélyen tisztelt Szerkesztő Bará­tom, nemigen untatlak a magam dolgaival, mert voltaképpen nin­csenek is olyan dolgaim, amelyek érdekesek leltemének. Már eszten­dők óta mindent a magam kedvéért vagy elkedvetlenítéséért csinálok. Éppen az életmódom, magányom, nemtörődésem engedi meg ezt a horribilis luxust. Most azonban mégiscsak elő kell hozakodni a Re­metével, állj elő, vén Márkus, vedd le a süveged, és mondd el szépen sorjában, hogy mi történt veled a pünkösdi ünnepek alatt, amely dol­gok megzavartak mindennapi teen­dőidben. Levelet hozott Szabó bácsi Amerikából (mert az én házam tá­ján a levélhordónak, kéményseprő­nek, újságos asszonynak, házaló ke­reskedőnek, hivatali kézbesítőnek, házalónak éppúgy szokás ismerni a nevét, mint valami falusi házban). A levelet Edward K. (azért nem írom ki a teljes nevét, hogy megkí­méljem őt mindenféle levelektől) Los Angelesből 352 W. 96 St. írja, aki egyszerűen meghív Amerikába. Hallotta, hogy beteg voltam, hallot­ta, hogy nem vagyok gazdag em­ber, hogy könyveket írok (mennyi mindent meghallanak Los Angeles­ben!), hagyjam ott tehát a Margit­szigetet, és menjek Los Angelesbe, ahol legutóbb is 15 000 dollárt fi­zettek Biró Lajosnak Hotel Imperial című darabjáért. Ott van még Vajda Ernő, Bánky Vilma, Fülöp Ilona, Kertész Mihály és mások, akiknek mind jól megy a soruk, mert a vál­lalkozók „bolondjai a külföldi dol­goknak mostan”. Tehát csak nyu­godtan üljek hajóra, a hajójegyet küldi Zukor Gyula, aki amúgy is nyíregyházi ember, tehát földim. Edward K.-nak még nem válaszol­tam, talán nem is fogok válaszolni, mert sok levelet kell előbb megírni. De annyi bizonyos, hogy nem me­gyek Amerikába. Valamikor a falusi embereket csábítgatták ilyenformán Ameriká­ba, mint mostanában a színészeket és írókat. Hát az nagyon rendjén volt, hogy a felvidéki szegény tóto­kat, a szabolcsi feketeöklű fóldmí- veseket, az elszánt magyarokat hajóteherszámra vitték Amerikába. De már túl vagyunk ezeken a dolgo­kon, már kiábrándulhattunk Ame­rikából és mindazokból a hóbortok­ból, amelyek egész nemzedékeket foglalkoztattak. Mit csinálnék én Amerikában, közeledvén az ötvene­dik évemhez, amikor semmi szí­nészprodukciót, kalandosságot, bukfencet és kétszínűséget többé megtanulni nem tudok és nem is akarok. Mit csinálnék én 15 000 dollárral ott az émelygős idegen­ben, amikor lépten-nyomon az jut­na eszembe, hogy itthon, szegény Magyarországon koplalnak a bará­taim? Igen, jó volna a 15 000 dol­lár, de csak itthon, Pesten, ahol a 15 000 dollárnak még valóban ezeregyéjszakái értéke van, ahol házat, kis kertet, szép sírhelyet és jó barátságot lehet venni 15 000 dollá­rért. Ha ide küldenék a 15 000 dol­lárt, nem mondom, hogy meghara­gudnék Szabó bácsira, ha egy na­pon beállítana vele. De hajóra ülni, vonatra szállni, idegen emberekkel idegenkedni, keserűnek érezni az édeset, ke­ménynek a puhát, hamisnak az ég­boltozaton ragyogó csillagot, új em­beri arcokon kitanulmányozni, hogy mit mond a mosoly, mit jelent a torzítás, mi igaz a tekintetből, és mit fúrnak-faragnak a gondolatok, hol fojtogatnak a kitárt karok, és mikor nyílik ki a bicska a zsebben: 15 000 dollárt nekem nem ér meg egy új világ megismerése. Nem éri meg, tisztelt Edward K., hogy még csak gondoljak is a maga 15 000 dollátjára: az áldozat, hogy leves­sem régi köntösöm, elváltoztassam az arcomat, ugrándozzak, mikor ül­dögélni szeretek, kacagjak, amikor semmi kedvem nincs hozzá, aspi­ránsnak mutatkozzam, amikor vég­eredményében nem aspirálok sem­mire, új terhekkel rakjam meg a vál- lamat és új eszmékkel a gondolatai­mat, kiszeressek régi nagyokból új nagyok kedvéért, új lépéseket ta­nuljak, amikor a régiekkel még va­gyok elégedve (miután bebizonyul­tak, hogy szerencsétlenek voltak), új lélegzetvétel, új alvás, új napi te­endő kavarodjon a tagjaimba, és so­ha többé ne tudjak úgy szippantani levegőt, mint hazámban szoktam, úgy aludni, mint egy vén szőlőtőke, amely évről évre kevesebb gyümöl­csöt terem, de mindig tudja a köte­lességét; új napi teendőket venni a nyakamba, amikor a meglévőkkel sem bírok elkészülni. Nem, kedves Edward, nem ér meg nekem annyit a maga 15 000 dollárja, hogy vándormadárrá tud­jak válni, hogy távoli szemlélője le­gyek hazámnak egy közömbös csil­lagról, hogy ne halljam többé hazai hangjainkat, a veszekedéseket, a pörlekedéseket, az irigységeket - hogy megismerkedjek egy új beteg­séggel, a honvággyal. Azt hiszem, minden betegség között ez a hon­vágy nevű betegség az egyetlen, amely elviselhetetlen. Hát pénzért vegyek betegséget magamnak, ami­kor amúgy is van belőle elegendő? Kedves Ödön úr, nem megyek Los Angelesbe, mert azt a 15 000 dollárt, amelyről szó van, az utóbbi években (amikor mindig csak hal­lottam róla, de személyesen meg nem ismerhettem) úgy megutál­tam, mint valami csúf ragályt, amely elcsúfítja, eltorzítja, elgörbíti a régen nemesnek látott magyar ar­culatokat. -Ez a 15 000 dollár (kép­zelem, mennyi kevés lehet az Ame­rikában) okozta azt, hogy itthon Magyarországon elfelejtettünk ma­gyarok maradni az elmúlt szörnyű évek alatt. Ez a nyomorult 15 000 dollár volt az okozója annak, hogy a megsértett madár könnyűszerrel csapott föl vándormadárnak, holott az itthoni köleshez volt szokva. Ez a Los Angeles-i ígéret hördült föl az emberekben, amikor a hazai ostor- suhintásokat érezték - bizony ér­demtelenül. De én már csak itt ma­radok, mert nem tudnék új, még boldogabb világhoz szokni. Az em­ber végül beleszeret a boldogtalan­ságba, mint a betegségbe. (1927) A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Gyümölcsborok Hullott gyümölcsből készült al­mamust Vegyünk 200 kg apró almát. Szétmorzsolva és kipréselve kb. 60 liter levet ereszt, ehhez vegyünk 180 liter vizet, hagyjuk két napig állni erjedésben, azután kétszer préseljük ki. Az első préselés csak gyenge legyen, a visszamaradt masszát legjobb még egyszer meg­őrölni, azután erősen kipréselni. A mustot vödörbe öntjük. 50 liter víz­ben oldjunk fel cukrot. Ha a hulló alma későn érő, 15 kg cukor szüksé­ges, míg korábban érő almához 10 kg cukor is elegendő. A cukorolda­tot töltsük be a vödörbe, adjunk hozzá 100 gr borkősavat, 10-15 gr tannint, tegyük reá az etjesz- tődugót. Az erős eijedés lezajlása után a must ihatóvá válik. Szederbor Különösen a napon érett gyü­mölcs ad kiváló, erős italt. 3 kg érett szederhez 5 gr citromsavat, 2 gr klórammóniumot adunk és lefor­rázzuk 2 liter fövő vízzel. Lehűlés után hozzáadjuk a csírázó Bierker Portér-seprőt, jól letakaijuk és 48 óráig állni hagyjuk. Azután gyü­mölcsprésen keresztülpréseljük. Ahol nincs prés, asztalkendőt is le­het használni, fakarikákat húzva bele. A kipréselt lébe 1 kg kristály- cukrot teszünk, melyet előzőleg víz­ben felolvasztunk. A cukrot aprán­ként kell hozzáadni. A levet kosár­palackokba töltjük. A parafadugóra két, vízbe áztatott zselatinlapot te­szünk, hogy a palack nyakszéléig, minden oldalról elzárják a levegőt. A szénsav az eijesztőcsövön keresz­tül távozik. Áfonyabor A friss bogyót kipréseljük, min­den liter lére fél-háromnegyed liter vizet számítunk és 10 liter ilyen mód hígított áfonyamustra 2-2,5 kg cukrot. Megfelelő nagyságú, szőlő­zöld hordóba tesszük, nem töltjük meg egészen és etjesztődugóval zátjuk el. Az áfonyamust nehezen indul erjedésnek, ezért ajánlatos tiszta seprőt hozzáadni és azonkí­vül, hogy a seprőgombák szaporod­hassanak és kellőképpen fejlődhes­senek, nem árt némi szalmiákot is beletenni. A helyiség 20-23 °C hő­mérsékletű legyen. Ha az áfonya­bor teljesen kiforrott és megtisztult, más zöld hordóba húzzuk le, szájig töltjük és jól eldugaszoljuk. Bodzabor Különösen Franciaországban és Angliában készítik, Frontignac né­ven ismert. Olcsó, hosszú fekvés után kitűnő ízű bor. 17 kg érett, szá­rától megfosztott bodzabogyót 2 óra hosszat 8-9 liter filtrált esővíz­ben főznek. A levet durva vásznon átszűrik, a maradékot kis zsákocs­kában kinyomják. A levet cukorral 1 óra hosszat főzik (1 liter lére 280- 360 gr cukrot számítanak). Azután kiöntik kő- vagy faedénybe és kihű­lik. Langyos állapotban 4 evőkanál seprővel erjedésbe hozzák. 12-15 óra múltával hordóba töltik a bort és éppen úgy kezelik a pincében, mint az újbort. 3-4 hónap múlva már lehet húzni palackokba, de le­húzás előtt többször új hordóba át­önteni, hogy több ideje legyen meg­ülepedni. Ribizlibor Teljesen érett ribizliszemeket óvatosan összenyomunk, hogy a magok össze ne zúzódjanak. Az összetört masszára kevés vizet és cukrot teszünk, aztán fedett edény­ben két napig hűvös helyen hagy­juk. Akkor kinyomjuk a levét, hor­dókba öntjük. A hordókat nem sza­bad teljesen megtölteni, erjesztődugóval zárjuk el. Az első heves erjedés után, amely 20-25 foknál történik, lefejtjük a fiatal ribizlibort és tovább úgy kezeljük, mint a szőlőbort. Jó asztali bor 10 li­ter áttört masszára 20 liter vizet és 4-5 kg nádmézcukrot számítunk. Erős borhoz 10 liter összezúzott ri- bizkéhez 25 liter vizet és 12 kg cuk­rot adunk. Egresbor Az éretlen egresszemeket össze­zúzzuk, vigyázva, hogy a magot szét ne törjük, aztán ugyanolyan súlyú vízzel elkeverjük és egy fél na­pig állni hagyjuk. A levet azután ki­préseljük és kádba öntjük. Minden liter léhez 100 gr cukorport és 8 gr borsavat teszünk. Az edényt 25 fo­kos helyiségben tartjuk befedve. 18 óra múlva beáll az erjedés. Most csapig töltjük meg a hordókat vele. A folyadék egy részét arra tartjuk fenn, hogy utánatöltsük és a felszín­re gyűlő seprőhab a hordó csapján kifolyjon. Mihelyt a bor kiforrott, erősen beverjük a csapot, hűvös pincébe állítjuk a hordókat és de­cemberig hagyjuk erjedni. Három­szori lehúzás és derítés után élvez­hető. A borkészítésnél nagyon fon­tos, hogy a hordókat kellőképpen kitisztítsuk. Az e téren elkövetett legkisebb mulasztás is megbosszul­ja magát, mert a bor feltétlenül megromlik. Aki tehát nem alaposan jártas a mesterségben, ne sajnálja a költséget, hanem adja át a hordókat tisztítás végett egy megbízható ká­dárnak. Ha a megtisztított hordó­kat nem veszik azonnal használat­ba, ne felejtsük el használat előtt ki- kénezni és a must betöltése előtt hi­deg vízzel többször, alaposan kiöb­líteni. Ajánlatosabb azonban a hor­dókat közvetlenül tisztítás után használatba venni. Mielőtt a hordó­kat megtöltjük, válasszuk ki a meg­felelő helyet, ahol aztán állandóan maradhatnak, mert a későbbi áthe­lyezés káros. Ha a hordó megfelelő helyen áll, a csap felső szájáig tölt­hetjük meg musttal, néhány nap múlva megkezdődik az erjedés, ilyenkor néhányszor utána kell néz­ni, hogy a habot a csapnyíláson át eltávolítsuk és friss, hideg vizet önt­sünk utána a hordóba. Ha a hordó állandóan tele van, a hab magától kifolyók. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ Június 5-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3c, 4b. A Lilium Aurum ajándékát Csermák Zsuzsanna, nagymagyari kedves olvasónk nyerte. 1. Hányszor volt módosítva a csa­ládjogi törvény 1989 után? a) nyolcszor b) hétszer c) hatszor 2. Melyik országban büntették a házas­ságtörést egészen a közelmúltig? a) Franciaországban b) Olaszországban c) Spanyolországban 3. Ki Allan Pease? a) ausztrál pszichote- rapeuta Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kér­déseire. A megfejtést levelező­lapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltün­tetni a sajátját sem. Mert ha ve­lünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével az AB-ART ajándékát is megnyer­heti. Beküldési határidő: június 16. b) amerikai lelkész c) angol író 4. Mi volt a Lourdes-ban meg­esett csodá szemtanúja? a) tanár b) orvostanhallgató c) színész 5. Hogy hívják Krúdy postá­sát? a) Márkus b) Zukor Gyula c) Szabó bácsi CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents