Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-12 / 135. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) HÉTVÉG(R)E A világegyetem értelme TALLÓZÓ WSJE Úgy tűnik, Izrael megnyerte a Hamász szélsőséges szervezet elleni háború legújabb fordulóját, s ez a palesztin felkelés, a „második intifáda” végét jelezheti - írta a The Wall Street Journal európai kiadása. Az elmúlt három hónapban egyeden sikeres öngyilkos merénylet sem történt Izraelben. A zsidó államnak sikerült lefejeznie a Hamászt, és az izraeliek által felállított biztonsági kerítés „végtelenül megnehezíti”, hogy az öngyilkos merénylők eljussanak célpontjaik közelébe. Az amerikai lap - amely számtalanszor bírálta már az európai média és különböző európai vezetők magatartását, azt, hogy automatikusan elítélik a terroristák elleni izraeli megelőző akciókat - elégedetten állapítja meg, hogy szerencsére az izraeliek nem hallgattak ezekre a bírálatokra. így például a Hamász vezetőjének, Jaszin sejknek a meggyilkolása után az európai politikusok java része azt állította, hogy az még nagyobb vérfürdőhöz vezet. Az európai vezetők nagy része elítélte a biztonsági kerítés megépítését is, ám a lap szerint például Gil- boa térségében, ahol korábban évente több száz terrorista akció volt, a fal felállítása óta egy sem. Ráadásul a fal a palesztinoknak is hasznos, hisz Dzse- nínből kivonulhattak a járőröző izraeli egységek, s kezd fellendülni a gazdasági élet. AL-HAJÁT Moammer el-Kadhafi líbiai vezető lemondását vagy megbuktatását szorgalmazta a sza- úd-arábiai tulajdonban lévő lap. „Kadhafi támogatja a terrorizmust. Az 1969-ben pucs- csal hatalomra jutott Kadhafi sohasem volt alkalmas, sem jogosult Líbia vezetésére. Tönkretette hazáját, eltékozolta annak gazdagságát, bujtogatta a terroristákat” - írta a legtekintélyesebb pánarab lap. Utalt arra is, hogy az észak-afrikai arab ország vezetője fenyegette szomszédait, a nyolcvanas években megszállta Csád északi részét. A terroristákkal való együttműködéséről árulkodik az a most napvüágra jutott információ is, hogy összeesküvést szőtt Abdallah bin Abdel- Azíz szaúdi trónörökös meg- öletésére. A cikk szerint Kadhafi szándékai semmivel sem jobbak, mmt Szaddám Huszei- néi. Az amerikai külügyminisztérium Líbiát is nyilvántartja a terrorizmust támogató államok listáján, de hangsúlyozza, hogy javul az ország magatartása. Azért is javult az amerikai-líbiai viszony, mert Tripoli részben leszerelte tömegpusztító fegyvereit. Megzavarhatja viszont a javuló viszonyt az az új leleplezés, amelyet csütörtökön hozott nyüvánosságra az amerikai média: Kadhafi terrorszervezetekkel együttműködve összeesküvést szőtt a szaúdi trónörökös megöletésé- re. Az amerikai tömegtájékoztató eszközök részint Abdurahman Alamoudi Virginiában bebörtönzött amerikai muzulmán vezetőre hivatkoztak, aki sokáig kapcsolatban állt Kadhafival, részint Mohammed Iszmael volt líbiai titkosszolgálati tisztre, aki szaúdi fogságban van. A belga miniszterelnök a héten bejelentette, hogy náluk lassan át lehetne térni a négynapos munkahétre, így hétfőtől csütörtökig napi kilenc és fél órát kellene dolgozniuk, s péntektől már hétvége lenne. NAGY ANDRÁS Egy barátom erre azt mondta, hogy ilyen jó ötletei neki is vannak, például az, hogy nálunk az egész nyugdíjrendszer hibás. Az embereknek az iskola befejezése után kellene elmenniük nyugdíjba, majd negyvenéves korukban munkába állhatnának. így megoldódna a jelenlegi nyugdíjasok örök problémája, hogy nincs mit TUBA LAJOS A választások előtt szerencsére nem volt holtszezon és mivel nálunk a kampány sem vált belpolitikai háborúvá, a kedvező hírekkel kapcsolatban sem kell tartanunk politikai fogástól. Végre közzétették a nyugdíjreform harmadik pillérének javaslatát. Ez sokáig a levegőben lógott, főként azért, mert a reform tavalyi átszabása után, amikor a normális országokkal ellentétben a kommersz életbiztosításokat kizárták az állami támogatási rendszerből, a DDP-nek (Doplnkové Dőchodkové Poistenie) nevezett furcsa meciarista képződmény számára alig maradt levegő. Mielőtt valaki felhördülne, közlöm, az állam számára minden megoldás előnyös, amelynek köszönhetően a polgárai nem verik el a megkeresett pénzüket, hanem évtizedekre önként lemondanak róla, így növelve a gazdaságba jutó pénz mennyiségét. Ezért szokás - általában adókedvezménnyel - támogatni a nyugdíjrendszerek harmadik pilléreként minden elképzelhető, mondjuk legalább húszéves távlatú takarékoskodást. A nyugdíjreform kidolgozására felállított Dream Team (álomcsapat) eleinte így is becsinálniuk, s a fiatalok sem panaszkodnának a kevés szabadságra. Azt, hogy az egész vajon milyen hatással lenne a nemzetgazdaságra, egyelőre nem vizsgálta. Hogy a gazdaságnál maradjunk, Ivan Miklós tegnapelőtt örömmel jelentette be, hogy az első negyedévben végre nálunk is emelkedni kezdtek a reálbérek. Mindannyiunk kedvenc pénzügy- minisztere, több hölgy ismerősöm szerint a legsármosabb szlovák politikus, gyorsan ki is számolta, hogy egy átlagos négytagú család bevétele 894 koronával nőtt havonta. Az év eleji áremelések, az adórendszer átalakítása után havonta 852 koronával költ többet a család, így komoly, 42 koronás megtakarításról, avagy növekedésről beszélhetünk. A kedves olvasó most akár szélt. A pénzügyminisztérium azonban nagyon gyorsan megijedt a minden oldalról záporozó reformok költségvonzatától és a lovak visszafogásának a harmadik pillér is áldozatául esett. A végeredmény a következő: állami támogatásra csak a jelenleg DDP- nek nevezett konstrukció számíthat, ezen kívül minden a körön kívülre szorult. A szociális ügyi minisztérium képes volt érvényesíteni akaratát a pénzügyminisztériummal szemben, így állami prémium helyett marad az adóalap csökkenés (24 ezer koronáig). A DDP 500 ezer ügyfele januártól könyörögve kéri majd munkaadóját, nehogy befizessen valamit is a számlájára. Ebből ugyanis adót kell fizetnie, miközben haszna csak nyugdíjas korában lesz belőle. Végezetül a most járulékos nyugdíjbiztosítóknak nevezett részvénytársaságok szabványos pénzügyi társaságokká alakulnak. A mostani állapot annak idején kedvezett Mecia- réknak, az új forma pedig a betéteseknek jelent majd nagyobb biztonságot. Vagyis harmadik pillér lesz, csak éppen nagyon vékony szeletét képezi majd a nyugdíjbiztosítási piacnak. Egye fene, örüljünk neki, hogy legalább az első két pillért elfogadfel is mordulhatna, hogy nem szé- gyelli-e magát a miniszter emiatt még sajtótájékoztatót is tartani. Mert ugye a 42 az semmi. Ez viszont egy komoly tévedés. A negyvenkettő az az élet, a világ- egyetem és a mindenség értelme. Legalábbis Douglas Adams szerint. A híres sci-fi paródia író a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvében elmeséli, hogy az emberiség, miután megalkotta a világ legokosabb számítógépét, egyetlen kérdést tett fel neki: Mi az élet, a világegyetem és a mindenség értelme? A gép több száz éven keresztül gondolkodott, majd végül kibökte, hogy 42. Na most, Ivan Miklósnak vagy van humora, és ezért választotta ezt a számot, vagy nincs, s akkor meg komolyan ciki az egész. Majd megkérdezem tőle. hatóvá faragták, ez is szép teljesítmény volt tőlük. A statisztikai hivatal csütörtökön nyilvánosságra hozta az első negyedéves gazdasági eredményeket. Ezek után mindenki kapkodja a levegőt, cáfolja, hogy a gazdaság túlságosan felpörgött volna, a pénzügyminiszter pedig a többletbevételeket a költségvetési hiány csökkentésére szánja. Ilyenkor persze mindenkit az érdekel, vajon őt mennyiben érinti a makrogazdasági fellendülés. Az elemzések erre is választ adtak: a dolgozók reáljövedelme nőtt, a nyugdíjasoké szinten maradt, a szociális segélyen élőké csökkent. A nagyobb szórás az első csoportban feltételezhető. Egy ötezer koronás havi jövedelemnövekedés Pozsonyban a statisztikában jó pár vidéki jövedelem stagnálását képes elfedni. Még egy jó hír: a héten üzembe helyezték az elektronikus berendezésekből származó hulladékok újrafeldolgozására szolgáló üzemet. Ez újabb lépés egy fenntartható rendszer kialakítására, amikor nem az lesz az üzlet, hogy a Csallóközben ötévenként újabb húszméteres szeméthegyet hordjanak össze, hanem minden feldolgozható anyag visszakerüljön a körforgása. HETI GAZDA(G)SÁG A nyugdíjreform soványka vége VENDÉGKOMMENTÁR Tét kerestetik POLÁK LÁSZLÓ Deresedő halántékkal, esetleg szakállal ezt is megértük: elsőválasztók leszünk holnap, tessék hozzánk ilyen módon közelíteni. Csak a kákán is csomót keresők fogják e tény jelentőségét kétségbe vonni azzal, hogy hát ami az európai parlamenti választásokat illeti, a kicsike Szlovákiában mindenki elsőválasztó lesz, európai képviselőt itt még soha senki nem választott. Mondom, a minden jóban rosszat is keresők nem számítanak, a tény tény: eurournákhoz járulunk, éspediglen életünkben először. A hét végén tehát választunk. És nem csak mi, niég háromszázötven millió európai polgártársunk; de jól hangzik. Vagy választanunk kellene. Most már ugyan eső után köpönyeg, de érdemes szemügyre venni, milyen is volt ennek a történelmi léptékű első eurová- lasztásnak a kampánya. Időnként azt sem tudtuk, hogy kampány van, mondjon bárki bármit, úgy látom, alig volt, vagy pedig valahol elveszett a sava-borsa. Ebből persze következtethetnénk arra is, hogy babra megy a játék. A játék ugyan általában nem babra szokott menni, de most úgy tűnik, arra megy. Nem egyértelmű számunkra a tét. Illetve a tét kérdésében még maguk az érintett politikusok is meglehetősen bizonytalanok voltak. Mert az ingatag, kis többségű, vagy éppenséggel kisebbségi kormányok majd megszakadtak annak hangoztatásában, hogy ennek a választásnak nincs belpolitikai tétje, s eredménye nem a kormányváltás lesz. A kormány nyakán lihegő ellenzéknek persze merőben más volt a véleménye. Elvárják az euroválasztástól, hogy csattanjon belpolitikaüag is. Hogy amennyiben a kormány és koalíciója elvérzik, kevesebb mandátumhoz jut, akkor igenis tessék megbukni. Persze, ez a logika is sántít, akárcsak az, hogy amennyiben a koalíció veszít, nem történik az égvilágon semmi. Véget ért hát a kampány. A hiba természetesen bennem keresendő, hogy nem vettem észre, mikor kezdődött. De hát másfajta kampányokhoz vagyunk mi itt szokva, olyanokhoz, amikor egymás torkának ugranak, amikor nagyokat mondanak tisztelt politikusaink. Egészen biztos, hogy hatásos lett volna egy ilyen típusú ígéret: „Ha rám szavaztok, elérem, hogy mint 89 előtt, újra 5,60 lesz a kétki- lós kenyér és 1,70 a sör”. Persze, ez egy euróvicc, mert hogy ezek az árak euróbán értendők. A szerző a Pátria Rádió szerkesztője JEGYZET Állati jó dolgok TALLÓSI BÉLA BB, a megrögzött állatvédő mellé állok, ha arról kell dönteni, legyenek-e bika- és kakasviadalok, vagy engedjenek-e egymásnak felbőszített harci kutyákat, mert egyesek jól akarnak szórakozni azon, hogy szegény két- vagy négylábú viadorok addig vágják, marják egymást, míg egyikük ki nem leheli a lelkét. Ázt is irtózattal nézem természetfilmekben, ahogy vadállattok elkapják áldozatukat, és szétmarcangolják őket, de azt el kell fogadnom, hiszen ez számukra a táplálékszerzés természetes módja. De hogy azért ereszszenek egymásnak állatokat, hogy puszta szórakozásból a viaskodásuk»t nézzük, amiként a római császárok figyelték kéjesen a gladiátorok harcát!... hát, annak nem tapsolok. Iszonyodom minden olyan lépéstől is,»amely arra irányul, hogy beavatkozzék az állat természetes viselkedésébe. Ha madár lennék, alighanem minden farktoliamat kihullatnám attól a badarságtól, amellyel egy virginiai házaspár rukkolt elő. Pelenkát szabadalmaztattak papagájoknak, hogy szobatisztává tegyék őket. Mi több, e szerencsétlen, kalitkába zárt jószágoknak „repülőruhát” is terveztek. Olyan fejedelmi ha- cukát, melyre még pórázt is lehet erősítem, hogy a gazdik, ha kedvük tartja, úri passzióból, sétáltatni vihessék kedvenc díszmadarukat. Megértem, ha valaki szeremé elkerülni, hogy e nem szobatiszta teremtmények ne hagyják ott mindenütt a nyomukat, de ennek egyetlen kíméletes módja az, ha nem tartunk lakásunkban papagájt. És nem az, hogy pelenkát kötünk a pötyögtetőjére. Azzal a verdikttel se tudok teljességgel azonosulni, amely egy németországi településre vonatkoztatva úgy fogalmaz, hogy „tilos a kakasoknak és egyéb tollas jószágoknak a kukorékolás, a kotkodácsolás, a hápogás és a gágogás”. Az ítéletben az is szerepel, hogy ha valamely engedetlen kappan mégsem hajtana fejet, illetve taréjt eme végzés előtt, kénytelen lesz bevonulni az ólba, s ott aztán, zárt ajtó mögött kukorékolhat kedvére. Elismerem ugyan az állatoknak a tisztességes bánásmódhoz, a szabadsághoz és az élethez való jogát, de nem tudok maradéktalanul pártfogója lenni a túlzott állatszeretetnek sem! Irritál, ha arról tudósítanak kereskedelmi tévécsatornák bulvármagazinjai, hogy itt-ott kutyapanziót nyitottak, ahol elhelyezhetik kedvencüket a gazdik, ha hosszabb időre elutaznak otthonról. Itt luxusszolgáltatásokat nyújtanak a négylábú vendégeknek: külön szobát külön tévével meg habfürdőt thai masszázzsal. Az állatbabusgatás ilyen szélsőséges formájától teljesen kifordulok magamból. Nem csupán azért, mert igencsak meg kellene fontolnunk, hogyan bánunk házi kedvenceinkkel, hiszen képtelenek vüágosan tudtunkra adni, ínyükre van-e ez a fajta gondoskodás vagy sem. Hanem azért is mert nap mint nap látom, hogyan sínylődnek kéregetők (hadd ne mondjam, koldusok!) és hajléktalanok, akiket kutyába se vesznek.
