Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-12 / 135. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) HÉTVÉG(R)E A világegyetem értelme TALLÓZÓ WSJE Úgy tűnik, Izrael megnyerte a Hamász szélsőséges szerve­zet elleni háború legújabb for­dulóját, s ez a palesztin felke­lés, a „második intifáda” végét jelezheti - írta a The Wall Street Journal európai kiadá­sa. Az elmúlt három hónapban egyeden sikeres öngyilkos me­rénylet sem történt Izraelben. A zsidó államnak sikerült lefe­jeznie a Hamászt, és az izraeli­ek által felállított biztonsági kerítés „végtelenül megnehezí­ti”, hogy az öngyilkos me­rénylők eljussanak célpontjaik közelébe. Az amerikai lap - amely számtalanszor bírálta már az európai média és kü­lönböző európai vezetők ma­gatartását, azt, hogy automati­kusan elítélik a terroristák elle­ni izraeli megelőző akciókat - elégedetten állapítja meg, hogy szerencsére az izraeliek nem hallgattak ezekre a bírála­tokra. így például a Hamász vezetőjének, Jaszin sejknek a meggyilkolása után az európai politikusok java része azt állí­totta, hogy az még nagyobb vérfürdőhöz vezet. Az európai vezetők nagy része elítélte a biztonsági kerítés megépítését is, ám a lap szerint például Gil- boa térségében, ahol korábban évente több száz terrorista ak­ció volt, a fal felállítása óta egy sem. Ráadásul a fal a paleszti­noknak is hasznos, hisz Dzse- nínből kivonulhattak a járőrö­ző izraeli egységek, s kezd fel­lendülni a gazdasági élet. AL-HAJÁT Moammer el-Kadhafi líbiai vezető lemondását vagy meg­buktatását szorgalmazta a sza- úd-arábiai tulajdonban lévő lap. „Kadhafi támogatja a ter­rorizmust. Az 1969-ben pucs- csal hatalomra jutott Kadhafi sohasem volt alkalmas, sem jo­gosult Líbia vezetésére. Tönk­retette hazáját, eltékozolta an­nak gazdagságát, bujtogatta a terroristákat” - írta a legtekin­télyesebb pánarab lap. Utalt arra is, hogy az észak-afrikai arab ország vezetője fenyeget­te szomszédait, a nyolcvanas években megszállta Csád észa­ki részét. A terroristákkal való együttműködéséről árulkodik az a most napvüágra jutott in­formáció is, hogy összeeskü­vést szőtt Abdallah bin Abdel- Azíz szaúdi trónörökös meg- öletésére. A cikk szerint Kad­hafi szándékai semmivel sem jobbak, mmt Szaddám Huszei- néi. Az amerikai külügyminisz­térium Líbiát is nyilvántartja a terrorizmust támogató álla­mok listáján, de hangsúlyozza, hogy javul az ország magatar­tása. Azért is javult az ameri­kai-líbiai viszony, mert Tripoli részben leszerelte tömegpusz­tító fegyvereit. Megzavarhatja viszont a javuló viszonyt az az új leleplezés, amelyet csütörtö­kön hozott nyüvánosságra az amerikai média: Kadhafi ter­rorszervezetekkel együttmű­ködve összeesküvést szőtt a szaúdi trónörökös megöletésé- re. Az amerikai tömegtájékoz­tató eszközök részint Abdurah­man Alamoudi Virginiában be­börtönzött amerikai muzul­mán vezetőre hivatkoztak, aki sokáig kapcsolatban állt Kad­hafival, részint Mohammed Iszmael volt líbiai titkosszolgá­lati tisztre, aki szaúdi fogság­ban van. A belga miniszterelnök a héten bejelentette, hogy náluk lassan át lehetne tér­ni a négynapos munkahét­re, így hétfőtől csütörtökig napi kilenc és fél órát kel­lene dolgozniuk, s pén­tektől már hétvége lenne. NAGY ANDRÁS Egy barátom erre azt mondta, hogy ilyen jó ötletei neki is van­nak, például az, hogy nálunk az egész nyugdíjrendszer hibás. Az embereknek az iskola befejezése után kellene elmenniük nyugdíj­ba, majd negyvenéves korukban munkába állhatnának. így megol­dódna a jelenlegi nyugdíjasok örök problémája, hogy nincs mit TUBA LAJOS A választások előtt szerencsére nem volt holtszezon és mivel ná­lunk a kampány sem vált belpoli­tikai háborúvá, a kedvező hírek­kel kapcsolatban sem kell tarta­nunk politikai fogástól. Végre közzétették a nyugdíjre­form harmadik pillérének javas­latát. Ez sokáig a levegőben ló­gott, főként azért, mert a reform tavalyi átszabása után, amikor a normális országokkal ellentétben a kommersz életbiztosításokat ki­zárták az állami támogatási rend­szerből, a DDP-nek (Doplnkové Dőchodkové Poistenie) nevezett furcsa meciarista képződmény számára alig maradt levegő. Mi­előtt valaki felhördülne, közlöm, az állam számára minden megol­dás előnyös, amelynek köszön­hetően a polgárai nem verik el a megkeresett pénzüket, hanem év­tizedekre önként lemondanak ró­la, így növelve a gazdaságba jutó pénz mennyiségét. Ezért szokás - általában adókedvezménnyel - támogatni a nyugdíjrendszerek harmadik pilléreként minden el­képzelhető, mondjuk legalább húszéves távlatú takarékosko­dást. A nyugdíjreform kidolgozá­sára felállított Dream Team (álomcsapat) eleinte így is be­csinálniuk, s a fiatalok sem pa­naszkodnának a kevés szabadság­ra. Azt, hogy az egész vajon mi­lyen hatással lenne a nemzetgaz­daságra, egyelőre nem vizsgálta. Hogy a gazdaságnál marad­junk, Ivan Miklós tegnapelőtt örömmel jelentette be, hogy az első negyedévben végre nálunk is emelkedni kezdtek a reálbérek. Mindannyiunk kedvenc pénzügy- minisztere, több hölgy is­merősöm szerint a legsármosabb szlovák politikus, gyorsan ki is számolta, hogy egy átlagos négy­tagú család bevétele 894 koroná­val nőtt havonta. Az év eleji ár­emelések, az adórendszer átala­kítása után havonta 852 koroná­val költ többet a család, így ko­moly, 42 koronás megtakarítás­ról, avagy növekedésről beszélhe­tünk. A kedves olvasó most akár szélt. A pénzügyminisztérium azonban nagyon gyorsan megi­jedt a minden oldalról záporozó reformok költségvonzatától és a lovak visszafogásának a harma­dik pillér is áldozatául esett. A végeredmény a következő: állami támogatásra csak a jelenleg DDP- nek nevezett konstrukció számít­hat, ezen kívül minden a körön kívülre szorult. A szociális ügyi minisztérium képes volt érvénye­síteni akaratát a pénzügyminisz­tériummal szemben, így állami prémium helyett marad az adó­alap csökkenés (24 ezer koroná­ig). A DDP 500 ezer ügyfele janu­ártól könyörögve kéri majd mun­kaadóját, nehogy befizessen va­lamit is a számlájára. Ebből ugyanis adót kell fizetnie, miköz­ben haszna csak nyugdíjas korá­ban lesz belőle. Végezetül a most járulékos nyugdíjbiztosítóknak nevezett részvénytársaságok szabványos pénzügyi társaságok­ká alakulnak. A mostani állapot annak idején kedvezett Mecia- réknak, az új forma pedig a beté­teseknek jelent majd nagyobb biztonságot. Vagyis harmadik pillér lesz, csak éppen nagyon vé­kony szeletét képezi majd a nyugdíjbiztosítási piacnak. Egye fene, örüljünk neki, hogy leg­alább az első két pillért elfogad­fel is mordulhatna, hogy nem szé- gyelli-e magát a miniszter emiatt még sajtótájékoztatót is tartani. Mert ugye a 42 az semmi. Ez vi­szont egy komoly tévedés. A negyvenkettő az az élet, a világ- egyetem és a mindenség értelme. Legalábbis Douglas Adams sze­rint. A híres sci-fi paródia író a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvében elmeséli, hogy az emberiség, miután megalkotta a világ legokosabb számítógépét, egyetlen kérdést tett fel neki: Mi az élet, a világegyetem és a min­denség értelme? A gép több száz éven keresztül gondolkodott, majd végül kibökte, hogy 42. Na most, Ivan Miklósnak vagy van humora, és ezért választotta ezt a számot, vagy nincs, s akkor meg komolyan ciki az egész. Majd megkérdezem tőle. hatóvá faragták, ez is szép telje­sítmény volt tőlük. A statisztikai hivatal csütörtö­kön nyilvánosságra hozta az első negyedéves gazdasági eredmé­nyeket. Ezek után mindenki kap­kodja a levegőt, cáfolja, hogy a gazdaság túlságosan felpörgött volna, a pénzügyminiszter pedig a többletbevételeket a költségve­tési hiány csökkentésére szánja. Ilyenkor persze mindenkit az ér­dekel, vajon őt mennyiben érinti a makrogazdasági fellendülés. Az elemzések erre is választ adtak: a dolgozók reáljövedelme nőtt, a nyugdíjasoké szinten maradt, a szociális segélyen élőké csökkent. A nagyobb szórás az első csoport­ban feltételezhető. Egy ötezer ko­ronás havi jövedelemnövekedés Pozsonyban a statisztikában jó pár vidéki jövedelem stagnálását képes elfedni. Még egy jó hír: a héten üzembe helyezték az elektronikus beren­dezésekből származó hulladékok újrafeldolgozására szolgáló üze­met. Ez újabb lépés egy fenntart­ható rendszer kialakítására, ami­kor nem az lesz az üzlet, hogy a Csallóközben ötévenként újabb húszméteres szeméthegyet hord­janak össze, hanem minden fel­dolgozható anyag visszakerüljön a körforgása. HETI GAZDA(G)SÁG A nyugdíjreform soványka vége VENDÉGKOMMENTÁR Tét kerestetik POLÁK LÁSZLÓ Deresedő halántékkal, esetleg szakállal ezt is megértük: elsővá­lasztók leszünk holnap, tessék hozzánk ilyen módon közelíteni. Csak a kákán is csomót keresők fogják e tény jelentőségét kétség­be vonni azzal, hogy hát ami az európai parlamenti választáso­kat illeti, a kicsike Szlovákiában mindenki elsőválasztó lesz, eu­rópai képviselőt itt még soha senki nem választott. Mondom, a minden jóban rosszat is keresők nem számítanak, a tény tény: eurournákhoz járulunk, éspediglen életünkben először. A hét vé­gén tehát választunk. És nem csak mi, niég háromszázötven mil­lió európai polgártársunk; de jól hangzik. Vagy választanunk kel­lene. Most már ugyan eső után köpönyeg, de érdemes szemügy­re venni, milyen is volt ennek a történelmi léptékű első eurová- lasztásnak a kampánya. Időnként azt sem tudtuk, hogy kampány van, mondjon bárki bármit, úgy látom, alig volt, vagy pedig vala­hol elveszett a sava-borsa. Ebből persze következtethetnénk arra is, hogy babra megy a játék. A játék ugyan általában nem babra szokott menni, de most úgy tűnik, arra megy. Nem egyértelmű számunkra a tét. Illetve a tét kérdésében még maguk az érintett politikusok is meglehetősen bizonytalanok voltak. Mert az inga­tag, kis többségű, vagy éppenséggel kisebbségi kormányok majd megszakadtak annak hangoztatásában, hogy ennek a választás­nak nincs belpolitikai tétje, s eredménye nem a kormányváltás lesz. A kormány nyakán lihegő ellenzéknek persze merőben más volt a véleménye. Elvárják az euroválasztástól, hogy csattanjon belpolitikaüag is. Hogy amennyiben a kormány és koalíciója el­vérzik, kevesebb mandátumhoz jut, akkor igenis tessék megbuk­ni. Persze, ez a logika is sántít, akárcsak az, hogy amennyiben a koalíció veszít, nem történik az égvilágon semmi. Véget ért hát a kampány. A hiba természetesen bennem keresendő, hogy nem vettem észre, mikor kezdődött. De hát másfajta kampányokhoz vagyunk mi itt szokva, olyanokhoz, amikor egymás torkának ug­ranak, amikor nagyokat mondanak tisztelt politikusaink. Egé­szen biztos, hogy hatásos lett volna egy ilyen típusú ígéret: „Ha rám szavaztok, elérem, hogy mint 89 előtt, újra 5,60 lesz a kétki- lós kenyér és 1,70 a sör”. Persze, ez egy euróvicc, mert hogy ezek az árak euróbán értendők. A szerző a Pátria Rádió szerkesztője JEGYZET Állati jó dolgok TALLÓSI BÉLA BB, a megrögzött állatvédő mellé állok, ha arról kell dön­teni, legyenek-e bika- és kakas­viadalok, vagy engedjenek-e egymásnak felbőszített harci kutyákat, mert egyesek jól akarnak szórakozni azon, hogy szegény két- vagy négylábú vi­adorok addig vágják, marják egymást, míg egyikük ki nem leheli a lelkét. Ázt is irtózattal nézem természetfilmekben, ahogy vadállattok elkapják ál­dozatukat, és szétmarcangol­ják őket, de azt el kell fogad­nom, hiszen ez számukra a táplálékszerzés természetes módja. De hogy azért eresz­szenek egymásnak állatokat, hogy puszta szórakozásból a viaskodásuk»t nézzük, ami­ként a római császárok figyel­ték kéjesen a gladiátorok har­cát!... hát, annak nem tapso­lok. Iszonyodom minden olyan lépéstől is,»amely arra irányul, hogy beavatkozzék az állat ter­mészetes viselkedésébe. Ha madár lennék, alighanem min­den farktoliamat kihullatnám attól a badarságtól, amellyel egy virginiai házaspár rukkolt elő. Pelenkát szabadalmaztat­tak papagájoknak, hogy szoba­tisztává tegyék őket. Mi több, e szerencsétlen, kalitkába zárt jószágoknak „repülőruhát” is terveztek. Olyan fejedelmi ha- cukát, melyre még pórázt is le­het erősítem, hogy a gazdik, ha kedvük tartja, úri passzióból, sétáltatni vihessék kedvenc díszmadarukat. Megértem, ha valaki szeremé elkerülni, hogy e nem szobatiszta teremtmé­nyek ne hagyják ott mindenütt a nyomukat, de ennek egyet­len kíméletes módja az, ha nem tartunk lakásunkban pa­pagájt. És nem az, hogy pelen­kát kötünk a pötyögtetőjére. Azzal a verdikttel se tudok tel­jességgel azonosulni, amely egy németországi településre vonatkoztatva úgy fogalmaz, hogy „tilos a kakasoknak és egyéb tollas jószágoknak a ku­korékolás, a kotkodácsolás, a hápogás és a gágogás”. Az íté­letben az is szerepel, hogy ha valamely engedetlen kappan mégsem hajtana fejet, illetve taréjt eme végzés előtt, kényte­len lesz bevonulni az ólba, s ott aztán, zárt ajtó mögött kukoré­kolhat kedvére. Elismerem ugyan az állatok­nak a tisztességes bánásmód­hoz, a szabadsághoz és az élet­hez való jogát, de nem tudok maradéktalanul pártfogója lenni a túlzott állatszeretetnek sem! Irritál, ha arról tudósíta­nak kereskedelmi tévécsator­nák bulvármagazinjai, hogy itt-ott kutyapanziót nyitottak, ahol elhelyezhetik kedvencü­ket a gazdik, ha hosszabb időre elutaznak otthonról. Itt lu­xusszolgáltatásokat nyújtanak a négylábú vendégeknek: kü­lön szobát külön tévével meg habfürdőt thai masszázzsal. Az állatbabusgatás ilyen szélsősé­ges formájától teljesen kifordu­lok magamból. Nem csupán azért, mert igencsak meg kel­lene fontolnunk, hogyan bá­nunk házi kedvenceinkkel, hi­szen képtelenek vüágosan tud­tunkra adni, ínyükre van-e ez a fajta gondoskodás vagy sem. Hanem azért is mert nap mint nap látom, hogyan sínylődnek kéregetők (hadd ne mondjam, koldusok!) és hajléktalanok, akiket kutyába se vesznek.

Next

/
Thumbnails
Contents