Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-09 / 132. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 9. 26 Szülőföldünk Az építtető szerint a kivitelező hanyag munkát végzett, a másik fél azonban azt állítja, amíg nem került bíróságra az ügy, a megrendelőnek sem voltak kifogásai Házépítés - bírósági végjátékkal A pincehelyiségek falán vonalak jelzik, meddig állt a víz- mutat­ja Stadtrucker Mónika (Vas Gyula felvételei) Dunaszerdahely. Aki csalá­di házat építtet, jó, ha olyan kivitelezőt választ, akiben maradéktalanul megbízik. Persze, az sem árt, ha írásbeli szerződést köt vele, elkerülendő a ké­sőbbi esetleg félreértése­ket. Ellenkező esetben akár évekig húzódó per is lehet a kezdetben mindkét fél részéről előnyösnek ígérkező együttműködés eredínénye. Stadtrucker Péter és felesége, Mónika esete is ezt példázza. V. KRASZNICA MELITTA A megrendelő szemszögéből „Több mint hat éve, 1998 áprili­sában fogtunk hozzá a Duna- szerdahelytől alig három kilomé­terre fekvő, Hegyétéhez tartozó Balázsfán családi házunk építésébe - mesélte történetüket Stadtrucker Péter. - Kivitelezőként a dunaszer- dahelyi Doptrio Kft.-t bíztuk meg. Sajnos, elkövettük azt a hibát, hogy nem kötöttünk írásbeli szerződést, de úgy gondoltuk, a szóbeli megál­lapodás is kötelezi mindkét felet. A társaságot kulcsrakész kivitelezés­sel bíztuk meg, de már a pincerész építése során olyan hiányosságok merültek fel, hogy felmondtuk ve­lük a további együttműködést. A Doptrio eltért a tervdokumentáció­ban foglaltaktól, mind a felhaszná­landó anyagot, mind a technológi­át illetően. Monolitbeton helyett habarcstéglát használtak, hanyag munkát végeztek, és a szigetelésre vonatkozó előírásokat sem tartot­ták be. Augusztustól éppen ezért más társasággal folytattuk az épít­kezést. A Doptrioval előzetesen fo­lyamatos költségtérítésben egyez­tünk meg, tehát mindig az elvég­zett munkafázisok után fizettük ki a számlákat. Mikor azonban lát­tuk, hogy nem végeztek minőségi munkát, és az előzetes árkalkuláci­óban 400 ezer koronára becsült munkáért 521 ezer koronát akar­tak kiszámlázni, az utolsó, 151 ezer koronás részletet már nem utaltuk át nekik. Emiatt a társaság 1999 júniusában bíróságra adott bennünket. Természetesen hajlan­dóak lettünk volna kifizetni a ma­gasabb összeget is, ha hibátlanul elvégezték volna a munkájukat. Ók azonban nem hajlandóak elis­merni, hogy rosszul dolgoztak, mi több, azt vágták a fejünkhöz, hogy nem a minőség a fontos, hanem az elvégzett munka mennyisége. Az említettek megértéséhez tudni kell, hogy a rossz szigetelés követ­keztében a pincénk nagyobb eső­zések idején a mai napig is rend­szeresen beázik. Helyenként akár 10 centiméteres magasságban is felgyülemlik a víz. Amíg nem ké­szültek el a pinceablakok, azt gon­doltuk, csak ott folyik be a víz, de a beüvegeztetést követően is rendre beázik a pince. A nedvességszige­teléssel foglalkozó AK Project Kft. munkatársai 2000 januárjában 118 ezer koronára becsülték a károk eltávolításának költségeit. Ugyanazon év júniusában egy, az építőiparra szakosodott becslővel komplett szakvéleményt dolgoz­tattunk ki, amelyben egyebek kö­zött az áll, hogy a Doptrio más épí­tőanyagot használt, mint amit a tervdokumentáció előírt, a vízszi­getelés nem ér fel a lakóház lába­zatáig, hanem a tereppel egy ma­gasságban véget ér, így fennáll a beázás veszélye. Az építésfelügye­lőnk még 1999 júliusában megál­lapította, hogy az alagsor falai 0,8 centiméterrel eltérnek a derék­szögtől, aminek következtében mintegy 40 ezer korona pluszkölt­ségünk keletkezett a homlokzat ki­vitelezésekor. Az említett szakvéle­mény arra is kitér, hogy az építés­felügyelő is követett el mulasztást, amikor nem figyelmeztetett ben­nünket azonnal az előírt technoló­giától való eltérésre, és nem kezde­ményezte a hibák eltávolítását. A bírósági tárgyalás A tárgyalás már évek óta húzó­dik, mégpedig több okból. A bíró­ság eddig két becslőt jelölt ki, hogy felmérje'a Doptrio által elvégzett munka értékét. Az első egymillió­ra, a második 600 ezer koronára értékelte a beépített anyag és mun­ka árát. Mi ezt nem fogadtuk el, mert szerintünk nem voltak objek- tívek. A másik fél viszont az álta­lunk bemutatott szakértői véle­ményt utasította el, amelyben sze­repeltek a károk helyreállítására vonatkozó költségek is. Mi ugyanis a kezdetektől fogva azt szerettük volna elérni, hogy a bíróság a tar­tozásunk mellett vegye figyelembe azt is, milyen többletkiadásaink származnak a társaság által rosz- szul elvégzett munkálatokból ki­folyólag. Sajnos, az első ügyvé­dünk úgy tájékoztatott bennün­ket, hogy egy tárgyaláson belül erre nincs lehetőség, a mostani ügyvédünk szerint viszont van rá mód. Ezért arra kértük a bírósá­got, hogy olyan becslőt nevezzen ki, aki az elvégzett munka értékén kívül a kárunkat is meg tudja álla­pítani. Itt tart jelenleg az ügy, az utolsó tárgyalás januárban volt, azóta nem történt semmi, még az új becslőt sem nevezték ki: Addig azonban, míg nem kerül pont a tárgyalás végére, mi sem tudjuk teljesen rendbe hozni a házunkat. Nem szeretnénk ugyanis, ha az­tán amiatt kellene leverni a vako­latot, hogy bizonyítani tudjuk a Doptrio által elkövetett mulasztá­sokat, amelyek a mostani állapot­ban nagyon jól láthatóak.” A kivitelező álláspontja A Doprtio Kft. két társtulajdono­sa, Hegedűs József és Németh Sán­dor természetesen másként látja a történteket. Elismerik ugyan, hogy a lakóház alapozásánál a tervdo­kumentációban előírthoz képest más anyagot és technológiát alkal­maztak, de elmondásuk szerint mindezt a tulajdonos tudtával és beleegyezésével tették. „A Stadt- ruker Péter által megbízott építés- vezető sem emelt kifogást a hasz­nált technológiát illetően, sőt, sta­tikussal is egyeztettünk minden munkafolyamatot - magyarázták. - Ez a megoldás olcsóbb volt az eredetileg tervezettnél, és emiatt valószínűleg a tulajdonosnak is jobban megfelelt. Csak akkor kez­dett reklamálni, amikor mi bíró­ságra adtuk őt a ki nem fizetett számlák miatt.” Hegedűs József és Németh Sándor ma sem érti, miért is bontott velük szerződést a meg­rendelő. „Szinte elüldözött ben­nünket az építkezésről, emiatt nem tudtuk befejezni azokat a szükséges munkálatokat sem, amelyeket most számon kér raj­tunk - állították. Véleményünk szerint az építésfelügyelő követett el mulasztást akkor, amikor nem figyelmeztette erre a Stadtruc- keréket. Mi elvégeztük a pince alatt és a falak külső oldalán a szi­getelést, a talajvíz nem is okoz problémát. Amikor velünk félbe­hagyatták a munkát, hiányzott még a talajszigetelés, és az esővi­zet elvezető járda sem készült el. A tulajdonosok azonban saját ma­guk ellen dolgoznak, ha ezeket a munkákat azóta sem végeztették el. Mi egyébként a tulajdonos és az építésvezető jelenlétében átadtuk az építkezés általunk kivitelezett részét, és akkor nem merültek fel kifogások. Sem a hiányos szigete­léssel, sem a falnak a derékszögtől való állítólagos eltérésével kapcso­latban. Ezek mind csak a bírósági tárgyaláson jöttek elő.” A kivitelezők szerint Stadtruc­ker úr csak kifogásokat keres, hogy nem kelljen kifizetnie a 151 ezer koronás tartozását. „Le szeretnénk szögezni, hogy a Stadtrucker Péter és köztünk folyó per nem a kártérí­tésről, hanem a ki nem fizetett számlákról szól - érveltek. - A bí­róság által kijelölt becslők egyéb­ként az általunk kiszámlázott ösz- szegnél jóval többre értékelték az elvégzett munkát, nem értjük te­hát, miért gondolják úgy a meg­rendelők, hogy mi túlszámláztuk azt. Egy évvel a per megkezdését követően aztán előjöttek egy szak­értői véleménnyel, amely szerint a mi hiányos munkánk miatt káruk keletkezett, ezért kártérítést köve­telnek rajtunk. Ám jogilag rele­váns ellenbeadvánnyal a mai na­pig nem éltek. Mi azt szeretnénk, ha minél előbb hozzájutnánk a pénzünkhöz, hiszen a munkát el­végeztük. Ha Stadtrucker úr úgy gondolja, valóban a mi mulasztá­sunk miatt keletkezett kára, vigye perre az ügyet, de ne keverje össze a két dolgot. Nem állítjuk, hogy mi nem követhetünk el hibát. Volt is már rá példa, hogy a megrendelő kért bizonyos kiigazítást, és eddig mindenkivel meg is tudtunk egyezni. Folyamatosan újabb és újabb megrendeléseink vannak, jelenleg is öt családi házat épí­tünk, az utóbbi években több köz­ségi bérházat is átadtunk. Ha való­ban rossz minőségű munkát vé­geznénk, mint ahogyan Stadtruc- kerék állítják, akkor már rég le­húzhattuk volna a rolót.” A pincebejáratnál egy ujjnyi szélességű rés van a szigetelés és a fal között Molnár Péter, a helyi iskola igazgatója kiszámolta, az újakkal együtt két-három gyerekre jut egy számítógép Vághosszúfalu magasan túlszárnyalja az uniós átlagot GAÁL LÁSZLÓ Vághosszúfalu. A napokban helyezték üzembe az Infovek program keretében az oktatási mi­nisztérium által a helyi alapiskolá­nak adományozott számítógépe­ket. Az itteni példa érdekessége, hogy Vághosszúfalu az egy diákra jutó számítógépek számát tekint­ve magasan túlszárnyalja az Euró­pai Unió fejlett országait is. Az ér­dekességre Molnár Péter, a helyi magyar tannyelvű kisiskola igaz­gatója hívta fel a figyelmünket: „Nemrég az Új Szóban olvastam egy statisztikát, amely szerint Szlovákiában 100-130 gyerekre, az Európai Unió legfejlettebb álla­maiban 20 gyerekre jut egy számí­tógép, Szlovákiában pedig várha­tóan 11 év múlva jut majd 30 isko­lásra egy számítógép. Ha össze­számolom, hogy a most kapott újakkal együtt 8 számítógépünk van, az iskolának pedig összesen 21 tanulója, akkor átlagosan két és fél gyerekre jut egy számítógép, ami csaknem tízszer jobb az uniós átlagnál.” Valójában azonban nemcsak az iskolások használják az új számítógépeket, a 900 lelket számláló község bármely lakosa igénybe veheti azokat. „Éppen ezért nem is az iskolában helyez­tük el a gépeket, hanem a külön erre a célra épített új épületben, ahol a tanítási időn kívül bármi­kor bárki hozzáférhet és használ­hatja” - mondta Izsóf Róbert pol­gármester. Igaz, az internetre még nincsenek a komputerek rá­csatlakoztatva, a Slovak Telekom távközlési cégen múlik, milyen gyorsan sikerül ezt megvalósítani, hogy azután a lakosok a világhá­lón is hozzáférhessenek az őket érdeklő információkhoz. A kisiskolások nagy örömmel ismerkednek .az új számítógépek­kel (Szőcs Hajnalka felvétele) A Csemadok helyi szervezete 55 évvel ezelőtt alakult Falunap Felsőszecsén ÚJ SZÓ-HÍR Felsőszecse. Ezen az alig fél­ezer lelket számláló lévai járásbeli településen május 29-én (szomba­ton) a Csemadok megalakulásá­nak 55. évfordulója alkalmából nagyszabású falunapot tartottak. A szervezők, a Csemadok helyi alapszervezetének vezetősége gu­lyásfőző- és süteményversennyel színesítették a rendezvény prog­ramját, az alkalmi szabadtéri szín­padon pedig szórakoztató műsor zajlott. Szobi Kálmánnak, helyi Csemadok-alapszervezet elnöké­nek ünnepi köszöntője után a lé­vai, Mező utcai magyar óvoda mó­kus osztályának óvodásai gyer­mektáncokkal szórakozatták a hű­vös, szeles idő ellenére is meglehe­tősen szép számú közönséget. A műsor további részében a Lé­vai Magyar Tanítási Nyelvű Alapis­kola Bokréta tánckörének tagjai ta­vaszi gyermekjátékokkal, a Cse­madok Lévai Alapszervezetének Gyémántok tánccsoportja modern táncokkal, a lévai magyar alapis­kola Pitypang néptánckörösei pe­dig dunántúli néptáncokkal léptek színpadra. A műsor második felé­ben a felnőtteké volt a színpad. A bényi hagyományőrző folklórcso­port a borünneplés szokásait mu­tatta be, a lévai Göbő Sándor köz­ismert dalokat adott elő gitárkísé­rettel, és tapssal jutalmazta a kö­zönség a százdi citerazenekar és a zselizi Kincső Néptáncegyüttes be­mutatkozását is. Az igazi meglepe­tést a nagykürtösi Triász Varietas fellépése jelentette, amely Nem csak a húszéveseké a világ... című zenés-szórakoztató programjával varázsolta még színesebbé és em­lékezetesebbé a felszőszecsei falu­napot. (bégyé)

Next

/
Thumbnails
Contents