Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-08 / 131. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 8. FELHÍVÁS A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Kassa környéke Területi Választmánya és a Pódium Színházi Társaság meghirdeti a VI. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált (Falusi Színjátszó Csoportok VI. Országos Fesztiválja), amelyre 2004. november 11-14. között kerül sor Szepsiben és Buzitán. A fesztiválon résztvevő csoportok a következő műfajokban jelentkezhetnek 2004. szeptember 13-ig a Csemadok Kassa környéke TV címén:- klasszikus színdarabok- népszínművek- esztrádműsorok- dramatizált népi játékok. Klasszikus színdarabok esetében a műsor időtartama 120 perc, míg esztrádműsor esetében 50 perc lehet. Nem jelentkezhetnek a csoportok azzal az előadással, amellyel a Jókai Napokon már versenyben szerepeltek. Bővebb információval a Csemadok Kassa környéke TV titkárságán szolgálnak: 045 01 Moldava nad Bodvou, Hlavná 81; Tel.: 055/460 36 02; Mobil: 0905/543 986; Fax: 055/489 82 39, 489 82 40. Információk és jelentkezési lapok beszerezhetők a Csemadok területi választmányain. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Alcina 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Sarah Bernhardt utolsó nyara 19 KASSA THÁLLA SZÍNHÁZ: Cirkuszi álom (vendégjáték Zselízen) 10 JÓKAI SZÍNHÁZ: Háztűznéző 11 MOZI HVIEZDA: Trója (am.) 16.30,19.30 MLADOST: 21 gramm (am.) 15, 17.30, 20 TATRA: Baromi jó 2. (cseh) 18.30, 20.30 AUPARK - PALACE: Trója (am.) 16,17, 19.30, 20.30 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (am.) 15.40 21 gramm (am.) 18.10,21 Starsky és Hutch (am.) 14.20, 16.30, 18.40, 20.50 Holnapután (am.) 14.40, 15.50, 16.20, 17.30, 18.30, 19, 20.10, 21.20, 21.50 Pán Péter (am.) 14.30, 16.50 Életeken át (am.-kan.) 19.20, 22 Van Heising (am.) 15.40, 18.20,21.10 Minden végzet nehéz (am.) 15.40,18.20,21.10 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 14.10,19.10 A passió (am.-ol.) 16.40 Bolero (cseh) 21.30 Mackótestvér (am.) 15.20 Ki ölte meg Pamela Rose-t? (ff.) 17.20 Halálos kitérő (am.) 19.40,21.40 TATRA: Életeken át (am.-kan.) 17, 19.30 CAPITOL: Trója (am.) 17,19.30 ÚSMEV: Holnapután (am.) 16,18.15,20.30 SZENC - MIER: A texasi láncfűrészes (am.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MI ER: Az utolsó szamuráj (am.) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 20 LÉVA - JUNIOR: Maradok! (ff.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Van Heising (am.) 16.30,19 PLAZA: Életeken át (am.-kan.) 13.45, 20 Elveszett jelentés (am.- jap.) 17.30 Gothika (am.) 16, 18 Holnapután (am.) 15.15, 16.15, 17.45, 18.45, 20.15 Kill Bül 2 (am.) 16.45, 19.30 A rém (am.) 14.45, 19.45 A titkos ablak (am.) 14, 16, 18, 20 Trója (am.) 14, 15.45,17.15,19, 20.30 Van Heising (am.) 14.15,17,19.45 Az 50 első randi (am.) 14.15,16.15,18.15,20.15 A 75. Ünnepi Könyvhét katalógusában 94 magyarországi és 18 határon túli kiadó 364 új könyve szerepel A könyv(kereskedők) ünnepe Az idei könyvhetet Szabó Magda nyitotta meg (A szerző felvétele) Ez aztán az élő kapcsolat író és olvasó között! Olvasó két tömött szatyorral közelít, és az egyikkel kis híján székestül dönti fel a műanyag kerti széken ülve dedikáló írót. Elnézést, engem is meglöktek, szabadkozik, az idős tollforgató meg rálegyint: a könyvhéten ez így szokott lenni. JUHÁSZ KATALIN Azt, hogy a Szent István tér alkalmas-e a könyvheti forgatag „befogadására”, nem tisztem eldönteni, megteszik helyettem mások. A dedikálások, a pódiumbeszélgetések és a zenés kísérőprogramok viszont egyértelműen gördülékenyebben zajlottak a Vörösmarty téren tavaly, tavalyelőtt és azelőtt. Mivel idén nagyszabású építkezés folyik Budapest legbensőségesebb hangulatú terén, a könyvkiadók pavilonjainak más placcot kellett keresni, az eredeti helyszínen „csak” egy gyermekkönyv-fesztivál maradhatott. Ráadásul a jubileumi, 75. Ünnepi Könyvhét első két napját majdhogynem szétverték a szubtrópusi esőzések. A legöregebb írók sem emlékeznek ilyesmire. Tíz percig tűz a nap, aztán hirtelen beborul, és mintha egy égi zuhanyt nyitnának meg odafent, zuhogni kezd. Fertály órán át ömlik az eső, aztán valaki elzárja a csapokat, és megint kisüt a nap. „Haragszik az isten, amiért a Bazilika előtt pakoltunk szét” - jegyezte meg egy kiadó mélyen vallásos igazgatója, a körülötte állók pedig megszeppenve bólogatnak, és nejlonponyvával takaiják le a portékát. A ponyva három napon át szinte főszereplője volt a könyvhétnek, persze a szónak csupán az eredeti értelmében. Silány művek ugyanis csak elvétve kerültek a standokra. Megilletődve böngésszük a hivatalos katalógust, amelyben összesen 364 új mű szerepel, 112 kiadó, köztük 18 határon túli műhely termése. Aztán megérdeklődjük, valóban kapható-e az összes újdonság. Kiderül, hogy sok közülük még a nagyraktárakban hever vagy épp a nyomdában kötik, fűzik őket, de holnapután vagy azután biztosan megérkeznek. Azaz a kiadók igyekeznek ilyenkor, június elején kirukkolni az újdonságokkal, még akkor is, ha ez kockázatos. A könyvhét a karácsonyi piaccal egyenrangú, aki két hetet késik, már kevesebb olvasói és sajtófigyelmet élvez. A kiadók mellett természetesen a szerzőké a főszerep, szinte minden pavilonnál folyamatosan dedikálnak az írók, költők, irodalomtudósok, történészek, sőt politikusok is. Néhol sorban állnak az olvasók, másutt a literátor egymagában dar- vadozik a napernyő, illetve esernyő alatt. Mindez egyáltalán nem függ a művek értékétől, sőt az arány gyakran fordított: Lőrincz L. László például sokkal több kötetet dedikál, mint Tar Sándor vagy Sajó László. Olyan fiatal költő is akad, aki előtt a szakma megemeli a kalapját és szélesre tátja karjait, ám a téren negyvenöt perc alatt egyetlen olvasó sem járul elébe dedikálandó példánnyal. Egyébként a kötetek szépen fogytak a 124 pavilonban, és akinek nem esik útba a Szent István tér, hat további budapesti helyszínen is találkozhat a kiadókkal és a szerzőkkel. A nagyobb vidéki városokban is az utcán ünnepük a könyvet, és most első ízben Balatonfüre- den, a vitorláskikötőben. Ide határon túli magyar szerzőket hívtak meg, a megnyitót pedig a vajdasági költőfejedelem, Tolnai Ottó tartotta. A Bazilika előtt Szabó Magda nyitotta meg a könyvhetet a polgárság és az irodalom évszázados kapcsolatáról szóló elmélkedésével; a Kossuth-díjas írónő bizony régen szerepelt ennyi tévékamera kereszttüzében. A Magyar Televízió mellett a közszolgálati rádió is nagy erőkkel vonult ki, a Kossuth adón rendszeresen lehetett hallani beszélgetéseket szerzőkkel, kiadókkal. És bár az élő kapcsolások műsorvezetői néha elfeledkeztek az országos jellegről („Aki most elindul, ötre még ideér.”), a hallgató képet kaphatott a Szent István téri eseményekről. A helyszíni hallgatóság általában kisebb volt a tavalyinál, azon egyszerű oknál fogva, hogy a Vörösmarty térrel ellentétben ide nem fértek el nézőtéri székek, a szakadó eső pedig gyakran a közeli presszókig kergette a nagyérdeműt. A jubileum alkalmából napvilágot látott Köves József és Murányi Gábor munkája is, a Könyvhetek Krónikája, amely összefoglalja az eddigi hetvenöt év eseményeit. Valószínűleg kevesen tudják, hogy a nagy könyv-fiesztát először Miskolcon rendezték meg 1927-ben, habár ez még csak egy napig tartott, és az első könyvhét csak 1929 májusában került megrendezésre. Már az első könyvnapon is kikötötték azonban a szervezők, hogy lehetőség szerint az ország összes könyvesboltjának ünnepi díszben kell pompáznia, és az újdonságokat külön pulton kell kiállítani. Idén sem volt ez másképp, még a legeldugottabb boltocskában is öles plakátok hirdették az ünnepi eseményt, ám a leleményes pestiekre jellemzően néhány könyvheti újdonságot már néhány közeli antikváriumban is meg lehetett találni, 600-700 forinttal olcsóbban. A résztvevők körében manapság az az általános nézet, hogy a rendezvény inkább a könyvkereskedők ünnepe, mint az élő magyar irodalomé. Ráadásul az idei könyvhétre a politika is rányomta a bélyegét, hallottuk hírét néhány vidéki megnyitóbeszédnek, ahol a szónokok, a helyzetet kihasználva, a közelgő EP-választásokra invitálták a népet, vagy a két pólus valamelyike mellett tették le voksukat. Több könyvheti helyszín közelében rakták ki pártok kampányplakátjait, osztogattak röplapokat, sőt egy-két ismert írót is sikerült behálózniuk a mindenre elszánt jelölteknek. És ha egyetértünk azzal a nézettel, hogy a könyvhétnek erős kánonképző szerepe van, akkor ki kell mondanunk, hogy ma már ez is a kánon része. Az írókat ugyanis nem csak műveik alapján ítélik meg, hanem az alapján is, hogy - például - az Ulpius Ház vagy a Püs- ki Kiadó adja-e ki őket. Vándorkiállítás megnyitója irodalmi matinéval Balassi Bálint nyomában Ezek a gyerekek egy életre fertőzöttek lesznek az irodalom, a színpad, a játék szeretetével Egy fesztivál margójára Részlet a fődíjas nyárasdi Tekergők színjátszó csoport előadásából (Héger István felvétele) ELŐZETES Párkány. Az idei esztendő kettős Balassi-évforduló jegyében telik: a magyar nyelvű, európai színvonalú költészet megteremtője születésének 450. és halálának 410. évfordulójára emlékezünk. Magyarországon és határain túl egyaránt számos rendezvénnyel tisztelegnek a költő emléke előtt. Nem kivétel természetesen Szlovákia sem, hiszen Balassi Bálint szülőhelye is itt található, elődei, családja, életének jó része is ehhez a vidékhez köti. Ezen a héten pénteken 12.30- kor Párkányban, az Ady Endre Alapiskola épületében nyitják meg a Balassi Bálint nyomában című vándorkiállítást, amelyet a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma állított össze az évforduló alkalmából. A látogatók azokról a helyekről tekinthetnek meg korabeli metszeteket, illetve mai felvételeket, ahol mozgalmas élete során a költő megfordult vagy amelyekhez munkássága valamilyen formában kötődik. A kiállítást Szigeti László, a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumának államtitkára és Schneider Márta, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára nyitja meg. A megnyitó előtt, 11 órától irodalmi matiné lesz az iskola aulájában: Kobzos Kis Tamás a költő megzenésített verseiből kínál ízelítőt, Balassi életéről, pályájáról pedig Kun Ferenc tart előadást. A vándorkiállítást, amely A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma közvetítésével érkezik hozzánk, minden hazai magyar gimnáziumban szeretnék bemutatni. Párkány után, a nyári vakáció ideje alatt a múzeum gondozásában levő alsósztregovai Madách-kas- télyba költözik a kiállítás, majd szeptembertől újra útra kel, és az év végéig Losoncon, Búcson és Komáromban láthatják az érdeklődők. (me) SZÁSZI ZOLTÁN Szombaton véget ért a XXIX. Duna Menti Tavasz. A díjazottak méltán örülhetnek az elért szép sikereknek, a szervezők fellélegezhetnek, és máris kezdhetik a jövő évre való felkészülést. Ebben a szezonban 63 csapat vett részt az egész éves munkában, belőlük válogatták a döntő résztvevőit. Ez mintegy 800 olyan gyereket jelent, aki szabadidejében lélekemelő tevékenységben vett részt. Ha pedig a Duna Menti Tavasz és az elődöntők nézőközönségét is számba vesszük, közel tízezres számadatot kapunk. A Duna Menti Tavasz tehát nagyobb figyelmet érdemel a mostaninál akkor is, amikor annak pályázati elbírálása történik. Mert a rendezvényt működtetni kell. A szakmai háttér egyre erősebb. A képzések már rendszeresek, az eredményt mérni lehet. Felfelé ívelő pályán a mozgalom, melynek hátterét a Csemadok alakulófélben lévő intézményrendszere hivatott ellátni. Hogy képes legyen rá, pénzre lesz szüksége. A látott produkciók alapján felmerül a kérdés, miért szükséges gyermekszínjátszással és bábjátszással foglalkozni. Mert ennek nem a sikerről kéne szólnia. Javarészt nem is arról szól. Hanem arról, hogyan adni a gyerekeknek valami mást is, mint száraz lexikáüs tudást. A ,jó szóval oktasd, játszani is engedd” elvnek kell érvényesülnie. Kiváló példa erre a nyárasdi Tekergők fődíjas produkciója, a János Vitéz. Ezek a gyerekek egy életre fertőzöttek lesznek az irodalom, a színpad, a játék szeretetével, egyéniségük mindenképpen csiszolódott, fegyelmezettek, tiszták és gyermekien bájosak tudtak maradni, miközben maradandó színpadi értéket hoztak létre. És ugyanez elmondható lenne bármelyik csapatról. A szakmai zsűri néhány tagja arról beszélt, hogy van mit csinálni. Persze, van mit! Tudni kell azonban, hogy nem lehet profi mércével mérni amatőr előadást, s azt is, hogy a Duna Menti Tavasz a visz- szajelzések alapján az egyik legmagasabb színvonalú ilyen jellegű fesztivál az egész magyar nyelvterületen. Múltja, a felhalmozódott tapasztalatok, a benne rejlő óriási energia egy élettel teli és évről évre ritka szép pillanatokkal megajándékozó fesztivállá növesztették. A szakmai alapozást végző Dusza Istvánnak méltó utódai is vannak, hiszen a továbbképzést vezető Kecskés Marika és Zsélyi Katalin olyan szakemberek, akik sok más bábművésszel és drámapedagógussal együtt képesek továbbvinni ezt a mozgalmat. Mert szükség van az értékteremtésre, az emberi, a gyermeki hangra. Tisztán és érdekmentesen. Ahogyan ezt a fesztivált megszervezte a dunaszerdahelyi Csemadok titkársága Huszár László vezetésével.
