Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-06 / 104. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 6.______________________________________________________ __________________________________________________________________________________________Kitekintő 19 A golzowi utcán nincs tülekedés, a házak takarosak, de minden fantáziát és díszítést nélkülöznek, park sincs, de gyerek se nagyon születik errefelé Tényleg ez lenne Európa közepe? Számítások szerint a kibővült Európai Unió földrajzi közepe pontosan itt, a Berlintől 66 kilométerre délnyugatra fekvő, 1463 lakosú faluban található ( Máté Róbert felvételei) Europa kozepebe az ut Leninen keresztül vezet. Később keserű csalódással kell tudomásul vennem, hogy a helynek semmi köze Vlagyimir Iljicshez, csak én értettem félre a telefonban: az útmutatóként megadott brandenburgi kisvárost nem Leninnek, hanem Leh- ninnek írják. Viszont innen már el sem lehet téveszteni az utat, mert a gyönyörű fasor egyenesen Európa új szívébe, Golzowba visz. INOTAI EDIT Magyar számítások szerint a kibővült Európai Unió földrajzi közepe pontosan itt, a Berlintől 66 kilométerre délnyugatra fekvő, 1463 lakosú faluban található. A golzowiak óvatos távolság- tartással fogadják az örömhírt. Egyikük még azt is felveti, hogy a hétvégi lapokban ugyanez már megjelent egy Koblenz környéki faluról, ami innen vagy hatszáz kilométerre van, és annak a polgármestere máris öntudatosan nyilatkozott arról, hogy ők mindig is Európa közepének tartották magukat. Akkor ez most vicc?- szegezik nekem a kérdést gyanakvóan. Kénytelen vagyok védekezni, a másik Európa-közép egy francia földrajztudós találmánya; lehet, hogy mégsem annyira precíz, mint a mi számításunk - mondom -, még az is lehet, hogy Grönlandot is az EU-hoz számította, mint Dánia részét, vagy talán a tengerentúli francia gyarmatokat, a kakukktojás Svájccal meg ördög tudja, mit tett. A golzowiak csak hümmögnek, ezek szerint többféle számítási mód létezik, de a jó hír az, hogy legalább az egyik szerint mégiscsak ők vannak középen.- Ha belegondolok, lehet benne valami - vakarja meg a fejét Otto Paul nyugalmazott hentes.- Legalább nekünk is lenne mit mutogatni, emlékszem, évtizedekig irigykednem kellett a néhány kilométerre lévő Mittle- waldra, mert ott volt az NDK földrajzi közepe. Még cirkalmas táblájuk is volt, és hétvégenként oda kirándultak az emberek Berlinből vagy Potsdamból. A Fleischerei Paul (Paul hentesüzlet) a főtéren, éppen a templommal szemben áll. Kisu- vickolt tábláján négy generáció óta őrzi a Paul nevet. 1990-ben visszaprivatizálta a család, és nagy terveket szőtt. Nem éppen összeurópaiakat, ők beérték volna szerényebb, brandenburgi sikerekkel. Otto Paul első nekibuzdulásában építészt hivatott Berlinből, és ki akarta bővíteni az üzletet, hiszen a fal leomlása után a wurstok és a száraz szalámik mellett hirtelen megjelentek az illatos sonkák, a zamatos pástétomok, a különféle ismeretlen, ám ínycsiklandó finomságok, amiknek az élvezetéből a keletnémeteket mindeddig kirekesztették. Kis állóbüfét is tervezett, ahová a munkások délidőben be- ugorhattak volna egy fűszeres kolbászra meg egy pohár sörre.- Jött egy vállalkozó Berlinből, és hozott autónyi új terméket, spanyol sonkákat, norvég lazacot, kaviárt, mindent, amit korábban csak nyugaton lehetett kapni. Az első héten 8000 márka forgalmam volt. A golzowiak valósággal megostromolták a hentesüzletet. A második héten már csak feleennyi áru fogyott. Később már ennyi sem. Jött a szupermarket, és az emberek elkezdtek oda járni. A falu másik hentese belevágott az építkezésbe, aztán tönkrement a hitelekbe, tavaly lehúzta a rolót. Az állóbüféről szőtt álmom hamar szertefoszlott, mert ki jönne ide ebédelni? Itt már nincsenek munkások, aki volt, mind munkanélküli. Az emberek errefelé takarékosan élnek, és nem szórják a pénzt. Bár továbbra is ragaszkodunk hozzá, hogy ez az új EU közepe, úgy tűnik, mintha fényévnyi távolságban lennénk Európától. - Mi nem az Európai Unióhoz csatlakoztunk, hanem Németországhoz - világosít fel Andreas Paul, aki apja nyugdíjba vonulása után átvette a hentesüzlet irányítását. A rozsdamentes acél hűtőládákkal szemben Európa szívének határa nyílik az iroda, a falakat mintás tapéta díszíti, oldalt a nyolcvanas évek „érett szocializmusát” idéző szekrénysor rengeteg műanyag fogantyúval, a sarokban kiszuperált számítógép. Mintha valaki megjárta volna a XXI. századot, de mégis jobban érezné magát az emlékei között. - Nekünk a fal leomlása azt jelentette, hogy egyik napról a másikra megteltek a boltok mindenféle jóval, aztán mindjárt minden kétszer olyan drága lett. Emlékszem, a lipcsei taxisok rögtön hannoveri árakat kezdtek számlázni. Korábban még a Balatonnál sem voltunk, most meg válogathatunk, hogy Olaszországba, a Lago Maggiore mellé vagy a norvég fjordokhoz utazzunk. Ez mindenképpen Európa mellett szól. Tovább törjük a fejünket, hogy mit hozhat az EU bővítése és az ezzel járó, általunk már megszavazott világhír a falunak. - Esetleg jöhetnének a magyarok, és hozhatnának mindenféle kóstolót a húsáruikból. A Pick és a Herz szalámi nagyon ment az NDK-s időkben, de amióta mindent lehet kapni, senki sem keresi. Esetleg lehetne termékbemutatót tartani, hátha valami specialitással le tudnánk főzni a szupermarketet. Otto, az apa szemében kétségkívül a „szuper” a legfőbb ellenség. Viszont semmi baja a kelet-európaiakkal, a szomszéd faluban például csupa lengyel és ukrán dolgozik a földeken, ennyi pénzért német már nem hajlandó spárgát vagy epret szedni. - Képzelje, még egyetemi tanárok is jönnek, hogy a nyári szünetben még egyszer megkeressék a fizetésüket - súgja szinte titokként. - De Golzowba nem jön senki. Itt nincs se munka, se pénz. Ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani az üzletet, mi is melléküzemágba fogtunk: partiszervizt üzemeltetünk, hidegtálakat állítunk össze. Ezekért Potsdamból is eljönnek. A golzowi utcán valóban nincs tülekedés. Vagy öt perce nézelődünk már, amikor sebesen elkerekezik előttünk egy kendős néne, a kerékpár csomagtartóján üres kosárral. Aztán percekig levél sem rezdül. A falu közvetlenül a főút mentén épült, keresztutca szinte nincs is, a házak egymással néznek farkasszemet a két oldalon. Takarosak, de minden fantáziát és díszítést nélkülöznek, errefelé meglepő módon még virág se nagyon jut az ablakokba. Park nincs, de gyerek se nagyon születik errefelé, a fiatalok többsége hanyatt-homlok menekül innen a nagyvárosokba, lehetőleg arccal nyugatnak. A kivétel legfeljebb a fiatal pap, akinek a temploma gyes miatt zárva tart. Az ifjú atya gyermek- gondozási szabadságon van kisebbik fiával, miközben felesége orvosi szakvizsgájára készül. Paulákkal abban maradunk, hogy Európa közepét ezzel már minden bizonnyal megérintette az emancipáció szele. A pillanatnyilag gazdátlanul álló többszögletű templommal szemben, vörös téglás épületben fogad minket Golzow polgár- mestere. Reinhard Mahlow a PDS (a keletnémet kommunista utódpárt) színeiben vezeti a falut, és kissé gyanakodva kérdezi, hogy vajon Brüsszel hivatalosan megerősítette-e már a számításainkat Európa közepéről. Heiko Hesse, a Märkische Allgemeine Zeitung helyi újságírója támadásba lendül, és győzködni kezdi a tekintélyes derékbőségű faluatyát, hogy ragadja magához a kezdeményezést: kiáltsa ki maga itt és most Európa közepét. A lelkes kolléga azonnal ötletekkel bombázza Mahlow polgármestert, lehetne esetleg Európa-fát ültetni (- Úgyis most száradt ki a kétszáz éves tölgyünk - töpreng a polgármester), vagy Európafesztivált rendezni, dísztáblát állítani, esetleg zászlókat bontani. Mindegy, hogy mit, csak gyorsan, mert három év múlva a nyakunkon az újabb bővítés, jönnek a románok és a bolgárok, Európa közepe pedig megállíthatatlanul masírozik tovább kelet vagy éppen dél felé - figyelmezteti az elillanó lehetőségre a tétova helyi politikust. Mahlow azonban óvatos, a falu amúgy is nyakig el van adósodva, és míg korábban még csak csurrant-cseppent valami a szövetségi, a tartományi és az EU-kasszából, az utóbbi években már semmi sem jön.- Brandenburg annyira szegény, hogy nem tudja a kötelező társfinanszírozást sem kifizetni, így inkább nem is pályázunk európai pénzekre. De legalább az utat és a városházát rendbe tudtuk tenni, erre kaptunk három és fél millió márkát, aminek harmada az EU-tól jött. De a helyzet egyre rosszabb, most már a vonat sem jár erre, a német vasút ugyanis megszüntette ezt a szakaszt, mert nem volt nyereséges. Próbálunk kicsit ráerósíteni a turizmusra, Berlinből szívesen kirándulnak az emberek, úgyhogy most bicikliutat építünk, és vannak lovaink is. Talán ez az Európa közepe ötlet felkelti irántunk az érdeklődést, de attól tartok, pénzt ez sem hoz. A polgármester a vállát vono- gatja, amikor a keleti bővítésről kérdezzük. Nem érdekel az itt senkit - legyint. A külföldiek úgyse jönnek ide dolgozni, minek is jönnének, 18 százalék itt a munkanélküliség, de az ittenieknek meg végképp eszükbe se jut a határon túl munkát keresni. Túl kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy a nagypolitika érintene minket. Az embereket itt egyetlen dolog érdekli: az utazás.- A Baltikum, az most a nagy sláger - élénkül fel kicsit. - Van itt néhány család, amelyet Kelet- Poroszországból telepítettek ki, és most visszamentek körülnézni. Na hallja, azok csuda dolgokat mesélnek. A faluban ez a beszédtéma mostanság. De mondja csak, tényleg komoly, hogy itt lesz Európa közepe? Akkor este bejelentsem a falugyűlésen? A felelősség mázsás súlyként nehezedik a vállunkra. Gyorsan bemenekülünk a helyi nevezetességnek számító Eiscaféba, ahol végre optimista hangulat, virágos télikert és csobogó fali szökőkút fogad minket. A gozlowi Eiscafe jövőre lesz húszéves, profi internetes site-ja is van, és hétvégenként csak úgy özönlik ide a nép. A hírük immár Berlinig eljutott - legalábbis a tulajdonos és Heiko Hesse helyi újságíró elmondása szerint. Kezdetben, még az NDK- időkben csak kávét és fagylaltot árultak, de a fal leomlása után hozzácsapták a melegkonyhát, aztán megvették a szomszéd házat is, ott most a lányuk panziót vezet. Ők a helyi sikertörténet. - Ugye csak viccelnek ezzel a dologgal? Még hogy Európa közepe- mosolyog Brigitte Bürger. Nekik nem kell reklám. Huszonegyféle fagylaltjuk van, plusz egy diabetikusoknak. A legnevezetesebb a cannabisízű, amit gondosan meg is vizsgált az illetékes hatóság, de nem talált benne hallucinogén anyagot. Mindent olasz alapanyagokból, olasz receptek alapján, olasz gépekkel állítanak elő. Csak a tölcsér jön Lengyelországból. - Ezek a legjobbak - mondja egyszerűen Bürger úr, a családfő.- De ha a magyarok ugyanezt olcsóbban megszámítják, szívesen veszek tőlük is! Bürgerék az egyetlen család errefelé, amelyik a rendszerváltozás előtt a Balatonon szokott nyaralni. Trabanttal mentek, kevés pénzzel, volt, hogy még az élelmet is vitték magukkal. Spórolni kellett, Magyarország pedig nem volt éppen olcsó. - Épp karácsonykor nosztalgiáztunk a balatoni képekkel - és a családfő már hozza is csillogó-villogó laptopját, a képernyőn pedig peregnek is a beszkennelt diák, hirtelenszőke gyerekek a vízben, teltkarcsú anyuka a parton, családi piknik a réten, és rengeteg, bóvlit áruló stand. Bürgerék és egy letűnt korszak emlékei a Balatonról. - Nem volt annyi pénzünk, mint a nyugatnémeteknek, de a magyarok soha nem éreztették velünk, hogy kevesebbet érnénk, mint a „másik” németek - állítja Brigitte asszony. A rendszerváltozás óta nem jártak Magyarországon, inkább a Kanári-szigetekre mentek. De mostanság kezdik (újra) felfedezni a hazai tájakat is. Az üzlet kitűnően megy, a forgalomra nincs panasz, de némi tanakodás után megállapítják: itt lenne az idő, hogy végre a külföld is felfedezze a gozlowi Eiscafét. - A múltkor már volt egy lengyel házaspár, egy moszkvai úrral. Elbeszélgettem velük, és igazán szimpatikusak voltak, de feltűnt, hogy kicsit többet isznak, mint mi. De ki tudja, náluk odaát talán ez a szokás... - Bürger úr kérdő tekintetet vet ránk. Sietve biztosítjuk, hogy azért nem minden kelet-európai iszik sokat. Az étterem előtt Heiko Hesse állja utunkat. Csalódottnak látszik. - Mintha a helyiek nem tudnának mit kezdeni Európa közepével. Biztosak benne, hogy tényleg ez lenne az unió szíve? Berlin, 2004. április Az embereket Golzowban egyetlen dolog érdekli: az utazás. (Képarchívum)
