Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-29 / 123. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 GLOSSZA Rés ' a pajzson KOCUR LÁSZLÓ Hogy a NATO Parlamenti Közgyűlését rendőrök hada őrzi, ahhoz kétség nem fér. Minden sarkon áll vagy ket­tő, járőrőznek az utcákon, kutyákkal, kutya nélkül. Sőt, egyesek Aligátorral, ami nem a vérszomjas kétéltű rendőr­ségi célokra vadított változa­ta, hanem egy páncélozott jármű. A Hviezdoslav téren pajzsos, sisakos rohamrendő­rök őrzik az (állítólag) felbo­nthatatlan kordonokat. Egy kollégánknak mégis sikerült eljutnia egészen a Vigadó be­járatáig. Hát maga meg mit csinál itt? - kérdezte tőle egy rendőr. A sajtóbelépőmért jöttem - mondta a kolléga. Arra tessék - felelte a közeg. James Bond is megmondta, hogy mindenhova be lehet jutni egy magabiztos mo- • sollyal. Tegnapig azonban azt hittem, erre csak a 007-es ügynök képes. TALLÓZÓ KRÓNIKA A magyarok szavazatai dön­tik el a júniusi helyhatósági vá­lasztásokon, ki lesz Kolozsvár polgármestere, annak elle­nére, hogy az RMDSZ-nek nincs jelöltje - véli az egyik leg­ismertebb román politológus. Dan Pavel, a bukaresti egyetem tanára a napüapnak Az erdélyi csata címmel írt cikkében fűzött megjegyzéseket „a kö­zép-európai Kolozsváron kü­szöbön álló választásokhoz”. Abból indult ki, hogy „a kolozs­vári polgármesteri székért fo­lyó júniusi választási csata ki­menetele jelzésértékű lesz arra nézve, hogyan alakul a magyar közösség és az etnikumközi kapcsolatok jövője Erdélyben, és hogyan a romániai politi­káé. Kolozsváron lesz a legfon­tosabb erdélyi csata”. Ezt mu­tatja az is, hogy valamennyi ro­mániai „helységtől, megyétől eltérően, itt három vezető poli­tikai erő egy-egy fajsúlyos kép­viselője csap össze”. A Románi­ában 2000 óta kormányon levő Szociáldemokrata Pártot (PSD) loan Rus belügyminisz­ter, miniszterelnök-helyettes, a Nagy-Románia Pártot (PRM) Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere, a párt főtitká­ra, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) között létrejött DA szövet­séget pedig Emil Boc PD-képvi- selő, a Babes-Bolyai Tudomá­nyegyetem oktatója képviseli nagyjából egyenlő esélyekkel. Dan Pavel megállapította: Ko­lozsvárott most újszerű dolgok történnek: Funar nem vezet a közvélemény-kutatásokban, mi több, kérdéses a második fordulóba jutása is, miközben a PSD-jelölt jól áll a felmérések­ben. Habár az RMDSZ-nek nincs saját jelöltje, a kolozsvári magyarok döntik el szavazata­ikkal a polgármester-válasz­tást. A szerző leszögezte: az Er­délyben megmérkőző román parlamenti pártok még nincse­nek felkészülve arra, hogy ki­használják az Erdélyben létező politikai lehetőségeket.- Fontos, hogy élve maradtál, az összetört kocsiért nem kár, mert drága a benzin, s ezen a hétvégén úgysem lehet autóval járni Pozsonyban... (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Csomagok Mikulásnak Legalább már biztosak le­hetünk abban, hogy Szlová­kiában nem bánnak kímé­letlenül a rabokkal, az em­beri jogok tiszteletben tar­tásáról készülő éves ameri­kai jelentés emiatt nem ma­rasztalhat el bennünket. HOLOP ZSOLT Az elítéltek tetszőleges számú csomagot kaphatnak, tévézhetnek, nyitva hagyják cellájuk ajtaját, hogy álmatlan éjszakákon köröz­hessenek a börtönfolyosón és rosszaságokon törjék a fejüket. Per­sze ez nem vonatkozik mindenkire, csak a legsúlyosabb bűncselekmé­nyekért leültetett személyekre, a legszigorúbb büntetés-végrehajtó intézetekben. Nem tudni, miért gondolta ed­dig bárki, hogy Mikulás Cérnáknak nem csempésznek be semmit az ü- lavai börtönbe. A zsarolásért leül­tetett nehézfiú másfajta életmód­hoz volt szokva, anyagi lehetőségei pedig megengedik, hát miért ne hozasson magának hajfestéket, ha 300 koronáért kapható - erre a börtönőr. Az anyuci meg beküldte kedvenc kispárnáját, ami nélkül nem tudott aludni soha, és nyilván .küldtek a bajtársak is mindenfélét, amit egy börtönbe küldeni szokás, szappant, hogy lemossa a börtön­koszt, kolbászt, kaviárt, Platónt és nagyon erotikus női zoknikat. Cér­nák azonban addig kínozta fogva tartóját, míg kicsikart egy tévét is magának, a nevelőtiszt meg arról számolt be, hogy a rab jól viseli ma­gát, akár szabadlábra is helyez­hető, nincs vele semmi gond. Hajó a műsor. Akkor szép csendben té­vézik a cellában. A börtönromanti­kához meg hozzátartozik - tudjuk jól a filmekből -, hogy a főnöknek a fegyházban is van fegyvere, leg­alább egylövetű golyóstolla, ha csú­nyán nézne rá valaki. Hát ezt is küldtek neki. A tévézsinórt végül a rendőrség különleges, korrupcióel­lenes osztagának kellett felgöngyö­lítenie, ami elég nagy baj, mert fo- ci-Eb és olimpia is lesz a nyáron. De szükség volt erre, mert a bíróság hamarosan tárgyal Cérnák feltéte­les szabadlábra helyezéséről, és ha nincs ez az ügy, a bíró biztosan ki­engedi. Ha egy mód van rá. A börtönigazgató merészen kije­lentette, ő az egészről nem tudott semmit, nem is felelős érte. - Gon­dolják, hogy egy igazgatónak min­dent tudnia kell az alkalmazottjai­ról? Több mint négyszáz rab van itt - mondta, és már ezért le kellene váltam. Rybmcek, az STV igazgató­ja viszont bekereshet, mert Cérnák biztosan nem postázta a tévédíjat, az pedig havonta tizenötezer koro­na büntetés, vállalkozóknak. Már­pedig Cérnák vállalkozó. Nem volt ennyire ügyes a ren­dőrség a hét bombahírének meg­szerkesztésében. A titkosszolgálat figyelmeztetett, hogy robbanószert találnak majd Pozsonyban. A rend­őrség jó előre lezárta, átkutatta a belvárost a NATO-közgyűlés miatt, a szerkezetet mégis egy járókelő vette észre, és szólt a szerveknek, hogy elvihetnék, mert még fel talál robbanni. A hivatalos nyüatkoza- tokból ezt a képet lehet összerakni. Vagy nem így volt, vagy nem értem. HETI GAZDA(G)SÁG Rusko egy fenékkel két széken ülne TUBA LAJOS Nem kellemes dolog Ruskóra éb­redni. Ez a politikus annyira tart a választási kudarctól, hogy még az osztrákok arcátlan provokálásától sem riad vissza, csakhogy az ANO- ról beszéljenek a kámpány alatt. Persze örüljünk, hogy a kampány nálunk alig vált belpolitikai csete­paté tárgyává, üyen szempontból kevesebbet kell szenvednünk, mint a magyarországiaknak. Rusko is lobbizzon, aki mellett akar, nem először teszi, az MKP már közel egy éve figyeli szótlanul, amint a PET- flakonok ügyében arcátlanul szí­vatja a környezetvédelmi minisztert. Néhány napon belül ezt még megfe­jeli a nemzeti parkokat támadó elemzésével, amelyben nem is igyek­szik véka alá rejteni, mekkora disz- nóságnak tartja a magashegyi terep védelmét, pedig ott a zergék helyett hány csillogó síközpont fémé el. Az említett anyag érdekes politikai ha­gyományt teremthet. Régen példá­ul, ha a földesúr vadászni óhajtott, akár az egész falu vetését letarolta. Most meg elég lesz kilobbizni a mi­niszternél, és bármit leradírozhat­nak a föld színéről. Rusko egyéb­ként maga alatt vágja a fát, nem kell nagy merészség annak megjó­solásához, hogy két év múlva eltű­nik a politikai süllyesztőben. Mi­közben Brüsszelben a liberális frak­cióba ülne be szívesen és erről egy­millió hazai háztartást óhajt értesí­teni, az ANO itthoni atomkampá­nya a nemzeti önérzetre és a nagy­ipari lobbira játszik. Ez az egy fe­nék és két szék jellegzetes példája, azonban a semmibe csücsülést Rusko sem képes elkerülni. Addig legfeljebb Fico lesz egy kicsit szo­morú, aki az atomlabdát már évek óta igyekszik leütni, neki azonban nincs televíziója, amely fókuszál­hatna az aktuális problémára. Fur­csa egy helyzet, amikor a konzerva­tív Dániel Lipsic igazságügyi mi­niszternek kell a liberális Ruskót hi­vatalosan figyelmeztetnie, hogy az információszolgáltatásról szóló törvényt nem WC-papír gyanánt fogadták el, s bizony el kellene mondania az embereknek, mi min­dent ígért a Hyundai autógyárnak az idetelepülésért. Az atomenergia iránt vonzódóknak pedig azt ajánl­juk, hogy esetleg tízéves keresgélés után tegyék közzé azoknak a tele­püléseknek a nevét, ahová a kiégett fűtőelemek tárolóját szánják és az­után kampányoljanak új atomsze- mét-források mellett. De foglalkozzunk kedvező hírek­kel. A jegybank szerint idén a brut­tó átlagbér 1200 koronával emel­kedik és a környék legmagasabb inflációja ellenére a reálbérek is nőnek. Mások azért hozzátették, hogy a benzinár emelkedése ebből jócskán lefaraghat. Meg azt sem tudjuk, hogy a statisztikai emelke­dés hány embert érint, a szépen alakuló pozsonyi béreken kívül még az ország mely fertályain örül­hetnek az emberek. Kilátásban van a létminimum növelése, amely már nem csak a szociális segélyeken tengődőeket érinti. Ezentúl ugyan­is ehhez alakítják az adómentes jö­vedelmet, így hivatalos becslések szerint ez újabb 5800 koronával nő majd. Vagyis az új adórendszernek köszönhetően ezentúl nem kell tűr­nünk, amint az infláció folyamato­san megeszi az adómentes részt, hanem az fokozatosan emelkedve megőrzi a neki szánt funkciót. Galánta városa idén közel 40 millió koronát kap a Samsung tele­péhez vezető utak felújítására a kormány tartalékalapjából. Mivel hamarosan napi 400 kamion halad majd erre, az ott lakók nyilván tü­relmetlenül várják az igazi megol­dást jelentő kétmilliárd koronás el­kerülő utat, amely építését két év múlva kezdik meg. VENDÉGKOMMENTÁR Bombasztikus békeharc BARAK LÁSZLÓ Bombákat találtak Pozsony közepén, pár saroknyira a NATO- közgyűlésnek otthont adó palotától - kürtölték világgá szalagcí­mekben a lapok. A bombák szerencsére nem robbantak föl, mert akkor nyilván nem a megtalálásuk tényéből igyekeztek volna ne­gatív szenzációt kreálni a hírszerkesztők. Sajnálatos, hogy már Pozsonyban is találtatott pokolgép, holott előzőleg minden biz­tonságpolitikai illetékes azt ragozta, hogy tökéletesen felkészült a magas rangú vendégek fogadására. A NATO-sarzsik, többek között, azért tisztelik meg Szlovákiát, hogy a többi újdonsült tag­állammal együtt üdvözöljék a katonai szövetségben. így szokás, így van ez rendjén, hiszen nem holmi ideológiai testvériségen alapuló kényszer munkált a belépés során. Most nem úgy rugdal­ták bele Közép-Európa posztkommunista nációit a NATO-ba, mint annak idején a Varsói Szerződésbe. Referendummal dön­töttek a népek. Nyüván azért, mert úgy érezték itt számosán, hogy jobban ki lehet bírni egy-egy NATO-rakétasilót a kertek alatt, mint kommunista mozgalmárok meg gondolatrendőrök járőreit lépten-nyomon, nem beszélve a hálószobaszekrények­ről... Mindez csak a miheztartás végett hangsúlyozandó, lévén, az óvatlan emlékezetkiesés jellemző következményeként, alig több, mint egy évtizeddel a rendszerváltozás után egyre többen hajlamosak szelektíve emlékezni... Különösen azóta, hogy ama bizonyos szeptember 11-én egyenes adásban szembesültek a New York-i tornyok likvidálásával. Nem beszélve a minapi balká­ni mészárszékről, amely Közép-Európától karnyújtásnyira szedte szintén ártatlan áldozatait. Elég volt az efféle gondolkodásmód járványszerű terjedéséhez, hogy néhány évre viszonylagos biz­tonságban sejtsék magukat itt az emberek. Ráadásul az Irakot megszállva tartó több mint kétszázezer fős amerikai katonai kon­tingens tucatnyi katonájáról most derült ki, hadifoglyokat kínoz­tak. Valószínűleg ezen eléggé el nem ítélhető cselekmény is éb- resztgeti a népekben azt a kritikátlan pacifizmust, melynek tanúi lehetünk manapság. Lényege az a felszínes, nem utolsósorban pedig önveszélyes előítélet, miszerint: ,A kőolajra ácsingózó, a demokráciát erőszakkal terjesztő, hamburger- és álomzabáló jenki globalizátorok bántják a szegény, kiszolgáltatott iraki mu­zulmánokat.” Akik közül sokan - például a síita fundamentalis­ták- egyáltalán nem mellesleg, szemrebbenés nélkül robbant- gatják a gyűlölt megszállók helyett az ártatlan iraki bennszülöt­teket is. Nyilván mert roppant módon megviseli őket hazájuk jogtalan megszállásának ténye... Az amerikai tengerészgyalogo­sok iraki jelenlétének itteni közvetlen folyománya pedig az, hogy pokolgépek lakoznak és lakozhatnak immár bármikor Pozsony belvárosának békés szemétkukái alatt - moralizálnak egyre na­gyobb átszellemültséggel a g(b)ombamód szaporodó USA-gyű- lölők, NATO-szkeptikusok, sajtóbeli szövetségeseikkel együtt... JEGYZET radt meg bennem, hogy sokat beszélt a megbocsátásról. Elég későn, hatodikos koromban voltam elsőáldozó, mégis túlsá­gosan korán ahhoz, hogy fel­fogjam, mi is az elsőáldozás. Iz­gultam, mert hiába magyaráz­ták el, mi az, hogy gyónni, fo­galmam sem volt, mit mondjak majd a gyóntatószékben. Mivel hozakodjak elő, hogy milyen bűnöm van, hiszen akkor még a bűn fogalmát sem ismertem. Kioktattak, hogy a hittan­könyv felsorolja a bűnöket. Ki is másoltam egy cetlire a lajst­romról ezt-azt, s nagy boldo­gan, hogy megoldottam a hely­zetet, nekem is van bűnöm, ol­vastam gyónásként a plébános úrnak, hogy loptam, hazud­tam, s mivel ezt kevésnek tar­tottam - ennyicske bűnnel az ember ne menjen „elsőáldoz- ni”! -, felolvastam a papírda­rabról, hogy paráználkodtam. A családi háttér hatásáról nem akarok szólni, mert az is mérv­adó a szellemi-lelki fejlődés­ben, viszont úgy érzem, ha ma' lennék gyerek Martoson, való­színűleg másként alakulna a viszonyom a Teremtőhöz. Leg­alábbis alakulhatna. Római ka­tolikusként immár járhatnék Martoson is templomba. Mos­tantól a martosi katolikus hí­vők is felszentelt helyen gyako­rolhatják a hitüket. Nem a tűzoltószertárban, mint egy időben, és nem is a kultúrház kistermében, mint legutóbb. Az Úr Martoson is otthonra lelt. Dicsértessék! Az Úr otthon Martoson is TALLÓSIBÉLA Ami már nem történhet meg, arról kár jósolgatni. Mégis a- zon gondolkozom napok óta, hogy ha most lennék gyerek Martoson, talán közelebb tud­nék kerülni a Mindenhatóhoz. Vagy ha akkor lettek volna meg ugyanazok a feltételek, amelyek mostantól megvan­nak a faluban, talán meg tud­tam volna kapaszkodni a hit­ben, amely sokaknak segít megélni, elfogadni a világot. De most már mindegy. Bár odahaza ösztönöztek arra, hogy olvassam a katekizmust, nem értettem, miért kell olyas­mivel tömnöm a fejem, amit az iskolában nem kémek számon. Tudtam, hogy a szomszéd falu- bóljárkiaplébánosúr,és apai nagyanyámék házában tartott misét. Azt is tudtam, hogy re­formátus társaim ágendáztak, és istentiszteletre mentek va­sárnap a templomba. Egyszer- kétszer én is voltam templom­ban, a szomszéd faluban, csak­hogy ott mindenki idegen volt, nem volt ismerős gyerektárs, akitől megkérdezhettem volna, mit kell cselekedni, mikor kell letérdelni, mikor keresztet vet­ni. Egy időben hittanra is jár­tam, a plébános úr a szomszéd faluból a református templom melletti tanteremszerűségben tartott hitoktatást. Csak az ma­

Next

/
Thumbnails
Contents