Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-29 / 123. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 GLOSSZA Rés ' a pajzson KOCUR LÁSZLÓ Hogy a NATO Parlamenti Közgyűlését rendőrök hada őrzi, ahhoz kétség nem fér. Minden sarkon áll vagy kettő, járőrőznek az utcákon, kutyákkal, kutya nélkül. Sőt, egyesek Aligátorral, ami nem a vérszomjas kétéltű rendőrségi célokra vadított változata, hanem egy páncélozott jármű. A Hviezdoslav téren pajzsos, sisakos rohamrendőrök őrzik az (állítólag) felbonthatatlan kordonokat. Egy kollégánknak mégis sikerült eljutnia egészen a Vigadó bejáratáig. Hát maga meg mit csinál itt? - kérdezte tőle egy rendőr. A sajtóbelépőmért jöttem - mondta a kolléga. Arra tessék - felelte a közeg. James Bond is megmondta, hogy mindenhova be lehet jutni egy magabiztos mo- • sollyal. Tegnapig azonban azt hittem, erre csak a 007-es ügynök képes. TALLÓZÓ KRÓNIKA A magyarok szavazatai döntik el a júniusi helyhatósági választásokon, ki lesz Kolozsvár polgármestere, annak ellenére, hogy az RMDSZ-nek nincs jelöltje - véli az egyik legismertebb román politológus. Dan Pavel, a bukaresti egyetem tanára a napüapnak Az erdélyi csata címmel írt cikkében fűzött megjegyzéseket „a közép-európai Kolozsváron küszöbön álló választásokhoz”. Abból indult ki, hogy „a kolozsvári polgármesteri székért folyó júniusi választási csata kimenetele jelzésértékű lesz arra nézve, hogyan alakul a magyar közösség és az etnikumközi kapcsolatok jövője Erdélyben, és hogyan a romániai politikáé. Kolozsváron lesz a legfontosabb erdélyi csata”. Ezt mutatja az is, hogy valamennyi romániai „helységtől, megyétől eltérően, itt három vezető politikai erő egy-egy fajsúlyos képviselője csap össze”. A Romániában 2000 óta kormányon levő Szociáldemokrata Pártot (PSD) loan Rus belügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, a Nagy-Románia Pártot (PRM) Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere, a párt főtitkára, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) között létrejött DA szövetséget pedig Emil Boc PD-képvi- selő, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója képviseli nagyjából egyenlő esélyekkel. Dan Pavel megállapította: Kolozsvárott most újszerű dolgok történnek: Funar nem vezet a közvélemény-kutatásokban, mi több, kérdéses a második fordulóba jutása is, miközben a PSD-jelölt jól áll a felmérésekben. Habár az RMDSZ-nek nincs saját jelöltje, a kolozsvári magyarok döntik el szavazataikkal a polgármester-választást. A szerző leszögezte: az Erdélyben megmérkőző román parlamenti pártok még nincsenek felkészülve arra, hogy kihasználják az Erdélyben létező politikai lehetőségeket.- Fontos, hogy élve maradtál, az összetört kocsiért nem kár, mert drága a benzin, s ezen a hétvégén úgysem lehet autóval járni Pozsonyban... (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Csomagok Mikulásnak Legalább már biztosak lehetünk abban, hogy Szlovákiában nem bánnak kíméletlenül a rabokkal, az emberi jogok tiszteletben tartásáról készülő éves amerikai jelentés emiatt nem marasztalhat el bennünket. HOLOP ZSOLT Az elítéltek tetszőleges számú csomagot kaphatnak, tévézhetnek, nyitva hagyják cellájuk ajtaját, hogy álmatlan éjszakákon körözhessenek a börtönfolyosón és rosszaságokon törjék a fejüket. Persze ez nem vonatkozik mindenkire, csak a legsúlyosabb bűncselekményekért leültetett személyekre, a legszigorúbb büntetés-végrehajtó intézetekben. Nem tudni, miért gondolta eddig bárki, hogy Mikulás Cérnáknak nem csempésznek be semmit az ü- lavai börtönbe. A zsarolásért leültetett nehézfiú másfajta életmódhoz volt szokva, anyagi lehetőségei pedig megengedik, hát miért ne hozasson magának hajfestéket, ha 300 koronáért kapható - erre a börtönőr. Az anyuci meg beküldte kedvenc kispárnáját, ami nélkül nem tudott aludni soha, és nyilván .küldtek a bajtársak is mindenfélét, amit egy börtönbe küldeni szokás, szappant, hogy lemossa a börtönkoszt, kolbászt, kaviárt, Platónt és nagyon erotikus női zoknikat. Cérnák azonban addig kínozta fogva tartóját, míg kicsikart egy tévét is magának, a nevelőtiszt meg arról számolt be, hogy a rab jól viseli magát, akár szabadlábra is helyezhető, nincs vele semmi gond. Hajó a műsor. Akkor szép csendben tévézik a cellában. A börtönromantikához meg hozzátartozik - tudjuk jól a filmekből -, hogy a főnöknek a fegyházban is van fegyvere, legalább egylövetű golyóstolla, ha csúnyán nézne rá valaki. Hát ezt is küldtek neki. A tévézsinórt végül a rendőrség különleges, korrupcióellenes osztagának kellett felgöngyölítenie, ami elég nagy baj, mert fo- ci-Eb és olimpia is lesz a nyáron. De szükség volt erre, mert a bíróság hamarosan tárgyal Cérnák feltételes szabadlábra helyezéséről, és ha nincs ez az ügy, a bíró biztosan kiengedi. Ha egy mód van rá. A börtönigazgató merészen kijelentette, ő az egészről nem tudott semmit, nem is felelős érte. - Gondolják, hogy egy igazgatónak mindent tudnia kell az alkalmazottjairól? Több mint négyszáz rab van itt - mondta, és már ezért le kellene váltam. Rybmcek, az STV igazgatója viszont bekereshet, mert Cérnák biztosan nem postázta a tévédíjat, az pedig havonta tizenötezer korona büntetés, vállalkozóknak. Márpedig Cérnák vállalkozó. Nem volt ennyire ügyes a rendőrség a hét bombahírének megszerkesztésében. A titkosszolgálat figyelmeztetett, hogy robbanószert találnak majd Pozsonyban. A rendőrség jó előre lezárta, átkutatta a belvárost a NATO-közgyűlés miatt, a szerkezetet mégis egy járókelő vette észre, és szólt a szerveknek, hogy elvihetnék, mert még fel talál robbanni. A hivatalos nyüatkoza- tokból ezt a képet lehet összerakni. Vagy nem így volt, vagy nem értem. HETI GAZDA(G)SÁG Rusko egy fenékkel két széken ülne TUBA LAJOS Nem kellemes dolog Ruskóra ébredni. Ez a politikus annyira tart a választási kudarctól, hogy még az osztrákok arcátlan provokálásától sem riad vissza, csakhogy az ANO- ról beszéljenek a kámpány alatt. Persze örüljünk, hogy a kampány nálunk alig vált belpolitikai csetepaté tárgyává, üyen szempontból kevesebbet kell szenvednünk, mint a magyarországiaknak. Rusko is lobbizzon, aki mellett akar, nem először teszi, az MKP már közel egy éve figyeli szótlanul, amint a PET- flakonok ügyében arcátlanul szívatja a környezetvédelmi minisztert. Néhány napon belül ezt még megfejeli a nemzeti parkokat támadó elemzésével, amelyben nem is igyekszik véka alá rejteni, mekkora disz- nóságnak tartja a magashegyi terep védelmét, pedig ott a zergék helyett hány csillogó síközpont fémé el. Az említett anyag érdekes politikai hagyományt teremthet. Régen például, ha a földesúr vadászni óhajtott, akár az egész falu vetését letarolta. Most meg elég lesz kilobbizni a miniszternél, és bármit leradírozhatnak a föld színéről. Rusko egyébként maga alatt vágja a fát, nem kell nagy merészség annak megjósolásához, hogy két év múlva eltűnik a politikai süllyesztőben. Miközben Brüsszelben a liberális frakcióba ülne be szívesen és erről egymillió hazai háztartást óhajt értesíteni, az ANO itthoni atomkampánya a nemzeti önérzetre és a nagyipari lobbira játszik. Ez az egy fenék és két szék jellegzetes példája, azonban a semmibe csücsülést Rusko sem képes elkerülni. Addig legfeljebb Fico lesz egy kicsit szomorú, aki az atomlabdát már évek óta igyekszik leütni, neki azonban nincs televíziója, amely fókuszálhatna az aktuális problémára. Furcsa egy helyzet, amikor a konzervatív Dániel Lipsic igazságügyi miniszternek kell a liberális Ruskót hivatalosan figyelmeztetnie, hogy az információszolgáltatásról szóló törvényt nem WC-papír gyanánt fogadták el, s bizony el kellene mondania az embereknek, mi mindent ígért a Hyundai autógyárnak az idetelepülésért. Az atomenergia iránt vonzódóknak pedig azt ajánljuk, hogy esetleg tízéves keresgélés után tegyék közzé azoknak a településeknek a nevét, ahová a kiégett fűtőelemek tárolóját szánják és azután kampányoljanak új atomsze- mét-források mellett. De foglalkozzunk kedvező hírekkel. A jegybank szerint idén a bruttó átlagbér 1200 koronával emelkedik és a környék legmagasabb inflációja ellenére a reálbérek is nőnek. Mások azért hozzátették, hogy a benzinár emelkedése ebből jócskán lefaraghat. Meg azt sem tudjuk, hogy a statisztikai emelkedés hány embert érint, a szépen alakuló pozsonyi béreken kívül még az ország mely fertályain örülhetnek az emberek. Kilátásban van a létminimum növelése, amely már nem csak a szociális segélyeken tengődőeket érinti. Ezentúl ugyanis ehhez alakítják az adómentes jövedelmet, így hivatalos becslések szerint ez újabb 5800 koronával nő majd. Vagyis az új adórendszernek köszönhetően ezentúl nem kell tűrnünk, amint az infláció folyamatosan megeszi az adómentes részt, hanem az fokozatosan emelkedve megőrzi a neki szánt funkciót. Galánta városa idén közel 40 millió koronát kap a Samsung telepéhez vezető utak felújítására a kormány tartalékalapjából. Mivel hamarosan napi 400 kamion halad majd erre, az ott lakók nyilván türelmetlenül várják az igazi megoldást jelentő kétmilliárd koronás elkerülő utat, amely építését két év múlva kezdik meg. VENDÉGKOMMENTÁR Bombasztikus békeharc BARAK LÁSZLÓ Bombákat találtak Pozsony közepén, pár saroknyira a NATO- közgyűlésnek otthont adó palotától - kürtölték világgá szalagcímekben a lapok. A bombák szerencsére nem robbantak föl, mert akkor nyilván nem a megtalálásuk tényéből igyekeztek volna negatív szenzációt kreálni a hírszerkesztők. Sajnálatos, hogy már Pozsonyban is találtatott pokolgép, holott előzőleg minden biztonságpolitikai illetékes azt ragozta, hogy tökéletesen felkészült a magas rangú vendégek fogadására. A NATO-sarzsik, többek között, azért tisztelik meg Szlovákiát, hogy a többi újdonsült tagállammal együtt üdvözöljék a katonai szövetségben. így szokás, így van ez rendjén, hiszen nem holmi ideológiai testvériségen alapuló kényszer munkált a belépés során. Most nem úgy rugdalták bele Közép-Európa posztkommunista nációit a NATO-ba, mint annak idején a Varsói Szerződésbe. Referendummal döntöttek a népek. Nyüván azért, mert úgy érezték itt számosán, hogy jobban ki lehet bírni egy-egy NATO-rakétasilót a kertek alatt, mint kommunista mozgalmárok meg gondolatrendőrök járőreit lépten-nyomon, nem beszélve a hálószobaszekrényekről... Mindez csak a miheztartás végett hangsúlyozandó, lévén, az óvatlan emlékezetkiesés jellemző következményeként, alig több, mint egy évtizeddel a rendszerváltozás után egyre többen hajlamosak szelektíve emlékezni... Különösen azóta, hogy ama bizonyos szeptember 11-én egyenes adásban szembesültek a New York-i tornyok likvidálásával. Nem beszélve a minapi balkáni mészárszékről, amely Közép-Európától karnyújtásnyira szedte szintén ártatlan áldozatait. Elég volt az efféle gondolkodásmód járványszerű terjedéséhez, hogy néhány évre viszonylagos biztonságban sejtsék magukat itt az emberek. Ráadásul az Irakot megszállva tartó több mint kétszázezer fős amerikai katonai kontingens tucatnyi katonájáról most derült ki, hadifoglyokat kínoztak. Valószínűleg ezen eléggé el nem ítélhető cselekmény is éb- resztgeti a népekben azt a kritikátlan pacifizmust, melynek tanúi lehetünk manapság. Lényege az a felszínes, nem utolsósorban pedig önveszélyes előítélet, miszerint: ,A kőolajra ácsingózó, a demokráciát erőszakkal terjesztő, hamburger- és álomzabáló jenki globalizátorok bántják a szegény, kiszolgáltatott iraki muzulmánokat.” Akik közül sokan - például a síita fundamentalisták- egyáltalán nem mellesleg, szemrebbenés nélkül robbant- gatják a gyűlölt megszállók helyett az ártatlan iraki bennszülötteket is. Nyilván mert roppant módon megviseli őket hazájuk jogtalan megszállásának ténye... Az amerikai tengerészgyalogosok iraki jelenlétének itteni közvetlen folyománya pedig az, hogy pokolgépek lakoznak és lakozhatnak immár bármikor Pozsony belvárosának békés szemétkukái alatt - moralizálnak egyre nagyobb átszellemültséggel a g(b)ombamód szaporodó USA-gyű- lölők, NATO-szkeptikusok, sajtóbeli szövetségeseikkel együtt... JEGYZET radt meg bennem, hogy sokat beszélt a megbocsátásról. Elég későn, hatodikos koromban voltam elsőáldozó, mégis túlságosan korán ahhoz, hogy felfogjam, mi is az elsőáldozás. Izgultam, mert hiába magyarázták el, mi az, hogy gyónni, fogalmam sem volt, mit mondjak majd a gyóntatószékben. Mivel hozakodjak elő, hogy milyen bűnöm van, hiszen akkor még a bűn fogalmát sem ismertem. Kioktattak, hogy a hittankönyv felsorolja a bűnöket. Ki is másoltam egy cetlire a lajstromról ezt-azt, s nagy boldogan, hogy megoldottam a helyzetet, nekem is van bűnöm, olvastam gyónásként a plébános úrnak, hogy loptam, hazudtam, s mivel ezt kevésnek tartottam - ennyicske bűnnel az ember ne menjen „elsőáldoz- ni”! -, felolvastam a papírdarabról, hogy paráználkodtam. A családi háttér hatásáról nem akarok szólni, mert az is mérvadó a szellemi-lelki fejlődésben, viszont úgy érzem, ha ma' lennék gyerek Martoson, valószínűleg másként alakulna a viszonyom a Teremtőhöz. Legalábbis alakulhatna. Római katolikusként immár járhatnék Martoson is templomba. Mostantól a martosi katolikus hívők is felszentelt helyen gyakorolhatják a hitüket. Nem a tűzoltószertárban, mint egy időben, és nem is a kultúrház kistermében, mint legutóbb. Az Úr Martoson is otthonra lelt. Dicsértessék! Az Úr otthon Martoson is TALLÓSIBÉLA Ami már nem történhet meg, arról kár jósolgatni. Mégis a- zon gondolkozom napok óta, hogy ha most lennék gyerek Martoson, talán közelebb tudnék kerülni a Mindenhatóhoz. Vagy ha akkor lettek volna meg ugyanazok a feltételek, amelyek mostantól megvannak a faluban, talán meg tudtam volna kapaszkodni a hitben, amely sokaknak segít megélni, elfogadni a világot. De most már mindegy. Bár odahaza ösztönöztek arra, hogy olvassam a katekizmust, nem értettem, miért kell olyasmivel tömnöm a fejem, amit az iskolában nem kémek számon. Tudtam, hogy a szomszéd falu- bóljárkiaplébánosúr,és apai nagyanyámék házában tartott misét. Azt is tudtam, hogy református társaim ágendáztak, és istentiszteletre mentek vasárnap a templomba. Egyszer- kétszer én is voltam templomban, a szomszéd faluban, csakhogy ott mindenki idegen volt, nem volt ismerős gyerektárs, akitől megkérdezhettem volna, mit kell cselekedni, mikor kell letérdelni, mikor keresztet vetni. Egy időben hittanra is jártam, a plébános úr a szomszéd faluból a református templom melletti tanteremszerűségben tartott hitoktatást. Csak az ma
