Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-05 / 103. szám, szerda
12 ZeneZóna ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 5. HÍRSZOLGÁLAT Beyoncé George Michael uralja a brit rádiókat Az elmúlt húsz év összesített adatai szerint George Michael dalai csendültek fel legtöbbször a szigetország rádióinak műsoraiban. Az énekes a legtöbbet játszott előadónak járó díjat a Londonban megtartott Radio Academy hagyományos évi konferenciáján vette át. „El sem hiszem. A legszerencsésebb dalszerzőnek érzem magam a világon” - nyilatkozta. A szerzői jogokkal foglalkozó Phonographic Performance Ltd. az elmúlt két évtized játszási adatai alapján egy tízes listát állított össze. Hat angol, két ausztrál, egy amerikai és egy kanadai előadó szerepel rajta, (d, p) Az elmúlt húsz év legtöbbet játszott előadói Angliában 1. 2. 3. 4. 5. George Michael Elton John Robbie Williams Kylie Minogue Bryan Adams 6. Madonna 7. Phil Collins 8. Cliff Richard 9. Mick Hucknall (INXS) 10. Paul McCartney Beyoncé és Alicia nem kedveli egymást Igazi csajos bulinak indult Missy Elliott, Alicia Keys és Beyoncé Knowles közös amerikai turnéja, ám mostanra komoly ellentétek alakultak ki a sztárok között. Alicia és Beyoncé gyakran veszekednek egymással, mert képtelenek megegyezni abban, hogy melyikük koncertje záija az estéket. A Ladies First nevű turnéról eddig megjelent kritikákban legtöbbször Keys kisasszony fellépését emelték ki, mondván a show legkiemelkedőbb részét produkálja, és a Destiny’s Child énekesnőjének ez is csípi a szemét. Beyoncé azért is dühös, mert szerinte a plakátokon kevésbé hangsúlyosan szerepel a neve, pedig a lemezeladás tekintetében mindkét énekesnőt megelőzi, így ő a legnagyobb nézőcsalogató, (m, p) A döntősök közül egyre többen fakadnak ki, kettőnek van lemezszerződése, a többiek helyzete elég kilátástalan Hogyan tovább Megasztárok? Magyarországon volt egy színvonalas, profi, ugyanakkor szórakoztató és köz- érdeklődésre számot tartó zenei tehetségkutató verseny. Mindez már a múlté, a jelen pedig elszomorító, és tele van kérdőjellel. A HÉT TÉMÁJA Március közepén a ZeneZóná- ban is foglalkoztunk a Megasztárral. Akkor még javában folyt a megmérettetés, izgultunk, vajon ki lesz Az év hangja. Olyan szép volt! A közönség elhitte, hogy a tehetségekre csodás karrier vár. A szereplők is elhitték. Akik azonban járatosak a magyar könnyűzenében, már akkor tudták, hogy a sikert, a hosz- szan tartó népszerűséget nem adják könnyen. Nyilvánvaló volt, hogy a sztárjelöltekre sok akadály vár, s ha sikeresen helytállnak sem biztos, hogy eljutnak a hőn áhított lemezszerződésig. A márciusi írásomban már utaltam a felmerülő nehézségekre, de mivel nem akartam ünneprontó lenni, túlságosan nem feszegettem a témakört. A hasonló nemzetközi műsorok még a nagy zenepiacokon is csak ritkán tudnak tartósan pályára állítani új csülagokat. Egy angol televíziós szakember elmondása szerint nem is ez a cél, a cél az, hogy minél többen nézzék a műsort, minél többen küldjenek emelt díjas sms- eket, hogy a csatornának sok bevételt hozzon; ez a fiataloknak egy lehetőség a kitörésre, de profitálnia főleg a tévének kell. így aztán előbb vagy utóbb a szereplők is rájönnek, hogy ők csak bábuk, akiket kötélen rángatnak. Az esetek többségében mindenki meggazdagodik a produkcióból, csak a legérintettebbek nem, akik vásárra viszik a bőrüket. De a sorsuk senkit sem érdekel, mivel, miután eltűnnek a reflektorfényből, jönnek az új sztárjelöltek. Illúzió lett volna azt hinni, a magyar változat más lesz, hogy ezek a fiatalok majd átírják a könnyűzenét. Bár a magyar Megasztár minden eddigi nemzetközi próbálkozásnál „ember- központúbbra” sikeredett, ennek ellenére a zenei szakemberek félelme nem volt alaptalan. Nagy öröm látni, hogy újra megjelent a magyar zenei közéletben a sztár fogalma, viszont ha jobban belegondolunk, egyelőre nem született egy sem, és nyilván messze nem is alkalmas rá mindenki, akinek szép hangja van. Magyarország utolsó igazi sztárja Ákos volt, akinek valóban testőrökkel kellett járnia az utcán, akinek aktuális hajviseletét fiatalok százai utánozták, aki ha dedikált egy lemezboltban, le kellett zárni az utcát. Manapság jóval nagyobb a választék, így el- oszlik a potenciális rajongótábor, a sztárok már régen kihaltak a magyar zenei életből. Ma már Ákos sem sztár, „csak” egy nagyon népszerű, profi előadóművész. A Megasztár második helyezettje, Oláh Ibolya személyiségében, lényében jobban benne van a sztár- ság, mint a győztes Tóth Veronikáéban, azonban utóbbi egy nagyon kedves, szerethető, közülünk való lány, aki megjelenésével, stílusával, ha nem is a szó amerikai értelmében vett sztár, de közkedvelt, sikeres énekesnő lehet, és reméljük, lesz is. Hogy Ibolyából sztár válik-e, az már egyáltalán nem biztos. A szénája egyre rosszabbul áll, lemezszerződést még nem kapott. Féltem őt, hiszen már a műsorban is bebizonyosodott, hogy a sztárélet negatív velejáróit nem tudja feldolgozni. Kérdés, meddig bírja idegekkel, hogy nem kapkodnak utána a kiadók, a zeneszerzők. Sajnos a Megasztár szereplői azzá váltak, amivé nem akartuk, hogy váljanak. A tizenkét fős csapatból a produceri iroda harmadrangú haknibrigádot csinált. Az európai uniós csatlakozás előestéjén Dél-Komáromban léptek fel. A közönség izgatottan várta Ibolyát, Tóth Verát, aztán nagyot csalódott, mert a tizenkettőből öten jöttek el, Ibolya és Vera is távol maradt. Valószínűleg egy másik helyszínen voltak, nagyobb gázsiért. (A pénz a menedzsmenté, amely aztán kifizeti a fellépőket, annyit ad, ameny- nyit akar...) Komáromi koncertjükben még a fanatikus Megasztárrajongók is csalódtak. Egyik ismerősöm meg is jegyezte,-hogy ilyen a rossz hakni... A csapat azóta sem pihen, járja a magyarlakta vidékeket, miközben a legtöbbjük jövője felett egy nagy kérdőjel lebeg. Képtelenek egyről a kettőre jutni, és egyáltalán nem biztos, hogy lesz helyük a könnyűzenében. Igaza van a fent említett angol televíziós szakembernek! Ez már nem a tévécsatorna gondja, a boldogulás a fiatalok kezében van, a lehetőséget megkapták, viszont a szerződésben vállaltaknak eleget kell tenniük, tehát járni kell az országot, népszerűsíteni elsősorban a csatornát, a műsort, másodsorban magukat. Mára a kiadók kezdeti lelkesedése is alábbhagyott, lemezszerződést Tóth Veronikán kívül csak Nagy Edmond kapott. Valahol ezzel is számolni lehetett, hiszen a tehetség önmagában kevés, akiből sikeres előadó válhat, az mellé ismert szerzőgárdát kell verbuválni, őket meg kell fizetni, és a siker még így sem garantált. A multinacionális cégek leányvállalatainak az a fő céljuk, hogy Madonnát és Didót eladják, magyar előadókat alig-alig szerződtetnek, a lelkes kis kiadók viszont a nagyok árnyékában nem igazán tudnak érvényesülni. Magyarország mikropiac, és egyre jobban szűkül, nem képes befogadni ennyi tehetséget. A kilátástalan helyzet miatt egyre többen fakadnak ki, legutóbb Szabó Leslie húzta le a produkciót az egyik magyarországi folyóiratban. A Megasztár-csapattal minden bizonnyal az összes nyári fesztiválon találkozunk majd, aztán akik nem kapnak további lehetőséget, végleg eltűnnek a süllyesztőben. Ősszel indul a második forduló, és attól kezdve a reflektorfényben majd az új próbálkozók állnak. A Megasztár első szériájának „nyertesei” a valóságshow-k szereplőinek sorsára jutnak, elfelejtjük őket. Csak az a szomorú, hogy tehetséges emberekről van szó, akik végre meghozhatnák a várva várt változást a magyar könnyűzenébe. (péjé) A fiúk az idei év egyik legjobb albumát dobták piacra, félő azonban, hogy csak a fanatikus rajongókhoz jut el Heaven Street Seven: Szállj ki és gyalogolj! FÜLBEMÁSZÓ Az öttagú zenekar eleinte kizárólag angol nyelvű felvételekkel próbálkozott, de csak az első magyar lemezével, a 2000-es Cukorral és a rajta szereplő slágerrel, a Hol van az a krézi srác? cíművel sikerült neki az áttörés. A tavaly- előtti Kisfilmek a nagyvilágból megjelenése óta eltelt időben megváltozott néhány dolog. A 2002-es Lo-Tech Man, Hi-Tech World című NEO-albumon már az elektro-pop együttesben is hivatalos tagnak számító Szűcs Krisztián gitáros-énekes 2003 nyarán búcsút intett a társainak, hogy a HS7-re koncentráljon, az időközben a NEOt szintén elhagyó Moldvai Márk és egykori hűséges cimborája, Milkovics Mátyás pedig már nem vettek részt producerként a Szállj ki és gyalogolj! munkálataiban. A csapatnak sikerült bőségesen kárpótolnia az új dalokra kiéhezett rajongókat. Hivatalos közleményükben így kommentálták az album címét: „Ha van miből kiszállnunk, akkor szálljunk ki, és gyalogoljunk egy kicsit. Akinek amiből, akinek ahol, akinek ahogyan, akinek ahová.” A gondolatmenetet követve a korong dalai ideálisak sétá- láshoz és egyéb tevékenységekhez, hiszen témájában, hangulatában és hangzásában is kifejezetten változatos anyagról van szó. Az együttes a Kisfilmek a nagyvilágból művészi elszállása után visszatért a 2000-es Cukor slágerességéhez, emellett azonban megmaradt a tipikus HS7- hangzásvilág is, bár érezhetően kitágult, miközben az új lemez mindkettőnél koncentráltabb és elevenebb, Krisztián keserédes szövegei is le- tisztultabbak és hatásosabbak lettek. A lemezt indító Jó reggelt egy szerelmi történet morbid felhangokkal, akárcsak a következő, Ez a szerelem című. Ebben érezhető leginkább a HS7 egyik nagy gitárzenei példaképének, az ausztrál Church-nek a hatása. A Taposs a szívemen meg- csalós-veszekedős duett, a Titanic apokaliptikus vízió, az alig több mint kétperces Igen egy vicces rockdal, a szemrehányó Csízbörgert hegedűk simogatják, a Nagyítás komolyságát a The Cardigans korai korszakát idéző Hangerő oldja, az egyperces intróval bevezetett Astoria is markáns akciódús darab, csak a záró Élőlény hatását rontja le a gyengébb szöveg. Az angol bónuszdalban pedig erősen érezhető a NEÓ zenei vüága. Az összhatás határozottan pozitív, a tizedik évébe lépett gitárpop zenekar kiváló produkciót tett le az asztalra. Az első kislemezre kimásolt dal, a Csízbörger nem az album legerősebb felvétele, de a melankolikus, vonósokkal megtűzdelt refrén és a szöveg slágerré teheti a számot. Persze ehhez kellene a rádiók támogatása is, sajnos a HS7 valamiért nem tartozik az elektronikus média kedvelt zenekarai közé. Én személy szerint nem értem, hogy a kellemes popdalok miért nem férnek bele a legtöbb kereskedelmi adó ízlésvilágába... (est, pj)
