Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-28 / 122. szám, péntek

10 Kertészkedő ÚJ SZŐ 2004. MÁJUS 28. Akár az állomány 90 százalékát is károsítják Új hagymakártevő HUDÁK KRISZTINA, DR. PÉNZES BÉLA A levélbolhák a kertészek köré­ben a gyümölcsfélék, elsősorban a körte kártevőiként ismertek. Zöld­ségféléken okozott kártételük régi­ónkban ismeretlen volt. Az utóbbi esztendőkben, a termesztési mód­tól függetlenül, növekvő mértékű levélbolha kártételt észleltünk a vöröshagyma-állományokban. A levélbolha kártétele különösen a magról vetett vöröshagyma-állo­mányban gyakori. Főként az áttele­lő hagymát károsítja, előfordulását ' és kisebb mértékű kártételét a me­télőhagymán és a téli sarjadék- hagymán is megfigyeltük. A kárté­tel a fiatal növényeken szembetű­nő. A levélbolha imágók és lárvák szívogatásának hatására a vörös­hagyma levelei kosszarv- szerűen lefelé kunkorod­nak, rendellenesen csava­rodnak és a fejlődésben visszamaradnak. A károsí­tott áttelelő vöröshagyma levelei a talajra simulnak és pattanva törnek. A levélbolha nyála indítja el a levelek rendellenes nö­vekedését.- A károsított növények aránya elérheti akár a 90%-ot is. A kártevő faj a Trioza (Bacteri- cera) nigricornis. Kifejlett nősté­nye 2-2,5 mm hosszú szürkésbar­na rovar. A testéhez képest nagy, mintás szárnyait nyugalmi álla­potban a hátán háztetőszerűen tartja. A hímek kisebbek. Általá­ban a talajhoz közeli növényré­szeken szívogatnak, a legkisebb zavarásra pattanva menekülnek, a talajra vetik magukat. Az áttelelő vöröshagymán már szeptembertől megjelennek. A fia­tal vöröshagyma leveleit szívogat- ják. Az ivarérett rovarok rendsze­rint az érési táplálkozást követően párosodnak. A károsított növénye­ken a tünetek a tél beállta előtt jól láthatók. A hagyma-levélbolha ál­tal károsított növények a növeke­désben jelentősen lemaradnak és a satnya tövek áttelelési esélyei szá­mottevően romlanak. A nőstényeket a tél folyamán is a növényeken találhatjuk, a híme­ket már nem. A megtermékenyí­tett nőstények az enyhébb téli na­pokon folytatják a táplálkozást és a hó elolvadását követően meg­kezdik a tojások lerakását. A sár­ga, szabad szemmel éppen látha­tó, hosszú nyelű tojásokat a nyelé­vel a levél szövetébe süllyesztik. A tojásokból kikelő lárvák tavasszal a leveleken folytatják a táplálko­zást, letelepszenek, majd hamaro­san gyorsan növekvő, szárnykez- deményes nimfa állapotok követik egymást. A világosbarna nimfák­ból imágók fejlődnek, amelyek a tavaszi vetésű, vagy akár a dugga- tott vöröshagymán is hasonló kár­képet okoznak. A vöröshagymán kisebb-nagyobb egyedszámban, egész tenyészidőszakban megta­lálhatók, bár az idősebb növénye­ken kártételük kevésbé jelentős. A hagyma-levélbolha határo­zatlan nemzedékszámű faj. Élet­módjának minden részlete teljes­séggel nem ismert. A szakiroda- lom szerint gyakran a fenyőfélé­ken telel, de megfigyeléseink egy­értelműen bizonyították, hogy az áttelelő vöröshagymán is áttelel. Előfordul sárgarépán, petrezsely­men, burgonyán, cukorrépán, ká­posztaféléken, retken és számos fűfélén is. A kártevő ellen az átte­lelő vöröshagymán a hagymake­lés után, az imágó betelepedést követő őszi időszakban feltétlenül indokolt védekezni. Tapasztala­tok szerint a piretroid hatóanyagú növényvédő szerek kielégítő vé­delmet adtak az imágók ellen. A levélbolha kártétele a magról vetett hagymaál­lományban gyakori. Megjelent a Jó Gazda júniusi száma Időszerű növényvédelem LAPAJÁNLÓ Az időszerű tennivalók és ter­mesztői tanácsok mellett a Jó Gazda júniusi száma elsősorban a növényvédelmi és tápanyagel­látási tennivalókra összpontosítja a figyelmet. A káposztafélék ter­mesztéséhez a nyilvántartásba vett legújabb fajták kínálatával ad útmutatást, részletesen taglal­ja a görög- és sárgadinnye tápanyagutánpótlási kérdéseit, elemzi az áttelelő vöröshagyma termesztésének tapasztalatait és kilátásait. A termesztéstechnoló­gia rovatban ismertetőt közöl egy új technológiai eljárás, a mező- gazdasági szivacson való ter­mesztés eddigi tapasztalatairól, ismerteti a nálunk még kevésbé ismert salátaféléket. A szabadföl­di konzervuborka állományvé­delmében a sík- és kordonos mű­velésű uborka kártevőit, valamint a permetezés és az öntözés mód­jait ismerteti. A gyümölcster­mesztők a gyümölcshullások megelőzése érdekében szükséges teendőkről olvashatnak. Tájékoz­tat a lombtrágyák hatékonyságát befolyásoló tényezőkről, az egyes táphiányos állapotok kezelési le­hetőségeiről. A növényvédelmi rovatban a lap az aranyfarú lepke elleni vé­dekezés fontosságára hívja fel a fi­gyelmet, a biológiai védekezési módszerekre is utalva. A szőlő, a paradicsom és az uborka egész évi növényvédelmét az engedélyezett készítmények felhasználásával taglalja. A gombabetegségeket be­mutató sorozat ezúttal a liszthar­mat jellemzőit ismerteti. A szán­tóföldi növényvédelemben a par­lagfű elleni védekezésben a bod­rogközi tapasztalatokat elemzi, ismertetőt közöl a minőségi búza- termesztésben a fuzáriumos meg­betegedések ellen alkalmazott in­tegrált védekezési módszerről. A virágtermesztőknek a fukszia és a rododendronok termesztéséhez kínál tanácsokat, az állattartók a homeopatikus készítmények ál­latgyógyászatban való felhaszná­lási lehetőségeiről olvashatnak összefoglalót, (sz) Tanácsok zöldségtermesztőknek: ha a klímaváltozás tartóssá válik, változtatni kell a termesztési technológián Miért drága a gyökérzöldség? Ha a klímaváltozás állandósul, át kell értékelni az eddig alkal­mazott termesztéstechnológiát, és a megváltozott klímához job­ban alkalmazkodó fajtákat kell választani (Somogyi Tibor felv.) Mint azt a fogyasztók a pénztárcájukon is érzékel­hették, az utóbbi néhány évben a gyökérzöldségek erősen drágultak. A kíná­lat ugyanis jóval elmaradt a kereslettől. Ez azonban nem a termőterület csök­kentéséből, hanem a hoza­mok számottevő visszaesé­séből adódott. SZÉP ISTVÁN Az alacsony hozamok okainak tisztázásához induljunk ki a gyö­kérzöldségek hőmérséklet-, táp­anyag-, talaj- és vízigényéből. A petrezselyem, sárgarépa, zeller a hidegtűrő növények csoportjába tartoznak, a hőmérsékleti optimu­muk 16 fok, ettől a hőmérséklet - fejlődési zavarok okozása nélkül - 7 fokkal eltérhet. Azonban a petre­zselyem és a sárgarépa vetőmagjá­nak a csírázása már 3-5 fokon meg­indulhat. Kedvező fejlődéshez vi­szont 16-23 fok közötti hőmérsék­letre van szükség. Az ennél maga­sabb hőmérséklet, különösen, ha gyenge tápanyagellátással és szá­razsággal párosul, súlyos fejlődési zavarokhoz vezethet, hátrányosan befolyásolva a termés mennyisé­gét, minőségét. A jó gyökérzöldség-termőtalaj könnyű, legföljebb középkötött, cserepesedésre, elfolyásra és rögö- södésre nem hajlamos; az altalaj mély gyökeresedést tesz lehetővé. A jó vízgazdálkodás is fon­tos kitétel. Különösen a ve­tés utáni 50. naptól a 100-120. napig fontos a jó vízellátás, ugyanis akkor alakul ki a répatest végle­ges hossza, dől el a végle­ges terméshozam. A kötött talajok kevésbé alkalmasak a gyökérzöld­ségek termesztésére, jó víztartó ké­pességüknek köszönhetően ugyan­akkor bakhátas technológiával eze­ken a talajtípusokon is eredménye­sen termelhetők e növények. Az ilyen talajokon a bakhátakat ősszel, a mélyszántás után kell el­készíteni, hogy a tél folyamán kel­lőképpen megülepedjen és a rögök szétfagyjanak. A gyökérzöldségek közepes táp- anyagigényűek. A friss szervestrá­gyázás mindenképpen kerülendő. Tápanyagban közepesen ellátott talajon alaptrágyaként hektáron­ként 80 kg nitrogén (NCL), 150 kg foszfor (PjOs) és 200 g kálium (K2O) hatóanyagot célszerű kijut­tatni. A kálisó (KC1) használatát mellőzzük a klór mérgező hatása miatt. A petrezselyem, a sárgarépa és a zeller vízigényes növény. Fejlő­désük kezdeti szakaszában különö­sen az 50. és 100-120. nap közötti időszakban nagyobb és fokozottan egyenletes vízellátást igényelnek. Ezt a természetes csapadék és a hő­mérséklet függvényében pótolni kell. Sajnos a hőmérsékletet nem befolyásolhatjuk a szabadföldi ter­mesztéskor. Az utóbbi néhány év­ben két évszak, a tavasz és az ősz szinte teljesen, vagy részben elma­radt. Különösen a télből a nyárba való fokozatos átmenet hiánya, a nyári, a megszokottnál lényegesen magasabb, 30-40 fok közötti hő­mérséklet okoz komoly gondokat a termesztésben. Ha a klímaváltozás állandósul, át kell értékelni az ed­dig alkalmazott termesztéstechno­lógiát, és ha lehetséges, a megvál­tozott klímához jobban alkalmaz­kodó fajtákat kell választani. Már köztermesztésben is megtalálhatók azok a kimondottan szárazföldi ég­hajlatra nemesített sárgarépa-hib­ridek, amelyek a megváltozott kö­rülmények között is eredményesen termeszthetők. A petrezselyem ugyan alacso­nyabb hőmérsékleten, de hosszú idő alatt csírázik. A vetés időpont­jának megválasztása ezért kulcs- fontosságú az eredményes ter­mesztéshez. Tavasszal a magokat a lehető legkorábban el kell verni. A bakhátas termesztés a síkművelés­nél korábbi vetést tesz lehetővé. Későbbi vetésnél, illetve másodve­tésnél célszerű az előcsíráztatott vetőmagot választani. Ezeknél az előzetes kezeléssel a mag csíranyu­galmát megszakítjuk, így elvetve lényegesen gyorsabban és egyönte­tűbben kelnek, mint a kezeletlen vetőmag. Az előcsíráztatott vető­magot viszont a felhasználásig szi­gorúan 5-15 fokon kell tárolni, va­lamint a tasakon feltüntetett határ­időig kell felhasználni. Önmagá­ban azonban az előcsíráztatott ve­tőmag sem szavatolja a biztos ke­lést, ha nem végzünk kelesztő ön­tözést, és a magágy nem megfelelő szerkezetű. Az átteleltetéses termesztés (nyári vetés, tavaszi felszedés) régi, jól bevált termesztési mód volt az utóbbi évekig. Ez a módszer a már kész gyökér talajban tárolását, és magszárképződés előtti felszedését jelenti. Sajnos az utóbbi két tél nem kedvezett ennek az eljárásnak, az állományok jelentős része kifa­gyott. Lényegesen biztonságosabb­nak és eredményesebbnek bizo­nyult a november közepi-végi tél alá vetés, kezeletlen vetőmaggal. A tél alá vetésnek is megvan a kocká­zata: túl korán kezd csírázni a mag, és a csírát a késői fagy elpusztítja, vagy a kelés utáni hideg időszak el­indítja a jarovizációs folyamatot. A folyamatos vízellátásra foko­zottan fel kell készülni még azokon a termőhelyeken is, ahol az utóbbi időkig öntözés nélkül is nagy biz­tonsággal termesztették a gyökér­zöldségeket. A kelleténél maga­sabb hőmérsékleten a fokozott pá­rologtatás miatt a növények vízigé­nye is növekszik. A megnövekedett vízfelvétel viszont növekvő táp­anyagfelvétellel és a tápanyagok folyamatos kimosódásával jár. El­sősorban a nitrogén és a kálium pótlásáról kell gondoskodni, lehe­tőleg öntözéssel együtt kijuttatott kálium-nitrát adagolásával. Ezt négyzetméterenként 2-3 dkg-os a­dagban a fejlődés szempontjából legfontosabb 50-120. nap közötti időszakban juttassuk ki, két-három alkalommal. Az öntözéshez olyan berendezést válasszunk, amely a vizet kis intenzitással, apró csep- pekben juttatja ki (mikro-szórófej, nagy konzol). Ezekkel a kelesztő és a vízpótló öntözés is elvégezhető, a túlöntözés veszélye nélkül. A megváltozott időjárás egyes növényi betegségek és kártevők te­vékenységét is felerősítette. Külö­nösen érvényes ez a talajlakó kárte­vőkre és betegségekre, így például a drótféregre, a vetési bagolypillére és a répalégyre. A talajlakó rovar- kártevők elleni védekezést ezért feltétlenül a vetés előtt vagy azzal egy időben végzett talajfertőtlení­téssel kezdjük. A tenyészidő folya­mán fokozottan figyeljük a levéltet- vek, kabócák megjelenését, mert ezek nemcsak a szívogatásukkal, hanem vírusbetegségek terjeszté­sével is súlyos károkat okoznak. Az egyik legfontosabb kártevők a gyö- kérgubacs-fonálférgek. Súlyos fer­tőzéskor a teljes termést értéktelen gubaccsá tehetik. Kis területen, haj­tatásban totális talajfeftótlenítés- sel, vegyszeres kezeléssel védekez­hetünk ellenük. Szántóföldön a fer­tőtlenítés és a vegyszerezés olyan költségnövelő tényező, amit a kul­túra már nem bír el. A vetésforgó szigorú betartásával, és a mézontó­fűnek a forgóba illesztésével ered­ményesen védekezhetünk. A kötött talajok kevésbé alkalmasak a gyökér­zöldségek termesztésére. Az ügyes biokertész júniusban már kóstolgathatja a melegigényes növények terméseit Néhány ötlet biokertészkedőknek KÖTELES GÁBOR Júniusban a hajtatóberende­zések nélkül kertészkedők is örven­dezhetnek a kert pirosra érett gyü­mölcseinek. A hónap elején rend­szerint már szedhető a szamóca és a cseresznye. Az a biokertész, aki megfelelően előnevelt palántákat ültetett fóliasátor alatt létesített dombágyra, már fogyaszthatja a melegkedvelő zöldségfélék termé­seit is. Először az uborkát, majd a pirosló paradicsomot és kicsit ké­sőbb a zöldpaprikát. A paradicso­mot és az uborkát a hónap vége felé azok is fogyaszthatják, akik ezeket a növényeket takarás nélküli dombágyon termesztették. Gyűjtsük össze a háztartási és a kerti szerves hulladékot, és ezt mi­nél előbb használjuk fel biokomposztban. A csontokat zú­zott állapotban keverjük a kom­poszthoz. A komposztérés meg­gyorsítása érdekében célszerű a halom anyagát átforgatni. A forga­tásnál figyelni kell az anyag megfe­lelő nedvességére, mert ha nem elég nedves, penészedik, ha túl nedves, bűzlő rothadás lép fel. Aki nagyobb mennyiségben és forgatás nélkül akar biokom- posztot előállítani, annak Schidt Ferenc, az Abaujszmai Bioklub el­nökének módszerét javasolom. E módszer szerint a komposztáló hely alapterületének optimális mé­rete 1,6 x 5 méter. E területen ás­sunk két ásónyomnyi gödröt. Aljára terítsünk 0,20 m vastagon istálló­trágyát. A trágyát vékony földré­teggel takarjuk, utána 0,60-0,80 méterenként a középvonal mentén vastagabb fakarókat állítsunk be. A trágyára 0,20 méter vastagon kerti és konyhai hulladékot terítsünk. Ezt jól átnedvesítve vékony talajré­teggel takarjuk, majd a trágya- és kerti hulladékréteget addig válto­gatjuk, amíg a halom el nem éri az egy méter magasságot. Utána jó vastagon fűkaszálókkal, esetleg szalmával takarjuk. Schidt Ferenc ezt követően a karókat kihúzza, hogy elősegítse a levegő áramlását. A júniusban összeállított komposzt már tavaszra felhasználásra érett. Az ősszel összeállított viszont csak 1,5-2 év múlva használható. A zöldséges kertben figyeljük a növények érését. A megfelelően éretteket ne hagyjuk elöregedni. Ha nem győzzük frissen elfogyasz­tani, tegyük mélyhűtőbe, főzzük be. A felszabadult helyekre ültes­sünk új palántákat, vessünk utóve- teményeket. Palántázható még a téli és a vörös káposzta. A gyökér­zöldségek közül a hónap végéig vethető a sárgarépa és a petrezse­lyem. Elkezdhetjük a fekete és a fe­hér retek téli fogyasztásra szánt ter­méseinek a vetését is. Jó tapaszta­lataim vannak a fekete retek ter­mesztésével a paradicsom sorok között termesztett káposztafélék utóveteménykénti termesztésével. A biokertésznek a gyümölcsfák­kal is vannak teendői. Terítsünk újabb fűkaszálék-réteget a fák gyö­kérzónája fölé. Szükség esetén vé­gezzünk gyümölcsritkítást, tördel­jük ki a felesleges és beteg hajtáso­kat. Figyeljük meg, van-e elegendő katicabogár kertünkben, mely szá­mos kártevő természetes ellensége. A levelek nedvét szívogató atkák természetes ellenséget, a falóatkát, és az almamoly természetes ellen­ségét, a Trichogammát csak speciá­lis terjesztőktől szerezhetjük be. A szerző a szepsi Mezőgazda- sági Középiskola nyugalmazott szaktanára

Next

/
Thumbnails
Contents