Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-28 / 122. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke akkor járna el tisztességesen, ha már most le­mondana. Az EU-tagáUamok így már a június 17-18-i csú­cson kijelölhetnék az utódját, akinek a lehető legrövidebb időn belül el kellene foglalnia hivatalát, nem várva meg a bi­zottság mandátumának októ­ber 31-i lejártát - írta a londo­ni gazdasági napilap kontinen­tális kiadásának szerkesztősé­gi cikkében. Az újság azt taná­csolja a tagállamoknak, hogy alaposan vegyék szemügyre a hivatalban lévő elnököt, és legközelebb igyekezzenek job­bat választani. Prodinak a bi­zottság élén mutatott teljesít­ménye ugyanis „lesújtó”. Az egykori olasz miniszterelnök nem volt alkalmas erre a tiszt­ségre. Nem rendelkezett sem olyan áttekintőképességgel, sem a részletek iránti olyan fo­gékonysággal, amilyenre a vi­lág egyik legnehezebb végre­hajtói szerepkörének betölté­séhez szükség lett volna. Ve­zetőként tehetetlennek bizo­nyult, hiányoztak belőle a kommunikációs képességek, és riasztóan hajlamos volt a melléfogásokra - állapítja meg. Ráadásul az elnök most már szinte teljesen hátat fordí­tott a bizottságnak, hogy - a? EU alapszerződésének betűjét és szellemét is megsértve - az olasz balközép erők vezetője­ként folytasson választási kampányt. Emiatt rossz a han­gulat a bizottságban, amely egyre inkább „béna kacsává” válik. Kérdés azonban, kit vá­lasszanak Prodi helyébe a tag­országok állam- és kor­mányfői. E tisztség betöltésé­hez olyan személyiségre van szükség, aki intellektuálisan nagy formátumú, jól fejlett po­litikai ösztönökkel és bizonyí­tott irányítói képességekkel rendelkezik, emellett született kommunikátor és probléma- megoldó. A Financial Times szerint a Prodi-évek, valamint a luxemburgi Jacques Sanier elő­ző elnökségének egyik nyilván­való tanulsága az, hogy volt mi­niszterelnökökből nem feltétle­nül lesznek jó bizottsági elnö­kök. A tagállamok vezetőinek számításba kellene venniük ezt, és másutt kellene utódot keresniük, kezdve mindjárt a jelenlegi bizottsággal.- Keddig bringán megyek melóba. Egészséges is, meg a rendőrök sem vacakolnak majd Pozsony belvárosában... (Peter Gossányi rajza) Csapásra ellencsapás, merényletre megtorlás a viharos Csecsenföldön Putyin Achilles-sarka Miután szülőfalujában el­temették a merénylet áldo­zatául esett Ahmad Kadi- rov csecsen elnököt, a vi­lágsajtó azt találgatta, mi következhet még ezután. BARABÁS PÉTER Gyorsan megkaptuk a választ, gyorsabban, mint hittük volna: ugyanaz következik, aminek évek óta tanúi lehettünk. Az erőszak ördögi köréből továbbra sem ké­pes senki szabadulni. Miután hírt kaptunk arról, hogy Pu­tyin újabb belügyi egysé­geket vezényelt Csecsen- földre, a gerillák a zakla­tott területtel határos Da- gesztán fővárosának hat­százezer lakosát elvágták a gázellátástól, amikor felrobbantottak egy főcsővezeté­ket. Órákkal később pedig arról tudósítottak, hogy a csecsenföldi orosz erők leszámoltak két helyi milíciafőnökkel, akik részt vettek a Kadirov életét kioltó május 9-i stadionmerénylet megszervezé­sében. Csapásra ellencsapás, me­rényletre megtorlás. A hazai pá­lyán sikeresen mozgó és nagy népszerűséget kivívott Vlagyimir Putyin arra számított, hogy újabb elnöki periódusában a csecsen válságra is megoldást talál. Nos, úgy tűnik, erre még várni kell. Nem túloznak azok az elemzők, akik most az orosz el­nök egész csecsenföldi stratégiá­jának az összeomlásáról beszél­nek. Csecsenföld, mint találóan ezt a The Wall Street Journal című amerikai lap megállapítot­ta, Putyin Achilles-sarka. Ebben a zaklatott csecsen világban a ké­tes múltú Kadirovban olyan poli­A politikai csata tehát ismét fellángolt. Minden kezdődik elölről. tikust sikerült a Kremlnek maga mellé állítania, aki nemcsak lojá­lis volt hozzá, de elég kemény és kíméletlen is ahhoz, hogy a vi­szonylagos rend látszatát keltse. Kiválasztása, elfogadtatása, a ve­le kötött kényes kompromisszum megkötése, tavaly októberi el­nökké választása roppant körül­ményes és hosszadalmas erőfe­szítésnek volt az eredménye. Most mindez semmivé foszlott. Talány, kire építsék a következő garnitúrát. Kadirov megválasztá­sa érdekében ugyanis éppen a Kreml távolított el minden je­lentős politikai figurát a csecsen politikai színtérről. A feladat olyan nehéz, hogy máris akad­nak moszkvai politikusok, akik azt ajánlották Putyinnak, vonja közvetlen irányítása alá Csecsen- földet, ahelyett, hogy új elnököt keressen. Ó mégis az új vezető mellett döntött. Önként jelentkező elnökjelölt­ben nincs hiány. Kadirov pilla­natnyilag kulcspozícióban lévő befolyásos fia túl fiatal ahhoz, hogy az augusztus végére kiírt el­nökválasztáson apja helyére ke­rüljön. A vele való együttműkö­dés nélkül azonban az új első ember nem maradhat talpon. A korábban félreállított és most új­ból jelentkező politikusoknak először vele kell kiegyezniük. A politikai csata tehát ismét fellán­golt. Minden kezdődik elölről. A szerző a Népszava munka­társa Bécs a stabilitási paktumot megsértő államokról Ideiglenesen megvonnák az uniós szavazati jogot? LEVÉLBONTÁS S. KOVÁCS FERENC Karl-Heinz Grasser osztrák pénzügyminiszter azt javasolja, hogy átmenetileg vonják meg a szavazati jogot az Európai Unió­ban azoktól az államoktól, ame­lyeknek a GDP-hez viszonyított ál­lamháztartási deficitje sorozato­san meghaladja a három százalé­kot, s ezzel megsértik az euróöve­zet országaira vonatkozó stabilitá­si és növekedési paktumot. Grasser elképzelését a Süddeu­tsche Zeitung tegnapi száma ismer­tette, s a lap azt is idézte a minisz­tertől, hogy „a paktum jövője már történelem, elvesztette hitelét”. Szerinte Németország „eltemette azt, amit megalkotott Theo Waigel volt pénzügyminiszter idején”. Karl-Heinz Grasser szerint az Európai Unió országainak új sza­bályokról kell elgondolkodniuk, olyanokról, amelyek valóban al­kalmazhatók. Szavai elsősorban Németor­szágnak és Franciaországnak szól­tak, amelyek sorozatban túllépték a három százalékos határt, de ta­valy mégis elérték, hogy ne sújtsák őket szankciókkal. Németország megígérte, hogy 2005-re a GDP- hez viszonyított államháztartási deficitjét három százalék alá szo­rítja, de hivatalos és nem hivatalos jelzések szerint az ígéret aligha lesz tartható. Német kormánykörökben a Süd­deutsche Zeitung beszámolója sze­rint „kalandornak” minősítették Grasser felvetését. A szerző az MTI tudósítója Többen vagyunk veterán olvasók A lap május 15-i számában ér­dekes riportot olvastam Szaszák György tollából. A 95 éves Pi- leczky Etelkát mutatta be, aki in­dulása óta állandó olvasója az Új Szónak. Megvallom, elmosolyod­tam a szerző megállapításán, mely szerint nem valószínű, hogy rajta kívül van még valaki hasonló. Tisztelettel jelentkezem eleven cáfolatnak. Én nem akarom állíta­ni, hogy csupán ketten vagyunk „veterán olvasók”. A városunkban is akad hasonló. Jó lenne meglep­ni a szerkesztőséget és jelentkez­nének az ilyen személyek. El tu­dom képzelni, hogy vannak hat­vanasok, akik a gyermekrovattal kezdték, majd felnőttek az idősebb gárdába. Jómagam olvasó famíliából származom. Felmenőim, csalá­dom minden tagja olvasott, ma is olvas. A lányom családjával, a hú­gom családjával (ők már két nyel­ven). Szerintem az újság világjáró rokon, tőle értesülünk kis és nagy horderejű eseményekről. Neki ír­juk meg kevés örömünket, sok problémánkat, keserveinket - még akkor is, ha egyikünk sem tud segíteni a másikon. Azt hiszem, említést érdemel­nek azok az emberek, akiknek nem adatott meg, hogy évtizede­kig újságolvasók legyenek. Egy­szerűen azért, mert az anyagi helyzetük nem engedi meg. Szörnyű dolog az efféle „elvonó­kúra”. Szörnyű olvasnivaló így is akad bőven az újságokban és fo­lyóiratokban. A szerkesztőségek tapasztalhatják a reagálásokat az olvasók felől. Én csupán egyetlen mondatban fejteném ki vélemé­nyemet: A második világháború­val tönkretették az egész világot. Győri Sarolta Szepsi KOMMENTÁR Mi van az ebadó mögött? TÓTH MIHÁLY Állítólag vannak országok, ahol a parlament által elfogadott tör­vények anélkül is értékelhetők, hogy a jogszabály egésze, parag­rafusai és záradékai fölött töprengő állampolgár minduntalan feltenné a kérdést: az új megfogalmazás, ez a kihagyás, az a be­toldás vajon melyik politikai párt, melyik miniszter, melyik tör­vényhozó érdekeit szolgálja? Szlovákiában ez nem egészen van így. Politikusaink hozzászok­tattak bennünket a gyanakváshoz. Az elmúlt csaknem 15 év ta­pasztalatai engem arra tréningeitek, hogy már akkor is érdek, anyagi természetű hátsó szándék érvényesülése után szimatol­jak, ha honatyáink - teszem azt - az ebadó módosításáról hoz­nak döntést. Tegnapelőtt nem ilyen csekély jelentőségű törvényt fogadott el a parlament, hanem minősített többséget igénylő jogszabályt. Ha alaposan szemügyre vesszük az összeférhetetlenségi törvény (mert arról van itt szó) szigorítása, enyhítése, címzettjeinek lajst­roma körüli eddigi huzavonát, illetve a kormánykoalíció most már idültté vált elhasználódottságát, semmi okunk afölött cso­dálkozni, hogy éppen most, amikor oly cudar helyzetben van a csak nagyon-nagyon idézőjelben létező, hoci-nesze alapon össze­tákolható parlamenti többség, tehát éppen most sikerült 118 kép­viselőt egy húron pendítem. Számos, az összeférhetetlenségi törvény által szintén érin­tett polgármesternek már a jogszabály elfogadása órájában feltűnt, hogy a szigort tekintve más mérce érvényesül a par­lamenti képviselők esetében s más a szintén érintett polgár- mesterekében és más közéleti tényezőkében. Hogyhogy? - kérdezték csodálkozva. Tizenöt esztendő tapasztalatai alapján gyanítom, hogy ha törté­netesen polgármesterek szavaznak a törvényről, akkor a parla­menti képviselők teszik fel csodálkozva ugyanazt a kérdést. Ennyit törvényhozóink hazabeszélési hajlamáról. Teljesen logikus, hogy Szlovákiában nem három esztendeje, nem tavaly ilyenkor és nem fél évvel ezelőtt sikerült 118 képvi­selővel megszavaztatni egy törvényt. Dzurinda miniszterelnök egyszerű többséget igénylő törvényekhez is csak esetről esetre tud maga mögé sorakoztatni megfelelő számú képviselőt. Olyan kormányfő még nem volt ezen a sártekén, aki elárulta volna a pártjuktól elbitangolt független, netán az ellenzékből magukat riszáló honatyák napai árfolyamát. Mikulás Dzurin­da se árulja el. De az adás-vétel cáfolatában se túlságosan ve­hemens. Lassan már nagyobb lesz a kínálat, mint a kereslet. A szlovákiai politikai erkölcsök örök dicsőségére némely függet­lenek, illetve ellenzékiek már nem azért szólnak utálattal a Dzurindáék által beteijesztett törvényjavaslatokra szavazó ko­alíción kívüliekről, mert elárulták az eszmét, hanem mert a miniszterelnök nem őket vette rá árulásra. Hajlandóságával az alkotmánytörvényt megszavazó függetlenek és ellenzékiek je­lentős része (tisztelet a kivételnek) azt üzente Dzurindának: engem is megszólíthatna a miniszterelnök úr. Zajac egészség- ügyi miniszter törvényjavaslatai második olvasatba utalásá­nak ténye csak a fentieket figyelembe véve értékelhető. JEGYZET Jó ebédhez szól a NATO JUHÁSZ LÁSZLÓ „... és ez a televíziós összeköt­tetés biztosítja a megszakítás nélküli kapcsolatot a helikopter és a válságstáb között.” A kerületi rendőr-főkapitány­ságon vagyunk, vagy egy tucat újságíró, mindenféle főrendőrök okosítanak bennünket a NATO Parlamenti Közgyűlésének hét­végi katasztrófa-forgatóköny­véről. És itt van velünk Murphy is, hiszen amint elhangzik a fenti mondat, azonnal kiesik a kép, sűrű havazás a kivetítőn, egy kol­léga vadul röhögni kezd. Főrend­őr úr ijedten körbepislant, észre- vette-e valaki a bakit (természe­tesen mindenki észrevette), majd miután helyreáll az össze­köttetés a belvárost pásztázó he­likopter és a főhadiszállás között, ő is elmosolyodik a bajusza alatt. Hát igen, vannak még műszaki problémák. A pozsonyi Medená utca lakói mától csak alapos átvizsgálás után juthatnak haza, a Vigadó környékéről elszállítják a parko­ló gépkocsikat, aki pedig beteszi a lábát a tiltott zónába, azt kímé­letlenül igazoltatják. Jó, rendben van, rendnek köll lennie, a szabál az szabál. De az már azért mégiscsak sok, hogy tegnap már a kedvenc vegetáriá­nus étkezdénkbe is hiába men­tünk a kollégákkal, azt is bezár­ták öt napra, szintén elővigyáza­tosságból. Pedig az antiglobalis- ta tüntetők általában nem a ma­gunkfajta, úri jókedvből spárgát legelő gyalogpolgárok által láto­gatott zöldségzabáldák kirakata­it szokták betömi, hanem a gaz, mocskos, kapitalista Amerika Európába előretolt gyorsétter­meiét. Ennek ellenére a McDo­nald’s koleszterinkartell pozso­nyi üzemegységei nyitva tarta­nak a NATO-rendezvény idején is. (Azért megnézném a biztosí­tási szerződésüket, ki járna jól, ha valami gond lenne.) Tény, hogy tegnap azért a tor­komon akadt az ebéd, amikor megtudtam, hogy két bombát is találtak a Vigadó közelében. A titkosszolgálat állítólag már ko­rábban szólt, hogy valami ké­szülődik a rakparton, de a rend­őrség éppen mással lehetett el­foglalva. Talán azzal, hogy az új­ságíróknak eldicsekedjen a heli­kopterre szerelt kamerákkal. Akkor is bosszant, hogy vala­kik meg akarják nekem szabni, hol ebédeljek. Még szerencse, hogy a big meket éppúgy szere­tem, mint a brokkolit.

Next

/
Thumbnails
Contents