Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-27 / 121. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 27. A „kígyófejűek”, a kínai embercsempészek mostanában Magyarországon át utaztatnak Nyugat-Európába prostituáltakat 15 Kitekintő_____________________________ _______________________________ Pe rspektivikus üzlet az emberkereskedelem (Illusztrációs felvétel) Kínai kagylószedőket sodort el februárban az erős hullámzás egy angol homokzátonyról. A lapok arról írtak, hogy az éhbérért dolgozó csoport valahonnan Kína délnyugati részéből indult el (Fukien), aztán bonyolult úton jutottak el Anglia északnyugati vidékére, ahol ezt a munkát már senki sem vállalja. A korábban érkezett illegális bevándorlók sem. MIKLÓS GÁBOR A belga szövetségi főügyész hivatalában az egyik vizsgálóbíró elevenítette fel a történetet. De miért érintette önöket? - kérdeztem. A válasz: a kínai csoport megjárta Belgiumot is. Tagjait Brüsszelben vette át a szállítást intéző „kígyófe- jűektől” egy koszovói albán maffiacsoport. Ók vitték a társaságot Bruges-be, ahonnan aztán valahogyan bejutottak a szigetre. Kényszerprostituáltak Ez persze azon ritka történetek közé tartozik, amelyek nyilvánosságra kerültek. A legnagyobb publicitást a kényszerprostituáltak kapják, az emberkereskedelemmel foglalkozó belga jogászok, nyomozók is az ő ügyeikkel találkoznak legtöbbször. Most már évek óta évi félmillióra becsülik a (régi) Európai Unió tágországaiba e célra szállított nőket, lányokat, fiúkat. Tíz-tizenöt éve még főleg ázsiai nőket szállítottak a nyugat-európai bordélyokba. A vasfüggöny megszűnte, a Szovjetunió összeomlása megnyitotta a közeli piacokat. Az egykori birodalom kelet-európai tagállamai lettek a fő szállítók. A nyomor és az illúziók terelik őket oda. Az emberkereskedelem perspektivikus üzlet - mondták egy másik brüsszeli intézményben a szakértők. Viszonylag kis beruházással lehet nagyon nagy pénzeket keresni. A kagylószedő kínaiak minden bizonnyal hatalmas pénzt fizettek a fukieni „kígyófe- jűeknek” azért, hogy iszonyú körülmények között valahogy bejussanak Nyugat-Európába. Ez a pénz azonban soha nem elég arra, hogy az „áru” megszabaduljon a szállítótól. Még legalább ugyanekkora adósságot le kell dolgoznia. Ha valakit az euróövezetben egy kínai étteremben mosolygó alkalmazott fogad, gondoljon arra, hogy a bájos teremtés napi 16 órát dolgozik, ezért talán egy centet sem kap, éjjel pedig valami piszkos odúban tartják bezárva. A kagylószedőket továbbszállító koszovói társaság fő üzlete egyébként a kábítószer-kereskedelem és -elosztás volt. A kínaiak csempészését szinte mellékesen végezték - mondja a vizsgálóbíró. Antwerpen május közepén. Az idő változékony a dokknegyedben is. A napsütés csak pillanatokra ragyogja be az utcákat. A Schelde felől éles szél fúj. Aztán esőre vált az idő, a szél állandó. Egy régi gyárépülethez megyünk. Itt adják az első eligazítást. Széksorok és egy némileg zaklatott, ám rutinos előadó. Jan Braken pszichoszociális asszisztens - nevezi meg magát. A szervezet munkájáról beszél. Mielőtt még megtudnánk, miféle intézmény is a Payoke, gyakran visszatér a fő gondra: az állam, a kormány szűkösen méri az anyagi támogatást. Pedig, amit elvégeznek, arról törvény is szól. Ők üzemeltetik Belgiumban - pontosabban Flandriában - az emberkereskedelem áldozatait segítő menedéket, ők támogatják azokat a szerencsétleneket, akiket a sors, vagy valamilyen modern rabszolga-kereskedő épp ide hozott. Történetekkel bőven el vannak látva. A huszonéves kínai fiúról mesél hosszasan. K. G. M. - így nevezi - kisgyerek korában került emberrablók kezébe. Portugáliába vitték, ahol prostituálttá tették, feltehetően hamis makaói papírjai voltak. A volt portugál gyarmaton kiadott iratok értékesek, hiszen tartózkodásra jogosítanak az egykori anyaországban. Onnan rejtélyes utakon került Belgiumba. Egy kínai étteremben dolgozott, amikor a rendőrség és az áldozatokat segítő szervezet látókörébe került. Jan nem tudta megoldani a kínai fiú problémáját. Elsősorban azokon az áldozatokon képesek segíteni, akik hajlandók együttműködni a rendőrséggel. Egy 1995-ös belga törvény értelmében ők ideiglenes, majd akár állandó tartózkodási és munkavállalási engedélyt kaphatnak Belgiumban. Amíg ügyüket vizsgálják, a segítő szervezetek gondoskodnak róluk. És ez nem veszélytelen munka. A Payoke menhelye „titkos ház”. A központtól vagy tíz percre van. A bejáratot állandóan zárva tartják, kamera figyeli a környéket. Az egyik szociális munkás kísér a házhoz. Közben átsétálunk az antwerpeni „vigalmi negyeden”. Akár Amszterdamban, itt is kis üzletek kirakataiban állnak az alsóneműre vetkezett prostituáltak - szexmunkások. A környéken több házat is tataroznak, építőmunkások dolgoznak az épületeken. Látszólag nincs nagy forgalom. Az utca elején speciális tábla jelzi - gyereket nem szabad behozni a negyedbe. Szerencsésen szökött meg innen az egyik házból egy tizenéves román lány. Akkor ébredt rá, mi a sorsa, amikor meglátta az eleven kirakati bábukat. Alsóneműben rohant ki az utcára, s egy taxis a rendőrségre vitte. Vallomást tett arról, hogyan tévesztette meg az albán férfi, akivel olténiai szülővárosában megismerkedett. Szokványos sztori. A baba apja ismeretien A házban most egy tucat lakó él. Tizenegy nő és egy kéthónapos baba. Kínaiak, oroszok, egy albán és egy marokkói lány, 18 és 37 év közöttiek. A legidősebb az orosz nő. Övé a baba is. Heidi, a huszonéves szociális asszisztens mondja el a történetüket - ők ugyanis nem beszélhetnek az újságíróval. Egyébként egymással sem beszélnek. Többségük súlyos pszichológiai problémákat hordoz. Reménytelen helyzetekből, nyomorgó családokból indultak el. Általában jól fizető munkát ígértek nekik Európában, s amikor ideértek, megerőszakolták, megverték a szerencséden nőket. Belgiumban bárokban „dolgoztatták” őket. Az orosz lány prostituált volt odahaza is. Ababa apjáról semmit sem mond a többieknek. Talán egy vendégé, talán a stricijéé. A két kínai lány számítógépen játszik a nappaliban. Őket a razzia egy kínai vendéglőből hozta el. Az útjuk a szokásos: a „kígyófejűnek” a családjuk hatalmas pénzt fizetett azért, hogy a lányokat Európába juttassák. Sikerült. így kerültek a vendéglőbe, ahol éjjelnappal dolgoztatták őket. Bért nem kaptak. Az emberkereskedelem áldozatainak többnyire nincsenek úti okmányaik, csak anyanyelvükön beszélnek. Az elszigeteltség is kiszolgáltatottá teszi őket. Van, akiről elmondják: többször is eladták. Az áldozat védelmében A titkos házban szigorú napirend van. Közös étkezések, napközben háztakarítás. Az egyikük mindig az ügyeletes szakács. Ha az ügyük rendeződik, akkor maradhatnak Belgiumban. Közben persze vallomást tesznek a rendőrségen, ügyészségen, majd a bíróságon. Közben szokják az itteni életet, nyelvet tanulnak. Egy idő múlva részidőben dolgozhatnak is. Valódi megoldást ritkán találnak. Van, aki visszatér a stricijéhez, van, akit kiutasítanak és visz- szaszállítanak hazájába. Sokan erre nem hajlandóak, s inkább illegálisan maradnak Belgiumban. A belga bevándorlási hivatalban, ahol az emberkereskedelemmel is foglalkoznak, megkérdezem, hányán kerülnek így az országba. Zavart nevetés a válasz. Arra is csak laza becslésük van, hogy 100-150 ezren lehetnek az illegális benntartózkodókrÉvente néhány száz ilyen esetre derül fény, s csak találgatnak akkor is, amikor arról esik szó, mekkora üzlet ez. Abban megállapodnak, hogy hamarosan átveszi a drogkereskedelemtől a vezető helyet. A belga törvényhozás tíz éve úgy döntött, hogy nem a prostituáltakat, engedély nélküli külföldi munkavállalókat üldözi, hanem az őket kizsákmányoló bűnözőket. A szexuális és gazdasági kizsákmányolás áldozatait pedig igyekeznek segíteni, rehabilitálni, esetleg befogadni az országba. Hasonló értelmű direktívát fogadott el az Európai Unió. Két éven belül Magyarországon is alkalmazni kell ezeket az eljárásokat. Antwerpen-Budapest, 2004. május Ez számított az ország legkorszerűbb és egyben leglátványosabb repülőtéri csarnokának, a modern francia építészet egyik csúcsteljesítményeként emlegették Halálcsarnokká vált a reptéri presztízsépület ( ÖTK/AP-felvétel) KIS TIBOR A hatóságok egyelőre nem találtak magyarázatot arra, hogy mi okozta a párizsi Roissy-Charles- de-Gaulle reptér termináljának végzetes tetőomlását. A romok alatt négy halottat találtak a mentőalakulatok. Egyelőre semmilyen, tényekkel is alátámasztott magyarázatot nem találtak a szakértők a párizsi Roissy-Charles-de-Gaulle repülőtér 2E termináljának vasárnapi beomlására. A súlyos balesetet követően a helyszínen hétfő hajnalig folytak a mentési munkálatok; a szerencsétlenségben a végső adatok szerint négyen vesztették életüket, és hárman sérültek meg. Valamennyi áldozat külföldi - cseh, illetve kínai -, egy személy azonosítása pedig még tegnap délutánra sem fejeződött be. Az áldozatok számának és személy- azonosságának megállapítását nehezítette, hogy a többtonnás betonoszlopok, üvegtáblák és fémtörmelék közé került testek több részre szakadtak. A francia fővárostól 15 kilométerre, északkeletre fekvő repülőtér 2E terminálját teljes egészében lezárták. A műszaki vizsgálatok befejezéséig a tömböt a hatóságok még részlegesen sem kívánják megnyitni az utasforgalom előtt. Egyelőre fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy újabb betondarabok válnak le a mennyezetről. - Semmilyen verzió nem zárható még ki e pillanatban, de tény, hogy erre a terminálra nagy szükségünk volna --kommentálta a történéseket René Brun, az évente több mint 48 millió utast fogadó reptér igazgatója. A francia építészek szintén teljesen értetlenül állnak az eset előtt. A Roissy-Charles-de-Gaulle 2E jelű terminálját nem egészen egy éve adták át a forgalomnak, de valójában az épületkomplexum csak 2007-re készül el teljes egészében 750 millió eurós költségvetéssel. Már ma is ez számított az ország legkorszerűbb és egyben leglátványosabb repülőtéri csarnokának, amit - egészen a balesetig - a modern francia építészet egyik csúcsteljesítményeként emlegettek. Az épület főtervezője Francois- Paul Andreu, a nagy ipari létesítmények egyik legismertebb francia tervezője, aki 1974 és 2002 között a párizsi repülőterek főépítészeként működött. Tavalyelőtti nyugdíjba vonulásáig gyakorlatilag minden az ő tervei alapján készült Roissyban - összesen hat nagy repülőtéri terminál elkészítése fűződik a nevéhez. Gazdag fantáziájú, de óvatos építészként jellemzi a szakma, amely el sem tudja képzelni, hogy Andreu számításaiba esetleg hiba csúszhatott a 2E terminál tervezése közben. Maga Andreu - aki nyugdíjazása óta Kínában teljesít nagy állami megbízásokat - Pekingben értesült a szerencsétlenség híréről. Közölte: azonnal hazatér Párizsba, hogy a vizsgálat rendelkezésére állhasson. Elmondása szerint a 2E terminál építészeti szempontból valóban merész tervnek nevezhető, a kivitelezéshez azonban „semmi forradalmi anyagot” nem használtak fel. Az első szakértői sejtések szerint maga a felhasznált beton minősége megfelelhetett az elvárásoknak. A francia sajtóban név nélkül nyilatkozó szakértők némelyike ezért inkább a pillérek teherbíró képességét vonja kétségbe, míg mások szerint talán a repülőgépek okozta állandó vibráció mértékét számították ki rosszul a tervezők. A Roissy-Charles-de-Gaulle CGT-szakszervezete közleményben jelezte hétfőn, hogy már az építkezés idején a repülőtéri dolgozók több észrevételt tettek az épület minőségére, biztonságára vonatkozólag. A CGT állásfoglalása egészében „elhibázott építkezésnek” minősíti a 2E terminált. A reptér vezetése viszont azt állítja, hogy a jelzett problémák csekély súlyúak voltak, egyébként is kijavították őket, így nem is lehettek befolyással a vasárnapi történésekre. Ha valaki lenyűgöző, minden korábbi formától eltérő épületet akar, akkor vagy robosztus építményt tervez, vagy légiesen köny- nyedet. A párizsi Charles-de- Gaulle repülőtér 2E terminálja az utóbbi kategóriába tartozik - nyilatkozta lapunknak Matuscsák Tamás, a Műegyetem szilárdságtani és tartószerkezeti tanszékének docense. Az igazságügyi műszaki szakértői bizottság elnöke szerint a kivételes esztétikai élmény hajszolása esetenként a biztonság rovására megy. A megrendelők igénye miatt egyes esetekA párizsi tragédia helyszíne ben olyan műszaki megoldást kell alkalmazni, amely nincs kidolgozva, illetve még nem próbáltak ki a gyakorlatban. A párizsi baleset kapcsán pillanatnyilag még nem tudni semmi biztosat, de elképzelhető, hogy a repülőtereken gyakorta fellépő heves légáramlatok szerepet játszhattak az épület összeomlásában. Matuscsák kétségesnek tartja, hogy a párizsi baleset hátterében számítási hiba állna. Franciaországban ugyanis a kivitelezőknek biztosítást kell kötniük, a biztosítók azonban a szerződés aláírása előtt saját szakembereikkel ellenőrzik a teljes dokumentációt. A legvalószínűbb, hogy több apró hiba összegződött - kifelejtettek egy-két csavart, nem hegesztettek össze acélidomokat, túl nagy volt a szél -, s ezek összhatása vezetett a tragédiához. A párizsihoz hasonló balesetek száma a szakember szerint csökken. Ennek oka, hogy szigorodtak a szabványok - az ISO bevezetése javította a biztonságot -, és az ellenőrzés is szigorúbb.
