Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-26 / 120. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 26. Kultúra 17 A Kalligram rendhagyó bemutatkozása - a kulturális párbeszéd közép-európai fóruma kivan lenni A szellemiség mint marketingfogás Csehy Zoltán és Szigeti László a Pozsonyi Casinóban (Hritzlstv Ha egy könyv- és lapkiadó vezetői találkoznak olvasó­ikkal, rendszerint legújabb könyveikre vagy folyóiratuk friss lapszámának anyagai­ra hívják fel a figyelmet, az­tán szólnak még esedeg a múlt nehézségeiről, illető­leg a tervekről - és egészen bizonyosan a finanszírozási gondokról. És persze min­den esetben közveden ha­tást kívánnak gyakorolni az eladási rátára. HIZSNYAI ZOLTÁN A Pozsonyi Casinóban néhány nappal ezelőtt bemutatkozó Kalli­gram Kiadó azonban éppen a má­sik végéről fogta meg a dolgot. Szi­geti László igazgatónak és Csehy Zoltánnak, a Kalligram folyóirat fő- szerkesztőjének beszélgetésétől semmi sem állt távolabb, mint a di­rekt hatásokra utazó marketing- szemlélet. A főszerkesztő mintegy két percben ismertette az általa szerkesztett folyóiratot, aztán jó dramaturgiai érzékkel dialógust kezdeményezett... Csehy: „Pilinszky úja egyik esz- széjében, hogy a keresztépység kultúrája a szeretet nyelvének a kultúrája, az antikvitás pedig a pár­beszédé. Úgy érzem, az utóbbi évti­zedekben valamiféle visszacsatolás zajlik a párbeszédhez, és a Kal­ligram Kiadó ennek a kulturális párbeszédnek az egyik közép-euró­pai fóruma kíván lenni...” Szigeti: „Az tény, hogy a Kal­ligram igyekszik egyfajta közvetítő- szerepet betölteni, ami, azt hiszem, a kisebbségi helyzetéből adódik, abból, hogy nem budapesti, hanem pozsonyi kiadó, abból, hogy ma­gyar kiadóként indult, de ma már az egyik legjobb szlovák kiadónak is tartanak minket. A kiadói prog­ramunkban természetesen van je­len a közép-európai irodalmaknak, társadalomtudományi munkáknak a megjelentetése magyar és szlo­vák nyelven egyaránt, de még cse­hül is... De hadd kérdezzek vissza. Azt mondod, Pilinszky úja, hogy az antikvitás a párbeszéd kora, a ke­reszténység fundamentuma pedig a szeretet. Nem tudom, nem említi- e azt is, hogy a humanizmus kora újból a párbeszéd kora lett...” Csehy: „Nem emlékszem, hogy említené, viszont szerintem ez tel­jesen magától értetődő. A huma­nista létesztétika fő teóriája világo­san, öt pontba sűrítve kifejti, mi kell ahhoz, hogy az ember jó humanis­ta legyen, és ennek az összegzés­nek hangsúlyos pontja az, hogy: jó társaság. Olyan társaság, amelyből aztán majd a reneszánsz villa-kul­túra. kinő, a reneszánsz szimpo- zion-kultúra. A reneszánsz tehát hozott egy antikvitásra történő visszacsatolást, ahogy a barokk is végső soron a középkorra csatol vissza. Elképzelhető, hogy most megint egy ilyen beszélgetős, poszthumanista korba léptünk...” Szigeti: „Sokan viszont épp arról beszélnek, hogy atomizált világban élünk, egybezárkózó világban. Mi­ként lehetséges, hogy ennyire el­lentmondásosan gondolkodunk sa­ját korunkról?” Csehy: „A két megállapítás a kul­túrának nem ugyanarra a rétegére érvényes. Nem ugyanazon társa­dalmi csoportok kultúrájára. A kul­túrát nem lehet univerzalizálni, mint ahogy ezt a múlt rendszerben elképzelték. Nem lehet például a népművelés kategóriáját ráhúzni, és ezt az egész társadalomra rá­erőltetni. A kultúrának rengeteg szintje van, és természetesen a po­puláris regiszternek is megvan a létjogosultsága, sőt, szerintem föl­tétlenül szükséges megkeresni azo­kat a beszédmódokat, amelyekkel a ‘magaskultúra’ képes érintkezés­be lépni a kultúra pópulárisabb ré­tegeivel is, hogy üyen módon sze­rezzen magának híveket.” Szigeti: „Én is úgy észlelem, a humán antropológia képviselőinek körében egyre nagyobb teret nyer az a vélemény, hogy az egyes kultú­rák sosem voltak és sosem is lesz­nek egységesek, homogének, műi­den környező hatástól mentesek és sarkítottan sajátságosak. Az egyes kultúrák és kultúrkörök között több ezer éve működő kapcsolatok vannak, és rengeteg közöttük az át­fedés. Ha jobban megvizsgálunk egy kulturális toposzt, amely egye­dinek tűnik, és sokan azt gondolják róla, hogy csupán egy adott kultú­rához köthető, nyomban kiderül, hogy ez nem igaz. A világ tulajdon­képpen nagyon kicsi struktúra, és mindnyájan közeli rokonságban ál­lunk. Ezzel nem akarom azt mon­dani, hogy nem hordoz valamilyen sajátosságot minden kulturális kör. A nagy ázsiai kultúrkörökben a bel­ső megnyugvás keresése az első­rendű cél, mi európaiak viszont ra­cionálisak vagyunk, mindenre megoldást kell találnunk, és ez ott van abban is, hogy előszeretettel folytatunk párbeszédet, hiszen a dialógus, a véleménycsere értelme valamüyen kérdésnek a megoldá­sa. És természetesen a könyvek is ezt a közöttünk folyó állandó esz­mecserét szolgálják...” És így tovább - mintegy másfél órán keresztül. A piacbefolyásolás különös módszere, az kétségtelen. Az átlátszóan hazug reklámszloge­nektől megcsömörlött közönség mindenesetre nagyon élvezte az önfeledt eszmecserét. A Kalligram üzletpolitikájáról édeskeveset lehe­tett ugyan megtudni, annál többet szellemiségéről. Ez a szellemiség viszont igencsak kimunkáltnak, nyitottnak és vonzónak - egyszóval piacképesnek mutatkozott a Pozso­nyi Casinóban. NÉZEM A DOBOZT Katalánok, gólhelyzetek, Lattera-túrák Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozba zárt Európát, amelyet most a május 1-jei új idő­számítást követően illő újra leltár­ba venni. A figyelmeztetés így szól: „Vigyázat, jövünk!” A Magyar Tele­vízió Csiszár Jenőt szerződtette dél-európai kalauzunknak, s míg az első adásban Portugáliába, ad­dig most Spanyolországba röpítet­ték őt. Persze a jobb tájékozódás­hoz kell egy ismert magyar szemé­lyiség is, aki évek óta az adott or­szágban él, s így „belülről” éleseb­ben és pontosabban látja a dolgo­kat. Ezúttal Dés Mihály a házigaz­da, aki Udvaros Dorottya oldalán a Banánhéjkeringő című magyar film férfi főszereplője volt egyko­ron, amúgy pedig Dés László zene­szerző bátyja. Húsz éve megismer­kedett egy katalán lánnyal, felesé­gül vette és Katalónia fővárosába, Barcelonába költözött. „Spanyolor­szág az egyik legdinamikusabb tag­ja az Uniónak, talán az egyetlen, ahol nem akadt meg a fejlődés, Barcelona pedig Európa egyik leg­szebb városa, mindig süt a nap, ki­tűnő a klíma, közel van a tenger” - invitál bennünket kedvesen. Ha Barcelona, akkor futballsta­dion, ahol Ronaldino és társai az előző esti mérkőzés után máris ke­ményen edzenek. Csiszár rögtön talál is egy serleget, ha el nem is, de megemeli, majd mezt öltve magára (mivel ott az istenként tisztelt Ku- bala László óta nem sok magyar rú­gott gólt) az uniós csatlakozás tisz­teletére az üres kapuba lövi a lab­dát. Ezután egy jól menő építési vállalkozó kerül a képbe, aki Barce­lonában egyszerre 20 helyen is épít, s jelenleg Budapesten és Mis­kolcon is vállalkozik. A városi tö­megközlekedés kapcsán az autó­ban a katalán mentalitásról esik szó. „Ez a vüág legdiszkrétebb né­pe. Az autóvezetésben ezért is nem balhéznak, nincs ideges dudálás, semmi anyázás, amiben mi, ma­gyarok, kiválóak vagyunk.” Barcelonában van vagy tíz egye­tem, ezek közül az egyikbe látogat­nak el. Egy csoport újságíró-növen­dék éppen dolgozatot fogalmaz az unióról s annak bővítéséről. Mint kiderül, nem félnek a „keleti vesze­delemtől”, Európában szabad a verseny. A kérdést viszönt nem ke­rülhetik el: mit tudnak Magyaror­szágról? Jobbára annyit, amennyit az újságokban olvastak mostaná­ban: az ország specialitása a szex­filmgyártás és virágzik a pornóipar, Budapest a központ, a spanyol sztárok is ott forgatnak. Jenő meg­lepődik és elmereng: „Amikor mi voltunk fiatalok, szégyenkeztünk, hogy Magyarországról csupán a gulyás, a csikós meg a kilenclyukú híd jut Európának az eszébe...” Útjuk Katalónia egyik legnépsze­rűbb televíziós személyiségéhez vezet, aki képzett újságírónő, kőke­mény és célratörő kérdéseihez még keményebb kommentárokat fűz, s mindezt élő adásban, hús-vér poli­tikusokkal teszi. Irány a Latiéra cí­mű irodalmi lap szerkesztősége, amelynek maga Dés Mihály a fő­szerkesztő-tulajdonosa. Ez a lap ott olyan, mint Magyarországon az „És”, csak több irodalommal: Gar­cía Márqueztől Esterházy Péterig szülte minden világhíresség szere­pel benne. A halpiac egyben turisztikai lát­ványosság. Horogra akad egy hal­kereskedő, aki vacsorára vendégül látja a kis forgatócsoportot, ami nagy szó, mert a katalánok nem nagyon hívogatnak idegeneket az asztalukhoz. Másnap Barcelona legnagyobb és legszebb sétálóutcáján még egy lakásügyi államtitkárral is össze­futnak. Ismét napüendre kerül a kérdés: vajon külföldön miért té­vesztik össze Budapestet Bukarest­tel. Az államtitkár javaslata meg­fontolandó: ha azt akarjuk, hogy ne keverjenek össze bennünket más nemzetekkel, akkor terjesszük a magyar irodáimat, aztán egy olimpia sem árt mellé, na meg per­sze szerződtessük Ronaldinót. Ez a jól kitalált és megszerkesz­tett, komoly, s egyben szórakoztató műsor az utazási kedvünket növel­ni, uniós félelmeinket lohasztani hivatott, amúgy is ki ne lenne rá kí­váncsi, milyennek lámák bennün­ket, magyarokat Európa más nem­zetei... A Heti hetesben elhangzott, hogy Csiszár két adás után otthagy­ta a Vigyázat, jövünk! című mű­sort. Nos, ha a hű igaz, kár érte. Már majdnem megtanult beszélni. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A Notre Dame-i toronyőr 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Mizantróp 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Anconai szerelmesek (vendégjáték Rozsnyón) 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 18,20.30 MLADOST: Régi, új, kölcsönvett és kék (dán) 16, 18, 20 TATRA: Trója (amerikai) 17.30 21 gramm (amerikai) 20.30 AUPARK - PALACE: Trója (amerikai) 17.45, 19, 20, 21 Pán Péter (amerikai) 17.20 A titkos ablak (amerikai) 19.40, 21.50 Van Heising (ameri­kai) 18.50, 21.20 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 16.20 Maradok! (francia) 18.30 The Dreamers (angol-francia- olasz) 20.40 Minden végzet nehéz (amerikai) 17.30,20.20 A passió (amerikai-olasz) 18.10, 20.50 Bolero (cseh) 18, 20.30 Hogyan őr­zik meg a költők a reményt? (cseh 19.10, 21.30 Derült égből Polly (amerikai) 17 Halálos kitérő (amerikai) 19.20, 21.10 A tűz óceánja (amerikai) 16.10, 19.30 PÓLUS - METROPOLIS: Bolero (cseh) 13.25, 15.35, 19.25, 21.35 Halálos kitérő (amerikai) 14.40, 17.40 Trója (amerikai) 13.15, 14.45, 16.15, 17.45, 19.15, 20.45 Van Heising (amerikai) 13.10,15.40,18.10,20.40 Minden végzet nehéz (amerikai) 16.10,18.45 A passió (amerikai-olasz) 14.20,16.40,19 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 15.20,21.15 Pán Pé­ter (amerikai) 13.45 Maradok! (francia) 14,21.25 TATRA: Halálos kitérő (amerikai) 17,19 CAPITOL: Trója (ameri­kai) 17,19.30 ÚSMEV: Trója (amerikai) 16,19IMPULZ: Merülés a félelembe (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Gyönyörű mocsokságok (angol) 19 KOMÁ­ROM - TATRA: A felejtés bére (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIÉR: Bolero (cseh) 17,19.30 VÁGSELLYE - VMK: Túl közeli ro­kon (amerikai) 17.30 Vas (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Horrorra akadva 3 (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: A passió (ame­rikai-olasz) 15.30, 17.45, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 16.30,19 PLAZA: Életeken át (amerikai-kanadai) 20.15 Elveszett jelentés (amerikai-japán) 15.45, 18, 20.15, 22.30 Gothika (amerikai) 18, 20 Horrorra akadva 3 (amerikai) 16 Kill Bill 2 (amerikai) 16.45, 19.30 Minden végzet nehéz (amerikai) 17.45 A passió (amerikai­olasz) 17.30,20 A rém (amerikai) 17.15,19.45 Scooby-Doo 2: Ször­nyek póráz nélkül (beszélő) 15.30 Starsky és Hutch (amerikai) 15.30 Trója (amerikai) 17.15,19,20.30 Van Heising (amerikai) 17, 19.45 Az 50 első randi (amerikai) 16.15,18.15,20.15 SAMARIA 2004 - RÉGI ZENEI NAPOK Május 26. Somoijai zsinagóga, 19.30 Előadó: Michal Sfahel - violon- cselló, Agnesa Feriencíková - spi­nét Geminiami (1687-1762): 3. sz. C-dúr, op. 5. szonátája Boccherini (1743-1805): 18. sz. c-moll szonátája Előadó: Jana Pastorková - szop­rán, Juraj Struhárik - teorba, Né­meth Zsófia - orgona, Michaela Cibová - violoncselló Marckfelner (1621-1674): Pre- ambulum in G Ismeretlen művész (1650): Dul- cis Jesu Marckfelner: Aliud Ismeretlen művész: Jesu, du- lecdo Francisci (1691-1758): Praelud exD Rossi (1597-1653): Aria di Pas­sacaglia Lambert (1610-1696): Vos mé- pris chaque jour Monteverdi (1567-1643): Ohi me chio cado H. Purcell (1658-1695): Music foraWhüe FELHÍVÁS VI. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Kassa- környéke Terület Választmánya és a Pódium Színház Társaság meg­hirdeti a VI. Egressy Béni Orszá­gos Színjátszó Fesztivált (Falusi Színjátszó Csoportok VI. Orszá­gos Fesztiválja), amelyre 2004. november 11-14. között kerül sor Szepsiben és Buzitán. A fesztiválon résztvevő csopor­tok a következő műfajokban je­lentkezhetnek 2004. szeptember 13-ig a Csemadok Kassa-környéke TV címén: klasszikus színdarabok, népszínművek, esztrádműsorok, dramatizált népi játékok. Klasszikus színdarabok eseté­ben a műsor időtartama 120 perc, míg esztrádműsor esetében 50 perc lehet. Nem jelentkezhetnek a csoportok azzal az előadással, amellyel a Jókai Napokon már versenyben szerepeltek. Bővebb információval a Csema­dok Kassa-környéke TV titkársá­gán szolgálnak: 045 01 Moldava nad Bodvou, Hlavná 81; telefon­fax: 055/460-36-02, 055/489- 82-39, 055/489-82-40, mobil: 0905/543-986. Információk és jelentkezési la­pok beszerezhetők a Csemadok Területi Választmányain.

Next

/
Thumbnails
Contents