Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-22 / 117. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 22. MINDENNAPI KENYERÜNK A te javadra ÉDES ÁRPÁD Ige: „Mostpedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelked- ből. Tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a tejavadra!...Timárismeritek, nem úgy, mint fiaitok, akik nem ismerik, mert nem látták Isteneteknek, az Úrnak fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját. ” (SMózes 10,11-13) Nagyon érdekes és tanulságos hasonlatot mond Pálhegyi Ferenc pszichológus a Keresztyén házasság című könyvében. Arra mutat rá, hogy a vonat haladását a sínek nem korlátozzák, hanem segítik. Sem a virágos rét, sem a hangulatos liget vagy a zöldellő erdő nem megfelelő hely a vonat előrehaladására. Mert a sínekre találták ki. A biztonság, a gyors előrehaladás is csak ott biztosított számára. Az pedig, hogy a sínek mentén mi van, szemét és piszok, legális vagy illegális lerakatok, esetleg rét és liget vagy szépen gondozott kert, az már rajtunk is múlik. Az meg már emberi gyarlóságunk egyenes folyamodványa, hogy a szomszéd kertjét zöldebbnek látjuk. Pedig tudjuk, hogy a látszat csal. A keresztyénséget sokszor értelmezik úgy, mint törvények, parancsolatok és főleg tiltások sorozatát, és ha ma egy nem keresztyéntől megkérdezzük, hogy mit gondol a hívőkről, akkor egész furcsa dolgok kerekedhetnek ki a válaszokból. A fanatikus rajongóktól egészen a képmutató farizeuskodókig terjed a skála. Vágjuk le a szélsőségeket, s meglátjuk, hogy a köztes tér még mindig nagyon színes, változatos képet rajzol elénk. De a törvény és a szabadság egyensúlyát mi is gyakran elvétjük, és leszünk „törvényeskedővé”, vagy válunk szabadosakká. Vagy ami szintén gyakori, hogy az egyik generáció, mely túl szigorúnak és nehéznek élte meg a „törvényf ’, gyermekeinek túl nagy lazaságot és szabadságot enged, éppen ezzel okozva kárukat. A törvény értelmezésének kulcsát pedig így adja Mózes által kezünkbe az Isten: „Tartsd meg..., amelyeket ma parancsolok neked a te javadra!” Nem büntetésül, nem is azért, hogy csupa jó dolgokat tiltson el tőlünk, hanem javunkra adja a törvényt. Nem lehetetlent vár tőlünk az Isten, hanem hűséget, szeretetet és engedelmességet. Nagy áldás, ha ezt így tudjuk elfogadni! Mit kínál ezzel szemben a világ? Szabadság álarcába bújtatott megkötözöttséget, függőséget. A szabadon játszó gyermekek tudatába alattomosan oltja be a különböző rajzfilmek és mesék által az erőszakot, a könyörtelenséget, a hazug látszatot, hogy ha elrontottad a játékot, és egy életed elveszett, még marad további négy vagy öt. Gyűjtőszenvedélyük látószögében már rég nem a képeslapok, bélyegek meg szalvéták vannak, hanem a legfurább robotok és harcosok kártyái vagy figurái. A látott képet pedig gyermeki módon, veszélyérzet nélkül utánozzák. A fiatalság az egyik legveszélyeztetettebb réteg. Ők is a szabadság zászlaját lobogtatva próbálják átlépni a korlátokat, a törvényeket. Kitörési, számyalási vágyukat sokszor segítik egy-egy kis pirulával vagy más „anyaggal”. Csak azt hallgatja el álnokul a kísértő, hogy ezeket a szárnyalásokat szokta követni a legnagyobb „mélyrepülés”, zuhanás, majd a szorosan gúzsba kötő függőség. Később azt mondja, hogy szabadon dönthet a teste felől, hogy mit tesz vele, mivel „ékesíti” vagy „ékteleníti”. Majd korlátlanjogot formál a magzat fölötti döntésre is, könnyedén odadobva a siker, a karrier oltárára. És sajnos a kísértés csábítása a korral nem szűnik, csupán változik. Mózes féltő szeretettel inti a népet a törvény és a szövetség megtartására. Az Úr Jézus is azt mondta, hogy nem a törvény eltörlésére jött, hanem hogy azt betöltse. így adva nekünk is a kegyelem védő korlátjai között szabadságot az engedelmességre, az Isten és a felebarát szere- tetére. Bolond az a sofőr, aki az út menti korlátban vezetési stílusának és pazar kanyartechnikájának akadályait látja, de nem veszi észre a mögötte tátongó szakadékot! A szerző református lelkész MONOLOG A nyomor szele NAGY ILONA Két dagadt, bütykös láb csoszog. Csoszog a széjjeltaposott óriás mamuszban, az ajtóhoz, lelketlenül döngetik, félő, beszakad. A vevő érkezett meg, nem várta ilyen koránra. A megroskadt nagy darab öregasszony zárt nyit. A résen először a pipere illata tódul, majd egy negyvenes kimaszkírozott hölgy nyomul. Itt van az az eladó szobafenyő? Hibátlan az ágazata, mondja egy szuszra a mon- dókáját. Az öreg arcon egy szégyenlős magát mutogatni nem akaró árulkodó jel - egy könnycsepp, mely a lélek megrázkódtatásának félreérthetetlen jeleként útra kél a ráncok között. Hát elmegy a többi eladhatóval együtt. A dáma hosszan alkuszik. Az öregasz- szony tenyerét égeti az érte kapott alamizsna. Üres lett a folyosó - lélektelen. Agya vitázik szíve vádjával - a fényért tettem, az éjszaka fényéért, úgy félek a sötétben egyedül. A ménkűbe, húzd már, fektesd meg, sose érünk haza ezzel a vacakkal, hallatszik egy durva férfihang. Végre csapódik a kocsi ajtaja, felbőg a motor. Az esemény megcsendesülve elül az öregasz- szony lelkében, de az üszke - az üszke ott marad belül fojtón, fájón. A család és a családi élet szóban forgó változásai nemcsak a házastársakat, a szülőket és a gyermekeket érintik A mai család A családdal kapcsolatos kérdések iránt rendkívüli érdeklődés nyüvánul meg a társadalomban. Mindannyian családban élünk vagy szeretnénk élni, és mindenkinek van elképzelése, véleménye a családról. Azt is mondhatnánk, hogy családi kérdésekben mindenki illetékes. MARKÓ EMIL Természetesen van különbség a laikusok és a szakemberek véleménye között. Különösen a demográfusok és a szociológusok halmoztak fel tekintélyes ismeretanyagot a családról, fejlődéséről, változásairól. Véleményük megfogalmazásában olyan információkra támaszkodhattak, mint amilyen például a népesedési statisztika, a népszámlálás, a különféle felmérések, a családi költségvetések statisztikája stb. Ezek a rendszeres áttekintések sok fontos adatot tartalmaznak a családról, bizonyos értelemben jellemzik a családok helyzetét, mégpedig országos és helyi viszonylatban is. A szakembereknek áttekintésük van például a születések arányának nemzedéki és helyi vonatkozásairól, a házasságkötések számáról, a családok nagyságáról, a családtagok szociális-gazdasági jellemzőiről és viszonyairól (műveltség, munka- képesség, gazdasági aktivitás), sőt a családi élet olyan sajátos vonásairól is, mint amilyen a házastárs gazdálkodása. A mai család helyzetével kapcsolatban szociológiai szempontból a következő kérdések a legfontosabbak: ♦ a család mint érték, ♦ a nők szociális-gazdasági helyzetének változása, ♦ a családi élet felgyorsulása, ♦ a család gazdasági funkciójának növekedése, ♦ a családi élet demokratizálódása. A család mint érték A tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek többsége a családot és a családi életet a legfontosabb értékek közé sorolja. így van ez az idősebbek és a fiatalok korcsoportjaiban, a falvakban és a városokban, a lakosság úgyszólván minden rétegében. Minden bizonynyal az is szerepet játszik ebben, hogy a mai családokban egyre ritkábbak a harmonikus kapcsolatok, mégpedig mind a házaspárok, mind a szülők és a gyermekek között. Változások a nők helyzetében Itt főleg a következő három tény érdemel figyelmet. Lényegesen megnőtt a nők gazdasági aktivitása. Nálunk a dolgozók 46 százaléka nő. Úgy látszik, ebben a viszonylatban már elértük a maximumot. Legalábbis ami a számbeliséget illeti. A gazdasági aktivitással azonban közvetlenül összefügg a műveltségi színvonal emelkedése is. A lányok arányos képviselete a közép- és főiskolákon ismert és gyakran hangoztatott tény. Persze az elnőiesedés gondokkal is jár néhány ágazatban, például az oktatás- és az egészségügyben. A mai házasságok nagyjából 18 százalékában a feleségnek magasabb képzettsége van, mint a férjnek. A harmadik fontos jelenség: növekedik a nők társadalmi aktivitása, ami többek között a tömegszervezetekben és a kulturális intézményekben mutatkozik meg. A családi élet jellege A családi élet felgyorsulását több jelenség bizonyítja. Ismeretes, hogy a múlthoz viszonyítva a mai fiatalok korábban körnek házasságot, a lányok többnyire 20-21, a fiúk 23-24 éves korukban. Rendszerint nem sokkal a házasságkötés után megérkezik az első gyermek. Majd hamarosan a második... A szülések közötti idő lerövidülése és a kétgyermekes családmodell elterjedése kétségkívül összefüggésben áll a nők munkavállalásával, de előfordulhatnak egyéb tényezők is. Sajnos, lerövidült a család fennmaradásának átlagos ideje is. Mintha a mai fiatalok másképp értelmeznék a házasságot, hajlamosak arra, hogy „próbaházasságnak” tartsák. Ha nem felel meg vágyaiknak és elképzeléseiknek, nincs probléma: elválnak, és nem sokat törődnek a gyerekekkel. Száz házasságból megközelítőleg harminc végződik nálunk válással. Évente 20 ezerre tehető azoknak a gyerekeknek a száma, akik a házastársak válása miatt gyakorlatilag elvesztik egyik szülőjüket. Az esetek 64 százalékában a nők a válás kezdeményezői. Fontosabb az anyagi helyzet A felmérések eredményei többnyire azt mutatják, hogy a szülők nagyobb súlyt helyeznek a család gazdasági funkciójára, ugyanakkor a többi funkciót (nevelési, érzelmi stb.) kevésbé tartják fontosnak. A házastársak arra törekszenek, hogy minél jobban megalapozzák a család anyagi helyzetét, minél jobb legyen a család ellátottsága, minél magasabb az életszínvonal. Demokratizálódás A családi élet demokratizálódása egyrészt a házastársak közötti kapcsolatokban, másrészt a szülők és a gyermekek viszonyában is megmutatkozik. A partnerek közötti demokratikusabb viszony feltéúen összefügg a nők társadalmi-gazdasági emancipációjával. A szülők és a gyermekek közötti kapcsolat demokratizálódása nem utolsósorban annak következménye, hogy kissé háttérbe szorul a család nevelési funkciója. Az elmondottak természetesen nemcsak hazai sajátosságok. Hasonló jelenségekkel más országokban és a világ más részein is találkozhatunk. Nemrég olvastam egy hivatalos statisztikai kimutatást, mely az utóbbi években az Egyesült Államokban is több meglepő dologra hívta fel a társadalom figyelmét, melynek továbbra is a család a legfontosabb intézménye, de bizonyos új jelenségek a róla alkotott elképzelések és vélemények változását jelzik. Növekszik például a haja- donok száma. 1993-ban 20-24 éves lányok 56 százaléka nem volt férjnél az USA-ban. 1990-hez viszonyítva háromszorosára nőtt a házasságkötések nélkül együtt élő fiatal párok száma. Becslések szerint az utóbbi években kötött házasságok közel 50 százaléka végződik válással, s a mai újszülöttek fele nő majd fel csonka családban. A18 év alatti gyerekek egyötöde él olyan családban, amelyből hiányzik az apa. Amerikában is növekszik a munkavállaló nők száma (a férjezetteknek is több mint az 50 százaléka van állásban). Régebben a sok gyerek volt jellemző az amerikai családokra. Manapság egyre több a kétgyermekes család. 1996-ban a gyermekek 18 százaléka született házasságon kívül. A fiatalok ugyancsak korábban kötnek házasságot, és egyre több fiatal házasság végződik válással. Az USA-ban évente több mint egymillió gyermeket sújt a szülő válása. A születések számát nemcsak a terjedő fogamzásgátlás, hanem a terhesség művi megszakításának lehetősége is csökkenti. A család és a családi élet szóban forgó változásai nemcsak a házastársakat, a szülőket és a gyermekeket, hanem a társadalmat is érintik. És egyre több gondot okoznak az orvosoknak, a jogászoknak, a közgazdászoknak, a nevelőknek, a pedagógusoknak, a pszichológusoknak és mindazoknak a szakembereknek, akik igyekeznek elősegíteni a kialakuló társadalmi problémák megoldását. Sajnos a családdal kapcsolatban is az a helyzet, mint a társadalmi élet több más területével, hogy a gyakorlat megelőzte, sőt meglepte a tudományt. A szerző gyakorló pedagógus Főleg az idősek tudnak elmondhatatlanul hálásak lenni akár egy pár jó szóért is, de jót tesz az mindenkinek A kezdet és a vég MÉRI MAGDOLNA Februárban történt még, nagyon rossz volt az időjárás, síkosak voltak az utak, csúnya eső esett. Azokban a napokban igencsak sok baleset történt. Nekem is sikerült eltörnöm a bal kezemet. És hát mit tesz ilyenkor az ember, elmegy a körzeti orvoshoz. Ő aztán beutalt a sebészhez, ő pedig annak rendje s módja szerint röntgenre küldött el. A röntgen folyosóján rengeteg bekötött kezű, lábú ember. Várakoztak, mint én. Meglehetősen soká kerültem így sorra, olvasni nem volt kedvem, türelmem, inkább a betegtársakat nézegettem. Egyik- kel-másikkal szóba is elegyedtem. Közben arra a korszakalkotó felfedezésre jutottam, hogy mi, nők még ilyen helyen is sokkal türelmesebbek, sőt toleránsabbak vagyunk, mint a férfiak. De most nem erről szeretnék írni. Ahogy gondolataimba mélyedve üldögéltem, egyszer csak egy idős nénit toltak be kerekes széken. Mit mondjak, igencsak szomorú látványt nyújtott. A lábáról félig lecsúszott flórharisnya sebes, beteg testrészt mutatott. Szája széle is kisebesedve, megkékülve, az arca, de még a fekete kopottas ruhája is fájdalmasan lehangoló volt. A kísérő hölgy - a lánya vagy a menye lehetett, nem tudom - beszélt hozzá, de úgy látszott, a néni végképp nem reagál, mintha szundikált is volna. Nem bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem a hölgyet, hány éves a néni. Nyolcvannégy, hangzott a válasz. Néztem őt, s arra gondoltam, vajon mennyi minden is történhetett az életében. Mennyi örömet, bánatot, megpróbáltatást érhetett meg hosszú élete folyamán. Gondolataimból egy kisbaba sírása riasztott fel. Pár hetes lehetett, szintén röntgenre hozták. Ahogy az anyja a kerekes szék mellé ért vele, a néni hirtelen kinyitotta a szemét, s rámo- solygott a pici babára. Talán a saját gyermekei születése juthatott az eszébe, ki tudja... Ilyen az emberi élet, egyiknek a vég, másiknak a kezdet. De hogy mi van a kettő között, az legtöbbször talán csak rajtunk múlik. Mert sajnos olyan a világ, hogy (tisztelet a kivételnek) mindenkit csak a saját sorsa érdekel. Sokan elmondták már, hogy másképp kellene élni, addig figyelni másokra, míg van rá lehetőség. Néha talán elég volna pár biztató szó is, hogy az a másik egy kicsit jobban érezze magát, de sajnos manapság már sokszor saját magunkra sincs igazán idő, nemhogy a másikra.' Mégis! Jó volna, ha a folytonos rohanásban néha megállnánk, ha kicsit azon is elgondolkodnánk, mit is hajszolunk szünös-szüntelen. Tudom, a szükség nagy úr, a megélhetés nagyon nehéz. Mégis! Néha-néha talán elcsenhetnénk egy kis időt rokonaink, ismerőseink számára. Főleg az idősek tudnak elmondhatatlanul hálásak lenni akár egy pár jó szóért is. Olyan sokba kerül azt a néhány szót kimondani, addig, amíg még értik is? Gyermekek, fiatalok, középkorúak, nem ártana olykor arra is gondolni, hogy ki-ki bár ma még fiatal, ép és egészséges, ám ha minden a rend szerint megy, akkor egyszer mindenki lesz öreg. És hogy akkor mit nyújtanak majd a fiatalok, hogyan fognak bánni kivel-ki- vel, az a mában, az idősekkel való bánásmóddal dől ám el.
