Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-03 / 101. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ BRIT LAPOK Az új tagországok csatlakozásával véget ért az az időszak, amikor Franciaország és Németország ráerőltethette akaratát az Európai Unióra - írta kommentárjában a The Daily Telegraph. A legnagyobb konzervatív brit napilap szerint a nyolc kelet-európai tagországnak, valamint Máltának és Ciprusnak elegendő voksa lesz az EU-intéz- ményekben ahhoz, hogy felboríthassa az eddigi hatalmi egyensúlyt. A szombati bővítés puszta mérete garantálja, hogy ezentúl egyetlen tagország sem ülhet egymaga a parancsnoki székben. Az „új Európa” röviddel azután, hogy megszabadult Moszkvától, nem fog egykönnyen elfogadni diktátumokat „a távoli Brüsszel bürokráciájától”, hiszen lakossága kevéssé hálás „ezért a fösvény módon végrehajtott bővítésért”, amelyet az EU „fillérekből próbál finanszírozni”. A The Daily Telegraph szerint az új tagállamok a következő egy évben lakosonként 8 fontnak megfelelő (480 korona) nettó támogatást kapnak az uniótól. A Financial Times kommentálja szerint a múlt és a jövő európai nemzedékei csodálkozva fogják felidézni a szombati EU-bővítést kísérő negatív felhangokat. A leghangosabban éppen a „régi Európa” azon vezetői panaszkodnak, akiknek a legjobban kellene látniuk, milyen fontos volt ez a bővítés az uniónak, és milyen sikeresek voltak a múltbeli bővítések - írta az üzleti napilap. A kommentár felidézi, hogy tavaly Jacques Chirac francia elnök „felpofozta” azokat a csatlakozó országokat, amelyek ellentmondani merészeltek Franciaország Irak-po- litikájának, most pedig Gerhard Schröder német kancellár fenyegeti pénzügyi megtorlással azokat az új tagokat, amelyek alacsony adókkal igyekeznek versenybe szállni a német gazdasággal. Tony Blair brit kormányfő, aki állítólag a bővítés bajnoka, éppen most húzta ki a brit szociális hálót az új tagok polgárai alól. A The Sun, a világ legnagyobb, naponta 11 millió olvasóhoz eljutó bulvárlapja folytatta hónapok óta tartó kampányát az új EU-tagok- ból várható bevándorlás ellen. A lap szerint az új tagországok polgárai máris megkezdték kivándorlásukat, és már szombattól „százával” érkeznek buszon, vonaton vagy repülővel, kétségbeesve kutatva „rendesen megfizetett, sőt bármilyen állás után”. A The Sun, amelynek sokak szerint komoly része volt abban, hogy a brit kormány szinte az utolsó pillanatban megszigorította az új tagok polgárainak járó szociális ellátást, mindazonáltal az érkezők segítségére siet több olyan angol kifejezés fordításával, amelyre szerinte a Nagy-Britanniába érkező „bevándorlóknak” szüksége lehet. A legfontosabbnak ítélt kérdések egyike a lap által közölt magyar fordításban úgy hangzik: Fedezi a Nemzeti Egészségügy a mellimplantációt, ha igénylem?”- Már elnézést, de ezért a durvaságért már tényleg ki kell állítanom két percre... (Lubomír Kotrha rajza) Az európai sajtó üdvözölte a bővítést, de teret kapott az euroszkepticizmus is Öröm és aggódás Elsősorban az öröm tükröződött a szombaton is megjelent európai újságokban az Európai Unió új tagjainak belépésével kapcsolatban, de helyenként felbukkantak az aggodalom és a csalódottság jelei is. MTI/AFP-ÖSSZEFOGALÓ Az ír újságok külön büszkeségüknek adtak hangot annak kapcsán, hogy e történelmi esemény idején hazájuk tölti be az EU soros elnöki tisztjét. Az Irish Times megfogalmazása szerint a bővítés az EU egyik legnagyobb külpolitikai teljesítménye volt. Az új EU-tagállamok számára 2004. május 1. a szovjet és kommunista zsarnokság alóli végérvényes megszabadulást jelenti - tette hozzá az ír konzervatív lap vezércikke. A brit liberális The Independent ugyancsak azt emelte ki, hogy ahol régebben a hidegháború dúlt, ma 25 nemzet szoros unióba tömörült. A szintén londoni, konzervatív The Daily Telegraph visszatérőként üdvözölte a szabad Európa családjában az új államokat, és - a hagyományos brit euroszkepticizmus jeleként - azt is hozzátette, hogy ezzel véget ért az a korszak, amikor Franciaország és Németország saját akaratát kívánta rákényszeríteni az EU-ra. Svédországban az Aftonbladet baloldali bulvárlap arról írt, hogy az EU kiszélesedésével az unió előtt óriási lehetőségek állnak gazdasági, politikai és kulturális értelemben egyaránt. A portugál független Público megfogalmazása szerint az EU most már elérte azt a méretet, amely megfelel történelmi küldetésének. Spanyolországban a középbal El País úgy fogalmazott, új Európa született, bonyolultabb, mint az eddigi, de immár 25 ország Európája. A konzervatív El Mundo szerint a bővítés új generációk sora számára jelenti a békét és a stabilitást. Utóbbi mindazonáltal azt is megjegyezte, hogy Spanyolország, amely csak az elmúlt tíz évben nettó 60 milliárd eurónyi uniós támogatást kapott az EU-tól, mostantól járandósága nagy részét elveszíti, és az új tagok kapják azt. Olaszországban és Hollandiában még mindig a bővítés árnyoldalai kapnak nagyobb súlyt a megjelent néhány hét végi lapban. A független olasz Corriere della Sera szerint az új Európa megszületett, de az ünnep napján ismét felmerültek olyan kérdések is, hogy ez nem jelenti-e a bevándorlás fokozódását, az árak emelkedését, az EU irányíthatóságának romlását. Az II Sole 24 Ore gazdasági lap szerint nyugaton nem annyira a lelkesedés a jellemző a csatlakozás kapcsán, hanem a közömbösség, az aggodalmak és esetenként az ellenségesség. A holland középbal De Volkskrant egyértelműen az EU iránti lelkesedés csökkenését érzékelte, míg a középjobb Algemeen Dagblaad a bővített EU-tól való félelemről írt főcímében. A baloldali Trouw szerint Hollandiában megnőtt a félelem a pénzhamisítóktól és a keleti-európai bűnbandáktól. A török és a román sajtón jócskán érződik a csalódottság, hogy ez a két ország kimaradt a bővítésből és a mostani ünneplésből. A román Evenimentul Zilei például azon sajnálkozik, hogy Bukarest számára még mindig csak álom ez európai elithez való csatlakozás. A török konzervatív Za- man annak a reményének adott hangot, hogy a most csatlakozó tíz nemzet után Törökország lesz a következő. A magyar kormány a jövőben támogatja a vajdasági magyarság intézményeit Nem feledkeznek meg a Vajdaságról MTI-BESZÁMOLÓ Május 1-jével beteljesült a magyar népnek, történelme legjobbjainak az a több évszázados törekvése, hogy elfoglalja helyét a fejlett európai országok közösségében, de a csatlakozás után Magyarország nem feledkezik meg a nemzet azon közösségeiről, amelyek kimaradtak az uniós bővítésből - írta Kovács László magyar külügyminiszter a Magyar Szó című újvidéki napilapban szombaton megjelent cikkében. A külügyminiszter írásában hangsúlyozta: az anyaországban élőknek azon kell munkálkodni, hogy az európai integráció lehetősége minél hamarabb realitássá váljon azon szomszédos országok és népek számára is, amelyek még csak most folytatják a csatlakozási tárgyalásokat, illetve amelyek még azokat meg sem kezdték. Kovács szerint csak így biztosítható a magyar nemzet békés, határmódosítás nélküli újbóli egyesítése. A magyar kormány nagyra értékeli Szerbia-Montenegró kormányának, nem utolsó sorban a két tagköztársaság kormányainak egybecsengő szilárd elkötelezettségét az ország EU-integrációja mellett. Magyarország abban érdekelt, hogy Szerbia és Montenegró állam- szövetsége, illetve a többségi szerb nép minél hamarabb teljesíteni tudja a nem könnyű feltételeket, és elfoglalhassa az őt megillető helyet az európai országok nagy családjában. Ennek érdekében készek vagyunk minden segítséget megadni, tapasztalatainkat megosztani - írja Kovács, aki szerint Magyarország abban is messzemenően érdekelt, hogy Szerbia tovább haladjon a demokratizálódás, a gazdasági átalakulás megkezdett útján, hogy az ország minden lakosa - beleértve a kisebbségeket - biztonságban érezze magát hazájában. Erre már csak azért is rá kell mutatni, mert a közelmúlt sajnálatos kisebbségellenes eseményei nem ebbe az irányba mutattak - úja a külügyminiszter. Kovács László szerint a magyar kormány mindent meg kíván tenni annak érdekében, hogy a délvidéki magyar közösség és az anyaország közötti kapcsolatok a csadakozás miatt ne szenvedjenek csorbát, s erősödjenek. A magyar kormány a jövőben is folytatni kívánja a vajdasági magyarság intézményeinek, egyházi és civil szervezeteinek, közösségeinek támogatását, amihez ettől az évtől kezdődően az újabb Délvidéki Alap forrásai is rendelkezésre állnak - írta az újvidéki lapban megjelent cikkében a magyar külügyminiszter. KOMMENTÁR Új magyar közmondás SZILVÁSSY JÓZSEF Megkezdődtek a hétköznapok a május elsejei ünnepségek után, amelyeket szinte tapintható bizonytalanság lebegett körül. Sok jogos, de indokoladan aggodalommal is szembesülhettünk. Akik úgy okoskodnak, hogy őket hidegen hagyja a csatlakozás ténye, azoknak elegendő felmutatni az érem lehetséges másik oldalát: vajon jobb lenne-e, ha Magyarországra is vízummal kellene utaznunk, s legfeljebb a mai Szerbiával, esetleg Ukrajnával alakíthatnánk ki valamiféle véd- és dacszövetséget? Mert az unión kívül csak ez a lehetőség kínálkozna számunkra. Több részigazság van abban az ellenvetésben, hogy a tehetős emberek és a gazdag régiók sokkal eredményesebben boldogulhatnak majd ebben az új közösségben, mint az önhibájukon kívül lepusztult térségek. Mindez sajnos tény. De az is igaz, hogy ezeknek a régióknak éppen az unióban nyílik a legtöbb esélyük a felzárkózásra. Ezentúl még több olyan brüsszeli forrás áll a rendelkezésükre, amely éppen a térségek közötti különbségek fokozatos kiegyenlítését szolgálja. Csak éppen sült galambok már sosem fognak hullani az égből. Pályázni kell, és a sikeres dolgozatokhoz elsősorban a helyi adottságokat és lehetőségeket felismerő életrevaló ötlet, bizonyos anyagi önrész, nem utolsó sorban pedig szakértelem szükséges. És kitartás. Egy brüsszeli ismerősöm mesélte, hogy azok a nyugati pályázók, akik valamilyen - a bizottság által pontosan megnevezett - oknál fogva nem eredményesek, nem esnek kétségbe, hanem okulva a hibákon újra meg újra próbálkoznak. Budapesten, Pozsonyban járva indokolatlan kishitűséget tapasztaltam. Sokan már az első hazai sikertelen pályázat után feladták, legyintettek az egészre, korrupciót, kígyót-békát kiabáltak, ahelyett hogy először projektjeikben keresték volna a helyrehozandó hibát - közölte az ismerősöm. Tanulságos tapasztalat. Miként az is, hogy az unióban a legtöbben nem tekintik végzetes tragédiának, ha ideiglenesen elveszítik munkahelyüket. Persze, a miénkhez képest összehasonlíthatatlanul hatékonyabb szociális háló és új lehetőség segíti őket, ám a legtöbben közülük személyesen is sokat tesznek azért, hogy átképzések, tanfolyamok segítségével, esetleg lakóhely-változtatással új munkahelyhez jussanak. Idehaza nagyon sokan okkal kárhoztatják az embertelenül végrehajtott reformok miatt ezt a kormányt, az elmaradott régiók a letűnt rezsimet, s ezzel együtt a velük még mostohábban bánó rendszerváltás utáni kabineteket. Ám azért magukba is tekintenének: vajon ők megtettek-e mindent annak érdekében, hogy legalább a hazai, a fiatalok pedig a lassanként mégiscsak megnyíló külföldi munkaerőpiacon is versenyképesek legyenek? Az élet átírta egyik közmondásunkat is, amely egyre inkább úgy érvényes, hogy segíts magadon, az Isten és talán az unió is megsegít. Saját boldogulásunk érdekében mielőbb tudatosítanunk kell ezt az új tételt. Hagyaték 2006 utánra TÓTH MIHÁLY Nem múlik el hét, hogy a politikai csodadoktorok valamelyike ne írna elő receptet az immár idült koalíciós válság megoldására. Töb- bé-kevésbé az EU-taggá válási ünnepségözön az oka, hogy Zuzana Martináková ötlete, amelynek értelmében Dzurindát Hrusovskynak kellene a kormányfői székben felváltania, sokkal kevesebb publicitást kapott, mint a korábbi, hasonló céllal fejünkhöz vágott elképzelések általában. De annyit mindenképpen megér a Szabad Fórum kezdeményezése, hogy eltöprengjünk: vajon mi táplálja a miniszter- elnök önbizalmát, hogy volt kurázsija kijelenteni: „Nem ér ez meg annyit, hogy komolyan kommentáljam.” Több dologgal is tisztában van ez a Mikulás Dzurinda. Tudja például, hogy még a kormánybuktatásra leghajlamosabb ellenzéki képviselők jelentős része is kutyavacsorájának tekinti saját, kormánybuktatás utáni politikai jövőjét. Cinizmus nélkül megmosolyoghatjuk azt az állítást, hogy a koalíció által pozitív szavazásra megnyert függetlenek és ellenzékiek egy krajcárt se kapnak hajlandóságukért. Lehet, hogy a hála kinyilvánítása nem ropogós bankók formájában történik. Egy szlovák miniszterelnöknek szorult helyzetben általában van lehetősége arra, hogy tudomást szerezzen a sanyarú holnaptól rettegő honatyák árfolyamáról. Dzurinda tudja, hogy pillanatnyilag még a kormányalakításra készülő Robert Fico számára is kényelmesebb, ha kivár; Meciar elnökválasztási kudarca után várhatóan megnövekszik a politikai hajléktalanok száma, nagy átrendeződések várhatók. Megtudjuk, Fico mit ért azon, hogy „HZDS-szimpatizánsokkal, de Meciar nélkül”. Mérget vehetünk rá, hogy lesznek. Sokan lesznek... Az is a válság megoldásának elodázására bátorítja Dzurindát, hogy az SDKÚ megmaradt funkcionáriusai kiállnak mellette. E hűség okainak értelmezésére leginkább azok a társadalomtudósok vállalkozhatnának, akik kutatásaikban az amúgy csak megélhetési politikaként emlegetett jelenség vizsgálatában mélyülnek el. Senki nem tudja megmondani, hogy Martináková miniszterelnök-cserére vonatkozó javaslata hozzájárulna-e a kormányzás szilárd alapokra helyezéséhez, mint ahogy azt se lehet a szlovákiai politikai életben még hozzávetőlegesen se kiszámítani, mennyire lett volna eredményes az elmúlt hónapokban szorgalmazott többi megoldás. Egyvalamiben azonban biztosak lehetünk. A koalíciós többség egy-egy fontos törvény megszavazása érdekében történő, esetről esetre való kialakítása nem járul hozzá a politikai kultúra színvonalának emeléséhez. Jellemek nem abban a politikai műhelyben edződnek szilárddá, ahol lókupec stílusban szabják meg a szavazatok árát. Itt és most nekem az semmit se mond, ha a miniszterelnök akár esküdözve is állítja: a független honatya vagy az ellenzéki képviselő asszony csak a haza üdvét szem előtt tartva nyomta meg az „igen” szavazógombot. Attól tartok, hogy 2006 utánra a kalmárkodás lesz Dzurinda második kormányának legemlékezetesebb politikai hagyatéka.
