Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-20 / 115. szám, csütörtök
14 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 20. VIGYORGÓ Bemegy egy férfi a fényképészhez.- Mondja, tudnak életnagyságú nagyítást is készíteni?- Természetesen, uram.- Pompás! Akkor itt egy dia az Eiffel-toronyról...- Hogyan teremtette Isten a legyet? _?-Légy! Két barát horgászik egy tóban. Először fognak egy teáskannát, aztán egy fazekat, majd végül egy cipő akad a horogra. Egymásra néznek, és az egyikük megszólal:- Te, menjünk innen! Itt lakik lenn valaki. A fiatalember ékszereket válogat az ékszerboltban, s végül kiválaszt egyet.- Legyen szíves belevésni, hogy Rózsinak Janitól!- Uram - szól a tapasztalt ékszerész -, elfogad tőlem egy atyai jó tanácsot?-Tessék...- Vésessen csak annyit bele: Janitól! Az anyós felhívja az orvos vejét.- Fiam, kificamodott a bokám, most mit csináljak?- Sántítson mama, sántítson! LÁNGÉSZ Csodaszer a tea? MHNMHHI ismertetés xbhhhhi A tea az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban fogyasztott ital, melyről azt is állítják, hogy a víz után ebből isznak az emberek a legtöbbet. De ez még nem minden! A népszerűsége mellett van egy sokkal fantasztikusabb tulajdonsága, mégpedig az, hogy állítólag gyógyító hatása van, úgy is mondhatnánk, egy igazi csodaszer! A tea minden bizonnyal egy ősi italnak mondható, és legyen bár zöld vagy akár fekete, forró vagy hideg, mindenhogy jót tesz az egészségnek! Mivel a tea valóban majd 5000 éves múlttal rendelkezik, joggal tehetnénk fel a kérdést: „Mi lenne velünk tea nélkül, mihez kezdene a világ e nélkül a csodás ital nélkül?” S ahogy írtuk is, sokan csodaszernek tartják, állítólag véd az egyes betegségek ellen. Holland kutatók néhány éve majdnem ötezer ember bevonásával végeztek felmérést, melynek végeredményeként az jött ki, hogy azoknál az embereknél, akik naponta legalább fél liter teát ittak, felére csökkent a szívinfarktus kockázata a teát nem fogyasztókhoz képest. Ugyanakkor bostoni tudósok azt állapították meg, hogy azok közül a szívbetegek közül, akik naponta két vagy több csésze teát ittak, a következő négy évben 44 százalékkal kevesebben haltak meg. A harmadik vizsgálatot egyesült államokbeli tudósok végezték, ez pedig azt támasztotta alá, hogy a tea átlagosan 10 százalékkal csökkenti a vérben az úgymond rossz koleszterin szintjét. Azoknál az embereknek pedig, akiknél már elkezdődött az érelmeszesedés, a teában lévő antioxidánsok, az úgynevezett flavonoidok miatt megállt az érfal további károsodása. Valószínűleg egyébként ezek a fura nevű flavonoidok a felelősek mindenért, ráadásul azt állítják, hogy majdnem ötven betegség megelőzésében képes részt venni. Ez a tény nem hagyta nyugodni a tudósokat, és további kutatásokat végeztek. Japán szakértők egy vizsgálata mutatott rá, hogy a naponta legalább tízcsészényi zöld tea fogyasztása a nőknél közel kilenc, a férfiaknál körülbelül három évvel késlelteti a rák kialakulását. S ha még nem győztek meg eléggé az eddigi adatok, elárulom, hogy a szívbetegségek és a rák megelőzésén kívül még a csontépítésben is nagy szerepe van a teának. Szintén a flavonoidokat kell „okolnunk”, hiszen védik a csontokat is. A teában egyébként még más anyagok is megtalálhatók, mint például a fluorid és a többiek, melyek gátolják a baktériumok megtapadását a fogakon, ezzel egyben a fogszuvasodást is. Egy híres táplálkozáskutató, Jeffrey Blumberg szerint a fekete és a zöld tea egyformán jótékony hatású. Még a jeges tea is védelmet nyújt, bár az általában hígabb. S mivel a flavonoidok idővel lebomlanak, jobb, ha a teát frissen készítjük, mint ha készen vesszük. Blumberg azt is javasolta a teát nem fogyasztóknak, hogy legalább napi egy csészével igyanak meg! De vajon mennyi teát kell meginnunk, hogy jót tegyen az egészségünkkel? Egyes kutatók szerint naponta négy-öt csészével, mások szerint kevesebb is elég. Akármennyit igyunk is, ezek szerint csak a hasznunkra válhat! Aki szereti a teát, annak csak azt tudjuk javasolni, minél több, annál jobb! (n) Minél több, annál jobb! (Képarchívum) Ne gondoljunk azokra a negatív üzenetekre, amelyeket életünk során összegyűjtöttünk Ez már a vizsgaszorongás? Ha azt mondogatjuk magunknak a vizsgára menet, hogy semmire nem fogunk emlékezni, megfogunk bukni - akkor nincs min csodálkoznunk, ha valóban rossz lesz az eredmény (Képarchívum) Idén is beköszöntött az érettségi vizsgák időszaka, amit a többség számára a felvételi vizsga is követ majd. Van, aki már leérettségizett, ám akadnak olyanok is, akikre még a nagy megmérettetés előtt állnak. Nagy megmérettetések ezek, melyeket éveken át tartó tanulás előz meg. Kérdés, hogyan sikerül a befektetett energiát a vizsgahelyzetben hasznosítani. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A vizsgaszorongásnak sokféle arca lehet, alapvetően azonban négy nagy területen jelentkezhet és mindegyik esetben jelentősen rontja a komfortérzetet, a hatékony vizsgázás élményét. Az első ilyen terület a lelkiállapot. Mindenki átélheti - természetesen eltérő mértékben - egy Az ember általában elég pontosan megérzi, mikor van ilyen kivételesen jó, a helyzetmegoldást segítő bűvös állapotban (Képarchívum) vizsgát megelőzően a bizonytalanság érzését, a hangulat ingadozását, az ingerlékenységet, kedvetlenséget. Testi formájában a nyugtalanság, fejfájás, emésztési zavarok, fáradtság, szédülés, gombócérzés a torokban vagy a szív tájéki szorítás a legjellemzőbb élmények. Az önbizalom megingása A vizsgaszorongás sokak által átélt tapasztalata a szellemi teljesítő- képesség romlása, koncentráció-, figyelem- vagy emlékezeti zavarok, az önbizalom megingása, rágódás a kisebb-nagyobb hibák miatt. Végül a vizsgaszorongással kapcsolatos viselkedéses jellemzők közül leggyakoribbak az alkohol és nyugtatok használata, az étkezési szokások megváltozása, a menekülés a rutintevékenységekbe. A vizsgával kapcsolatos szorongás már a felkészülés időszakában elkezdődhet, de előfordul az is, hogy csak a vizsgahelyzetben jelenik meg. A szorongás egyik leggyakoribb forrása a kudarctól, „leégéstől” való félelem. Mindez nagyobb részben tanult folyamat, ezért megoldásában a tanulást segítő tanácsadás viszonylag gyors sikerrel kecsegtet. Leküzdésében fontos, hogy milyen hangulatban, milyen céllal indulunk a megmérettetésre, és mit gondolunk közben önmagunkról. Gondolkozz pozitívan! Ha azt mondogatjuk magunknak a vizsgára menet, hogy semmire nem fogunk emlékezni, meg fogunk bukni - akkor nincs min csodálkoznunk, ha valóban rossz lesz az eredmény. A negatív gondolatok ugyanis jelentős mértékben befolyásolják érzelmeinket, rossz élményeket kelthetnek, hatásukra szorongás, feszültség, depresszió ébredhet. A vizsga előtti feszültség azonban ugyanilyen mértékben a jó teljesítményhez is hozzásegíthet, gondoljunk csak a lámpalázra. Előfordul, hogy olyan dolgokat is felidézünk a feleléskor, amire nem is emlékeztünk, hogy valaha találkoztunk velük... Az ember általában elég pontosan megérzi, mikor van ilyen kivételesen jó, a helyzet- megoldást segítő bűvös állapotban. Hogyan enyhíthetünk a szorongásunkon? Első lépésként megváltoztathatjuk gondolatainkat. Ne gondoljunk azokra a negatív üzenetekre, amelyeket összegyűjtöttünk életünk során, s amelyek folyamatosan gátolták korábbi megmérettetéseink sikerességét. Sokat segít, ha tudatosan úgy indulunk a vizsgára, hogy elhisszük magunknak - meg tudjuk valósítani a célkitűzésünket.További lehetséges beavatkozási pont, ha a vegetatív tünetek elhatalmasodását próbáljuk megakadályozni. Legjobb, ha megtanulunk valamilyen ellazulást biztosító módszert, amellyel vissza tudjuk nyerni lelki egyensúlyunkat. Az alapos felkészülést persze egyik módszer sem helyettesítheti, (he, f) Csodálatos muzsikáját számos virtuóz művész képes már évszázadok óta előidézni A rendkívül sokoldalú hegedű MUZSIKATÁR A vonósok közül talán a legnépszerűbb, de mindenképpen a leggyakrabban előforduló és legkeresettebb hangszer a hegedű. Rendkívül sokoldalú: mind a zenekarokban, mind szóló- vagy kísérőhangszerként megállja a helyét. Csodálatos muzsikáját számos virtuóz művész képes már évszázadok óta előidézni. Ismerkedjünk meg ezúttal a hegedűvel közelebbről! A hegedű, illetve a vonós hangszerek kialakulásának folyamata a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Bizonyára a felhúzott íj képezte az első húros hangszerek egyikét, amely a megfeszítés különböző fokával különböző magasságú hangok képzését tette lehetővé. A fejlődés másik foka, az íj eltűnése volt. Helyére egy megmunkált nyak és láb került. A re- zonáló testet azonban ekkor már nem a természettől vették, hanem az emberek maguk állították elő. A húrokat egymás mellé rendezték, és a nyakhoz kulcsokkal rögzítették, ami által lehetővé vált a húrok hangolása is. Ez akkoriban következhetett be, amikor a nomád halászó és pásztorkodó népek letelepedtek és áttértek a földművelésre, majd a kézműiparra. Mivel Ázsia volt a lovak őshazája (minden alapanyagot a lovak szolgáltattak), bátran állíthatjuk, hogy ott alkották meg az első vonós hangszereket. A mai napig találhatunk az indiaiaknál, kínaiaknál és a Belső-Ázsia fennsíkjain lakó népeknél rendkívül egyszerű vonós hangszereket, amelyek évszázadok óta változatlanok maradtak. Talán furcsának fogod találni, de az ókori görögök és a rómaiak nem ismerték a vonós hangszereket. Bár egyéb művészeti és tudományos ágakban rendkívül nagyokat alkottak (lásd matematika, filozófia, irodalom, építészet stb.), a hangszereik elég kezdedegesek voltak. Ezért Európa is később, kb. a 9. században ismerkedett meg igazán a vonós hangszerekkel, ekkor kezdték egyre művészibb módon művelni őket. A hegedű mai formája a 15. század környékén alakult ki. Alapvető alkotóelemei a kávarendszer (oldalak), boltíves tető, hát, nyak, amely csigában végződik, fogólap, húrtartó, láb, kulcsok. Formája, méretei, amelyeket az aranymetszés szabályai alapján terveztek, olyan tökéletesek lettek, hogy mind a mai napig nem változtak A szimfonikus zenekarokban általában 20-24 hegedűs foglal helyet. A hangokat elsősorban vonóval szólaltatják meg. A vonó egy rendkívül rugalmas fából készült, körülbelül 70 centiméter hosszúságú pálca, melynek két vége között cserzett lószőmyaláb feszül. A szálak feszességét a vonó alsó részén található csavar szabályozza. A húrok pengetve is megszólaltathatók. Pengetéssel éles, gyorsan elhaló hang keletkezik, amellyel a vonós hangszerek egy igen jellegzetes színt képviselnek a zenekari hangzásban. A húrokat a vonó fa részével megütve különleges, zörgő hangot kapunk. A húrok zengése fésű alakú hangtompítóval csökkenthető. Nemcsak a hegedűn való játék, hanem a hangszer készítése is művészi feladat. Évszázadokon át a különböző mestercsaládok egymásnak adták át a hegedűkészítés fortélyait. Közülük talán a legjelentősebbek: Nikolaus Amati, Paolo Grancino, Andreas Guamerius és Antonio Stradi- varius, Magyarországon pedig Nemessányi Sámuel Félix. A híres hegedűművészek pedig oly sokan voltak és vannak, hogy a teljesség igényével szülte lehetetlen lenne felsorolni őket. Gyakorolj sokat, ha te is a nyomukba akarsz érni! Semmi sem lehetetlen! (s) Évszázadokon át a különböző mestercsaládok egymásnak adták át a hegedűkészítés fortélyait (Képarchívum)
