Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-18 / 113. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Rossz, hogy összetörted a kocsit meg a csontjaidat. Ám kicsit jó is, hogy így történt, mert úgyis drága a benzin, te meg amúgy is túlhajszoltad magad... (Peter Gossányi rajza) Alekszandr Jakovlev: nem ismertük fel a létező rendszer valóságos arculatát Peresztrojkából putyini irányított demokrácia lett TALLÓZÓ KRÓNIKA „A választások előtt mindenkinek azért kell dolgoznia, hogy sikeres legyen a romániai magyar közösség” - mondta az erdélyi lapnak adott nyilatkozatában Szent-Iványi István, a magyar Országgyűlés integrációs bizottságának elnöke. Szent-Iványi, akinek elődei Erdélyből, Nyárádgál- falváról származnak, a román kormányt is bírálta. „Sajnos, az utóbbi időben számos kritika fogalmazódott meg Romániáról Strasbourgban és Brüsszelben. Románia csak akkor lehet tagja az EU-nak, ha ezeket a bírálatokat komolyan veszi. Ilyen szempontból pedig felértékelődik a küszöbönálló választások jelentősége” - idézi a lap a politikust. SZABADSÁG Szállodát épít Kolozsváron Gheorghe Funar polgármester fia. A csemete mindent megtett azért, hogy a közelgő helyhatósági választásokra való tekintettel neve ne jelenjen meg az iratokban; nem akarja apja újraválasztá- si esélyeit csökkenteni üzletelésével. Mint a lap úja, egy aranyosgyéresi ortodox lelki- pásztor vásárolta meg a telket, az építkezési engedélyt a múlt év végén így Virgil Cer- ces lelkész nevére állították ki. Az építkezést a Sabin Funar apósa vezette Total Invest végzi, s mivel este 10 után is dolgoznak, csendhá- borítás miatt a környék lakói több ízben kihívták a rendőrséget. Annak ellenére, hogy az építkezési engedélyt Cerces nevére állították ki, a lelkész azt állítja: a telket 2003. december 17-én eladta a Funar család birtokolta El- mafarm Kft.-nek. FIGYELŐ NBCTELEVÍZIÓ Az amerikai Központi Hú- szerzó Ügynökség (CIA) tévedett a mozgó biológiai fegyver-laboratóriumokat illetően, amelyek a feltételezések szerint a háború előtti iraki tömegpusztító fegyverkészlet fontos részét képezték - közölte Colin Powell amerikai külügyminiszter. „Nagyon megrendített, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában elmondott beszédben olyan állítások szerepeltek, amelyekről most kiderült, tévesek és hitelüket vesztettek - jelentette ki Powell az NBC televízió egyik műsorában kérdésre válaszolva. - Amikor 2003. februárjában a beszédet tartottam, az a Központi Hírszerző Ügynökség által a rendelkezésemre bocsátott legjobb értesülésen alapult.” Múlt hónapban Powell a mozgó laboratóriumokkal kapcsolatos állításait a 2003. február 5-i beszéd „legdrámaibb” elemérnek nevezte. Április 2-án viszont elismerte, hogy az információ gyanús volt, de nem vont le nyilvánosan következtetéseket. „Kiderült, hogy a forrás téves és rossz, sőt egyes esetekben szándékosan félrevezető volt. Csalódott vagyok emiatt és sajnálom” - mondta Colin Powell. Mihail Gorbacsov után legközvetlenebb munkatársa, rendszerint „a peresztrojka építészeként” emlegetett Alekszandr Jakovlev is kiadta emlékiratait. Oroszul is, angolul is. A nyolcvanegy éves politikus hatalmas történelmi események cselekvő tanúja volt. E. FEHÉR PÁL Jakovlev 18 évesen lesz katona, két esztendő múlva már hadirokkant. Tanul (a pártfóiskolán), majd vidéki funkcionárius. Moszkvába Sztálin halála után, 1953-ban kerül, amikor Hruscsov fiatalítja és főleg megtisztítja a központi bizottság apparátusát. Jakovlev karrierje gyors, de érdemes arra figyelni, hogy a propagandaosztály vezetőjének első helyetteseként - talán egyedül a szovjet funkcionáriusok közül - az 1957-58-as tanévben az Egyesült Államokban, a híres Columbia Egyetemen tanul. Hruscsov egyik beszédírója, bár ez sokat nem jelent, legfeljebb annyit, hogy megismeri a politikacsinálás műhelyét, hiszen köztudomású, hogy a szovjet pártvezér akkor mondotta legjobb, leghatásosabb beszédeit, amikor félretette a számára előre megírt szöveget és szabadon fogalmazott. A következő vezér, Brezsnyev ilyen szabadosságokra nem vetemedett, a legegyszerűbb protokolláris üdvözléseket sem volt képes saját szavaival előadni. Viszont Jakovlevet gyorsan „eretneknek” találják, nyilván nem publikációi okán, mert az olyan könyvei, mint Az amerikai hamisítók a háború és béke problémájáról vagy Az amerikai „impérium” ideológiája, természetesen, a szokásos propagandaszólamokat tartalmazták, másként meg sem jelenhettek volna, viszont tény, hogy nem állt ama csapat soraiba, amely - Brezsnyev aktív támogatásával - Sztálin rehabilitálását tűzte ki célként, és csak a nyugati kommunista pártok, illetve Kádár János aktív tiltakozása hiúsította meg e szándékot. Jakovlev „büntetésből” a Szovjetunió nagykövete lesz Kanadában, teljes tíz évre, ez bizony száműzetés volt a javából, abban az esetben is, ha a kegyvesztettséget kellemes körülmények között élhette végig. Andropov hívatta vissza Moszkvába. Ekkor ismerkedik meg Mihail Gorbacsowal, és lesz ideológusa, tényleges helyettese egészen 1988-ban bekövetkezett szakításukig. Szóval, van miről beszámolnia A századom szaka- dékai címmel kiadott memoáijá- ban. Éles látású megfigyelő. Hrus- csovról például ilyen jellemzést ad: „A nagy politikusok között egyszerre volt a legravaszabb és a legostobább, a legönhittebb és a legóvatosabb: egyszerre kegyetlen és mélyen humánus.” Mennyire igaz ez a mondat: a XX. kongresszus is benne foglaltatik és minden, ami előtte történt. Gondoljunk arra, hogy Hruscsov aktív résztvevője volt a sztálini vérengzéseknek, majd ő könnyezett, amikor felolvasták neki Szolzsenyicin kisregényét, az Iván Gyenyiszovics egy napját, amelynek megjelenését személyen engedélyezte. Gorbacsov jellemrajza ugyancsak találó: „Erős volt az az érzelmi hatás, amelyet főleg kisebb körben tudott az emberekre gyakorolni. Tudott figyelni partnereire és akceptálta helyzetüket, nézeteiket, legalábbis addig, amíg beszélgetett velük.” Legnagyobb gyengéje pedig - Jakovlev szerint - az volt, hogy „szüntelen Leninre és a szocializmusra hivatkozott”. Ez a megjegyzés már szorosan összefügg azzal, hogy Jakovlev teljesen szakított a bolsevizmussal és annak örökségével. Mai véleménye Vlagyimir Iljicsről igen kemény: „Forradalmárként az volt a meggyőződése, hogy minden megengedett számára. Nem voltak barátai, harcolt mindenki ellen, a cár ellen éppen úgy, mint Plehanov, Trockij vagy Sztálin ellen. Állandó izgalmi állapotban élt. Kedvenc időtöltése az volt, hogy egymás ellen uszította az embereket...” És Jakovlev végső verdiktje: „Lenin, Sztálin és Hitler a múlt század legnagyobb gonosztevője volt. Az első kettő az alacsonyabb rendű osztályokat likvidálta, a harmadik pedig az alacsonyabb rendű fajokat.” Ezt a tételét nyilván sokan vitatják, és ez a történelmi párhuzam, noha sokan hirdetik, nem annyira tudományos megalapozottságú, mint aktuális publicisztikai ötlet. Viszont sok igazságot tartalmaz az a megállapítása, amely a gorbacsovi politika, a „peresztrojka” bukásának okaira vonatkozik: „Történelmi hibákat vétettünk. A lényegében állami feudalizmusnak minősíthető szovjet rendszer alapján képzeltük el a demokratikus szocializmust, amely a polgári társadalom pillére lett volna. Gondolkozásmódunk annyira megkövesedett, hogy nem ismertük fel a létező rendszer valóságos arculatát.” Egy nagy kiábrándulás dokumentuma ez a könyv. És - sajnos - nem történelmi forrásmunka, noha az is lehetett volna. Ugyanúgy, mint Gorbacsov tíz éve napvilágot látott emlékező kötete. Jellemző egy apró és nem is túlságosan fontos tévedés. Mind Gorbacsov, mind Jakovlev azt állítja, hogy segítette Anatolij Ribakov Az Arbat gyermekei című regényének akkor már harminc éve húzódó megjelenését. Azóta már publikálták a politikai bizottság ama ülésének jegyzőkönyvét, amelyen Gorbacsov nemhogy támogatta volna a regény megjelenését, hanem éppen betiltását követelte. Arra pedig az író, Ribakov emlékeztetett, hogy Jakovlev is inkább tétovázott; például azt mondotta neki: újra el kell olvasnia a regényt, mert ugyan egyszer már olvasta, de akkor még csak egy kutatóintézet igazgatója volt, és nem a központi bizottság titkára. Az kiviláglik Jakovlev mostani könyvéből, hogy a peresztrojka azért volt - egyebek között - eleve bukásra kárhoztatva, mert vezetői egy vaskos regény kiadásának lehetőségeit latolgatták, miközben a szakadék, a teljes csőd szélén támolygó társadalom és világbirodalom politikai-gazdasági reformjairól kellett volna dönteniük. Tipikusan szovjet gondolkozásmód volt ez: az állami propaganda volt a fontosabb, nem pedig a valóság. A „peresztrojka” rövid és viharos korszakának vitathatatlan érdeme: a demokratikus átalakulás esélyeire irányította egy olyan társadalom figyelmét, amely ezt a fogalmat soha, ezer esztendős történelme folyamán nem ismerte, nem ismerhette. Az már más kérdés, hogy Oroszországban a hagyományosan „felülről kezdeményezett forradalomból” miért nem lett valóságos demokrácia, hanem csak - noha ez sem kevés - putyini „irányított demokrácia”. KOMMENTÁR Szelektív nagyvonalúság PÁKOZDIGERTRÚD Osztogatja az adófizetők pénzét a parlament. Képviselőinek, minisztereknek, polgármestereknek, leendő EU-képviselőknek. No meg morzsákat a nyugdíjasoknak. Törvényből következően emelik az első három csoportba tartozók fizetését, miután a parlamenti képviselők szerint igazságtalanság lenne, ha az ugyanabból a költségvetési pénzcsomagból javadalmazottak közül csak az egyik csoportot érintené bérbefagyasztás. Ha már a szolidaritást kéijük számon, akkor ezt mindenkire vonatkoztassuk - hangoztatják némely politikusok, akik nem szívesen haragítanák magukra azt a közel háromezer polgármestert sem, aki ugyancsak a bérbefagyasztás kárvallottja lenne, ha az intézkedéssel nem csak a parlamenti képviselőket sújtanák. Rendben van! A közpolgár is belátja, egy törvény nem módosítható minden populista ízű javaslatra. Azok esetében meg különösen nem, akik tisztségükből eredően a nap minden órájában a köz érdekében munkálkodnak... Azt is belátja a közpolgár, hogy az EU-parlamentbe bekerülő 14 szlovákiai képviselőt nem küldhetjük Brüsszelbe üres zsebbel. Ki szeretné, ha arról értesülnénk, hogy a szlovákiai képviselők olcsó hazai konzerwel fölpakolva foglalják el ottani álláshelyüket? Egyébként is: nagyvállalataink nyereségéből egyre több kerül az állami költségvetésbe. A gazdasági reformok lassan beérő gyümölcsének köszönhetően Szlovákia állni tudja majd ezt a cechet is. Meg a nyugdíjasoknak az év eleji drágítások pénztárcaapasztó hatásának mérséklésére beígért egyszeri 1000 koronás nyugdíj-kiegészítést is. Az illetékes miniszterek szerint többre nem lenne költségvetési fedezet. A második olvasatba utalt, 1000 koronás nyugdíj-kiegészítésre vonatkozó törvénytervezet azonban menet közben még változhat. Lehet még belőle akár 2000 is. A Szabad Fórum képviselőinek számítása szerint ugyanis 2098 korona ellensúlyozná az infláció hatásait. Eudovít Kaník azonban azonnal visszavonná a törvényt, ha ilyen összegről szólna. Ebből tehát valószínűleg semmi sem lesz, de megtörténhet, hogy a 8000 koronán felüli nyugdíjasokat törvényből következően nyilvánítják jómódúakká. Ha ugyanis sikerülne beépíteni a törvénybe azt a Bauer Edit MKP-képviselő által is támogatottjavaslatot, mely szerint legyen differenciált a nyugdíjkiegészítés, akkor a 15 000 korona járadékot élvezők esetleg az ezrest sem kapják meg, de már a 8000 koronánál magasabb nyugdíjhoz is csak csökkentett összegű kiegészítés járna. Nem tudom, hányán élveznek már ekkora nyugdíjat. Bizonyára nem sokan. Az viszont biztos, hogy a „horribilis” összegű 8001 koronából sem lehet nagyon ugrálni. De 10 000 koronából sem. Tizenötezerből vagy az azt meghaladóból meg esetleg jótékonykodhat a nyugdíjas is, ha akar. De azt döntse el maga. A képviselők a törvényre hivatkoznak. De csak ha saját javadalmukról van szó. Ha nyugdíjemelésről, akkor inkább azzal érvelnek, hogy üres az államkassza. Kétféle mérce. „Odafent” mintha sántítana a logika. JEGYZET minket arra, hogy mi kell hozzá: jó hazai hagyma, pirospaprika, krumpli meg zsír, becsületesen sok zsír - ott egye a fene az EU-kom- fortos koleszterinszintet. Amíg rotyogott a gulyás, felszereltem két darab - szilveszterről saját hibáján kívül megmaradt - petárdát a kerítésünk oszlopaira: ne csak együnk, hanem hangoskodjunk is éjfélkor, ahogy illik. Legfeljebb a szomszéd holnap nem köszön. No de hát mit nekem a szomszéd, ha én már családtagja vagyok a hollandnak, németnek, franciának, írnek... írnak igaz az újságok olyanokat most már, hogy nem biztos, hogy kolbászból lesz mindjárt a kerítés, sőt azt sem lehet tudni, hogy a mindjárt az hány év... Na és? Én nyugodt vagyok. A tízliternyi gulyásból maradt annyi, hogy egy pár napig ne kelljen ennivalót vásárolnom. A családom most már ugyan morog az egyoldalú táplálkozás miatt, de az meg nem tesz neki jót. A szomszéd is köszön, mert nem robbantak fel éjfélkor a lejárt szavatosságú vacak petárdák. Akkor meg mi bajom lehet nekem az EU-ban...? Amit megfőztünk... KERTÉSZ GÁBOR Több mint két hete már, hogy európai polgár vagyok, és még mindig nem kérdezett meg engem senki ember fia, miként ünnepeltem az EU-csatlakozást, ezért aztán elmondom, hátha van még hírértéke. Mint sokan mások, én is bespájzoltam, nagybevásárlással kezdtem április 30-át: vettem két kiló húsz deka marhalábszárat, mert úgy döntöttem, hogy az lesz részemről az igazi bizonyítéka äz európaiságomnak, ha főzök a családnak meg Európának egy tisztességes Ungarische Gulasch Suppét - bográcsban. Már csak azért is, hogy ne lépjünk be korgó gyomorral oda, ahol még fog eleget korogni a gyomrunk, de ne legyünk előre pesszimisták, most EU-fória van, tehát evezzünk vissza a bográcsgulyás levére, mert azt legalább tudjuk, hogy ehető. Kipróbáltuk. Meg tudjuk, hogyan kell csinálni, nagyapánk, apánk megtanított
