Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-04 / 102. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 4. Vélemény és háttér 7- Mit csodálkozol, Béla? Te már évek óta nem tudod, hogy a május a szerelem hónapja! Meg a többi is... (Peter Gossányi rajza) Legalább 2007-ig kell várni, hogy Portótól Rigáig ellenőrzés nélkül utazhassunk Konkrét változások TALLÓZÓ FÁZ Csaknem 15 évvel azután, . amikor a letűnt NDK polgárai voltak az új jövevények, most más európai népek álma valósult meg, olyan népeké, amelyek a II. világháború óta sokféleképpen, de a szó szoros értelmében is el voltak vágva Európától - írta vezércikkében a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az észtektől kezdve a magyarokig, s még tovább a szlovénokig, akik különleges esetet képeznek (mert nem a keleti blokkból, hanem az el nem kötelezett Jugoszláviából kiszakadva lettek EU- tagok) a nemzeti függetlenség volt a legfőbb cél, de mégis csak funkcionális cél volt: az önállóság elsősorban arra szolgált, hogy szabadon és a legbelsőbb meggyőződéstől vezérelve válasszák ki a nép számára a legjobb partnert és barátokat. Az Európai Unió régi tagjai nem is kaphattak ennél nagyobb bókot. Minden európai ország a velük való közösségben képzeli el jövőjét, holott ezektől az EU-tagoktól a történelem folyamán nem csak jót kaptak. Az unió békés jövőt ígér, mert polgárai egységesek abban, hogy „Európában nem akarnak új katonasírokat”, amint azt a volt német kancellár, Helmut Kohl megfogalmazta. A békére vonatkozó konszenzuson belül bőséggel vannak vitás pontok és kemény, a saját előnyért folyó versenyt szolgáló módszerek. Éppen ezért óvott Johannes Rau német államfő a pápa szavaival élve az „önző nacionalizmusoktól”. MLADÁ FRONTA DNES Nagyon szigorúan véve az Európai Unió nem is unió,, hanem csak a nemzetközi szerződések rendszere. A szinte démonizált európai alkotmány is csupán a már aláírt szerződések rendszerbe foglalása. Václav Klaus cseh államfő ezért téved, amikor azt állítja, hogy az Európai Unió korlátozza az egyes országok szuverenitását, ez ugyanis sokkal inkább érvényes a NATO-tagságra, mint az EU-ra - írta a liberális cseh lap. Az Európai Unió tagállamai közötti vám- és vízumeltörlés, valamint a keleteurópai áremelések révén az EU bővítése egész sor konkrét változással jár a tagországok polgárai számára. MTI-HÁTTÉR Szabad utazás: Az utazóknak elég a személyazonossági igazolvány az EU-n belüli utazásra. A német és az osztrák hatóságok ugyanakkor azt ajánlják, hogy az új rendelkezések alkalmazása körüli bizonytalanság miatt mindenki vigye magával úüevelét is. Nincs szükség a 90 napot meghaladó tartózkodást engedélyező vízumokra. De egyes országokban szükséges tartózkodási engedélyt igazoló okmány, vagy pedig a helyi hatóságoknak tett nyilatkozat. Ezzel szemben a tíz új tagállam határain egyelőre továbbra is lesz ellenőrzés, mert még nem lépett érvénybe az EU schengeni határok nélküli területisége. Legalább 2007-ig kell várni arra, hogy Lisszabontól Tallinnig minden ellenőrzés nélkül lehessen utazni. Szabad munkavállalás: Az új tagállamok polgárai nehezen találnának gyors munkát a régi EU-tag- országokban, mert ez utóbbiak többsége átmeneti időbeni korlátozás bevezetése mellett döntöttek, amely első lépésben kétéves lenne. Ez felfüggeszti a szabad munkaerővándorlást, kivételt csak a máltai és ciprusi állampolgárokkal tesznek. Csak Svédország, Nagy-Britannia és Írország mondott le az átmeneti időszak lehetőségéről. A szabad munkaerő-vándorlást később további három évre, illetve súlyos problémák felmerülése esetén még két évre, vagyis összesen akár hét évre is felfüggeszthetik. Árak: Az új tagállamoknak az EU-ra érvényes vámszabályokat kell bevezetniük, továbbá harmonizálniuk kell az egyes termékek és szolgáltatások ÁFÁ-ját. Azoknak az országoknak, amelyek erősen csökkentették, vagy teljesen megszüntették vámkorlátozásaikat, mint például Észtország, áremelésekkel kell számolniuk. Például az a cukor, amit Észtország eddig a világpiacon vásárolt, kétszer olyan drága lesz, hogy megvédjék az európai cukoripart. Ugyancsak drágulni fog az eddig olcsó kínai és indiai textiláru. Vámvizsgálat: 2004. május 1. óta az Európai Unió egységes piacot képez, amely azt jelenti, hogy bármely cég vagy magánszemély odamegy, ahová akar az unión belül. A határon eddig végzett vámvizsgálati formaságok megszűntek. Ugyanakkor továbbra is szigorúan korlátozzák a külföldi alkohol- és cigarettavásárlást. Az engedélyezett mennyiség országonként változik, de továbbra is igen kicsiny marad a magánszemélyek számára. Ingatlan: Egyelőre nehéz lesz hétvégi házat venni az új tagállamokban. Cipruson, Magyarországon, Lengyelországban vagy a Cseh Köztársaságban 2009-ig kell várni a szabad házvásárlásra. Ugyanakkor egy Csehországban élő francia vagy német vehet ingatlant, ha előbb ott céget alapít. Euró: Az új tagállamok többsége a lehető leggyorsabban be akaija vezetni az eurót, de ehhez szükség van legalább kétéves átmeneti időszakra. Valószínűleg a legkorábban 2007-ben kerül bevezetésre az euró a 2004. május 1-jén csatlako- zó országok valamelyikében. Diplomák: A diplomákat minden ország kölcsönösen elismeri, de szükség van további formaságokra, például bizonyos szakmák kamaráinak jóváhagyására. Szociális ellátások: Azok az EU- polgárok, akik legálisan dolgoznak egy másik országban, jogosultak munkájukhoz kapcsolódó szociális ellátásra. Több ország azonban, mint Dánia, Nagy-Britannia vagy Írország korlátozásokat jelentett be az új tagállamok polgáraival szemben. Dániában például az új tagállamok dolgozóinak nem jár szociális ellátás, ha elvesztik munkájukat. Banki átutalások: Az új és a régi EU-tagállamok közötti banki átutalásokat a nemzeti tarifák szerint végzik. A csatlakozás legfőbb jelentősége, hogy meg lehet szabadulni a gátlásoktól, beidegződésektől Félelmek nélkül - az Európai Unióban HALZLJÓZSEF Látványos ünnepségekkel köszöntötték az uniós csatlakozást Magyarországon és Szlovákiában. A szónokok általában visszafogottan méltatták az eseményt és leginkább azt a gondolatot hangsúlyoztak, az uniós csadakozás lehetőségeket kínál és rajtunk múlik, mennyire használjuk ki ezeket a lehetőségeket. A lehetőségek részletes kifejtésével azonban többnyire adósok maradtak. Leginkább arról lehetett hallani, olvasni, hogy ügyesen és jól kell pályázni, hogy uniós pénzforrásokhoz jussunk és hangsúlyozták az országaink közötti vámvizsgálat megszűnését, a határokon való átjutás további könnyítését, ami tovább gyorsíthatja a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés folyamatát. A felvidéki magyarság jövőjét illetően azonban hangsúlyozni kellene a legfontosabb következményét ennek a csadakozásnak, amit a jövőre vonatkozó lehetőségként is értékelni és használni kellene. Az uniós csatlakozás legfontosabb következménye, hogy Szlovákia Magyarországgal együtt egy olyan közösség részévé válik, amelynek fundamentuma az emberi szabadságjogok érvényesítése és ez a kisebbségek jogai tekintetében is olyan garanciákat jelent, olyan stabil jövőképet vetít elénk, amely korábban nem létezett. Ennek fényében végképp idejétmúltnak, teljes mértékben indokoladannak tűnnek mindazok az önkorlátozások, görcsök és félelmek, amelyek a felvidéki magyarok jelentős részénél fékezték meglévő jogaik érvényesítését. A csatlakozás legfőbb jelentősége tehát abban áll, hogy meg lehet szabadulni azoktól á félelmektől, gátlásoktól, beidegződésektől, amelyek eddig sok-sok felvidéki magyar családban az anyanyelvi oktatás elutasításához vezettek. Sok embert elriasztottak attól, hogy magyarként nevük magyarítását kezdeményezzék, hogy megköveteljék és ellenőrizzék a kétnyelvű helységnévtáblák fenntartását, az üzletek magyar nyelvű megnevezését, magyar vagy túlnyomórészt magyar egyházközségekbe magyar papok kinevezését. Ez a legfőbb lehetőség, amelyre az uniós csatlakozás napjaiban gondolni kellene, ez az a lehetőség, amelyhez az uniós csatlakozás új és biztató hátszelet adhat mindnyájunknak. Kétségtelen, hogy e lehetőség kihasználása új és új kezdeményezéseket igényel az egész közösségtől, a politikai érdekvédelmi szervezetektől, az együttműködő és nem egymás ellen dolgozó civil szervezetektől, de mindenekelőtt külön- külön minden egyes személytől. Az egyes személyek számára ma mindenekelőtt az a lehetőség kínálkozik, hogy június 13-án az európai uniós választások napján minden eddiginél nagyobb részvétellel, egységben fellépve gondoskodjanak szavazatukkal a felvidéki választópolgárok arról, hogy minél több felvidéki magyar politikus jusson el az Európai Parlamentbe, hogy az unió legfontosabb központi intézményénél megfelelő módon képviselhessék a felvidéki magyarság érdekeit. Használjuk ki jól a LEHETŐSÉGEKET! KOMMENTÁR Kit szolgáljon a reform? PÁKOZDI GERTRÚD Nagy-Britannia Szlovákiából távozó nagykövete egy hetilapnak véleményt mondott a sokak által irigyelt és immár némely uniós tagállamok által bírált reformjainkról is. Kifejtette, hogy a nyugat-európai lakosság - főképp a szakszervezetek - ellenérdekeltsége miatt bizonyára komoly ellenállásába ütközne az ilyen erőteljes átalakítás, mint nálunk. Kormányunk reformereinek, persze, ettől még korántsem áll szándékában a szerintük rendszerjobbító (oktatásügy, egészségügy stb.) intézkedések ütemének lassítása. Különösen nem azt követően, hogy a csatlakozott országok közül reformügyben Szlovákia kapta a legtöbb dicséretet. Az utóbbi napokban azonban a kétkedő hangok is felerősödtek. A német gazdasági miniszter szerint például az uniónak meg kellene állapodnia a tagállamok adórendszerének összehangolásában. Magyarán, nem nézik jó szemmel, hogy uniós pénzekből olyan országokat támogatnak, amelyek alacsony adóikkal vonzzák a befektetőket. Még érthetőbben: attól tart a német miniszter, hogy a most társult országok némelyikének adópolitikája miatt hazájában majd növekszik a munkanélküliség. E két fenti példa is jelzi, a csatlakozási ünnepségözönt követő hétköznapokban nem lesz könnyű dolguk az új tagállamok politikusainak Brüsszelben. Jóllehet Európa nyugati felében is sok helyütt sürgetik az adórendszer reformját, nyüvánvaló, hogy más alapokról rugaszkodhatnak el, mint a keleti térség reformokba vágó országai. Vagyis míg Európa nyugati országainak van féltenivalója, a keleti térség országainak - köztük Szlovákiának - elsősorban meg kell teremtenie a féltenivalót. Hazai pályán maradva: külföldi beruházók nélkül nehezen mozdulhatnánk a Nyugat irányába, így reformvonalon aligha mondhat le az ország azokról a megoldásokról, amelyek hatására megmozdult felénk a külföldi tőke. Az már más kérdés, hogy a szociális háló lyukainak tágításában meddig mehet még el ez a kormánygamitúra anélkül, hogy az állami gondoskodásból így kieső rászorultak tömegesen tiltakozzanak az újabb és újabb megszorítások ellen. Szlovákiában is folyik a találgatás, hogy mikorra étjük el az Európa szerencsésebb felében élők életszínvonalát. És nemcsak Pozsonyban és környékén, hanem annál távolabb is. Az elemzők zöme 12-13 évre taksálja, de csak akkor, ha az ország folytatja azt, amit az utóbbi években elkezdett. Állítólag ha csökkentenénk az ütemet, néhány évvel később érnénk el az ausztriai, németországi életszínvonalat. Egy biztos, ha a szlovákiai átlagpolgár jövőre legalább úgy él, mint most, de azt követően már jobban, nem mondja, hogy hiábavaló volt a nadrágszíjbehúzás és a csatlakozás. De ezt ő is érezze meg, ne csak a statisztikus meg a miniszter. JEGYZET Vissza a múltba KOCUR LÁSZLÓ A szlovákiai sajtó a hétvégi európai uniós csatlakozástól hangos. Lehet, hogy a tűzijáték rakétáinak durrogása, meg a fene nagy eufória elterelte a figyelmet néhány további fontos eseményről, mely a hétvégén történt. Pedig volt élet a „csatlakozáson kívül” is. Szlovákia Kommunista Pártja például a munka ünnepét ünnepelte. A Szlovák Nemzeti Felkelés terén összegyűlt százötven-kétszáz ember előtt a kommunisták veterán vezére, Jozef Sevc mondott beszédet. A pártvezér üdvözölte a szocializmus kubai, kínai és vietnami építőit is. A kubai építők országában börtönbe záiják a szakállas forradalmártól eltérően gondolkodókat. A kínai építők stadionokat emelnek, ahol egy-egy focimeccsel barbár tömeges kivégzések váltakoznak. Az elmúlt két hónapban pedig 8600 internetkávézót zártak be. A vietnami építők országában a Freedom House értékelése szerint a sajtó nem szabad. Ezen államok értékrendjét érzi magáénak, Sevc elvtárs? Most, hogy újra egy államalakulatban találtuk magunkat Csehországgal, érdemes lenne fontolóra venni, hogy a jáchymovi uránbányába ne küldjünk-e néhány politikai foglyot... De nemcsak a kommunisták, az egyik szlovák, nemzeti érzelmű párt, méghozzá a Peter Súlovsky körül csoportosuló Szlovák Nemzeti Párt is összeült a hétvégén, Gyetván. (A köztársaságielnök-választás előtt egy szlovák szociológus megjegyezte, a hazai választó az amolyan potens, a népi őserőt reprezentáló politikusokkal szimpatizál. Lám, a magukat nemzetinek vallók is ott jönnek össze, ahol Andrej Sládkovic szerint az igazi népi őserő terem.) „A” Szlovák Nemzeti Párt - mert hogy van több is - Központi Tanácsa sú- gott-búgott Gyetván, mígnem elfogadtak egy nyilatkozatot. Ebből idéznék egy rövidebb passzust: „A Szlovák Nemzeti Párt Központi Tanácsa, és ing. Súlovsky személyesen, együttműködve a parlament képviselőivel és az SNS helyi szervezeteivel megteszi a szükséges lépéseket a szlovák délen fekvő szlovák alapiskolák változatlan számban való megőrzéséért, mégpedig minden faluban és városban. Az önkormányzati képviselő-testületek szlovák iskolák megszüntetését elrendelő határozatai - legyen szó akárcsak egy iskoláról is - kemény nacionalista csapások a szlovák délen élő szlovák közösségekre. Ezen intézkedések célja a szlovák lakosság totális elnyomása saját államában.” 2004-et írunk. Az Európai Unió tagjai lettünk. Ennek ellenére vannak, akik nem tudnak túllépni a XX. század ötvenes éveinek gondolkodásmódján. És tartok tőle, ez az állapot eltart még egy ideig.
