Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-14 / 110. szám, péntek
8 Interjú__________________________________________________________________________________ A Magyar Koalíció Pártjából kizárt publicista állítja, koholt vádak alapján indított ellene eljárást az MKP Országos Etikai Bizottsága ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 14. Barak László: Mi nem ilyen pártot akartunk Csaknem három hónapja, február 28-án az MKP Országos Tanácsa (OT) titkos szavazás útján hat személyt - köztük két OT- tagot - kizárt a párttagok soraiból. Az érintettek máig nem tudják, hogy valójában miért döntöttek így. A történteket Barak Lászlóval boncolgatjuk. SOÓKY LÁSZLÓ Ahhoz, hogy az MKP Országos Etikai Bizottsága (OEB) érdemben foglalkozhasson egy üggyel, valakinek feljelentést kell tennie. Az ön esetében hogyan történt ez az eljárás? Utólag nyilvánvaló, hogy az én eltávolításomat aktív külső segédlettel, Pallya Gábor, az OEB elnöke, valamint egy duna- szerdahelyi iskolaigazgató, Ibolya Olivér, az OEB tagja hajtotta végre. Antal Ágotát és engem közvetve a dunaszerdahelyi párt- szervezet elnöksége asszisztálá- sával Andrássy Ferenc, a Dunaszerdahelyi Járási Etikai Bizottság elnöke jelentett fel majd két évvel ezelőtt, tisztségéből adódóan először önmagánál. Mit tartalmazott a feljelentés? Önkormányzati képviselőként abban az időben számos alkalommal vitába keveredtem Pázmány Péter polgármesterrel egyebek mellett amiatt, hogy szerintem, és sokak szerint, a város vezetése nem bánt úgy a város vagyonával, ahogyan kellett volna. A legkomolyabb konfliktus akkor robbant ki köztünk, amikor lakossági petíció alapján képviselőként és újságíróként is szót emeltem egy élelmiszer-áruház tervezett megépítésével kapcsolatban. Ekkor jelentett fel első ízben Hulkó Gábor jelenlegi alpolgármester, Nagy Frigyes alpolgármester, valamint a már említett Andrássy Ferenc, a városi MKP elnöksége nevében, mely testületnek történetesen jómagam is tagja voltam akkor. A döntést, hogy engem feljelentenek, persze a tudtom nélkül hozták meg. A papíron pedig az állt, hogy a párt érdekeivel ellentétesen cselekszem, mert mind szóban, mind írásban lejáratom az MKP-t. A Járási Etikai Bizottság tárgyalt a feljelentésről, és hozott valamilyen határozatot? Velem semmiféle etikai bizottság nem tárgyalt. Ugyanakkor kaptam egy levelet Pallya Gábortól, az OEB elnökétől, amelynek lényegi részében azt fogalmazta meg, hogy hagyjak fel az önkormányzat munkáját bíráló tevékenységemmel, mert ezzel ártok a párt jó hírnevének. Amennyiben viszont nem hajlok a jó szóra, akkor lépjek ki a pártból. Az MKP Alapszabályzata rögzíti, hogy az OEB abban az esetben foglalhat állást valamilyen ügyben, ha azt a JEB már letárgyalta, határozatot hozott, és az érintett felek valamelyike fellebbezést nyújtott be a határozat ellen. Tudomásom szerint a JEB olyan határozatot hozott, hogy az ügyemet továbbítja az Országos Etikai Bizottságnak, nyilván ennek az eredménye lett a Pallya Gábor által kreált és aláírt levél. Erre a levélre azt válaszoltam, szintén írásban, hogy én csupán a munkámat végzem, és meggyőződésem szerint a pártnak azok ártanak, akik a párt színeiben kusza, gyanús gazdasági tevékenységet folytatnak. Azt is megírtam, hogy felszólítását a sajtószabadság korlátozására irányuló törekvésnek tekintem, ami véleményem szerint az Országos Etikai Bizottság elnökétől minimum etikátlan. Mindez 2002-ben történt. Milyen volt a folytatás? Dunaszerdahelyen, az MKP alapszervezetében az önkormányzati választások előtt nem született egyetértés azzal kapcsolatban, hogy ki legyen a polgármesterjelölt s kik a képviselőjelöltek. A jelöltállító gyűlésen két jelölt mérkőzött meg egymással, Világi Oszkár és Pázmány Péter. A jelenlévők róluk és kétféle jelölőlistáról döntöttek, mindkét esetben Pázmány Péter és csapata javára. Az ő listájukon viszont egyetlen olyan ember neve sem szerepelt, aki azelőtt a polgár- mesterrel szemben felemelte a szavát. Ez egy kliensi lista volt tehát, olyanok kaptak helyet rajta, akik valamilyen módon függtek a várostól. Elsősorban ezért alakult meg a Városunkért Polgári Társulás (VPT), melynek az elnöke Antal Ágota lett, akit velem együtt távolítottak el az MKP-ból. Ez a polgári társulás egy alternatív jelöltlistát állított össze az önkormányzati választásokra, a polgármesterjelölt pedig Huncík Péter lett. Ezen a listán az én nevem már nem szerepelt, nem akartam ugyanis indulni a választásokon, de az újságon keresztül segítettem a VPT jelöltjeit. Nem látom az összefüggést az ön friss kizárása és az akkori önkormányzati választások között. A választásokat Pázmány Péter nyerte meg, a Városunkért Polgári Társulás négy jelöltje került be a huszonöt tagú önkormányzatba. Ugyanakkor született egy alkotmánybírósági beadvány az ellenjelölt, Huncík Péter részéről a kampánycsend Pázmányék általi megsértése miatt, s mert tudomására jutott, hogy Pázmány Péter fia a választások napján roma szavazatokat vásárolt, megtámadta a választások eredményét. Ha ez bebizonyosodna, akkor ez a tény ok lehetne a kizárásra... Valamikor 2003 tavaszán családommal a Tátrában üdültem, amikor felhívott Pallya Gábor azzal, hogy Dunaszerdahelyen éppen ülésezik az etikai bizottság, és engem szeretnének meghallgatni. Mivel egyáltalán nem kaptam írásos meghívót, vérmérsékletemhez mérten, beszóltam egy magánjellegű vulgárisát Gábornak. Azt az etikátlanságot természetesen nem tételeztem fel az etikai bizottság elnökétől, hogy nem közli velem, beszélgetésünk ki van hangosítva. A meghallgatásomra végül is nyáron került sor, ahová vádlottként minden olyan MKP-tagot meghívtak, akik a Városunkért PT színeiben indultak az önkormányzati választásokon. Az akkor hatályos MKP Alap- szabályzat értelmében ez még nem volt etikai vétség, csak a 2003. március 29-én módosított Alapszabály sújtja kizárással az ilyesmit elkövetőket. Én ezt nem kommentálom, tény az, hogy mindenkit meghívtak az ülésre. A problémát nem ez jelentette, hanem az, hogy a kilenctagú OEB nem volt határozat- képes, mivel csak négyen voltak jelen. Ezt tanúsíthatja Vörös Péter, az MKP központi titkára is. Ezért a meghallgatás kezdetén tisztáztam Pallya Gáborral azt, hogy maga a „meghallgatás” a bizottság határozatképtelensége miatt csak egy informális beszélgetés lehet, amibe ő bele is egyezett. A másik gondot az okozta, hogy fogalmam nem volt arról, engem miért hívtak meg, hiszen nem indultam a választásokon. Mint később kiderült, az volt a bűnöm, hogy Ibolya Olivérnek - ő közvetve Pázmány Péter beosztottja, hiszen iskolaigazgató Dunaszerdahelyen - nem tetszettek a választások idején írt kommentárjaim. Ez a párton belül valóban főbenjáró bűn lehet. Mi lett a büntetése? A történések közben pikáns fordulatot vettek, mert 2003-ban a dunaszerdahelyi járási konferencia javaslatára az MKP-kong- resszus az Országos Tanács tagjává választott. Nyilván ez a tény ösztökélhette a feljelentőimet, akik azóta Pázmány Péterrel az élükön Pilátusként mossák kezeiket, hogy valamit tenni kell, mert annak ellenére, hogy ők a kizárásomat szorgalmazták, a „politikai karrierem fölfelé ívelni látszott”... Ennek függvényében sem értettem tehát pontosan a helyzetet, amikor arról értesültem, hogy az OT 2004. február 28-i ülésén az OEB beszámolójának én is tárgya vagyok mint etikai vétséget elkövető párttag, Antal Ágotával és négy keleti emberrel együtt. Hogyan zajlott le maga a kizárási aktus? Az OT először rólunk tárgyalt, majd pedig a kelet-szlovákiaiakról. Ezt követte a szavazás, amely során két külön listára egy időben szavaztak az egyébként közel száztagú OT jelenlévő tagjai. Engem, ha jól emlékszem, 32:28 arányban nyírtak ki. Az egyidejű, kétféle szavazás nyilván a kizárási koreográfia része lehetett, amely levezénylésében jelentős szerepe volt Komlósy Zsoltnak, az OT elnökének is. Valójában miért zárták ki a pártból? Pallya Gábor nagy meglepetésemre úgy kezdte a vádbeszédét az OT előtt, hogy Dunaszerdahelyen történt egy választás, ahol Pázmány Péter lett a polgármester, de bizonyos párttagok feljelentették Pázmány Pétert az alkotmánybíróságon... Ez pedig olyan cselekmény, mintha, úgymond „egy férj útszéli prostitúcióra kényszerítené a feleségét, aztán pedig ezért megverné őt”... Antal Ágota és ellenem tehát az volt a vád, hogy „tevékeny részesei az MKP polgármestere elleni alkotmánybírósági eljárásnak”. Ez a körmönfont bejelentés azért lepett meg, mert a csonka OEB-beli meghallgatáson ez a vád még fel sem merült. Ezt a döntését az etikai bizottság a tudtom, a tudtunk nélkül hozta, mégpedig az erre kiképzett etikai bizottságbeli dunaszerdahelyi „végrehajtó” forgatókönyve, koncepciója alapján. Ezt úgy értsem, hogy Ibolya Olivér új, megdönthetetlen bizonyítékokat terjesztett az OEB elé? A helyhatósági választások napján az egyik választási helyiség előtt nem vették le a Pázmányt ábrázoló plakátokat. A Városunkért PT felszólította a járási választási bizottságot, az pedig a városi választási bizottságot - amelynek, minő véletlenek vannak, Ibolya Olivér volt az elnöke -, hogy távolíttassa el a plakátokat, mert az ottlétük törvényellenes volt. A választási bizottság írásban kérte a panaszt. Ezt a választási bizottságnak címzett panaszt Antal Ágotával együtt írtuk alá. Amikor Huncík Péter megtette az alkotmánybírósági beadványát, ehhez minden egyes, a választásokkal kapcsolatos dokumentumot hozzácsatolt, így került ez is az alkotmánybírósághoz. Egyébként semmi közünk nem volt Huncík Péter beadványához. Nem is lehetett, hiszen a törvény tételesen kimondja, a választások eredményét kizárólag a választásokon induló jelölt kérdőjelezheti meg az alkotmánybíróság előtt. Tehát az az OT-n elhangzott vád, hogy mi az alkotmánybíróságon megtámadtuk Pázmány Pétert, nem több, mint célzatos koholmány, szimpla hazugság. Az a véleménye, hogy az OEB hamis vádat és hamis indokot terjesztett az MKP Országos Tanácsa elé? A tények alapján állítom, hogy nem volt határozathozatalra képes az Országos Etikai Bizottság, amikor meghallgatott engem. Amikor viszont a kizárásra vonatkozó határozatot koholt vád alapján meghozták tagjai, nem hallgattak meg. Ezek a tények feljogosítanak arra, hogy sanda érdekérvényesítést, koncepciót gyanítsak az eljárás mögött. Értesülésiem szerint Bugár Béla, az MKP elnöke nem támogatta az ön kizárására vonatkozó javaslatot. Pallya Gábor vádbeszéde után az OT tagjai közül senki nem szólalt fel a védelmünkben. Érintettként kizárólag én, valamint Bugár Béla szólalt meg védelmünkben, aki elmondta, hogy az ott elhangzottak nem tartalmaznak elegendő bizonyítékot a pártból való kizárásra. A kizárásunkat támogatandó viszont Pallya Gáboron kívül nyomatékkai felszólalt Duray Miklós, Pázmány, Hulkó Gábor, de még Köteles László is. Mire véli Duray Miklós megnyilvánulását? Amikor 1998-ban a magyar pártok egyesültek, akkor Dunaszerdahelyen találkoztunk egy szűk körben, ahol arról volt szó, hogy ki lehet, legyen az egyesített párt elnöke. Akkor én azt mondtam ott Duraynak, hogy bárki lehet az MKP elnöke, csak ő nem. Később volt vele egy másik konfliktusom is, amikor a „kilencve- nek” általam is aláírt nyílt levelének megjelenése után Duray egy, a magyar nagykövet által rendezett fogadáson nyilvánosan lepat- kányozott engem. Én erre az akkori nagykövet jelenlétében közöltem Durayval, ha nem tűnik el a szemem elől, szájon vágom... A párton belüli személyes ellentétekről a közvélemény kevés információval rendelkezik, vélhetően nem is nagyon érdekesek ilyen szempontból a belső viszálykodások. Azt viszont, hogy ilyen módszerekkel zárták ki a pártból, megalázónak tartja a közvélemény is. Amikor közvetlenül az események után nyilatkoztam, nagyon friss volt a történet és az akkor elmondottakat nyilván a pillanatnyi érzelmeim is befolyásolták. Ennek ellenére most is azt kell mondanom, hogy a kizárás által én nem érzem magam vesztesnek. Egyetlen komoly aggályom volt, mégpedig az, hogy a kizárásomról szóló hírt hogyan éli meg az édesanyám. Akik engem ismertek és akiknek a véleményére adok, azok közül az én erkölcsi krédómat nem kérdőjelezte meg senki. Azt sem szeretném viszont semmiképpen, hogy úgy tűnjön, én valamiért is könyörgök ennek a pártnak. Bármiféle korrekciós lépést ebben az ügyben a pártnak kell megtennie az irányomban. Mindazonáltal továbbra is várom Komlósy Zsoltnak, az OT elnökének a válaszát arra a március 24- én elküldött levélre, melyben az iránt érdeklődünk Antal Ágotával együtt, hogy miért zártak ki a pártból. Lát esélyt arra, hogy a pártvezetésen belül valakinek megszólal a lelkiismerete, vagy arra, hogy az igazságérzet felülkerekedik a párton belüli csoportérdekeken? Még egyszer hangsúlyozom, ami történt, az nem a kizárt emberek ügye és problémája, hanem a párté. Szeretném leszögezni azt, hogy én az MKP-t ebben a helyzetben sem tekintem ellenségemnek, bár bizonyos, hogy ez a párt már régen nem olyan párt - objektíve, nem is lehet egyébként -, amilyent a rendszerváltás hajnalán elképzeltünk. Ellenben tudom azt is, hogy nagyon sok normális ember tevékenykedik a Magyar Koalíció Pártjában, akik jót akarnak és becsületesen teszik a dolgukat. Nekem ebben a pártban azok az emberek az ellenségeim és azoknak leszek a lehető legkönyörtelenebb ellenfele, akik a párt színeiben garázdálkodnak közéletileg és visszaélnek a párttagságukkal. Az ilyen erkölcstelen zsákmányszerzők a legnagyobb kártevői egy közösségnek. Ezen a téren Bugár Bélának sokkal éberebbnek kellene lennie, s lépéseket kellene tennie annak érdekében, hogy valódi rend legyen mögötte, hogy hataloméhes, öntelt érdekcsoportok által ő maga se legyen kikezdhető. A pártból való kizárásokat elemezve mind a bodrogközi, mind a zoboralji, mind az Önök esetében nyomon követhető egy pozícióharc, amelyet közvetlenül vagy közvetve Duray Miklós irányít. Mi erről a véleménye? A Duray Miklós-féle politizálási módszerre egyetlen példát hoznék fel. A pártból való kizárásomat követően történt: Simon Zsolt mezőgazdasági minisztert a sajtóban különböző magánjellegű dolgokkal vádolták meg, amely vádak alól egyébként tisztázta magát a miniszter. Amikor folyt a negatív sajtókampány, Duray Miklós azzal kereste meg Simon Zsoltot, hogy ezeket az újságcikkeket nekem köszönheti, mert úgymond sajtóbeli és rendőrségi kapcsolataimon keresztül elintéztem, hogy a miniszter ellen dolgozzon a sajtó. Az egy dolog, hogy a miniszter ennek a butaságnak, szűkkeblű, aljas rágalomnak nem dőlt be és nem adott hitelt. Az eset azonban jellemző magára a politikai munkamódszerre, közvetve pedig a pártmunkásra. Pontosan ezek azok a jelenségek, melyek valós veszélyt jelenthetnek a pártra nézve. Nem azok az emberek, akik az ilyesmit észreveszik, és alkalomadtán nyíltan kimondják. „Az OT-n elhangzott vád nem több, mint célzatos koholmány, szimpla hazugság” (Somogyi Tibor felvétele)
