Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-13 / 109. szám, csütörtök

18 Sport ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 13. Már a hatodik Forma-l-es pilóta látogat Szlovákiába Jön Ralf Schumacher! ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Pozsony. Holnap újabb For- ma-l-es pilóta látogat Pozsony­ba, ezúttal a fiatalabbik Schuma­cher fiú, Ralf találkozik rajongói­val. A Williams BMW német ver­senyzőjének magánrepülőgépe reggel tíz órakor landol főváro­sunkban, és hét óra elteltével, dél­után ötkor száll fel újra. Értesülé­seink szerint kédvelői délután fél kettő után a Hviezdoslav téren ta­lálkozhatnak vele. Ugyanitt az egész nap folyamán versenyek, vetélkedők várnak az érdeklő­dőkre. „Az egyes megméretteté­sek döntőjébe Ralf is bekapcsoló­dik, sőt a díjakat is ő fogja átadni a győzteseknek” - mondta la­punknak Lucia Bombosová, a ren­dezvény szóvivője. A Hürt Hermülheimben szüle­tett Ralf Schumacher, aki eddig hatszor állhatott fel a Forma-l-es vb-futam dobogójának legfelső fokára, a legmagasabb géposztály hatodik, Szlovákiába látogató pi­lótája. Előtte Kinti Ráikkönen, Mi­ka Häkkinen, David Coulthard, Mark Webber és Giancarlo Fisi- chella járt nálunk, (sd) MEGKÉRDEZTÜK Miért csúsztak le a dobogóról az érsekújvári kézilabdázók? Tóth Mihály, a TJ Start Nő­vé Zámky férfi kézilabdaklub sportigazgatója: Jóformán az egész évben azért hajtottunk, hogy-a cseh­szlovák bajnokságban (HIL) jó kiindulópontunk legyen a ráját­szás előtt, vagyis az első két hely valamelyikéről jussunk a szlová­kiai elődöntőbe. Az alapszakasz végén mégis csak a negyedik szlovák csapatként zártunk, s en­nek a helyosztókon ütközött ki a hátrányos következménye, mert a sorozatok sorsdöntő meccseit rendre idegen pályán kellett le­játszanunk. Szűk játékoskere­tünk van, állandóan csak nyol­cán voltak bevethetők, a többiek mindössze epizódszerepekhez jutottak a hosszú, kimerítő pont- vadászatban. Az elődöntőben a későbbi bajnok Presov volt az el­lenfelünk. Megpróbáltuk meg­lepni az alapszakasz győztesét, s a párharc elején eldönteni a to­vábbjutást. Végül csak megszo­rongatni sikerült a Hatalcík-le- génységet, s ötmérkőzéses küz­delemben 3:2-re alulmarad­tunk. Ez a sorozata csapat utolsó erőtartalékait is felemésztette, s a kassáik elleni bronzcsatában gyorsan összeroppantunk. Három harmadik hely után negyedszerre csak negyedi­kek lettek a szlovák bajnok­ságban. Nagy a csalódás? Nem éppen nagy, s pánikhan­gulat sincs nálunk, de azért töb­bet vártunk a fiúktól. Tudjuk, hogy képesek lettek volna újra a dobogón végezni, de az érem- esély-a már emh'tett okok miatt - már az alapszakaszban kicsú­szott a kezünkből. Nem rossz a 4. helysem. Közben ugyanis sok fiatal beépült a csapatba, jövőre már több tapasztalatuk lesz a bajnokikon, s ez nekünk kedvez. Együtt marad a játékoskeret, s egyelőre edzőnk sem távozik. Jövőre is a bajnoki dobogóra próbálunk feljutni, (jmk) NIKÉ Csütörtök, május 13. NHL, rájátszás (4 győztes mécs­esig): 604. Phila- delphia-Tampa Bay (az állás 1:1 3,4-2,8-1,35- 1,55; 605. Calgary-San Jo­se (2:0) 2-3,4-2,8-1,35-1,55. NBA, rájátszás (4 győztes mécs­esig): 612. San Antonio-LA Lakers (2:2) 1,55-11-2,3-1,4-2,05. Francia II. labdarúgóliga: 613. Besancon-Troyes 1,75-3,2-3,8- 1,15-1,7; 614. Lorient-Angers 1,5­3,6-5,3-1,1-2,15; 615. St. Etien- ne-Gueugnon 1,7-3,4-3,5-1,15- 1,70. SPORT A KÉPERNYŐN EUROSPORT - 9.00: Úszó­Manchester United-Chelsea és műugró-Eb (élő) angol bajnoki futballmérkőzés 17.30: Úszó- és műugró-Eb (ism.) (élő) M2 - 17.55: Úszó Európa­GALAXIE SPORT - 11.05: bajnokság (élő) Miikka Kiprusoff (Calgary Flames) védi Vincent Damphouse (San Jose) lövését az NHL Nyugati főcsoportjának döntőjében. A Calgary ezúttal idegenben győzött 4:l-re, s a négy győzelemig tartó pár­harcban 2:0-ra vezet a San Jose Sharks ellen. (Reuters-felvétel) Grosics Gyula, a legendás Fekete Párduc tíz elsőséget vár a magyar sportolóktól az athéni olimpián Aranyvonat hozta az érmeseket A magyar sportolók az 1952-es helsinki nyári olimpián szerepeltek a leg­sikeresebben, 16 aranyér­met nyertek. Elsőséget szerzett az akkor már két éve veretlen futballváloga­tott is, melynek kapujában Grosics Gyula állt. A legen­dás Fekete Párduc az ötka­rikás játékokon is bizonyí­totta, hogy a földkerekség legjobb kapusai közé tarto­zik, öt mérkőzésen (Romá­nia 2:1, Olaszország 3:0, Törökország 7:1, Svédor­szág 6:0, Jugoszlávia 2:0) mindössze két gólt kapott. SZABÓ ZOLTÁN Miként gondol vissza a hel­sinki olimpiára? Ennyi idő távlatából is felejthe­tetlen emlékeim vannak. Csak is­mételni tudom: minden sportoló álma, hogy résztvevője legyen az ötkarikás játékoknak. Örömömet tetézte, hogy csapatunk kiváló já­tékkal aranyérmet nyert. Remek kollektívát alkottunk, sajnos, az akkori együttesből már csak Jenő (Buzánszky) és Öcsi (Puskás - a szerző megj.) él rajtam kívül. Fan­tasztikus volt a hangulat, renge­.. és fénykorában (Képarchívum) teg új barátság született, függetle­nül attól, hogy a keleti és a nyuga­ti blokk sportolói külön olimpiai faluban laktak. A rettegett ÁVH (államvédelmi hatóság) emberei is tagjai voltak a küldöttségnek, ők igyekeztek megakadályozni, hogy kapcsolatba kerüljünk a nyugati osztályellenséggel. A korabeli tudósítások sze­rint a románok elleni találkozó volt a legnehezebb. Nem csoda, hiszen a meccs nagy részében emberhátrányban játszot­tunk. Latisev játékvezető ugyanis kiállította Kocsist, aki még a légy­nek sem ártott. Nem véletlenül fújt ellenünk a szovjet bíró. AII. vüág- háború alatt egész családját kiirtot­ták a fasiszták, s a városban a né­metek mellett magyar katonák is szolgáltak. Ezért egy életen át ne­heztelt ránk, ha csak tehette, meg­károsított bennünket. Az 1962-es vb-negyeddöntőjébe is miatta kap­tunk ki a csehszlovákoktól. Aztán a helsinki olimpiai döntőig ment minden, mint a karikacsapás. Tartottunk az olaszoktól, mert 27 évig nem tudtuk legyőzni őket, ám Helsinkiben háromgólos si­kert arattunk ellenük. Palotás Peti két találatával vitte a prímet, saj­nos, az MTK középcsatára szívbe­tegsége miatt korán pályafutása befejezésére kényszerült. Ezután A Fekete Párduc ma... a törökök következtek. Furcsa volt számunkra, hogy az ellenfél játé­kosai a találkozó előtt leborulva fohászkodtak Allahhoz. Imáik azonban nem találtak meghallga­tásra, 7:1-re elpáholtuk őket. S hogy ki volt a legjobbjuk? A ka­pus. A címvédő svédeket is leisko­láztuk, csak egy góllal kaptak ke­vesebbet, mint a törökök. Sokáig kellett várni az első találatra a Jugoszlávia elleni fináléban. A tét rányomta bélyegét a talál­kozóra, de kezdettől fogva aktívab­bak voltunk. Az első félóra végén Puskás tizenegyest hibázott, csa­patkapitányunkat nagyon megvi­selte az elpuskázott büntető, a fél­idő végéig csak statisztált. Sebes Guszti bácsi a szünetben alaposan megdorgálta, s ez segített. Fordulás után Öcsi szinte az őrületbe kerget­te a védőket, s pazar szóló után Be­ára hálójába lőtt. A hajrában Czi- bor áhította be a végeredményt. Felemelő érzés volt a győzelmi do­bogó tetején a Himnuszt hallgatni. Milyen ötkarikás versenyeket láttak személyesen? A zsúfolt műsorunk miatt csak egy alkalommal látogattunk ki az olimpiai stadionba. De megérte, Csermák József fantasztikus, 60 méteren felüli kalapácsvető világ­csúcsának örülhettünk. A jugosz- lávok elleni finálé után pedig ro­hantunk a sportcsarnokba, hogy megnézzük, miként szerzi meg Papp Laci második olimpiai baj­noki címét. Örökké emlékezetes marad a hazaérkezés, az Aranyvo­nattal jöttünk, amelyen csak az érmesek kaptak helyet. Minden magyarországi állomáson óriási szeretettel fogadtak, Budapesten háromszázezres tömeg lelkesen üdvözölt bennünket. Mi lett volna a fővárosban, ha megnyerjük a berni vb-döntőt? Pazar pályafutást mondhat a magáénak, elégedett azzal, amit elért? Nem panaszkodhatom, kiváló ké­pességű futballistákkal játszhattam együtt. Csak azt sajnálom, hogy másfél éves kihagyásra kényszerül­tem, mert 1954 decemberében kém­kedés és hazaárulás gyanúja miatt eljárás indult ellenem. Rendkívül ne­héz időszakot éltem át, sokan elfor­dultak tőlem. Végül bizonyítékok hi­ányában ejtették a vádat, de el kellett hagynom a Honvédőt, s Tatabányára „szám-űztek.” A kényszerpihenő mi­att nem lettem százszoros váloga­tott. Harminchat esztendősen a Fra­dihoz szerettem volna igazolni, ám Hegyi Gyula, a sporthivatal akkori elnöke a chilei vb-n közölte velem, hogy vidéken kell maradnom. Ekkor döntöttem: abbahagyom. Miután szögre akasztotta a futballcsukát, edzősködni kez­dett. Először Tatabányán ültem a kis- padra, majd Salgótarjánban tevé­kenykedtem. Ma is büszke vagyok arra, hogy bizalmat szavaztam a tehetséges Szalay Miklósnak és Básti Istvánnak, akik Mexikóban tagjai voltak az olimpiai aranyat nyert válogatottnak. Ezután Ku- vaitban dolgoztam, ahonnan 1968-ban tértem haza. Majd 18 esztendőn át, nyugdíjaztatásomig a Volán elnöke voltam, NB III-as csapatot vettem át, s gyorsan elju­tottunk az élvonalba. Később az MLSZ vezetői megsokallták a fővárosi csapatok számát, s gyak­ran keresztbe tettek nekünk... Jár-e még mérkőzésekre? Közel két évtizede egyáltalán nem, s a tévében is legtöbbször csak a meccsek elejét kísérem fi­gyelemmel. (Somogyi Tibor felvétele) Közeleg az athéni olimpia, milyen eredményt vár a magyar csapattól? Az ötkarikás játékok idején mindig olimpiai lázban égek, s természetesen figyelemmel kísé­rem a versenyeket. Egész éle­temben bizakodó voltam, most is legalább tíz aranyéremre szá­mítok. A döntő krónikája Magyarország-Jugoszlávia 2:0 (0:0). Góllövők: Puskás (71.), Czi- bor (88.). Játékvezető: Ellis (angol), 60 000 néző. Magyar- ország: Grosics (Honvéd)-Bu- zánszky (Dorog), Lóránt (Honvéd), Lantos (MTK)-Bo- zsik (Honvéd), Zakariás (MTK)-Hidegkuti (MTK), Ko­csis (Honvéd), Palotás (MTK), Puskás (Honvéd), Czibor (Cse­pel). A korábbi találkozókon pályára lépett: Dalnoki (Fe­rencváros), Kovács I (MTK), Budai (Honvéd) és Csordás (Vasas). Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv. NEVJEGYKARTYA Név: Grosics Gyula. Született: 1926. február 4-én, Dorogon. Csapatai játékosként: Dorog, Teherfuvar, MATEOSZ, Honvéd, Tatabánya. Válogatott szereplések száma: 86 (1947-től 1962-ig). Legnagyobb sikerei: 1952 - olimpiai bajnok, 1954 - vb-ezüst- érmes, háromszoros magyar bajnok a Honvéddel (1950, 1952, 1954). Edzői pályafutása: Tatabánya, Salgótarján, Kuvait. Sportvezetői pályafutása: a Volán elnöke (1968-1986). Nem talált legyőzőre az 1952-es olimpián a magyar futball­csapat - balról: Lantos, Bozsik, Czibor, Palotás, Lóránt, Zaka­riás, Grosics, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Buzánszky (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents