Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-12 / 108. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 12. 20 Riport Pisztolyokat, tankokat, rakétákat, repülőgépeket adtak-vettek Trencsénben - a haditechnikai kiállítást kommandósok bemutatói színesítették Túszszabadítás naponta kétszer Kommandósok „túszszabadítás” közben Az eső kopogása lassan elhal a páncélozott szállító- jármű tetején. Kiugrunk a nyolckerekű kétéltű járműből, és a pocsolyák közt a hadikórház felé vesszük az irányt. Nem, nem gyermekkori - és a katonai szolgálat alóli szerencsés felmentésem miatt mindörökre a vágy szintjén maradó - álmaimat vetítem ki erre az oldalra. Az IDEE 2004 haditechnikai kiállításon egy váratlan felhőszakadás elől nagy hirtelen egy OT 64-esben kerestünk menedéket... KOCUR LÁSZLÓ A sokak által végigizgult, ám nyilvánosan cikinek tartott akciófilmek a fegyverkereskedőket külvárosi bárok hátsó traktusában üzletelő, tarra borotvált hústornyokkal őrzött gonosz emberekként mutatják be. Ezt a sztereotípiát el kell oszlatnunk. A hazai fegyverkereskedők kedves, jó modorú emberek, akiket komoly állami apparátus ellenőriz, és bármikor készségesen állnak a sajtó rendelkezésére. Termékeiket pedig olyan haditechnikai kiállításokon mutatják be, mint például a Trencsénben kétévente megrendezésre kerülő IDEE (International Defence Equipment Exhibition). Idén a kiállításra május 5. és 8. között került sor. A fegyvermustrát Juraj Liska védelmi miniszter nyitotta meg Rudolf Schuster köztársasági elnök társaságában. Schuster ugyan megszemlélte a pavilonokat, de a sajtó munkatársaival nem nagyon akart szóba elegyedni. Mindegy, azt a kis időt már kihúzzuk valahogy... A miniszter senf mondott túl érdekeseket. Mindkettejüknél érdekfeszítőbb volt azonban az Albatrosok triójának légi bemutatója. A 13 050 négyzetméter alapterületű kiállításra idén 147 cég hozta el nem minden esetben halált osztó termékeit. Csehország, Dánia, Franciaország, Izrael, Németország, Lengyelország, Oroszország, Szlovénia, Svájc, Svédország, Olaszország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is képviseltette magát; összesen 81 külföldi és 66 hazai cég állította ki termékeit. Újra együtt a csehekkel Az IDEE a Brünnben tartott IDET testvérrendezvénye. „Az egyik évben Brünnben, a következő évben pedig Trencsénben találkozunk” - tudom meg Karel Tómtól, a cseh kiállítás topmenedzserétől. „Erről Milyen lehet belül? nincs semmiféle írásos megegyezés. Megegyeztünk, hogy ez így lesz, kezet fogtunk, és azóta ez így működik, és remélem, még nagyon soká így fog működni” - villantja fel a fegyverkereskedők közti üzle- telési módit a menedzser. Oldrich Hlavicka, a cseh védelmi minisztérium képviselője az IDEE-t az egyik legfontosabb európai hadiipari kiállításnak tartja. .Alkalom ez arra, hogy a két ország megint közelebb kerülhessen egymáshoz. Együtt vagyunk az EU-ban, együtt vagyunk a NATO-ban, remélem, a hadüpar terén pedig a két ország szétválása után sem szakadtak meg teljesen a kapcsolatok, bár gyengültek. Remélem, a jövőben tovább erősödnek majd” - mondja. Csehországban egyébként mintegy 135 cég foglalkozik fegyver és hadianyag előállításával, így ez az iparág meghatározó szegmense a cseh gazdaságnak. A hadiiparban ugyanis hatalmas pénzek forognak. A kiállítókkal beszélgetve úgy vettem ki, a hadiipari cégek médiastratégiája valamelyest megváltozott. Azt hangsúlyozzák, hogy a kis létszámú profi hadseregeknek profi módon kell felfegyverkezniük. Ezt peszükség, különösen az elektronika, a kommunikáció és a szolgáltatások területén. A kiállítás keretén belül sor került a Visegrádi Négyek tanácskozására is. Hynek még ezt megelőzően mondta el lapunknak, a Mi-24*es helikopterek modernizációs projektjének bukása után szkeptikus a V4-es együttműködéssel kapcsolatban. Inkább a kétoldalú tárgyalásokra kell helyezni a hangsúlyt, és tovább kell bővíteni az együttműködést, például Romániával vagy Bulgáriával, mondja. Ejtőernyős ugrás fél méterről A VIP- és sajtópavilonból kikeveredve fegyverropogás fogad. Akiállítás részét képező gyakorlótéren kommandósok tartanak bemutatót. Egy fontos személyt szállító BMW elé bevág egy Skoda Favorit, és megkísérli elrabolni a fontos személyt. Élesben a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal kötelékébe tartozó sofőr gázt adna, és elsodorná. Ezzel azonban elrontaná a bemutatót figyelő népes gyereksereg örömét. így fékez, és megvárja, hogy a festett arcú katonák szabadítsák ki szorult helyzetéből. Az SA 58 V-s sokan nézelődnek. A nagy múltú, sport-, vadász-, önvédelmi és precíziós fegyvereket gyártó cég pultjánál ugyanis kézbe lehet venni az általuk gyártott pisztolyokat. Egy Press jelvényt viselő kolléga szimpatikus, duplatáras kilencest tart a kezében. Gyermeki önfeledtséggel forgatja, szinte simogatja a tekintetével. Vajon kire vagy mire gondolhat közben? Magam is megmarkolok egy 45-ös mordályt. A fümeken látott mozdulattal felhúzom. De mivel a tárban nincs golyó, a szán hátul marad. Kétségbeesetten nézek az eladóra. Ő viszont egy szerzetes nyugalmával magyarázza el, mit kell tenni ilyen helyzetben. Gondolom, előttem már tömegek jártak ugyanígy... A cég egy mesterlövészpuskát is kiállít, mellyel bárki becélozhatja a büfében ülő vendégeket. Elnézem a komoly katonatiszteket, az izzadó tenyerű suhancokat, az unokáikat vezető nagyapákat, a vihogó csitri- ket, amint arcukon kéjes vigyorral befognak a célkeresztbe egy mit sem sejtő söröző vendéget. Hiába, ez a közeg kihozza az emberből a lelke mélyén lakó állatot. Az egyik pavilon emeletén az egyik izraeli kiállító levegő-föld és föld-levegő rakétákat mutat be. A rakétafej elejében elhelyezett kamerán az irányító nyomon tudja követni az útvonalát, és a vezérsíkok segítségével korrigálni tud a röppályán. Vajon melyik típussal lőhettek ki Jaszin sejket, töprengek. Mellettem egy kisfiú megha- tottan simogatja az egyik rakétát. Űrhajó, mondja mosolyogva nagypapájának. Zuzana a legszebb Természetesen a kiállítás igazi „nagyágyúi” (a szó összes lehetséges értelmében) a pavilonokon kívül kaptak helyet. Például Zuzana, a kiállítás legszebb darabja. Zuzana egy 155 milliméter kaliberű önjáró löveg. A második helyen a hozzá való gyakorlótöltény végzett. Az érdeklődők felküzd- hették magukat egy lépcsőn, mely egyébként nem szériatartozék, és beülhettek a lövész helyére. Ugyanúgy bemászhattak különböző kerekes és lánctalpas páncélozott csapatszállító járművekbe, beállhatnak a gépágyú- és géppuskaállásokba. Számomra meglepő volt, hogy a hölgy látogatók milyen intenzív érdeklődéssel fordultak a legkevésbé sem nőies gépezetek felé. Vagy a harceszközöket bemutató katonáknak szólt az érdeklődésük? Kézbe lehetett venni a pisztolyokat. A Press jelvényt viselő kolléga például a szimpatikus, duplatáras kilencest mustrálja. Vajon mire gondolhatott közben? (Somogyi Tibor felvételei) Bozena sem rossz Zuzanán kívül egy másik hölgy, Bozena is felkeltette a látogatók figyelmét. Bozenába nem lehet beülni, ugyanis nincs kabinja. Bozena távirányítású jármű, melyet aknák hatástalanítására használnak. Elindítják az aknamezőn, az elöl forgó láncok felrobbantják a gyalogsági aknákat, miközben a gépet és a hidraulikát egy pajzs védi. És ha felrobbanna, legfeljebb egy méregdrága jármű veszett kárba. Félelmetes volt, ahogy a láncait rázó szörnyeteg a nézők felé közelített. Szerencsére irányítója időben megállította. Kiállították a hazai hadiipar büszkeségét, az Aligátort is. Ne az agresszív kétéltű idomított változatára tessék gondolni. Az Aligátor egy szlovákiai fejlesztésű, könnyű, páncélozott kétéltű jármű, melyre a külföld is felfigyelt már. A terepjárót 7146 köbcentis motor hajtja, melynek teljesítménye 146 kW. A hatfokozatú ' sebességváltóval ellátott, négykerék-meghajtásos 5,7 tonnás gép 120 km/h sebességgel képes száguldani, miközben tereptől függően 22-30 litert fogyaszt. A vízen 7 km/h sebességgel közlekedik. A járműből külön változatot gyártanak a rendőrségnek, de van egy aknakereső verzió is az utászok számára. És természetesen parancsnoki modell, extrákkal. Kivárom a soromat, és én is beleülök az egyikbe. Kicsit szűk, a pedálok lenyomásához is némileg nagyobb energiát kell kifejteni, mint egy személykocsiban. De a műszerfal full extrás, nem is beszélve a hátúira beépített számítógépes rendszerről. Persze, amit mi, egyenruhátla- nok, és a fegyverbizniszben nem utazók látunk, láthatunk, az csak a felszín. Ez a kiállítás - ahogy a kísérőprogramok is mutatták - igazából egy szűk szakmai réteget szólít meg. A trencséniek mindent megtettek, hogy vidám családi programot varázsoljanak belőle. Ez vélhetően sikerült. Az utolsó nap már csak 150 koronáért árulták a belépőt - fiatalok és idősebbek, babakocsit toló anyukák és apukák, katonaidejükre emlékező nyugdíjasok sétáltak a harcjárművek között. A felszín alatt viszont komoly küzdelem folyik, melyről jobb, ha fogalmunk sincs. A hazai hadiipar büszkesége, az Aligátor dig úgy érhetik el, ha megvásárolják a cégek általában nem olcsó csúcstechnikáját. Mert minek sok száz emberrel őriztetni a határt, ha termokamerákkal is lehet. És ha már észlelték a határsértést, nem kell olyan ásatag módszerekhez folyamodni, mint a kutyás üldözés. Hisz ha egy hőérzékelőt erősítenek egy helikopter aljára, azzal ugyanúgy megtalálják a határsértőket. Egy fogadáson, díszegyenruhás katonatisztek és öltönyös fegyver- kereskedők közt szerencsés módon összeakadok Jin' Hynekkel, a Csehországi Fegyvergyártók Szövetségének elnökével. Hynek szerint nem szabad megelégedni azzal, hogy a két ország kölcsönösen fegyverzetet és hadianyagot ad el egymásnak. Közös projektekre van gépkarabéllyal felszerelt legények érkeznek is minden irányból, helikopteres támogatással, hogy kiszabadítsák a fontos embert, és ártalmatlanná tegyék a gonosz terrorista bácsikat. A nyitott tribünön-he- lyet foglaló közönség tombol, a gyerekek önfeledten ujjonganak. Eddig legfeljebb ha televízióban láttak hasonlót. A katonák meg épp hogy csak meghajolni nem jönnek ki a bemutató után. A szervezők láthatóan mindent megtesznek azért, hogy az 500 koronás belépőt kifizető látogatók jól érezzék magukat, a túszszabadítást naponta kétszer is bemutatják. A két bemutató között a nézők között sétáló harcosok egyike elmondja, örülnek a négynapos fesztiválnak, mely színesíti az unalmas kaszárnyái életet, ráadásul csajok is vannak. Bár nem tudom, a zöld-feketére festett arc mennyire menő a hölgyek körében. Az egyik pavilon sarkában nagy a tolongás. Itt az ejtőernyős ugrást lehet gyakorolni. Nem toronyból, hanem szimulátoron. A bátor jelentkező eligazgatja magán a hevedereket, majd felvesz egy maszkot, mely olyan vizuális élményt garantál, mintha ejtőernyővel ugrana. Az ejtőernyő kioldását követő iszonyú rántást és a földre érkező manővert leszámítva tényleg minden olyan, mint az igazi. A fiatalember küzd erősen, bár nem tudom, hogy a feladat vagy az őt figyelő tömeg miatt gyöngyözik-e homloka. A „földet érés” után megtapsoljuk. A Zbrojovka standjánál szintén
