Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-12 / 108. szám, szerda
1. évfolyam 10. szám MOZIMUSTRA ...-.. : 20 04. május 12., szerda Mészáros Márta hét évig készült a Nagy Imre-filmre. A történelmi tényeken és dokumentumokon alapuló, tragikus emberi történet főszerepe Jan Nowickié A koprodukciós temetetlen halott Mészáros Márta és Jifí Menzel pár héttel ezelőtt Budapesten találkozott (Oláh Csaba felvétele) Három Naplója után jön a negyedik. Gyermekeinek írta-rendezte az elsőt, szerelmeinek (két részben) a másodikat, szüleinek a harmadikat. 1982-ben forgatott filmjét, az első Naplót négy évvel később mutathatta csak be, 1987-ben készült el a folytatás és 1990-ben a trilógia záró része. SZABÓ G. LÁSZLÓ Cannes, München, Chicago, Berlin, Uppsala, Lisszabon, Bergamo, Viareggio - ahány fesztivál, annyi díj, elismerő oklevél. És most elkészült egy újabb napló. Nagy Imre naplója. Mészáros Márta új filmjének címe: A temetetlen halott. Ma- gyar-lengyel-szlovák koprodukcióban született, történelmi tényeken és dokumentumokon alapuló, brutális, emberi történet. Napló-trilógiáját egykor az Oscar- díjra esélyes filmek közé sorolták, de a szovjetek tiltakozása miatt a jelölést visszavonták. Nagy Imre 1953-as beszéde már a Napló-sorozat első részébe bekerült, utóbb mégis kivágatták Mészáros Mártával. De amikor a filmet kivitték Cannes-ba, titokban visszatették bele ezt a részt, és a fesztiválon már így vetítették. A második és a harmadik Naplóba már hosszabb dokumentumrészletek is bekerültek. Abban, hogy A temetetlen halott elkészülhetett, Nagy Imre lányának, Nagy Erzsébetnek is komoly szerepe van. „Gyerekkorom óta jól ismerem Nagy Erzsébetet - mondja a rendező. -1935 és 1946 között, amikor a Szovjetunióban éltünk - mivel szobrászművész édesapám oda emigrált, majd a sztálini tisztogatások áldozata lett -, Nagy Imréék is egy időre Frunzéba költöztek, és közel laktak hozzánk. Imre bácsi aztán, amikor a szovjetek előre törtek, 1942-43-ban elment a hadifoglyokkal foglalkozni. Erzsi még egy darabig ott maradt a közelünkben édesanyjával. Évekkel később Pesten találkoztunk, amikor Nagy Imre már mezőgazdasági miniszter volt. Nagy Erzsébetet mindig is csodáltam. Olyan tartással élte végig azt a harminc évet, amíg rehabilitálták az édesapját, hogy ugyanúgy felnézek rá, mint ahogy a papájára is a legnagyobb tisztelettel gondolok. Századunk egyik legnagyobb példaképének tartom, aki büszkén és szabad emberként vállalta a halált. Ha azzal állt volna Kádár János elé, hogy minden, amit tett, tévedés volt a részéről, vígan élhetett volna tovább, sőt még valamilyen posztot is kapott volna. Csakhogy ő erős volt a hitében, és nem lépett vissza, nem gondolta meg magát. Neki nem a hatalom kellett. Ő a nép szabadságáért küzdött.” Hat-hét éve készült már Mészáros Márta a Nagy Imre-filmre. Mivel hiteles portrét akart megrajzolni, rengeteg anyagot átnézett, nagyon sok dokumentumot átolvasott. Az 1956-os forradalommal nem foglalkozik. Filmje november 4-én kezdődik, amikor Nagy Imre és társai átvonulnak a Parlamentből a jugoszláv nagykövetségre, és ott tudják meg, hogy Kádár elárulta őket, és új kormányt alakított. A történet a mában fejeződik be, amikor Nagy Erzsébet megszállottan küzd apja történelmi igazságának elismeréséért. Nem marad-ki a filmből a snagovi fejezet sem, hiszen Nagy Imre ott kezdte el írni önéletrajzi könyvét (Viharos emberöltő), amelyet a letartóztatásakor koboztak el tőle. Ez a rész Szlovákiában került filmszalagra, szlovák színészek, köztük Vladimír Hajdú közreműködésével. A forgatókönyvet Pataki Évával írta a rendező, de együtt dolgozott Rainer M. János történésszel is, aki több mint tíz évig kutatta Nagy Imre életét. A film dramaturgja Jancsó Miklós, akit ugyancsak régóta foglalkoztatott ez a téma. Hogy mi döbbentette meg a legjobban Mészáros Mártát a felkészülések során? „Megtudtam, hogy milyen embertelen körülmények között tartották fogva Nagy Imrét, miután hazahozták Romániából. Bedesz- kázott cellaablakok mögött, teljes elszigeteltségben őrizték fél évig, ömlött a bűz a latrinából a vaságya mellett, villany nem volt a helyiségben. Hónapokig sétálni sem mehetett, íróeszközt nem adtak neki. Ha tiltakozott, sötétzárkába dugták, ahol egész nap állnia kellett - hatvanhárom évesen! Kivégzése után a börtönudvaron temették el, ott feküdt öt évig. Nem véletlen, hogy Kádár János élete végén belezavarodott a lelki- ismeret-furdalásba. Voltaképpen Nagy Imre rehabilitációjának kihirdetése alatt érte a halál.” A film ezt is bemutatja. A börtönt, a kihallgatásokat, a bírósági eljárást. Viselkedésében és megjelenésében Nagy Imre mindig rokonszenves volt Mészáros Márta számára. „Kezdettől fogva az elnyomottak oldalán állt. Tudta, hogy a kommunista rendszer tarthatatlan, többpártrendszert akart, a Varsói Szerződésnek nem látta értelmét. Cseléd volt az anyja, napszámos az apja, szerette a földet, a megművelőit, tudott velük beszélni, szívesen járt aratásokra, falusi ünnepekre, 56-ban is egy balatoni szüretről hozták fel Budapestre. Mindig elegánsan öltözött, kalapban, sétapálcával járt. Szerette a szép öltönyöket, imádta a népzenét, a finom borokat.” Nagy Imre szerepét Jan Nowicki, a legjelesebb lengyel színészek egyike, Mészáros Márta élettársa kapta. Korát és arcvonásait tekintve a lehető legjobbkor. Nowicki nagy formátumú színész. Európai viszonylatban is a legnagyobbak egyike. Feleségét, Égető Máriát Moór Marianna, Nagy Erzsébetet Horváth Lili, Münnich Ferencet Andorai Péter, Kállai Gyulát Kulka János formálja meg. Hogy miért Nowickié a főszerep? Mészáros Márta már megszokta ezt a kérdést. „Abban az időben, amikor a történet játszódik, Nagy Imre már elmúlt hatvanéves. Ebben a korosztályban, bármennyire kerestem is, nem találtam megfelelő magyar színészt a szerepre. Nowicki épp most van Nagy Imre életkorában, és azt kell, hogy mondjam, érdekesen öregszik. Ezt az arcát a magyar nézők egyáltalán nem ismerik. A lengyelek igen, mert otthon sokat dolgozik, de a magyarok régóta nem látták. S bár a politika csak annyira érdekli, ameny- nyire hátterét adja e nem mindennapi történetnek, minden rezzenése hiteles a filmben.” Ma kezdődik és május 23-áig tart az 57. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Magyar alkotások is versenyben Kontroll - a csapat (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ Úgy tűnik, a mai idők valahogy nem kedveznek a legnagyobb filmes eseményeknek (sem), ellenkezőleg, elvesznek a fényükből. Volt már veszélyben a világraszóló filmünnep is, a parádés Oscar- gála az iraki háború miatt. Nem maradt el ugyan, ahogy többen jósolták, de a megszokott pompából lejjebb adtak: hiányzott például a sztárok vörös szőnyeges felvonulása. Idén a világ egyik legrangosabb filmversenyével, az öt- venhét éves cannes-i fesztivállal kapcsolatban kongatták a vészharangot: a franciaországi színházi segédszemélyzetnek a munkakö- rülményeikjavítása érdekében indított tiltakozó akciója igencsak szorongatta a mustra szervezőit és veszélyeztette a szemlét. Ám a tiltakozás és a fenyegetettség ellenére Cannes volt, van és lesz - híres fesztiváljával együtt. A Nagydíjat ugyan európai, török rendező kapta meg tavaly a francia Riviérán, ám az Aranypálma „amerikai kézbe”, a tengerentúlra került. Igaz, nem hollywoodi álomgyártó vitte el, hanem független filmes, Gus Van Sant igencsak megrázó amerikai valóságot feltáró filmjével, az Elephanttal - két középiskolás diákról szól, akik minden ok nélkül lemészárolják társaikat. Idén magyar filmnek is van esélye arra, hogy ha nem is az Aranypálmát, de díjat kapjon Cannes- ban, mivel hat év után ismét lesz magyar játékfilm a cannes-i fesztivál hivatalos programjában: Antal Nimród Kontroll című alkotása a legjobb első filmnek járó Arany Kamera Díjért verseng. A Kontroll nagy közönségsikert aratott Magyarországon, remélhetőleg a franciáknak is tetszeni fog ez a budapesti metróban játszódó, a mesét és a valóságot speciálisan vegyítő mozgókép, hiszen Luc Besson meglehetősen avantgárd beütéseket mutató, a párizsi metró alagútjaiban forgatott krimiparódiáját is szerette. Jóllehet a kilenctagú zsűri elnöke, Quentin Tarantino rendező nem francia, ám ő is különös módon keveri filmjeiben a realitást és a valószerűtlent. Úgyhogy akár közeli is lehet számára a Kontroll. És még két magyar vonatkozás. A legkiválóbb főiskolás filmeket felvonultató Cinéfondation elnevezésű programban először szerepel magyar alkotás: Mundruczó Kornél Kis Apokrif No. 2 című vizsgamunkája. És az is előrelépés, hogy a magyar audiovizuális szakmának a cannes-i filmmustrán először lesz önálló pavilonja. Persze azért a nagy vetélytárs, Hollywood is erős jelenléttel képviselteti magát a cannes-i Filmpalotában. Bemutatnak majd egyebek között két animációs filmet, a Cápamesét (versenyen kívül), valamint a Shrek második részét (a versenyprogramban). De Pedro Almodovar, Emir Kusturica és a Coen fivérek új filmjét is láthatja a fesztiválközönség. A fesztivál fényét emelik a sztárok a tengerentúlról is. Meghívták a Shrek hangjait: Eddie Murphyt, Mike Myerst, Cameron Diazt, valamint Antonio Banderast, Kathleen Turner pedig zsűritagként lesz jelen Cannes- ban. (tébé) JUHÁSZ KATAIJN Hát nem. Ez a történet igencsak döcög. Pszichológusok és dramaturgok ne is nézzék meg a filmet, mert csak feleslegesen felizgatják magúkat, főleg a végén. Slusszpoén ugyanis egyáltalán nem jutott a forgatókönyvíró eszébe, ezért a legegyszerűbb megoldást választotta. A rendező, Diane Kurys ugyan megtette, amit lehetett, a színészek úgyszintén, ám ilyen alapanyaggal nem sokat kezdhettek. Mert ami az Amelie-ben működött, nem biztos, hogy egy szerelmi háromszöget is sikerrel négyszögesít. Adott egy házaspár, méghozzá nem akárkik, Sophie Marceau és Vincent Perez. Sophie-t már húsz éve, a Házibuli óta imádjuk, most is üde, természetes és gyönyörű. Perezt legutóbb a Tulipános Fanfan remake-jében láthattuk, ám ott nem igazán domborított akcióhősként. Most sokkal hálásabb feladatot kapott. Egy kiállhatatlan, egoista, basáskodó férjet kellett alakítania. És a film közepéig ez sikeredett is neki. Meg kell fojtani, pofon kell vágni, amikor sorozatosan megalázza, egrecíroztatja feleségét, szolgálót csinál belőle, mindeközben vígan flörtöl az összes szembe jövő pipivel. A feleség eleinte mindenben alárendeli magát ura kívánalmainak, de láthatóan egyre boldogtalanabb, és mi már sejtjük, hogy hamarosan robbanni fog. A robbanást egy bohém lovag sietteti, aki végre nőnek tekinti Sophie-t. Sajnos Antoine, a szerető foglalkozására nézve történetesen forgatókönyvíró. A realista eszközökkel bonyolított cselekmény itt válik művivé és erőltetette. Antoine ugyanis saját történetét szövi bele a készülő forgatókönyvbe, úgy, hogy szóról szóra idézi kettejük párbeszédeit, és a szerelmi légyottok is mind szerepelnek a műben. Ráadásul közben megismerkedik és ösz- szebarátkozik a feleségét visszaszerezni igyekvő férjjel, és hipp-hopp kiderül, hogy tulajdonképpen ro- konlelkek ők, hiszen például mindketten szeretnek kerékpározni, és imádják, ha kényeztetik őket. Hirtelen kiderül, milyen sebezhető is az eddig vígan basáskodó férj, és mennyire ragaszkodik feleségéhez. Játszik még egy nyolc év körüli kisfiú, akiről végig szinte semmit sem tudunk meg. Egyáltalán nem kerül padlóra szülei elhidegülése miatt, ugyanúgy viselkedik a papával, mint a mamával, sőt Antoine-t is azonnal elfogadja kettes számú papának. Ilyen nincs. Legalábbis nem a való vüágban. Ha jól akarnak szórakozni, azt ajánlom, tessenek mesefilmként nézni a Je reste! című alkotást, amelyet Magyarországon Maradok! címmel, azaz szó szerinti fordításban forgalmaznak. A hazai címfaragók nyilván napjaink egyik legzseniálisabb gagyi-dalát, a „Láska moja de si” című Chiki-liki- tua slágert vették alapul a fantáziadús Láska moja, kde si? címhez. Nos, a két műnek semmi köze egymáshoz, az eperjesi art-rockerek elemelkedett hülyülése nem köszön vissza a vászonról. Ha úgy tetszik, a hazai forgalmazó a siker érdekében idegen toliakkal ékeskedik. Ezt a filmet csak a remek színészek és a meleg, természetes színekkel operáló operatőr miatt érdemes megnézni. És persze azért, mert a nagy hollywoodi forgatagban szükségünk van néha egy kis európaiságra, egy kis francia sármra. Sophie Marceau és Charles Berling (Képarchívum) Maradok! (Je reste!) címmel forgatott alig hihető mesét Diane Kurys francia rendező A háromszög négyszögesítése
