Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-10 / 106. szám, hétfő

6

ÚJ SZŐ 2004. MÁJUS 10.

Kultúra

Helytörténészek országos találkozója Udvardon

Pro Patria díj a Gömörországnak

GAÁL LÁSZLÓ

Udvard. A Gömörország című regionális folyóirat szerkesztősége kapta az idei Pro Patria díjat. A kitüntetést B. Kovács István, a lap főszerkesztője a szlovákiai magyar helytörténészek nyolcadik összejövetelén vehette át szombaton Roncsol Lászlótól, a Pro Patria alapítvány elnökétől az udvardi művelődési otthonban. Hogy mivel érdemelték ki a kitüntetést, azt Görföl Jenő, a Csemadok központi titkára mondta el lapunknak: „Színvonalas vidéki lap, amely nagyon komolyan veszi, amit csinál.”

A helytörténészek idei találkozója főként két évforduló jegyében

zajlott: Balassi Bálint születésének

450., valamint a Csemadok megalakulásának 55. évfordulójára emlékeztek a felszólalók. Balassi költészetét Roncsol László méltatta, Katona Tamás történész pedig a nagy költő felvidéki tartózkodásának helyszíneiről beszélt. Lacza Tihamér Kempelen Farkasról tartott előadást Kempelen Farkas és kora címmel. A Csemadok jubileuma kapcsán Szőke József a Csemadok berkeiben 1968-ban folytatott alkotmánymódosítási igyekezetről szólt, Kiss József történész pedig a szlovákiai magyar intézményesedés csíráit vizsgálta, különös tekintettel a klubmozgalmakra, és kiemelve a József Attila Klub szerepét.

SZÍNHÁZ

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■

NEMZETI SZÍNHÁZ: Mesterkurzus

■■■■■t KOMÁROM SMHi

JÓKAI SZÍNHÁZ: Cirkuszi álom (a kassai Thália Színház vendégjátéka) 9.30,12

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Minden végzet nehéz (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 15, 17.30,20 TATRA: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 18, 20.30 AU PARK - PALACE: Van Heising (am.) 15.20,18,19, 20.40, 21.40 Pán Péter (am.) 15.10, 17.30 A passió (am.-ol.) 15.50, 18.30, 21.10 Elvarázsolt kastély (am.) 14.50, 16.50 Gothika (am.) 19.20, 21.20 Minden végzet nehéz (am.) 14.40, 17.20, 20 Chouchou (fr.) 14.20 Maradok! (fr.) 17.10, 19.40, 21.50 A tűz óceánja (am.) 17.40,20.30 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 14.10, 16.40, 19.10, 21.30 Mackótestvér (am.) 14.30,16.20 A titkos ablak (am.) 18.40, 20.50 Derült égből Polly (am.) 15.30, 17.30,19.30, 21.30 Az ítélet eladó (am.) 16.10, 21 Felül semmi (ang.) 18.50

.».■ r'>'- í£- KASSA

TATRA: Maradok! (ff.) 16, 18, 20 CAPITOL: A tűz óceánja (am.) 17, 19.30 ÚSMEV: A passió (am.-ol.) 15.30, 17.45, 20 IMPULZ: Merülés a félelembe (amerikai) 17.15,19.15

■BHBHHB DÉL-SZLOVÁKIA

SZENC - MIER: A szemközti ablak (ol.) 19

*■■*» GYŐR !■■■■■■■■

PLAZA: Életeken át (am.-kan.) 13, 15, 17.15, 19.30 Gothika (am.) 16.30,18.30, 20.30 Honey (am.) 14,18 Horrorra akadva 3 (am.) 16, 20 Kill Bill 2 (am.) 15,17.30, 20 Minden végzet nehéz (am.) 19.45 A passió (am.-ol.) 15, 17.30, 20 Starsky és Hutch (am.) 14.15,16.15,18.15, 20.15 Underworld (am.-ang.- magy.-ném.) 17.15, 19.45 Van Heising (am.) 14.15, 17, 19.45 Az 50 első randi (am.) 14.15,16.15,18.15, 20.15

Spiró György Az Imposztor című színművét adja elő a Komáromi Jókai Színház társulata holnap 19 órai kezdettel Pozsonyban a Hviezdoslav Színházban. Az eddig is nagysikert aratott előadást Martin Huba rendezte. Jegyelővétel a pozsonyi Kultúra Magyar Könyvesboltban. A színház szeretettel várja a fővárosi közönséget. Képünkön Fabó Tibor és Mokos Attila az előadás egyik jelenetében. (Dömötör Ede felvétele)

Budapest és London - két kiállítás, amelyen a magyar szellemi élet nyugat-európai kapcsolatait mutatják be

Párizs és a pszichoanalízis

A Párizs nem ereszt el című kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Gál Csaba felvétele). A jobb sarokban Ferenczi Sándor (Képarchívum).

A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban (Károlyi Mihály u. 16.) április elejétől tekinthető meg a Párizs nem ereszt el című kiállítás, amely a magyar írók Párizs-élményét dolgozza fel 1900 és 1939 között.

VAJDA BARNABÁS

Április végétől pedig egy jóval távolabbi helyen, Londonban a XX. század elejének egyik legmeghatározóbb és legvitatottabb szellemi hatásáról, a pszichoanalízisről és annak magyar holdudvaráról tekinthetnek meg kiállítást az érdeklődők.

Párizs szinte magyar költőváros: Ady Endre fájdalmas zarándokhelye, vissza-visszarántó kul- túrmágnese, fényben és vérben úszó szent Bakonya; József Attila üres zsebű Sorbonne-ja, ámító szimbólumával, az Eiffel-torony- nyal, amely „bebúvik paplanos ködökbe”, és ahol „ha lány vagy, megcsókol a rendőr / s az illemhelyen nincs ülőke”; a város, ahol Illyés Gyula töltött „igen szegény sorban” öt évet, ami alatt nemcsak az ifjúmunkás-mozgalmmal ismerkedett meg, hanem hatására kezdett elmélyültebben foglalkozni az irodalommal; na meg Márai Sándor újságírós-kávéházas Párizsa - és így tovább, a sor szinte végtelen. Számos élményanyaggal és remek műfordítással lennénk szegényebbek, ha a frankofón kul- tűrfölény e pezsgő(s) metropolisza nem vonzotta, nem csábította volna a magyar írókat. Találó a cím: Párizs nem ereszt el.

Század eleji íróinknak Párizs mellett Sigmund Freud volt a másik nagy felszabadító élményük. A londoni kiállítás valójában egy konferencia kísérőrendezvénye, amelyen a magyar pszichoanalitikus mozgalom jeles orvos képviselőin (Ferenczi Sándor, Melanie Klein, Bálint Mihály) kívül felidéződnek a Ferenczi köré csoportosuló, analízis iránt érdeklődő magyar írók-költők is. A rövid tárlat abban a házban látható (Maresfield Gardens 20, Hampstead), amelyben a pszichoanalízis alapítója élt 1938-39-között, kurátora pedig az a Mészáros Judit, aki egyebek mellett több, irodalom és pszichoanalízis kapcsolatát kutató könyv szer- zője-szerkesztője.

És íme, egy újabb fehér folt a századelő irodalomtörténetében. Miközben ugyanis a Nyugat-generációknak komoly szerepük volt a pszichoanalízis népszerűsítésében, s némi túlzással szólva Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Karinthy Frigyes, Füst Milán és az egy személyben orvos-író-páciens Csáth Géza a pszichoanalízis irodalmi hírvivőinek nevezhetők (nem véleden, hogy Krúdy Szindbádjának Huszá- rik Zoltán-féle változatával nyit a konferencia), nos ugyanennek a generációnak a pszichoanalitiku- sokkal való kapcsolatai a magyar közvélemény számára sokkal rejtettebbek, sokkal kevésbé nyilvánvalóak, mint Párizs irodalomra gyakorolt hatása. Azt hiszem, jobban értenénk szenzualitás és szexualitás, nyelv és szándék, elfojtás és tudatosan megtagadott vonzalom motívumait, ha kicsivel többet tudhatnánk Freud század eleji, tehát legközvetlenebb szellemi hatásáról. A budapesti klasszikus pszichoanalitikus iskola egyes tagjai már a Világraszóló magyarok Millenáris parkbeli kiállításán is helyet kaptak - úgy tűnik tehát, a jelenség mégiscsak utat tör valahogy a köztudat felé.

Biztos, hogy mindkét kiállítást kicsit a kultúrpolitika, a tudatos nemzetimidzs-építés is motiválta, hogy Magyarország megmutassa: kultúra és szellem tekintetében túl hosszú ideje és túl szorosan kötődünk a nyugati civilizációhoz, semhogy a kapcsolatokban a szögesdrótos bezártság negyven éve hely- rehozhatadan károkat tudott volna okozni. Lehetnek azonban összetettebb okok is a háttérben. Például az, hogy noha mind Párizs, mind Freud közismert témának számít

az irodalomban, mi több: legendás helynek és témának, a századelőről valójában nagyon sok mindent nem tudunk. Mindez nem pusztán azért van így, mert 1945 után a magyar irodalmi élet és hagyomány politikától befolyásolt kényszerpályán mozgott (lásd a kötelezően szeretnivalóvá tett József Attilát, a köteteiben magyarságverseitől megfosztott Babitsot, a Kiadói Fő- igazgatóság ravasz cenzúráját, a politikailag preferáltak meg paralizáltak „aczélos” listáját stb.), aminek következtében nem dolgozódon: föl rendesen a XX. század eleji modemitás problémája, hanem azért is, mert az 1900-tól tartó gyönyörű szép irodalomtörténeti korszak fejlettsége 1939 előtti szempontok szerint is csak viszonylagosnak mondható (a század eleji próza, például Krúdy, Kosztolányi vagy Márai modernsége ma is izgalmas vitatéma lehet). Párizs és Freud magyarországi irodalmi viszonyrendszere még csak részben föltárt terület - ezért is üdvözlendő mindkét kiállítás.

OTTHONUNK A NYELV

Egyformán mondjuk, másképp írjuk

LANSTYÁK ISTVÁN

Előző alkalommal olyan szavakkal, szószerkezetekkel foglalkoztunk, melyek hangalakjukban hasonlítanak egymásra, ám eltérő a jelentésük. Az ilyeneket pa- ronimáknak nevezzük. Paroni- mák pl. a magyarban a gondtalan és gondatlan. Gondtalan az, akinek nincs gondja, gondatlan pedig az, aki hanyag, felelőtlen. Most olyan szókészleti elemekről lesz szó, melyek a paronimáknál is nagyobb gondot okoznak a nyelvhasználóknak, legalábbis írásban, mert hangalakjuk azonos ugyan, ám jelentésük némileg eltérő, s ezt a jelentéskülönbséget helyesírásunk sok esetben tükrözi is. Példáinkat a Magyar helyesírási szótárból merítjük.

Az ide vonható szavak egy részében egy konkrétabb jelentésű szószerkezet áll szemben egy át- vittebb értelmű összetett szóval. Pl. ha valakinek gyönge a keze, az gyönge kezű - különírva. De ha egy vezető beosztásban lévő emberre mondjuk átvitt értelemben, hogy gyöngekezű, vagyis erélytelen, az egész alakulatot egybe kell írni. Hasonlóképpen ha a bal kezünkkel fogunk meg valamit,

bal fogásról beszélünk, különírva; ha viszont baklövést követünk el, arra azt mondjuk: balfogás volt, s a két tagot egybeírjuk.

Más testrészekkel is alakultak ilyen átvitt jelentésű összetett szavak. Akinek jó a szeme, azt mondjuk rá, hogy éles a látása, ez az állapot pedig éles látás, különírva. Ha viszont valaki jól meglátja a dolgok lényegét, éleslátásról tehet tanúbizonyságot (egybeírva) esetleg akkor is, ha tízdioptri- ás szemüveget visel. S még egy példa a testrészek köréből: a nagy mellű szerkezetet különírva szó szerint értelmezzük, s nagy mell- bőségű személyt értünk rajta; átvitt értelemben a pöffeszkedő emberre mondjuk, hogy nagy- mellű. Az ilyen ember gyakran a mellét veri, vagyis henceg, kérkedik. Természetesen a mellét veri szerkezetet átvitt értelme ellenére különítjük.

Nemcsak a tárgyas szerkezeteket újuk külön akkor is, ha átvitt értelműek, hanem a jelzős szerkezetek egy részét is. Pl. a mézes beszédű szerkezetet külön kell írni, pedig átvitt értelemben használjuk jelzőként a túlzóan kedveskedő beszédű vagy hízelgő emberre. Az ilyen beszéd a mézesmázos vagy mézesmázas jelzővel is jellemezhető. Ebbe a témakörbe tartozik még a szintén átvitt értelmű (és egybeírt) mézesmadzag szó, melyet főként az elhúzza valakinek a szája előtt a mézesmadzagot szólásban használunk, amikor valaki csábító, de teljesíthetetlen vagy komolytalan ígéretet tesz.

Az azonos hangalakú, de eltérő helyesírású szavak, ill. szerkezetek közt olyanok is vannak, melyekben az egybeírt változat műszó jellegű, a különírt pedig töb- bé-kevésbé alkalmi szószerkezet. Pl. apróbirtoknak az egy holdnál kisebb mezőgazdasági földterületet nevezzük, ezzel szemben az apró birtok mint alkalmi szerkezet egyszerűen kisebb földterületet jelent, minden pontosabb meghatározás nélkül. A zöldpaprika - egybeírva - egy bizonyos paprikafajta; ezzel szemben a zöld paprika egyszerűen zöld színű paprika, fajtájától függetlenül.

Olykor a műszóként használt összetett szó és a szószerkezet között nagyobb a jelentéskülönbség. Pl. a hidegkonyha nemcsak helyiség, hanem hideg ételek elkészítésének módja is; ezzel szemben a különírt hideg konyha

olyan főzőhelyiség, ahol hideg van. Vagy pl. a balszárny vagy jobbszárny egybeírva politikatudományi kifejezések, és semmi közük a madárvüághoz: a különírt bal szárny és jobb szárny viszont madártestrész (vagy repülőgéprész). Az említett politika- tudományi műszavak egybeírá- sának oka, hogy azok átvitt értelműek.

Sajnos nem minden esetben érvényes az a szabály, hogy a „szó szerinti” jelentésben használt alakulatot külön kell írni, az átvitt értelműt, ill. műszóként használtat pedig egybe. Pl. a Magyar helyesírási szótár szerint a nyersarany szó egybeírandó, a nyers hozam kifejezés viszont külön, pedig a nyers hozam átvittebb értelmű az előzőnél, s ráadásul egyértelműen műszó jellegű is.

Érdekes jelenség még, hogy bizonyos egybeírt alakok szabályszerűen „széthasadnak”, hogyha jelzői részüket egy újabb tag teszi szűkebb, pontosabb jelentésűvé. Például a hajtószíj mint szakszó egybeírandó, ugyanakkor a kerékhajtó szíj már szószerkezetnek minősül, melyben a szíj-at külön kell írni.

www.gramma.sk