Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-03 / 101. szám, hétfő
14 Digitália ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 3. Panasonic SL CT710 Discman: csak akkor ugrott, amikor fél percig ráztam a kasznit Megrázkódtatások nélkül TESZTLABOR A Panasonic egyik legvékonyabb hordozható cédélejátszóját teszteltük, mely ahogy egy ilyen ketyeréhez illik, az audiocédék mellett természetesen MP3, és WMA formátumú cédákét is lejátszik. Első pillanatra megfogott a vékonysága, el sem tudtam képzelni, hogy hogyan fér bele két ceruzaelem. Aztán megnyugodtam, mert sehogy, a gépbe csak speciális, lapos Panasonic akkumulátorok rakhatók, s ha mégis ceruzaelemekkel akarjuk használni, akkor egy, a cédélejátszóhoz csatlakoztatható külső egységbe (tokba) kell azokat belehelyeznünk. Az egész készülék csak 16 milliméter vastag, s az átmérője is csak 134 milliméter, ami komolyan alig haladja meg a cédé átmérőjét. A készülék 32-320 kbps bitrátájú fájlokat kezel és 8 Mbyte beépített memória gonlátorral a cég hivatalos adatai szerint 117 órányi MP3-cédé hallgatható vele egyhuzamban, ezt nekem nem sikerült teljesítenem, de 70 órát biztosan hallgattam egy feltöltéssel. A fülhallgató zsinórján távirányító, standard kezelési lehetőségekkel, nekem nem nagyon tetszett az összevont központi gomb, mivel túl kicsi volt, és nem mindig találtam el, hogy pontosan mit is akarok. Amivel viszont nem voltam meggeddoskodik a rázkódásvédelemről, így a tesztelés során alig esett meg, hogy egy kicsit is ugrott volna a lejátszó, kivéve egy alkalmat, de akkor direkt fél percig ráztam az egész kasznit. A saját akkumuaz a hangminőség volt. Lehet, hogy csak a fülhallgató miatt, de akkor meg ez a hiba. Ha már piacra dobnak egy ilyen drága készüléket, akkor legalább jó fülhallgatót is adjanak hozzá, (na) A döntés során számos tényezőt vettek figyelembe A legjobb videós webhelyek NETVILÁG Az Internet Video Magazine idén is megnevezte az általa legjobbnak tartott olyan weboldalak listáját, amelyek rövidfilmeket, animációkat és videókat tesznek elérhetővé. Több száz oldalt néztünk meg, nagyokat és kicsiket egyaránt, s ezek után állítottuk össze kedvenceink listáját. Eredetileg egy tízes toplistát szerettünk volna, de a végén 12 honlapot rangsoroltunk. Olvasóink is hozzájárultak saját kedvenceikkel - kommentálta a hírt az internetes lap főszerkesztője. Mark Shapiro elmondása szerint a döntés során számos tényezőt vettek figyelembe: a multimédiatartalmak száma, a tartalom sokszínűsége, a megjelenítés minősé.- ge is számított a rangsor felállításában. De vizsgálták azt is, menynyire könnyű letölteni az adott tartalmakat, valamint hogy milyen környezetben jelennek meg. Az elmúlt év során, mikor a szélessávú internet új lehetőségeket nyitott, melynek eredményeként egyre több filmgyártó ismerte fel annak lehetőségét, hogy megjelenítheti termékeit az interneten, a videotartalmakkal foglalkozó oldalak száma robbanásszerűen megnövekedett. A neves online videomagazin értékelése szerinti legjobb oldalak: TriggerStreet ( www.tiggerstreet . com), Brownfish ( http://brown- fish.com ) és Filmwatcher (www. filmwatcher.com). A listán a következő oldalak szerepelnek még: az Apple „What’s On” oldala, a MoveOn.Org/ Bushi30seconds.com, a 3BTV. com, a ReelMind.com, a Student- Films.com, a SixtySecond- Films.com, a Sonnyboo.com és az ifilm.com. (mh) Mobil.sk Awards 2003 T610, SX15 ‘ 6600- a hazai mobilrangsor 2003-ban a legnépszerűbb mobiltelefon a Sony Ericsson T610-es modellje volt - a Mobü.sk minden évben meghirdetett versenyének végeredménye szerint. A legolvasottabb hazai mobilportál minden évben kihirdeti a legnépszerűbb telefon, és a legnépszerűbb szolgáltatás címet. Idén a Mobil.sk Awards 2003 díjat a már svéd-japán gyártó T610-es készüléke vitte el, a második helyen a Siemens SXl-es végzett, míg a harmadik helyen a Nokia okostelefonja, a 6600-as. A szolgáltatások közül a legjobb az Orange nem fogadott hívások sms- listája, második helyen az EuroTel 20+20 Viac tarifacsomagja, míg a harmadik helyen az Orange egyenlegátvitele volt (egyik Príma kártyáról a másikra), (szí) digitalia@ujszo.com A spanyol fejlesztésű War Times játékban minden országnak megvan a maga erős, illetve gyenge oldala, ami nagyjából megfelel a történelmi tényeknek Játszd újra a második világháborút! Tovább folytatódik a második világháborús stratégiák áradata. A legújabb hadrendbe állított katona a War Times, a spanyol Legend Studios fejlesztése, melyben két kampányban vethetjük be a világháborúban részt vett nagyhatalmak seregeit. JÁTÉKTESZTT Mint azt a bevezetőben említettük, két küldetéssorozat vár bennünket az egyjátékos módban. Második világháborús játékról lévén szó, nem nehéz kitalálni, hogy az egyik kampányban a szövetségesek, a másikban pedig a tengelyhatalmak hadműveleteit irányíthatjuk. A szövetséges oldalt a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviseli, a tengelyhatalmak pedig ezúttal kimerülnek Hitler hadi gépezetében. Minden országnak megvan a maga erős, illetve gyenge oldala, ami nagyjából megfelel a történelmi tényeknek. A németek például remek páncélosokkal rendelkeznek, a szovjetek gyalogsága számban felülmúlhatatlan, míg az amerikaiak légierejükkel és tüzérségükkel próbálják kivívni a győzelmet. A második világháborús valósidejű stratégiák általában abban térnek el leginkább fantasys, vagy sci-fis társaiktól, hogy nem kell a küldetések elején bázisokat építenünk, hanem adott számú unittal indulhatunk harcba. Ezzel a hagyománnyal szakítottak a spanyol fejlesztők, vagyis a War Timesban bizony bázisépítgetéssel kezdjük a háborút. Először felhúzzuk a főhadiszállást, ami eltart egy jó ideig, majd jöhetnek az erőművek, olajkutak, végül pedig az egységeket termelő épületek. Erre biztos többen elhúzzák a szájukat, mondván nem reális, de mivel szinte minden eddigi WWII RTS- ből kimaradt a bázismenedzselés, szerény véleményem szerint már szükség volt egy kis változatosságra. Összesen két nyersanyagot gyűjthetünk, tehát ne gondoljuk Spellforce-féle erőforrás-kaval- kádra. E két nyersanyag az említett olaj, valamint a vasérc. Előbbit tényleg egyszerű begyűjteni, hisz ezt automatikusan elvégzi az olajmező fölé épített olajkút, a vasérc kibányászásához viszont munkásokra lesz szükségünk. Sajnos a munkások gyalogosan, szorgos hangyaként bányászgat- nak, könnyű célpontot jelentve az ellenségnek, vagyis nem árt komolyabb védelmet biztosítani számukra. Ha már elérkeztünk az egységekhez, nézzünk egy olyan pontot, mely már a munkásoknál is feltűnően gyengének bizonyul. Nem másról van szó, mint a pathfindingről, vagyis az egységek útkereséséről. Fájó ezzel a hibával szembesülni, hisz ez a probléma még a legelső RTS-ek gyermekbetegsége volt, de úgy látszik a Legend programozóinak sem sikerült úrrá lenni rajta. Ez a munkások esetében még csak kellemetlen, hisz azért idővel úgyis kikerülik egymást, de a katonai unitoknál végzetessé válhat. Rendkívül idegesítő, mikor egy csapat tankunkat bőszen sorozza panzer- fausttal az ellenség, ők meg vidámparki dodzsemek módjára koccannak egymással, ügyet sem vetve az őket pusztító ellenre. A gyenge útkeresés akkor is előjön, ha egy nagyobb, áthághatadan akadály, mondjuk egy hegy állja egy motoros egység útját. Ekkor lazán fogja magát a sofőr, és úgy átgördül az ellenség bázisán, mintha csak a Körúton flangálna... A küldetések tartják magukat a történelmi fényekhez, már persze amennyire az a bázisépítés mellett lehetséges. Megvívhatjuk például az angliai csatát, melyben most éppen a németekkel veszünk részt. Ez például egy olyan küldetés, melyben nincs bázismenedzselés, így nem árt vigyázni a „készen” kapott bombázókra és vadászokra. Szerepel a kampányokban a Market Garden hadművelet, a D-nap, Franciaország német megszállása, valamint a keleti front nagyobb összecsapásai is. A játék grafikájára túl sok panaszunk nem lehet, igaz, nem éri el a mai valósidejű stratégiai programok megjelenését. Az egységek, különösen a gyalogosok túlságosan kevés poligonból épülnek fel, a háttérobjektumok, különösen az épületek pedig nagyon szögletesek, és általában túl kevés különböző van belőlük. Azért olyan különleges effektusok nem maradtak ki, mint a víz fodrozódása, vagy a növények hajlongása a szélben, és a viszonylag gyengébb külcsín szerényebb gépigénnyel párosul. Van természetesen többjátékos lehetőség is, melyben több emberi, vagy emberi és gépi ellenfelekkel szemben állíthatjuk seregünket csatarendbe. A multiplayer térképek igen sablonosra sikeredtek, és látszik rajtuk, hogy tervezőik elsősorban arra törekedtek, hogy minden részvevő fél egyenlő mértékben részesüljön a nyersanyagokból, és inkább beáldozták a változatosságot. Nem állíthatjuk a War Timesról, hogy nem jó program, de nem is éri el a legjobb mai RTS-ek által felállított mércét. Ha nem lenne ennyi világháborús játék, nyüván megérdemelne egy magasabb minősítést. A bázisépítés ötlete újszerű a WWII-es programokban, így nehezen érthető, hogy miért kellett az összképet elcsapni a gyenge mesterséges intelligenciával és útkereséssel. Reméljük, hogy e problémákat hamarosan orvosolja egy javítócsomag, (o) DIGITALIA A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó László tel: 02/59 233 441; e-mail: digitalia@ujszo.com , Levélcím: Digitália, Nám. SNP 30, 814 64 Bratislava 1
