Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-03 / 79. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 3. MINDENNAPI KENYERÜNK A Passió mint film HALKO JÓZSEF IRQ OLVASOK Meggyógyulva (Illusztrációs felvétel) 1995-ben Amerikában megtámadtak egy elárusítónőt, aki ennek következtében örökre nyomorék lett. Rokonai beperelték a Time Warner filmtársaságot és Oliver Stone rendezőt, mert a tettesek azt vallották, hogy a bűncselekmény elkövetése előtt többször is megnézték a Született gyilkosok című filmjét. Ennek ellenére 2002-ben a louisianai fellebbviteli bíróság visszamenőleges hatállyal úgy döntött, hogy a film „nem vezet erőszakhoz, s hogy a szabad művészi megnyilvánulás alkotmányosjoga védi.” Úgy tűnik, nem ugyanazzal a mércével mérik Mel Gibson Krisztus-filmjét, melynek hatására Amerika egyszeriben nagyon érzékeny lett az erőszakra és a brutalitásra. Miközben van itt egy nyilvánvaló különbség: míg Stone elejétől a végéig öncélú, értelmetlen gyilkolászást prezentál, Gibson a brutális és véres képek hátterében éppen hogy kiemeli Jézus szeretetét és a megbocsátás kegyelmét. Ám lehet, hogy éppen ez a szálka a szemben. Hogy míg Stone Született gyilkosai a puszta biznisz talaján marad, a Gibson által bemutatott brutalitás minden egyes személy felelősségét időszerűsítve konkretizálja. Maga a rendező nyilatkozta, hogy Jézus halála nem róható fel egyértelműen sem a zsidó főtanácsnak, sem a rómaiaknak, ezért minden idők minden vétkese a felelős. Az árulást és a közvélemény ingadozását néhány másodperces bevágással érzékelteti a film, amikor is Jézus, cipelve keresztjét a Golgotára, visz- szaemlékszik ugyanerre a tömegre, mely néhány nappal azelőtt örömteljesen üdvözölte őt, pálmaágakat lengetve fejezte ki iránta rokonszenvét. Hová lettek azok a lelkes arcok mind? Miért csapott át a „hozsánna” a kegyetlen „feszítsd meg őt” kiáltásba? Mint minden virágvasárnapon, ez idein is említést teszünk az emberi állhatatlanság titokzatosságáról. Tudatára ébredt ennek maga a színész, Jim Caviezel is, akire a rendező Krisztus szerepét bízta. „Akkor elkeseredésemben még mélyebben tudatosítottam saját felületességemet. Nagyon fájdalmas és megtisztító folyamatvolt az.” Virágvasárnappal a nagyhétbe lépünk, melynek Jézus mélyebb, bensőségesebb elfogadásának megtisztító folyamatával szintén Istenhez kerülünk közelebb. A Jézust alakító színész, hogy hiteles legyen szerepében imádsággal, böjttel, szentgyónással és áldozással készült rá. Akárcsak angol kollégája, Robert Powell, aki harminc évvel ezelőtt volt Zeffirelli Názáreti Jézusa, és szintén Bibliát olvasott, s a keresztre feszítés jeleneteinek felvétele előtt komolyan böjtölt. „A forgatás előtt egyáltalán nem érdekelt a vallás - nyilatkozta később -, Jézusról meg halvány fogalmam nem volt. Ám Krisztust alakítani hosszú hónapokon át lehetetlen anélkül, hogy az ember a végére ne hinne benne maga is. Ma hiszek Jézusban és az ő istenségében, az ember és Isten kapcsolódását látom benne. Mert lehetetlen átélve e drámát a hatása alá nem kerülni. Kiejtve annak a férfinak a szavait, aki megváltoztatta az embereket és a történelem forgását, mintha alakja életre kelt volna bennem, a gondolatai valósággá váltak.” Ha a Messiást megformáló színészek képesek voltak alávetni magukat egy azelőtt elképzelhetetlen önmegtartóztatásnak csak azért, hogy a lehető legmeggyőzőbb legyen az alakításuk, akkor annak, aki nem játszani, hanem élni és sugározni akarja Krisztus életét, mennyivel inkább szüksége van az önmegtagadásra, a vívódásra, a böjtre és a bűnbánatra. Ahogy Jim Caviezel mondta, aki maga is mélyen vallásos ember, ami Hollywoodban kellemetlenségekkel is jár olykor: „... tudom, hogy nem könnyű életre lettem hivatott, hanem szenvedésre. Isten hív minket, hogy vigyünk világosságot a világnak, szenvedéssel és áldozathozatallal segítsünk Krisztus keresztjének vitelében...” A szerző római katolikus pap A lány hosszú barna haja rendezetlenül hullott a vállára. Zavaros tekintetét a falra szegezte. Törökülésben mozgott előre-hát- ra. Közben meg valamit dúdolgatott, énekelgetett. BALOGH KATALIN Azt is alig lehetett hallani. Először ölelte magát, majd az ölébe eresztve a kezeit az ujjaival játszadozott. Észre sem vette a körülötte levő világot. Közben valakik kívülről figyelték őt: két orvos és egy nő. Az orvosok valami szakszavakat, mondatok töredékét suttogták egymásnak, majd sokatmon- dóan összenéztek. Hirtelen jegyzetelni kezdtek. A nő kicsit ideges lett. Szoknyáját igazgatta. Valami nyugtalanította. Enyhe karikák látszottak a szeme alatt. Fel s alá sétálgatott. Néhány kérdésre még válaszolt. Utána fáradtan ült le az egyik székre. Igyekezett türelmesen kivárni a vizsgálat eredményét. De pillanatokon belül megunta, és elment inkább a bárba kávézni. Ahogy így iszogatta a kávét, egy férfi szólította meg. Ő előszedte a legszebb mosolyát, és kellemesen elbeszélgettek. Észre sem vette, hogy elfutott az idő. Mikor az órájára pillantott: kicsit ideges lett. Rövid magyarázkodás után felállt. Elnézést kért, és elindult. A férfi utána rohant. Még az ajtóban utolérte. Elkérte a telefonszámát. A nő rávillantva hófehér fogsorát egy papírt halászott elő a táskájából. Ráfirkantotta a számot, és már rohant is tovább. Még egyszer visszafordult, hogy integethessen neki. Hamar visszaért a kórházba. Egy folyosón haladt éppen, mikor észrevette, hogy valahonnan visszatükröződik az alakja. Visz- szalépett, és a lengőajtó üvegjében végignézett magán, büszkén. Jó dolog a papírgyűjtés. Egy fajtája a nemes versengésnek. Van benne valami sportszerűség. Aki többet hoz, az nyer. Győzzön a jobb. Egyszerűen tudomásul vesszük és gratulálunk neki, majd tovább megyünk. Ez ilyen egyszerű. Meg azért is jó dolog, mert az ember bármilyen hulladékszámba menő papírfecnit egy arra kijelölt helyre félretesz, majd amikor az idő elérkezik, az így összegyűlt csomagot szakszerűen összeköti, s az illetékes helyen az iskolában - gyermeke nevének megjelölésével - leadja. Vagyis az ember folyamatos lomtalanítást végez az év folyamán, és ezzel mintegy megtakarítja magának a tavaszi nagytakarítást. Ezenkívül azért is jó dolog a papírgyűjtés, mert az ember ilyenkor jót tesz. A leadott papírból befolyt összeg esetleg egy jótékony szervezet számláját hizlalja, s mi büszkén kihúzhatjuk magunkat mint az emberiség jótevői. S nem utolsó sorban azért is jó dolog, mert azt szeretnénk, hogy a gyermekünk osztálya nyerje az iskolában a papírgyűjtő versenyt, mivel a nyertes osztály egy kerek csokitortát kap, ameTetszett neki a látvány. Megigazgatta a blúzát, szoknyáját. Gyönyörködött a tökéletesen kihangsúlyozott karcsú derekában. Öntelten állt ott, a lengőajtó előtt, mikor a háta mögött lépteket hallott. Mint akit rajtakaptak valamin, úgy ugrott. Zavartan nézett körül. Az egyik orvos közeledett felé. Meghallgatta, amit mondott. Követte őt a kabinjába, hogy folytathassák a beszélgetést. Leültek. Hosszú tárgyalás után megállapodtak: a lány hazamehet vele. Sok törődésre van szüksége. Nem szabad egy pillanatra sem magára hagyni. A nő mindenbe beleegyezett. Talán még a csillagokat is leígérte az égről. Közben meg az átkokat szórta magában. Nem akarta a lányt. A legszívesebben még ott hagyta volna egy darabig. A gondolat is idegesítette, hogy most teljesen fel lesz bolygatva az élete. Semmi szüksége nem volt rá. Az orvos elment, és kis idő múlva a lánnyal jött vissza. A nő, lyet a csokitortaevő orgián majd harmincán fognak elfogyasztani, esetleg plusz a tanító néni. Mi pedig mit meg nem teszünk a gyermekünkért. A kitűzött napon elvisszük hát leadni a szakszerűen megkötött papírcsomagot, és ott látjuk, hogy más szülők sokkal nagyobb csomagokkal várnak a megmérettetésre. Mi ezt nemes lélekkel, megértéssel veszszük tudomásul, mivel sportszerűek vagyunk. Csak ott belül sárgulunk az irigységtől. Ám a mérleg helyrehozza a hiányosságot, mivel a mi csomagunk bárha kisebbnek tűnik, súlyosabb. Ezt jóleső érzéssel vesszük tudomásul. A sors mégiscsak igazságos. Lám, gyermekem neve is ott szerepel ebben a nemes versengésben. Elindulunk hazafelé. Már a kapunál vagyunk, amikor félre kell húzódnunk. Egy öttonnás teherautó gördül be az iskola kapuján, raktere dugig púpozva papírkötegekkel. Látom ám, hogy a volánnál egy apuka ül, akinek a fiacskája az egyik konkurens osztályba jár. A kiválasztottak finomságával azonnal ráérzek: veszélyben a csokitorta! Mint szülő és úriember úgy döntök, nem hagyhatom ezt annyiban. Hazaérve rögtön felhívom régi ismerősömet, a híres papírgyár egyik tulajmikor meglátta őket, erőt vett magán. Színlelt örömmel a lányhoz ment. Szorosan magához ölelte. Az orvosnak nem bírta meghálálni a segítségét. Nagy könnyekkel a szemében megölelte hát őt is. Az orvos felkapta a lány csomagját, és lekísérte őket az autóig. Kezet fogott a nővel. Mikor már indultak, még intett is nekik. Olyan jó érzés fogta el, hogy megint sikerült valakin segíteniük. Elégedett mosollyal az arcán sétált vissza az épületbe... Már sötét volt, mikor a nő a lánnyal hazaért. Megfogta a csomagját, és felkísérte őt a szobájába. Ott megpróbált kedves lenni hozzá. Még a fejét is megsimogatta. Viszolyogva húzta vissza a kezét. Idegesítette a szótlansága. Enyhe undorral az arcán inkább bement a szobájába. Nem bírt megnyugodni. Nem tudott mit kezdeni magával. Elővett egy üveget, és töltött magának. Megcsörrent a donosát: - Szervusz, csak én zavarlak. Emlékszel, még a múlt hónapban tréfából eladásra kínáltál nekem kétkamionnyi hullámpapírt, tudod, azt az exportból vis- szamaradtat. Én ezt most azonnal megveszem, és arra kérlek, még telefon. Egy férfi kereste. Találkát beszéltek meg. Letette a kagylót, majd mosolyogva, kortyonként megitta az italt. Egy óra sem telt el, és már csengettek. A nő ajtót nyitott. A szobába mentek. Már kettesben iszogattak. Mind közelebb kerültek egymáshoz, mikor hirtelen nyílt az ajtó. A lány lépett be félve.- Anya, én... - nem tudta folytatni a mondatot. Megijedt az idegentől. Visszahátrált. A nő elnézést kért, és visszavitte a lányt a szobájába. Ott magukra zárta az ajtót. A földre taszította a lányt, s gyűlölettel nézett rá.- Kit nevezel te anyádnak? - halkan sziszegte csak. Közben meg ütötte, verte a gyereket. Mikor lecsillapodott, otthagyta. Megigazította magát, és tökéletes nyugalommal tért vissza a férfihoz. A lány a sarokba mászott. Halkan dúdolgatott. A haját babrálta. Egy pontba figyelt csak. A saját mocskában hallgatta a szomszéd szobából az anyja nyögéseit... ma szállítsátok is le, amíg a papír- gyűjtés tart! Ha a fene fenét eszik, akkor is az én gyerekem osztálya eszi meg a csokitortát. Kerüljön, amibe kerül! Különben is, a papírgyűjtés, az legyen papírgyűjtés! Virágvasárnappal kezdődik az év legszentebb hete, a nagyhét (Képarchívum) (Illusztrációs felvétel) Az ember folyamatosan lomtalanít egész évben, s ezzel mintegy megtakarítja magának a tavaszi nagytakarítást Ha papírgyűjtés, akkor legyen papírgyűjtés! CSÓKAGÁBOR
