Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-29 / 99.szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 29. Kiss József könyvének bemutatója Dunaszerdahely. Irodalom - társadalmi-politikai erőtérben címmel jelent meg Kiss József történész, újságíró új kötete, melyben a szlovákiai magyar irodalom, a kisebbségi irodalmi élet, az irodalmi hagyományápolás hatás- és utótörténetével foglalkozik. Irodalomtörténeti portréi, portréesszéi és irodalomtörténeti dolgozatai az irodalomnak a közösségi önismeretben játszott szerepére irányítják rá az olvasó figyelmét. A könyvet Mészáros András filozófus, egyetemi tanár mutatja be ma 18 órakor a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, (ú) SZÍNHÁZ ■■■■■■■HÍ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Anconai szerelmesek 19 ■■■■■■■Hl KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Háztűznéző 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Órák (amerikai) 18 Good Bye Lenin! (német) 20.30 MLADOST: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 15, 17.30, 20 TATRA: „Gyűrűmaraton”: A Gyűrűk Ura 1-3. (amerikai) 17,20.15,24 AU PARK-PALACE: Minden végzet nehéz (amerikai) 14.40, 17.20, 19, 20, 21.40 Pán Péter (amerikai) 15.20, 17.40 Chouchou (francia) 20.20 Mackótestvér (amerikai) 14.30,16.20 A titkos ablak (amerikai) 18.40, 20.50 A passió (amerikai-olasz) 15.50, 18.30, 21.10 Horrorra akadva 3 (amerikai) 15.40, 17.50 Gothika (amerikai) 19.50, 21.50 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 15,17 Derült égből Polly (amerikai) 15.30,17.30, 19.30 A tűz óceánja (amerikai) 14.30, 17.40, 20.30 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 14.10,16.40, 19.10, 21.30 Elvarázsolt kastély (amerikai) 14.50,16.50 A texasi láncfűrészes (amerikai) 19.20,22 Az ítélet eladó (amerikai) 18.50 Lebegés (amerikai) 16.30.21.20 Felül semmi (angol) 16,18.20,20.40 ■■■■HMHK kassa MHHHMi TATRA: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 15.30, 17.45.20 CAPITOL: Pán Péter (amerikai) 15 Minden végzet nehéz (amerikai) 17, 19.30 ÚSMEV: A passió (amerikai-olasz) 15.30, 17.45, 20IMPULZ: Demon Island (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Dörzsölt Filip (cseh) 17, 19.30 VÁGSELY- LYE - VMK: Az utolsó tangó Párizsban (olasz-francia) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Underworld (amerikai-angol-magyar-német) 19 LÉVA - JUNIOR: A gyávaság tollai (amerikai) 16.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az utolsó szamuráj (amerikai) 16.30,19.10 GYŐR PLAZA: Életeken át (amerikai-kanadai) 15, 17.15, 19.30 Gothika (amerikai) 16.30,18.30,20.30 Hideghegy (amerikai) 14.45 Honey (amerikai) 17.45, 19.45 Horrorra akadva 3 (amerikai) 16, 18, 20 Kill Bill 2 (amerikai) 15, 17.30, 19.30 A Macska - Le a kalappal! (amerikai) 15.30 Minden végzet nehéz (amerikai) 19.45 A passió (amerikai-olasz) 15,17.30, 20 Scooby-Doo 2. Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 15.45, 17.45 Starsky és Hutch (amerikai) 16.15, 18.15, 20.15 Underworld (amerikai-angol-magyar-német) 17.15, 19.45 Az 50 első randi (amerikai) 14.15,16.15,18.15,20.15 Az Irodalmi Szemle áprilisi számának tartalmából Köszöntünk, Európa! LAPISMERTETŐ „Üdvözlünk abból az alkalomból, hogy nagyvonalúan és testvérien magadhoz ölelsz, ismét hozzád tartozunk... Azt szokták mondani: visszatérünk Európába! Mi azonban úgy érezzük és éreztük, hogy mindig is Európában voltunk! A huszadik század apokaliptikussá tette, majd kettéosztotta földrészünket. A vasfüggöny valóban kétféle Európát választott el egymástól. Egyik oldalán a demokrácia morálja és a szabadság igézete szabta meg az életet, a másikon viszont valamiféle bizantikus lelkiség és érzéketlen diktatórikus hatalom igazgatott bennünket. Az ember és az egyes népek azonban adott körülményeik és lehetőségeik csapdájában, itt is emberi módon igyekeztek élni Az irodalom és a művészetek igazi törekvése nálunk is az volt, hogy az emberiség szellemi értékeinek a javát képviselje!” - úja Duba Gyula abban az esszében, melyet az európai uniós csatlakozás alkalmából közöl a folyóirat. A szépirodalmi jellegű írások között Mihályi Molnár László, Gyüre Lajos, Török Elemér és Gágyor József verseit olvashatjuk, valamint Bárczi Zsófia: Az örökkévalóság kék köténye, Aich Péter: A harmadik és Csordás János: Ketten játsz- hatják című novelláját. Öllős Edit naplójegyzetei Cserepek címmel jelentek meg. Egy fiatal költővel, az érettségiző Skabella Gábor verseivel is megismerkedhetünk. A folyóirat köszönti a Kossuth-díjas Tőzsér Árpádot, valamint a József Attila- díjas Duba Gyulát. A Könyvről könyvre rovatban Alabán Ferenc Irodalomtörténet kritikai dilemmákkal címmel Fonod Zoltán Üzenet címmel megjelent irodalomtörténetéről írt, Németh Zoltán pedig Az interaktív líra címmel Orbán János Dénes két kötetéről (Anna egy pesti bárban, Teakönyv) fejti ki véleményét. Emlékeim címmel Jakab István emlékeit, élményei olvashatjuk, Csáky Károly pedig Mikszáth Kálmán Selmecbányái kapcsolatairól ír. Közli a folyóirat Popély Gyula tanulmányát a magyar tanügy helyzetéről az impériumváltás után. Terítéken a tanítóképzők és a szakiskolák felszámolását találjuk. (dz) Fekete és fehér ötvenes évek - fényképek egy fajgyűlölő rezsim lágerhétköznapjairól Jürgen Schadeberg Dél-Afrikája Gwigwi - zenekarvezető és főbohóc, 1952 Próba a medencénél. Johannesburg, az 1950-es évek közepe A dél-afrikai fotográfia atyjának, a kortárs fotóművészet kiemelkedő alakjának fotókiállítása nyílott meg a múlt szombaton a Mediawave fesztiválon Győrött. BODNÁR EMESE Jürgen Schadeberg közvetlenül a háború után, tizenkilenc éves korában kivándorolt szülővárosából, Berlinből Dél-Afrikába. Egy rommá lőtt városból egy látszólag békés helyre. Ott azonban éppen az apartheid kellős közepébe csöppent. A fiatal fotográfus a feketék és a fehérek életmódját, kultúráját egyaránt jól ismerte és fényképezte anélkül, hogy valamilyen határozott politikai állásfoglalást kódolt volna képeibe. Ő az embereket nézte, és helyzetüket megismerve arra döbbent rá, hogy itt valójában azok a kirekesztettek, akik kisebbségi fehér kultúrájukat önkéntesen afféle luxuslágerekbe kényszerítve a hatalmat gyakorolják. Jürgen Schadeberg a fotóriport, a dokumentarista fényképezés egyszerű eszközeivel dolgozott, képei viszont rendkívül jól komponáltak és magas fokú technikai-mesterségbeli tudásról árulkodnak. Az ötvenes évek délafrikai szubkultúráinak, a feketék és fehérek egymástól hermetikusan elzárt közösségeinek mindennapi életét megörökítő fényképei ennyi évtizeddel a készítésük után is teljesen frissnek hatnak. Ez minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy Schadeberg a legegyszerűbb módon, a legjobb helyen és a legmegfelelőbb pillanatban fényképezett. Valamilyen rejtélyes veleszületett képesség révén mindig ott tudott teremni, ahol megörökítésre alkalmas esemény történt. A kiállítás szép kiállítású katalógusában Somogyi Zsófia találóan azt írja, hogy Schadeberg mindig „alázattal viszonyul érdeklődése tárgyához: nincs megörökítésre érdemtelen mozzanat a szemében, sőt, hallatlan finomsággal, érzékenységgel fedezi fel az emberi esendőség, szépség, meghittség vagy dráma pillanatait a legegyszerűbb, akár banális szituációkban. Teljes elfogadással és szeretettel közelít, nincs fotóiban kritikai él”. Tegyük hozzá: célzatosság sem. A kiállított fekete-fehér fotók nagy részén a feketék és a fehérek mulatozását, vidám pillanatait láthatjuk. Pózoló színes bőrű jazz-zenészeket és -énekeseket, táncosnőket. Hibátlan fehér fogsoruk csak úgy világít. Ugrókötelező csinos, fehér nőket a „Próba a medencénél” című képen. Schadeberg egyik legszebb, a maga egyszerűségében is rendkívül kifejező, szeretetteljes intimitást tükröző fotója egy szorosan egymáshoz simuló golfozó fekete nőt és férfit ábrázol. Azt is jó, ha tudjuk, hogy az ötvenes években az ilyen fényképek tabunak számítottak Dél-Afrikában. A sok boldog arc mellett éles kontrasztot jelentenek a fekete lakosság szegénységéről tanúskodó fotográfiák. Minden nyomorúság ellenére is szól azonban a jazz, a legsanyarúbb kisebbségi szerepbe kényszerített többségiek táncolnak a klubokban, zsu- gáznak, borbélyüzletnél divatos hajviseletre várnak, és a fajgyűlöletre épülő rezsim részéről rájuk mért minden megaláztatás ellenére sem menekülnek el otthonukból. Schadebergnek a civil élete is meglehetősen mozgalmas. 1964- ben az államvédelmi rendőrség kiutasította Dél-Afrikából. A hatvanas és a hetvenes években szabadúszóként alkotott, európai és amerikai magazinok hozták le képes tudósításait. Ezeket az éveket Londonban, Spanyolországban, New Yorkban és Franciaországban töltötte. Dél-Afrikába 1985-ben tért vissza. Producer feleségével már eddig is több közös munkát készítettek. Most tizenöt részes dokumentumfilmsorozatot terveznek forgatni Dél- Afrikáról. Jürgen Schadeberg ötvenkét évet felölelő munkásságának termése, a közel százezer negatívból álló gyűjtemény már pusztán a mennyisége révén is egyedülálló. A művész jelenleg hatalmas anyagának elrendezésével, különböző megközelítésekből könyvvé, fotóesszévé, kiállítássá formálásával van elfoglalva. Fekete és fehér ötvenes évek címmel a győri Xantus János Múzeumban rendezett kiállítása május 15-ig látogatható. INVITÁTOR Chaverim, chaverim - izraeli filmnapok TALLÓSI BÉLA Pozsony. Negyedik alkalommal rendezik meg a szlovák fővárosban a Chaverim, chaverim címen ismertté vált izraeli filmnapokat. Az idei szemlének a Tatra mozi ad otthont. Időtartama az előző évfolyamokhoz képest csökkent: a hét végén, holnap és szombaton tart csupán. A programba három nagyjátékfilmet, három egész estés dokumentumfilmet, továbbá diákfilmeket válogattak be. Diákjainak munkái révén két filmművészeti iskola is bemutatkozik. Az egyik, egy ortodox művészeti oktatási intézmény, arra kérte a szlovákiai szervezőket, hogy az ő stúdióikban készült opusokat sábesz idején ne vetítsék. Ezért ezeket holnap délelőtt 9.30-tól tűzték műsorra. Holnap este 21 órától filmes sá- beszéjszaka kezdődik, amelynek kínálatában egy nagyjátékfilm, egy dokumentumfilm és diákfilmek szerepelnek. Az este érdekessége az Egy kicsit idegesítő című dokumentumfilm, amely egy ifjúsági javító-nevelő intézet mindennapjaiba ad betekintést. Ahol az egyik nevelő színházi előadást tanít be a rá bízott delikvensekkel. A közös produkcióban a saját életüket kell eljátszaniuk. A legújabb izraeli dokumentumfilm-termést két további, izgalmasnak ígérkező produkció képviseli. Az egyik A 17-es szám ismeretlen című, amely témájával a 2002 júniusában Tel-Avivban elkövetett, autóbusz elleni terrortámadáshoz kapcsolódik. A bombamerényletnek tizenhét áldozata volt, tizenhatot azonosítani tudtak, egyet nem. Az ő síremlékére nem írtak nevet. A film négytagú stábja az ismeretlen áldozat személyazonosságának felkutatására tett kísérletet. Az elveszett paradicsom című dokumentumfilm érdekessége pedig az, hogy rendezője arab nő, ami ugyancsak ritkaság. A rendezőnő, kamerával visszatérve szülőfalujába, egykori honfitársnői nehéz életébe próbált bepillantani. Izraelben egyébként - épp a jelen történései miatt nagyon erős a dokumentumfilmgyártás. A filmeket héber nyelven, angol feliratozással és szinkrontolmácsolással vetítik. A nevelő és a delikvens tinédzserek az Egy kicsit idegesítő című dokumentumfilmből (Képarchívum)
