Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-22 / 93. szám, csütörtök
SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. április 22., csütörtök - 1. évfolyam 8. szám Ha a „Kis-Csallóköz” lakóinak munkahelyre, orvoshoz vagy iskolába kell eljutniuk, akár 120-200 koronájukba is kerülhet, nem beszélve az utazásra fordított időről Ki, mi és mikor viszi át őket újra a túlsó partra? Egyetlen menetrend szerinti busz sem jár hétvégén a Duna eredeti és mesterséges medre közé rekedt falvakba, Vajkára, Doborgazra és Nagybodakra. JÓZAN MÓNIKA Hétközben is gyakorlatilag csak reggel, délben és kora délután van lehetőség arra, hogy busszal jussanak át a túlsó partra, valamint - rendszeresen és naponta - húsz-huszonötször közlekedik a komp Vajka és Keszölcés között. Bodak viszont nyolc kilométerre fekszik Vajkától, ezért ha a vajkaiak ki akarnak mozdulni otthonról, legjobb, ha saját járművel rendelkeznek. Idilli környezet, gyönyörű táj fogadja a Vajkára látogatókat. Nemcsak a Duna folyása, hanem a mesterségesen kialakított tavak is rengeteg turistát vonzanak a térségbe. Az ott lakók azonban nagy árat fizetnek a nyugodt életért, mert ha munkahelyre, orvoshoz vagy iskolába kell eljutniuk, az alkalmanként 120-200 koronájukba is kerülhet, nem beszélve az utazásra fordított időről. Pozsony negyven, Bős harminc kilométerre van, Somorja pedig komppal és busszal megközelítve húsz ldlométer. Két hét mikrobusz nélkül „Úgy próbálunk enyhíteni a lakosság utazási költségein, hogy egy húsz személy szállítására alkalmas mikrobuszt üzemeltetünk, amelynek naponta hat járata van Somorjára és Bacsfára meg vissza. A jegy ötven koronába kerül. A fenntartáshoz szükséges többletköltségeket Vajka és Doborgaz önkormányzata állja mondta Vajka polgármestere, Varga József. - Sajnálatos módon a kisbusz most két hétig nem jár, mert már négyéves, és egyre gyakrabban szorul javításokra.” Folyamatosan kérik a hivatalokat és a minisztériumokat, hogy javítsanak a helyzeten, segítsék a községet, mert nagyon sokba kerül az utazás, főként akkor, amikor a komp nem jár és kerülni kell. Mikor mindezt a hangosbemondón keresztül kihirdették, a lakosok zúgolódtak, ugyanis vagy fuvart kellett keríteniük, vagy valamelyik falubélijükhöz csatlakozva, autóval utaztak, esetleg a kerülőúton, tehát drágábban, lassabban jutottak el Somorjára vagy annak környékére. „Megértem a felháborodásukat, de a mikrobusz amúgy is sok pénzt visz el Doborgaz költségvetéséből, csaknem a tizenöt százalékát - érvelt Boráros József, Doborgaz polgármestere. - A bevételi oldalunkon pedig mindazok után hiányzik az összeg, akik ide költöztek, de bejelentett lakhelyük Pozsony maradt. Tudom, hogy szükség van a mikrobuszra, mert csak a falumban legalább száz ember használja, ezért már gondolkodtunk egy gazdaságosabb, új minibusz megvételén, amit a mi falunk üzemeltetne.” Addig is marad a gyér, de annál drágább buszjárat és a nagy szélben vagy ködben nem üzemelő komp. Ám nem mindenki van hasonló véleményen az ott lakók közül. „Ha valami elromlik, rögtön mindenki rimánkodik. Mindig van más megoldás. Szerintem csak az öregek vannak megijedve, „Igaz, hogy kevés a busz errefelé, de ott a komp, ami mindig ingyen jár.” de nem értem miért, hiszen az ön- kormányzatok is ott segítenek rajtuk, ahol tudnak. Igaz, hogy kevés a busz errefelé, de ott a komp, ami mindig ingyen jár, és Keszölcésen már rendes buszjárat van” - hangoztatja véleményét egy éppen kompra várakozó helybéli. A járatokra kevés a pénz A három falu közül Nagybodak valamelyest „kilóg”, mert az ottaniak Bősön keresztül inkább Dunaszerdahely felé orientálódnak, és ritkábban veszik igénybe az egyébként tőlük nyolc kilométerre lévő kompot. Hétvégén azonban náluk sincs menetrend szerinti buszjárat, és hétközben az utolsó busz négykor indul a faluba Dunaszerdahelyről, amikor sok dolgozónak még javában tart a munkaideje. A faluban sok az idős ember; 313 lakosból százhú- szan nyugdíjasok. Hozzájuk hetente kétszer jár ki orvos, aki ösz- szeírja a kórházi ápolásra szorulók nevét, és hetente egyszer mentőt küldenek értük. Ágh Magdolna polgármester elmondta, többször is kérvényeztek több buszjáratot, és kérték, hétvégenként is legyen legalább egy járat, de választ még nem kaptak. Az autóbusz-közlekedési vállalatnak a kis létszámú településekre nem kifizetődő több járatot indítani, a 3-400 lakosú Vajka, Doborgaz és Nagybodak önkormányzatának költségvetése pedig kicsi ahhoz, hogy a pluszköltségeket állni tudja. Mindhárom falu lakosainak száma a felére csökkent a vízlépcső üzembe helyezése óta. A „Kis- Csallóköz” falvai motoros járművel bárhonnan könnyen megközelíthetők a kikapcsolódásra vágyók számára. De a saját járművel nem rendelkező helybélieket ki, mi és mikor viszi át túlsó partra? A mikrobusz kulcsait a közelmúltban Bugár Béla, az MKP elnöke adta át A komp (Somogyi Tibor felvételei) Nyugati szomszédunknál egy-egy agrárvállalkozó átlagban huszonöt hektáron gazdálkodik, de nincsenek olyan befektetési gondjai, mint az itteni termelőknek Az osztrák agrárvállalkozók tartanak az olcsó szlovákiai gabonától GAÁL LÁSZLÓ Galánta. Mekkora területen gazdálkodnak a szlovákiai mező- gazdasági kistermelők és a mező- gazdasági vállalatok? Az őstermelő milyen módon értékesíti a terményeit? Közvetlenül a felhasználónak, vagy valamilyen közvetítő cégnek adja-e el? Ha az értékesítést közvetítő cég végzi, az menynyire nézi csak a saját hasznát, engedi-e gyarapodni az őstermelőt is? Hogyan lehet Szlovákiában termőföldet vásárolni, és miként változik majd mindez az uniós csatlakozás után? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre várt választ az a mintegy negyven osztrák agrárvállalkozó és kereskedő, akik részt vettek a hétfőn Galántán „Gemeinsam - Spolu II” címmel megrendezett osztrák-szlovák szemináriumon. A termelő nincs kiszolgáltatva Az alsó-ausztriai Wienviertel Management ügynökség, a Galántai Regionális Fejlesztési Ügynökség (RRA), a Galántai Regionális Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara, valamint a Dél-ausztriai Gazdasági Kamara által szervezett rendezvény bevezetőjében a találkozó vezetője, Baros Róbert, a galántai RRA igazgatója elmondta: az Európai Unió Iterreg programjának keretében azzal a céllal rendezték meg a szemináriumot, hogy szlovák és osztrák mezőgazdasági vállalkozók személyesen találkozzanak, megismerjék egymás problémáit, kölcsönösen tapasztalatot cseréljenek, és az unión belüli együttműködés módját keressék. Szlovák részről olyan kérdés is elhangzott, hogy az osztrák termelő egyáltalán lábon tudna-e maradni annyi pénzből, amennyit a szlovákiai felvásárlók az itteni őstermelőknek kifizetnek. Kiderült, hogy a határ túloldalán ismeretlen a termelő felvásárlóval szembeni kiszolgáltatottsága. „Mivel a szlovákiai magángazdának nincs elég befektethető pénze, a vetőmagot és a növényvédő szereket a felvásárlótól kénytelen hitelbe venni, és ennek fejében szerződést köt terményei eladására. A termény árát azonban csak jóval később határozzák meg, és végül az őstermelő annyi pénzt kap, hogy éppen csak meg tud élni. A következő évi vetnivalót megint csak hitelből tudja biztosítani” - panaszolta az egyik, 370 hektáron gazdálkodó vállalkozó. Kiegészítő szolgáltatások Bizonyára sokakat meglepett, hogy az ausztriai magángazdák átlagban 25 hektár területen gazdálkodnak, mégsincsenek olyan befektetési gondjaik, mint szlovák kollégáiknak. Ennek azonban van egy titka: az osztrák paraszt nem csak a földből él. Herbert Gutscher, a Dél-ausztriai Gazdasági Kamara képviselője - aki 27 hektáron gazdálkodik - elárulta, egy ekkora területet a gazda napi 4-5 óra munkával be tud művelni, marad tehát ideje és energiája, amit további bevételek megteremtésére fordíthat. Például agroturisztikai szolgáltatást, lo- vaglási lehetőséget, szálláshelyet kínál a turistáknak, és ez jól kiegészíti őstermelői jövedelmét. Hétszáz osztrák cég Szlovákiában Konstantin Bekos, az Osztrák Gazdasági Kamara szlovákiai tanácsosa arról tájékoztatott, hogy a külföldre irányuló osztrák beruházások 14 százaléka szlovákiai. Több mint 700 osztrák cég van jelen országunkban. Igaz, nagyrészt úgy működnek, hogy itt termelnek, azután a kész terméket viszik haza Ausztriába, ugyanakkor átadják a tapasztalatokat a szlovákiai partnereknek, akik azután jobban helytállnak a külföldi konkurrenciaharcban. A galántai szeminárium házigazdája is egy ilyen osztrák cég volt, a terményfelvásárlással és raktározással foglalkozó galántai RWA Slovakia, annak az osztrák RWA cégnek a 100 százalékos tulajdonú leányvállalata, amely Magyarországon, Csehországban, Szlovéniában és Horvátországban is jelen Van. Gutscher arról is szólt, hogy az osztrák vállalkozó számára nagyon csábító az itteni 19 százalékos jövedelemadó, ám annál riasztóbb, hogy a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékek áruforgalmi adója is ugyanilyen magas. Az osztrák kamara képviselője bevallotta: Ausztriában is tartanak attól, hogy az Európai Unió bővítését követően az EU piacát elözönli az olcsó szlovákiai gabona. A szemináriumot követően a társaság tanulmányi kirándulást tett a közeli Diószegi Malom Rt. malmában, ahol az osztrákok nem titkolt érdeklődéssel szemlélték a berendezést, amelynek néhány darabja már szinte muzeális értékű, ám megbízhatóan működik - évente 200 ezer tonna búza és rozslisztet, valamint takarmánytermékeket őröl. Alexander Mézes, Galánta pogármestere köszönti a résztvevőket (Szőcs Hajnalka felvétele)
