Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-10 / 84. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermek társaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) CSALÁDI KÖR „A gazda pedig mond egy szivesjó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett bigével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (AranyJános) 2004. április 10., szombat 8. évfolyam 15. szám A természet halála a tél, a tavasz jelképezi az örök reményt a megújulásban, s ehhez szorosan kötődik a feltámadás gondolata, hogy az élet győzedelmeskedik a halálon Húsvéti hagyományok egykor és ma A farsangi mulatságok időszaka után hosszú böjt, a negyvennapos „koplalás” után dús lakoma: a húsvéti ünnepkör legismertebb, leghétköznapibb összegezése. M. CSEPÉCZ SZILVIA De ez az időszak a hívő emberek számára a kereszténység legmeghatározóbb - Jézus Krisztus keresztre feszítésének és feltámadásának, azaz az emberiség megváltásának - ünnepére való testilelki előkészület ideje. A böjtös étkezés szigora századunkra már erőteljesen megenyhült. Hajdan a felnőtt férfiak nem csak az italtól, hanem a káromkodástól és a verekedéstől is igyekeztek tartózkodni. A lányok és az asszonyok pedig gyászruhát öltöttek, hogy aztán húsvétvasárnap a legszebb új ruhájukban pompázzanak a templomokban. A készülődés A húsvétra való készülődés egy másik fontos momentuma az alapos tavaszi nagytakarítás. Ez a hagyomány ma is él, faluhelyen ilyenkor festik újra a kerítéseket, meszelik át a vályogból épített házak külső falait. Ennek oka, hogy a zsidó és a keresztény ünnep bizonyos elemei már az ősi, pogány hitvilágban is jelen voltak. Nagyon sok népnél rengeteg hiedelem kapcsolódott a tavasz beköszöntéséhez. Mivel a természet halála a tél, a tavasz jelképezte az emberek örök reményét a megújulásban, és sorsuk jobbra fordulásában. Ehhez szorosan kötődött a feltámadás gondolata, az, hogy az élet győzedelmeskedjen a halálon, az elmúláson! Már a magyar népmesékben is megfigyelhető, hogy nagy szimbólumaink, mint az égig érő fa, vagy az élet vize is mennyire az élet igenléséről és a halál tagadásáról tanúskodnak. Húsvét ünnepe napjainkban is megőrizte tavaszünnep jellegét, felelevenítve az ősi tavaszköszöntő népszokásokat, a termékenységgel kapcsolatos ünnepségeket, melyek mellett tovább él a keresztény ünnep gazdag szokásvilága. A harangok Rómába mennek Az őskeresztény hagyomány szerint minden vasárnap feltámadásünnep volt. Ebből alakult ki a „fő feltámadásünnep”, a húsvét. Húsvét a karácsonnyal szemben változó, mozgó ünnep, éspedig a Hold járásának megfelelően, mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapra esik, általában március 22. és április 25. közé. (Az ünnep idejét i. sz. 325- ben határozta meg a niceai zsinat) A húsvétvasárnapot megelőző vasárnap a virágvasámap, az egyház ekkor emlékezik meg Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról. Ilyenkor, a templomi körmenetek alkalmával barkát szentelnek. A szentelt barkát sokan megőrzik, ezzel védik házukat a tűzvésztől, a jégesőtől. S ezen a napon égetik el a falu szélén (vagy vetik patakba) a szalmából készült kiszebábut is. A régiek úgy hitték, hogy ezzel végképp eltávolítják a faluból a halált, a betegséget, a telet... Sok hasonlóan értékes néphagyományt szerencsére ismét fel-felfedezhetünk fal- vainkban, templomainkban. Ugyanúgy, mint a kézi fakereplőket, hiszen nagycsütörtöktől nagyszombat délutánjáig mindenütt elhallgatnak. A hagyomány szerint ekkor Rómába mennek a harangok. (A harangok útjának célja, hogy lássák a pápát, de van, ahol azt tartották, hogy a tojások gyűjtése is, melyeket azután leszórnak a gyerekeknek, amikor visszatérnek). Ilyenkor takarják le a katolikus templomokban az összes feszületet és Krisztus-szobrot, s nyitják meg a szent sírboltot. A böjti időszak mélypontja a nagypéntek. Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának az emléknapja. Krisztus Urunk szenvedéstörténetét segít átélni a passióolvasás. Dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató szerint „Magyar nyelvterületen nagyszombat éjszakájához, húsvét hajnalához hozzátartozott a Jézus keresése és a határjárás. Krisztus szobrát vagy képmását elrejtették a búzavetésben, a falu távolabbi részén. Imádkozva és énekelve keresték meg, aztán a templomba vitték. E szokás egyik célja a határjelek megújítása, a fiatalokkal való megismertetése és a határ körüljárása volt. A másik: Krisztus feltámadásának hírével akarták megoltalmazni termőföldjeiket a természeti csapásoktól, s egyúttal ettől reméltek bő termést is.” Húsvét vasárnapjának örömünnepe A hosszú böjti időszak alatt eleink főleg kenyeret, száraz növényi étkeket ettek. A böjt hamvazószerdán kezdődött, mely onnan kapta a nevét, hogy ekkor szentelték meg a templomban az előző évi barka hamuját, s megkenték vele a hívők homlokát, hogy elűzzék a bajt. De a magyar néphagyományban a közbeeső vasárnapoknak is beszédes nevük volt, mint például a másodiké „gulyásvasárnap”, az ötödiké „feketevasárnap”, nagyszombat a feltámadás napja, húsvétvasárnap a megváltás örömünnepe. Sok helyen szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik. Az egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint, aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval. Nem véleüen, hogy ezen a napon a szokásos étel, az áldozati eledel a bárány. (Az ószövetségi zsidók is ezt fogyasztották keserű salátával és kovásztalan kenyérrel Egyiptomból való kiszabadulásuk emlékére. De emellett sem a sonka, sem a tojás nem hiányozhat az ünnepi asztalról. A sonka a paraszti élet rendje szerint vált húsvéti étellé, hiszen a húsvétot megelőző böjti időszakban az emberek nem ettek húst, így a disznóölésből maradt füstölt húsok elálltak húsvétig. A sonkához tormát fogyasztanak, mert orrfacsaró illatának részint gonoszűző erőt tulajdonítanak, másrészt a népi hiedelem szerint, aki tormát eszik, azt elkerülik a gyomorgörcsök. A tojás pedig húsvétkor nem egyszerű eledel, hanem az élet, az újjászületés jelképe. ,Ahogy Krisztus áttörte a sír bilincsét, úgy bújik elő az új élet, a kiscsi- be is a tojásból.” Vízbevető hétfő Húsvéthétfő a locsolkodás napja. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s leöntötték egy vödör vízzel, vagy a patakhoz vitték és megfürdették, esetleg megvesszőzték őket. Mindez az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A húsvéthétfői locsolkodás, valamint az érte járó hímes tojás mindenesetre máig az egyik legerősebben élő hagyomány. A kútvíz idővel locsolóvízzé, kölnivé szelídült, a tojásokat felváltották a csokinyulak és a százkoronások. De hiba lenne elfelejtem, hogy a húsvét elsősorban megváltásunk örömünnepe. Hiszen a víz tisztító ereje a kereszténységnél már a kereszteléshez kapcsolódik. Egy magyarázat szerint a Jézus sírját őrző katonák is vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat. Ettől azonban sokkal fontosabb a Megváltó megkeresztelkedése, emberségének és istengyermekségének együttes kinyilatkoztatása... A húsvéti bárány A húsvéti bárány eredetileg a zsidó pészah ünnepi-áldozati eledele. Az Exodusban ezt olvashatjuk: „... a bárány legyen hiba nélkül... És akkor ölje le azt Izrael fiainak egész sokasága estefelé... és azon éjjel egyék meg a tűznél a sült húst és a kovásztalan kenyeret, vad salátával...” A bárány-áldozat feltűnik Ábrahám áldozatában is, ahol Izsák helyett egy leölt kos szerepel áldozatként, sőt engesztelőnapjukon a zsidók bűnbakot eresztettek a pusztába. Mivel Jézus az emberiség megváltására jött a világra, érthető, hogy a keresztényvallás Isten Bárányának nevezi. Szent Pál így ír erről: „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, amint hogy kovásztala- nok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus megöletett.” Húsvét a nagyvilágban (Benkő Tímea illusztrációs felvétele) A húsvétot az összes jellegzetes előkészülettel és szokással együtt minden országban másképpen ünnepük. Egyik főszereplője kétségkívül a húsvéti tojás, amit országonként más-más állat hoz. Svájcban a kakukk adja a csokitojásokat, Elzászban a gólya vagy a kakas. De az a hiedelem, hogy a húsvéti tojást a nyuszi tojja, Németországból ered. A német gyerekek már a XVII. század óta keresik húsvét vasárnapján a kertekben a nyuszik zöldcsütörtökön elkészített színes to- jáskáit. Lengyelországban nagyhéten kezdődnek az előkészületek, nagycsütörtökön Júdás szimbolikus elégetésével zajlik a bűntől való megtisztulás. A nagypénteki szigorú böjt alatt a háziasszonyok főleg halételeket készítenek, s nagyszombaton a családok kis kosarakban ételeket (sonkát, sót, kenyeret, kolbászt, süteményt) és frissen festett tojásokat visznek megszenteltetni a templomba. A vasárnapi mise után ülnek le az emberek a gazdagon megterített asztalhoz, ahol jókívánságokkal és a megszentelt főtt tojások elfogyasztásával kezdik meg a reggeüt. A már említett húsételek után következnek a hagyományos lengyel sütemények, a mazurek és a babka. Romániában együtt ünnepelnek az ortodoxok és a más vallásúak. Az ünnepi asztalon báránysült illatozik, foszlós kalács csalogatja a vendéget, és szebbnél szebb írott tojások is láthatók, amelyekkel húsvét éjszakáján koccintani szokás. Az emberek a „Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott!” szép köszöntéssel üdvözük egymást néhány napig, még az utcán is. A távoli Mexikó lakói is a mi tavaszünnepi és keresztény hagyományaink helyenkénti összemosódásának jegyében ünnepük a Megfeszített feltámadását. Mexikóban teljesen együtt élnek a prehispán hagyományok az Európából behozott vaüási tradíciókkal (a spanyol hódítók sajnos feszülettel és fegyverrel a kezükben hirdették az igét). Húsvét idején mindenütt színes, érzelemdús ünnepségek színterévé válnak a települések. A legtöbbször újrajátsszék a bibliai eseményeket: az emberek beöltöznek rómaiaknak, farizeusoknak és zsidóknak. Még a kálváriajeleneteket is előadják, ilyenkor az amatőr színészek saját, valós szenvedéseiket ajánlják fel cserében bűneik megbocsátásáért. (A televíziós hírekben évente mutatnak megrázó képsorokat a valóban keresztre szegezett férfiakról). A templomkertben ugyanakkor rituáüs táncokat járnak, mégpedig a katolikus egyház jóváhagyásával, amit az kénytelen megtenni hívei megtartása érdekében. Nagypénteken Mexikóban is Júdás-figurákat készítenek, szalmából és papírmasé- ból, petárdát helyeznek a közepükbe, és nagyszombat éjszakáján felrobbantják őket. Megtörténik, hogy Júdás helyett az ördögöt testesítik meg, és ez adott esetben lehet egy népszerűtlen közéleti személyiség is... Az Amerikai Egyesült Államokban a húsvét igazi családi ünnep. Kicsik és nagyok együtt festik a megfőzött vagy kifújt húsvéti tojásokat, s leginkább cikcakkmintával díszítik. A gyerekek hasonlóan a Télapónak kitett csizmácskák- hoz, kirakják kosárkáikat, amelyeket azután a Nagy Húsvéti Nyuszi megtölt mindenféle finomsággal. A katolikus templomokat liliommal díszítik, de mise után az ünnep ismét a gyerekeké. Futva mennek haza, hogy megkeressék az ajándékokat, tojásokra a kertben is, a kerten kívül is vadásznak. Sok államban divat a húsvéti felvonulás. Ez állítólag onnan ered, hogy az asszonyok meg akarták mutatni a többieknek, mit is készítettek erre az alkalomra. A legérdekesebbek díjat is kaptak. Washingtonban hagyománnyá vált az úgynevezett húsvéti tojáskerge- tés (az eredete természetesen európai, sőt német-magyar népszokáson alapul, amit például a mezőföldi Lajoskomáromban a mai napig űznek). A kanalakkal való tojáskergetés játékos Fehér Ház- beü versenyén mindenesetre a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből meghívott gyerekek sokasága vesz részt. (-ez) a mi húsvéti bárányunk, Krisztus megöletett” (A szerző felvétele)
