Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-07 / 82. szám, szerda
2004. április 7., szerda 1. évfolyam 5. szám Feffer (Ben Stiller) és Polly (Jennifer Aniston) (Képarchívum) Vígjáték egy férfiről, egy nőről és a mogyoróról Derült égből Polly Volker Schlöndorff után Roman Polanski forgat Kelet-Európa filmes Mekkájában Oscar-díjasok Prágában Roman Polanski A kilencedik kaput forgatta Prágában, Johnny Depp főszereplésével (Képarchívum) Megnyitotta kapuit Drive-In kassai módra Kassa. Az ország egyetlen autósmozija április elejétől hetente három alkalommal várja a négy kerékkel rendelkező látogatókat. Az Optima bevásárlóközpont parkolójában működő mozi a hétvégeken, pénteken, szombaton és vasárnap 20.30-tól vetít, immár harmadik éve. Nézőcsalogató lehet, hogy a 49 koronás jegyárak a hagyományos filmszínházak áraihoz képest meglehetősen alacsonyak. Az idei szezon A Gyűrűk ura harmadik részével vette kezdetét, az elkövetkező hétvégén pedig a Karib-tenger kalózait, a Doktor Szöszi második részét, valamint az Amerikai pite 3-at láthatják az autós nézők. A műsort összeállítók, csakúgy, mint tavaly, idén is igyekeztek a legnagyobb sikerfilmeket összeválogatni, a kezdést pedig a bevásárlóközpont zárórájának környékére időzíteni. A program ugyan nagyban függ a filmforgalmazók együttműködési készségétől, ám a nézők igényeit is figyelembe veszik. A bemutatásra váró, főleg amerikai filmek zöme nem korhatáros, azaz családi programként, esti tévénézés helyett is megtekinthetőek. A hang az autórádión keresztül, egy előre meghatározott frekvencián hallható, ám a külső hangszóróknak hála azok a nézők sem maradnak ki a szórakozásból, akik villamossal érkeznek és a kinti padokon foglalnak helyet. A kassai autósmozi tehát érdekes kombinációja a szabadtéri és a hagyományos Drive-In moziknak. Amint megtudtuk, összesen kétszáz gépkocsi fér el a parkolóban, és tavalyi adatok alapján úgy tűnik, van értelme az üzemeltetésnek. 2003 áprilistól szeptember végéig ugyanis hozzávetőlegesen tízezren keresték fel az autósmozit. (juk) ERDÉLYI EDIT Annak ellenére, hogy Denys Arcand a legismertebb kanadai rendezők közé tartozik, nálunk mindössze az 1989-ben készült A montreali Jézus című filmjét ismerjük. Tulajdonképpen nem csoda, hiszen ez Arcand leghíresebb munkája, ám hírnevét még az előző filmjének, Az amerikai birodalom hanyadásának köszönhette. A rendező tizenhét év után ennek a filmjének a főszereplőihez tért vissza. TALLÓSI BÉLA A fene tudja, hol vették az ízlésüket az amerikaiak, mivelhogy a hírek szerint a Derült égből Polly című filmet sikerrel vetítették a tengerentúlon. Pedig ennek a vígjátékként eladott valaminek semmi köze a vígjátékhoz, de a filmhez is csak annyi, hogy kilencven percen keresztül mozgó képeket kínál. Ez a mozgókép-csalamádé egy férfiről és egy nőről szól, akiket összeköt a mogyoró. Reuben Feffer kockázat- elemző menedzser elveszi élete asszonyát, miután alaposan megvizsgálta a nősülési kockázatokat, és úgy tűnt számára, választottja ideális házastárs. Ám a nej nászút- juk első délutánján félrelép egy ma- csóval, aki tudja fene miért, ádám- kosztümben mászkál a textiles strandon. Reuben azonban nem ereszti búnak a fejét, hanem felcsíp egy nőt. De mit ad a sors és a sablon, Polly személyében egy olyan nőt, akivel karakterben ütik egymást. Erre az ellentétre próbálta felépítem filmjét John Hamburg rendező, de nem igazán sikerült neki. Az ellentétek egymáshoz idomítása, az az átalakulás, hogy a tisztaság- és rendmáígy született meg a montreali történelemtanár, Rémy (Rémy Girard) története. A hajdani nőcsábász és meggyő- ződéses baloldali halálos betegségben, agydaganatban szenved. Ä házassága tönkrement, a gyermekei távol élnek. Fia, Sébastien (Stéphane Rousseau) az anyja kérésére mégis hazarepül Londonból, hogy meglátogassa apját. Szinte törvényszerű, hogy a bohém Rémy és a komoly üzletember, Sébastien a kórházban is összeszólalkoznak. niás Feffer feladja mániáit, humorforrás akar lenni. Ám a témát John Hamburg nagyon gyengén bugyo- gó forrásként tudja kezelni: poénjai csupán vakpoénok, vagyis olyan poénok, amelyek nem sülnek el. Mert inkább döbbenetét, mint kacagást vált ki például az a viccesnek szánt jelenet, amelyben Reuben barátja a nadrágjába csinál, és még meg is magyarázza, hogy csak pukkantani akart, de sógorostul jött. Az se igazán szórakoztató, ha egy filmben versenyszám, hogy ki pukkant hangosabbakat, vagy mivel törölje ki az ember, ha nincs kéznél papír. A személyiség-feladást és a szerelmi vallomást is elcsépelt eszközökkel mutatja be a film. Reuben szájába nem venné a bárasztalra tálcán kitett mogyorót, mondván, piszkos kezek csipegettek belőle. Ám amikor Polly el akarja őt hagyni, kiszór az utca kövére egy marék mogyorót, és jóízűen elmajszol belőle pár szemet. S miután jót mogyoróznak, egymás karjaiba hullnak, és nagylángra kapcsol a szerelem. De hiszi a piszi, hogy szerelem ez a szerelem. Polly ugyanis, Jennifer Aniston alakításában, nem az a nő, akiért érdemes lenne tisztátalan mogyorót csemegézni. Nézeteltéréseik ellenére a fiú szeretné elviselhetőbbé tenni apja utolsó napjait, ezért felhívja régi barátait, szerelmeit, hogy látogassák meg, és legyenek mindvégig mellette... Denys Arcand új munkájának legnagyobb pozitívuma abban rejlik, hogy a fölöttébb komoly témát (halálos betegség, haldoklás, apafiú kapcsolat) könnyed stílusban dolgozta fel. Annak ellenére, hogy a halál látomása végigkíséri az egész sztorit, a film mégsem válik lehangolóvá, mivel Arcand rengeteg jópofa gondolattal, viccel „tűzdeli” meg. A hatvanas évekre, fiatalságuk éveire való visszaemlékezéseiknek köszönhetően pedig a történet nemcsak a halálról, hanem az életről is szól. A Barbárok inváziója Az amerikai birodalom hanyatlása címhez kapcsolódik, ám, hogy kik az újkori barbárok, nem teljesen egyértelmű. Arcand filmjének legnagyobb erőssége a fantasztikus forgató- könyv. Forgatókönyvírói tehetsége elsősorban a pazar dialógusokban rejlik. Mindehhez ironikus, bájos és feledhetetlen alakokat kreál, a színészeit pedig tökéletesen irányítja. A film idén Oscar-díjat kapott. Tenyerüket dörzsölik a csehek. Persze nem a kemény hidegtől, hanem mert úgy érzik: a barrandovi filmstúdiók továbbra is jól „termelnek”. Már az év első heteiben tudták: „ná&y fogások” várnak rájuk 2004-ben is. SZABÓ G. LÁSZLÓ Híres rendezők és még híresebb színészek dolgoznak majd Prágában, a száztornyú város ugyanis újabb és újabb arcát adja különböző nyugat-európai és amerikai produkciókhoz. Legutóbb Terry Gilliam, a Gyalog-galopp, a Brazil és A halászkirály legendája londoni rendezője vette igénybe a cseh filmgyár nívós szolgáltatásait. A Grimm testvérekről forgatott filmjében Matt Damont egész nyáron olyan erősen lekötötte, hogy egyszerűen lehetetlenné tette számára a Gus van Santtel való találkozást, aki a nyáron Elephant című cannes-i sikerfilmjével a „szomszédban”, Karlovy Vary fesztiválján vendégeskedett. Gilliam december közepén utazott el stábjával a cseh fővárosból, de Volker Schlöndorff, a Bádogdob Oscar-díjas német rendezője akkortájt már birtokba is vette a jól felszerelt barrandovi műtermeket. Még karácsonyi nagytakarításra sem nagyon maradt idejük a helybélieknek, az egyik stáb költözött, a másik már javában rendezkedett. Terry Gilliam forgatócsoportja nyolc hónapot töltött Prágában, tehát az egész film ott, helyben született. A mesebeli világ aztán hirtelen eltűnt, és felépült helyette egy másik, egy kegyetlen, embertelen valóság - Dachau pusztító tábora. Schlöndorff új filmje, A kilencedik nap, amelynek forgatókönyvét Eberhard Görner írta Jean Bemard abbé naplója alapján, egy második világháborús lágerben játszódik. Főhőse Henry Kremer világi pap, aki külön engedéllyel pár napra elhagyhatja a koncentrációs tábort, de ha meggondolná magát és nem térne vissza, fogva tartott társait azon nyomban kivégeznék. „Gyakran kérdezik tőlem, miért kell nekem újra és újra visszatérnem ugyanahhoz a témához - így a német rendező. - Magyarázatképp csak annyit: 1939-ben születtem. A háborús emlékek egész életemet megpecsételték. Az én nemzedékem egyszerűen képtelen más témához nyúlni. Én nem Németország lelkiismeretét vizsgálgatom ezekkel a filmekkel, hanem az emberi magatartást. A kilencedik nap is drámai kérdésre keresi a választ. Hogyan meneküljön meg az ember a halál torkából úgy, hogy tizenhét társát is visszahozhassa az életbe. Henry Kremer esetében egyetlen megoldás jöhet csak számításba: a nácikkal való látszólagos együttműködés. De hol a határ, meddig lehet elmenni, mennyit enged meg a becsület és mennyit a halálfélelem? A kettő ugyanis nem mindig fedi egymást.” Magát a lágert a Prága közelében fekvő Nymburkban építették fel, a belső forgatásokhoz azonban a barrandovi stúdiók biztosítják a helyszínt. A forgatás túlontúl költséges, állítja a német producer, de sokkal olcsóbb Csehországban dolgozni, mint otthon, teszi hozzá az összegről mélyen hallgatva. Schlöndorff a következőképpen egészíti ki válaszát: „A színészek miatt is jobb, hogy Csehországban készül a film. Dachauban háromezer katolikust tartottak fogva. Körülbelül másfél ezer német volt köztük, nyolcszáz lengyel, hétszáz cseh, de magyarokat, franciákat és belgákat is odahurcoltak. Ha Németországban forgatnék, ennyi ember ellátása ott sokkal többe került volna. A felépített barakkok költségeiről nem is beszélve. Ez utóbbi persze mai szemmel nézve paradox helyzet: eljöttünk Németországból Prágába lágert építeni. Mintha egy negatív hagyományt folytatnánk. Még belegondolni is rossz!” Ékelődnek ezen a csehek is eleget, de hát az élet már csak ilyen: valamit valamiért. Jó pénzért újra megtapasztalható kegyetlenséget. Roman Polanski, A zongorista Oscar-díjasa már túl van ezen a témakörön. Négy évvel ezelőtt „misztikus thrillerét”, ódon kastélyokban, középkori romvárakban és vagyonokat érő bibliotékákban játszódó filmjét, A kilencedik kaput forgatta Prágában, Johnny Depp főszereplésével. Ez év júniusában - potom hatvanmillió dolláros költségvetéssel - a ma is népszerű Dickens-regény, a Twist Olivér új filmváltozatát rendezi majd a Barrandovon, az ugyancsak Oscar-díjas Ronald Harwood forgatókönyve alapján. Polanski szereti a cseheket. Közel állnak lengyel szívéhez. Párizsból nemegyszer átruccan Prágába, talán többször is, mint régi hazájába, Lengyelországba. A kilencedik kapu forgatása idején minden nyilatkozatában elismerően beszélt a cseh népről és a cseh filmiparról. Ez pedig a Barrandov malmára hajtotta és hajtja azóta is a vizet. Pontosság, megbízhatóság, gyorsaság - és mindez lényegesen olcsóbban, mint Bécsben vagy Budapesten. Ennél többet pedig egyetlen producer sem kíván. S mivel csalódás semmiben sem éri őket, a forgatócsoportok jól érzik magukat, rendre vissza is jönnek. A vígjátékok, a kosztümös kaland- és az akciófilmek után így születik egyre több értékes, drámai alkotás a cseh műtermekben. Hogy a hazai filmesek közül hánynak jut mindabból, amit a Barrandov kínál? Tavaly három cseh produkció tudta igénybe venni a helyi szolgáltatásokat. A többi számára mindez elérhetetlen volt. Kései találkozás (Képarchívum) Denys Arcand új filmjében könnyed stílusban dolgoz fel komoly témát Újkori barbárok inváziója
