Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-01 / 77. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 1. Téma: a metró 15 A villamosoknak talán az lehetne az egyik legnagyobb előnye, hogy rákapcsolódhatnának a vasúthálózatra is Túl drága lenne a pozsonyi metró A főváros utcáinak zsúfoltságán enyhített volna az évek óta ter­vezett földalatti, a képviselők azonban végleg elvetették a metró­építés ötletét (Képarchívum) Katasztrofális a pozsonyi tömegközlekedés. Tudják ezt a város vezetői is, min­denki számára elfogadha­tó megoldással azonban mindeddig nem rukkoltak elő. A város utcáinak zsú­foltságán enyhített volna az évek óta tervezett föld­alatti, a képviselők azon­ban nemrég végleg elvetet­ték a metró ötletét. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A fővárosban az elmúlt évek­ben ugrásszerűen nőt a gépkocsik száma. Mára minden ezer lakosra mintegy 400 személygépkocsi jut, ami a közeljövőben tovább fog nőni. Szakemberek szerint ez az arány 2010-re elérheti a 478-at, 2030-ra pedig az 510-et. Nem le­het azonban mindenért csak a gépkocsik számának a növekedé­sét okolni. A fővárosban tapasz­talható forgalmi dugókért ugyan­is a várostervezők is felelősek. A legszembeödóbb példát Ligetfalu szolgáltatja, ahol ugyan a főváros lakosságának több mint egyhar- mada él, a munkahelyeknek ugyanakkor csak a 14 százalékát nyújtja. Emiatt a ligetfaluiak többsége nap mint nap kénytelen átkelni a Dunán, a végsőkig leter­helve a hidak közlekedését. A pozsonyi metró így, akár egy szellemvasút, évek óta visszatérő téma, ha a tömegközlekedés áldat­lan helyzete kerül napirendre. Először a hetvenes évek elején buk­kant fel, amikor a ligetfalui lakóte­lepet kezdték el építeni. A150 ezer lakosú betonrengeteg tervezésénél már számítottak egy gyorsvasút építésével. Akkor sem tudták azon­ban eldönteni, hogy inkább metrót építsenek, vagy elég lesz a villa­mos. Végleges, vagy legalábbis an­nak tűnő döntés csak most, mint­egy harminc évvel később szüle­tett. A városi képviselő-testület sze­rint a fővárosi közlekedést vülamo- sokkal is meg lehet oldani. Ligetfa­lura így ugyanúgy villamosok jár­nak majd, mint jelenleg Pozsony más külvárosi kerületeibe. Az el­múlt harminc évben azonban nem egy „végleges” döntés született, így nem tudhatjuk, hogy a jelenlegi el­képzelések meddig tartanak ki. A következő választásokat követően az új képviselő-testület akár telje­sen ellentétes döntést is hozhat. Ami biztos, hogy nem ez lenne az első fordulat. A hetvenes években az 1435 milliméteres nyomtávú villamos- hálózat kiépítésének elutasítását követően a szovjet típusú metró felépítése mellett döntött a város. Mindez azonban hosszú ideig csak terv maradt. Az építkezést folyamatosan halogatták, miköz­ben az építés ára évről évre kú­szott felfelé. Mire végre hozzá­kezdtek volna a munkához, jött az 1989-es rendszerváltás, és a kép­viselők a bársonyos forradalom bűvöletében, az elavult szovjet technikára hivatkozva, sutba ve­tették az ötletet. A közlekedési helyzet folyama­tos romlása miatt azonban már 1991-ben kurták egy pályázatot metró építésére. Ezt a francia Mát­ra cég nyerte, amely a VAL-típusú „könnyű metróval” rukkolt elő. A gumikerekeken gördülő szerelvé­nyek teljesen automatizáltan, vagyis sofőr nélkül közlekedtek volna. Egy ideig úgy tűnt, hogy a fővárosnak lesz egy modern köz­lekedési rendszere. A metró előnyeiről és hátrányairól azon­ban ezúttal is túl hosszúra sikere­dett a vita, és azzal zárult, hogy az egészre nincs elegendő pénze a városnak. Történt mindez annak ellenére, hogy a pénzügyi hatásta­nulmányt elkészítő MESA 10 inté­zet szerint a metró építése finan­szírozható lett volna. Azóta a metróépítés ötlete ugyan folyamatosan terítéken van, de in­kább csak beszédtémaként, mint­sem komoly tervként. A város je­lenleg a hatástanulmányt dolgoz­tatja ki, amely az 1435 milliméteres nyomtávú villamosokkal számol. Mindezt a képviselők azzal magya­rázzák, hogy a metró túl sok pénzé­be kerülne a városnak, ráadásul a jelenlegi demográfiai trendek is azt támasztják alá, hogy a fővárosnak nem kell földalatti. Korábban ugyanis a szocialista főváros építé­se során még milliós nagyvárosra tervezték Pozsonyt, ami persze csak álom maradt. A villamosoknak az egyik leg­nagyobb előnye az lenne, hogy rákapcsolódhatnának a vasúthá­lózatra is. Ezzel a módszerrel a közelebbi városok, így Nagy­szombat, Dunaszerdahely vagy Galánta is elérhetők lennének a tömegközlekedéssel. A főváros körüli 50 kilométeres sávban, nagyjából a Malacka, Nagyszom­bat, Galánta, Dunaszerdahely vo­nalon belül él a Pozsonyba na­ponta beutazók mintegy három­negyede. Elsősorban számukra jelentene nagy segítséget, ha át­szállások nélkül, gyorsan és a tö­megközlekedésben érvényes bér­lettel juthatnának el munkahe­lyükre. Az így kiszolgált régiónak jelenleg több mint 1,3 millió lako­sa van, és számuk 2010-re várha­tóan eléri az 1,4 milliót. Kérdéses azonban a Pozso­nyon belüli közlekedés gyorsasá­ga és a járatok sűrűsége. Viták vannak a Duna áthidalásán is. Egyelőre úgy tűnik, hogy az Öreg híd felhasználása anyagilag jobb megoldás, mint a folyó alatt me­gépített alagút. Problémák lehet­nek azonban a híddal is, ez ugyanis nem felel meg a Dunaha- józási Vállalatnak, és ezért az át­építését javasolják. (mi) BUDAPEST Metró és földalatti A budapesti metró két vo­nalon a hétköznapokon 1 mil­lió 270 ezer utast szállít. A 2- es metró (kelet-nyugati) von­alának hossza 10,3 kilométer, míg a 3-asé (észak-déli) 17 ki­lométer. A 3-as metró érde­kessége, hogy a metró irányí­tása többnyire a kocsik ajtajá­nak kinyitásából, illetve be- csukásából áll, ugyanis a sí­nek között futó, úgynevezett programszőnyegről a szerel­vény sebességét és megállását automatikusan vezérlik. Az automata vonatvezető rend­szert hamarosan a 2-es vona­lon is kiépítik, addig azonban ott egy szerelvény vezetése csak két emberrel lehetséges. A földalatti 4,4 kilométer hosszon hétköznap naponta 103 ezer utast szállít, és egy irányba óránként legfeljebb 5 033 ember közlekedését oldja meg. A földalatti és a két met­ró irányításának koordináció­ját külön-külön központok­ban végzik. Évekig tartó egyeztetések után a budapesti Fővárosi Közlekedési Fel­ügyelet megadta a vasútható­sági engedélyt az új metró építéséhez is. Az engedély bir­tokában hamarosan elindul­hat a tendereztetés a kivitele­zést végző cégek kiválasztásá­ra. A 4-es metrót nem csak a budapestiek fogadják majd örömmel, hanem a vidékről Budapestre érkezők is, hiszen két jelentős forgalmú (Kelen- föld-Keleti) pályaudvart is összeköt, (nu.hu) Kerülhet bárhová a turista, ha a metrójáratokat feltérképezi magának, elveszett ember már nem lehet Megbízhatóbb, gyorsabb és kényelmesebb ÖSSZEÁLLÍTÁS A vüágon ma megközelítőleg 70 városban található földfelszín alatt futó árammeghajtású vasút, emel­lett legalább ennyi helyen kezdték már el vagy vették tervbe építését. Ahogy nő a népesebb városok szá­ma, úgy terjednek a közlekedésü­ket megkönnyítő metrók is. Amellett, hogy óránként akár 60 ezer ember elszállítására is ké­pes, megbízhatóbb, gyorsabb, ké­nyelmesebb, mint bármelyik más megoldás. Most lássunk néhányat a legérdekesebb metrók közül! Amikor a 19. század közepén a londoni belvárosban már nem le­hetett közlekedni a zsúfoltságtól, egy Charles Pearson nevű ügyvéd azt javasolta, épüljön személyszál­lító földalatti vasút. 1863-ban 6,5 kilométeren megindult a forgalom Paddington és Farringdon állomás között. 1884-re elkészült a Circle Line, azaz a Cityt körbe futó belső gyűrű. A londoni példa nyomán 1868-ban New Yorkban, 1892-ben Chicagóban épült metró, miközben a londoni hálózat folyamatosan to­vább bővült. A 19 század végén egész Európa a technikai fejlődés lehetőségeinek új távlatait látva lázban ég. Ezt tükrözte a híres pári­zsi világkiállítás - erre nyűt meg 1900-ban az első párizsi metróvo­nal. Budapesten 1896. április 1-jére készült el a 3695 m hosszú föld­alatti, és a közönség május 3-án birtokába is vehette. A kontinensen elsőként épült meg „az elektromos Budapest föld alatti csodája” - írta a Budapesti Hírlap. A vonalat Fe­renc József császár személyesen nyitotta meg, és kegyesen hozzájá­rult, hogy az a nevét viselje. A 20-as évek elejére már 14 városban volt metró a világon. A londoni a legrégebbi A londoni Tube minden szem­pontból a legrégebbi: itt alkalmaz­ták először a vasutat föld alatt vá­rosi közlekedésre, itt indult útjára az első vülanymeghajtású szerel­vény is, mely később - szintén elsőként a világon - a Temze alá fúrt alagúton át is közlekedhetett. Tizenkét vonal, közel 300 megálló, több ezer metrókocsi látja el a hét- müliós város közlekedését. Az ide­érkező turista számára is a legha­tékonyabb és legolcsóbb közleke­dési mód, hosszabb tartózkodás esetén pedig érdemes igénybe ven­ni a különféle érvényességi idejű bérleteket, melyekre a tizenhét év alatti gyerekek és hatvan év feletti nyugdíjasok engedményt is kap­nak. Prágában a metró szállítja na­ponta a cseh főváros tömegközle­kedésében részt vevők mintegy A londoni Paddington állomás (Képarchívum) 35-40 százalékát. A három met­róvonalon az 51 állomásból 25- ön állt le a forgalom 2002 nyarán a nagy az árvíz után. Az állomá­sok közül tizenhetet elöntött a víz - a világon eddig még egyetlen metró sem szenvedett akkora kárt, mint két évvel ezelőtt a prá­gai. Jegyárak Prágában tehát három, Bécsben hat, Barcelonában hét, Mexikóvá­rosban tíz, Párizsban pedig tizenöt metróvonal szolgálja utasai ké­nyelmét. A francia fővárosban több mint 200 kilométer hosszan fut a föld alatti út, melyet akár egy jeggyel is bejárhatunk. Nem így van ez Tokióban, ahol ajegyek ára a megtett útvonal hosszától függ, érvényesíteni pedig kétszer kell őket. Először, amikor belépünk a metróhálózat területére, másodjá­ra, amikor elhagyjuk azt. Stockholmi kuriózum A stockholmi metróhálózat is kuriózumnak számít, ugyanis ez a világ leghosszabb művészeti kiál­lítása. Száz megálló kápráztatja el az utazókat izgalmas, gyönyörű és változatos művészeti alkotá­sokkal, szobrokkal, mozaikokkal, festményekkel, domborművekkel és szökőkutakkal. A tapasztalt utazó Európa bár­mely nagyvárosában megállja helyét, bárhová eljut, bármit megtalál. Kerülhet bárhová: Bécsbe, Stockholmba, Párizsba, Londonba vagy akár Moszkvába, ha a metrójáratokat feltérképezi magának, elveszett ember már nem lehet. Legfeljebb csak Po­zsonyban. (nu.hu, mti) Párizsban metrójegyünk addig érvényes, míg a kijáraton át nem léptünk (Képarchívum) Honnan származik a metró elnevezés? Először Párizsban ISMERTETÉS A londoni építtető és üzemeltető társaság, a Metropolitain Raűway nevéből származik a metró elneve­zés. Először Párizsban használtak (igaz, ott a métropolitain-nagyvá- rosi névből rövidítve). Ebből lett a római, a lisszaboni, a moszkvai metró, sőt a törökök sem tudtak el­lenállni a francia nyelvi divatnak. Madridban a francia mintát követ­ték, de Buenos Airesben már sub- terráneo, azaz földalatti van. Az angol nyelvterület a földalatti mel­lett döntött (Amerikában Subway, Angliában Underground), Német­ország, Ausztria (U-Bahn), Hollan­dia, a skandináv országok hasonló­képpen. (-it)

Next

/
Thumbnails
Contents