Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-06 / 81. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 LEVÉLBONTÁS Adják át a gyeplőt! Vasárnap este a híradón akár halálra is nevethettem volna magamat, persze csak akkor, ha ehhez lett volna kedvem. Ugyanis olyan meglepődött, tanácstalan, lemondó politikusarcokat láttam, hogy gyorsan el kellett döntenem: színházi jelenet-e vagy hülyeségük, naivitásuk következménye-e? Ahhoz. igazán nem kellett egyetemi végzettség, matematikai szá- mítgatás, hogy ezt az elnök- választási eredményt megjósolják. Szeretném tudni - és ezt jogom van megismerni -, milyen taktikával indítottak két köztársaságielnök-jelöl- tet? Persze ezt még betetézte az MKP vezetősége, amikor úgy döntött, hogy a KDH jelöltjét támogatja, és ezt még nyilvánosságra is hozta, jóllehet, Bugárékon kívül mindenki tudta, hogy Miklosko nem befutó. Remélem, az MKP vezetősége nem jár lóversenyre! Ezt ne tegyék, mert ilyen fogadással mindenük rámegy! Talán úgy gondolták, hogy a szombati nap valami jótékonysági akció lesz? „Teszünk a KDH felé egy szép gesztust!” A tét sokkal nagyobb és komolyabb volt, ezért Dzurindának, Hrusovskynak, Ruskónak és Bugárnak nem lehet megbocsátani, hogy az országot ide sodorják. Abban a pillanatban, amikor a Smer és az SNS bejelentette Gasparovic támogatását, az MKP pedig Mikloskóét, a választás eredménye biztos volt - Meciar és Gasparovic! Kedves MKP- vezetőség! Létezik, ugye, magyar parasztbecsület. Ha a kocsis rosszul vezeti a gyeplőt, átadja annak, aki biztonságosan hazaviszi. Tehát MKP és KDH, rajta! Tegyék meg! Czókoly Albertné Hanva- Mit dühöng, szomszéd? Itt sincs nagyobb bűz, mint a politikában! (Lubomír Kotrha rajza) Kovács sajnálja Kukant, de örül, hogy továbbra is külügyminiszter marad Feléledt régi kísértetek Drámai módon sikerült a visszatérés a nacionalizmusáról, autokratív kormányzási módszereiről és Nyu- gat-ellenességéről hírhedt Vladimír Meciamak. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Ezt a brit Daily Telegraph írta a szlovákiai államfőválasztás első fordulójáról szóló elemzésében. A lap a háromszoros exkormányfőt látja a második forduló győztesének is. A Times azt írta, hogy a szombati eredmények miatt riadót fújtak Brüsszeltől Washingtonig. Az osztrák Die Presse azt emeli ki, hogy a szlovák polgároknak két nacionalista közül kell választaniuk április 17-én. Ivan Gasparovicot a HZDS nemzeti szárnya egykori vezérének minősíti az újság. A berlini Der Tagesspiegel szerint újra kísértenek a múlt szellemei, s hozzáteszi: a választók mintha elfelejtették volna, hogy Meciar és társai egyszer már elszigetelték a külvilágtól Szlovákiát. A Neue Zürcher Zeitung úgy véli, nem szabad állandóan felhánytorgatni Meciar bűneit. A Süddeutsche Zeitung azt írja, hogy Gasparoviccsal összehasonlítva a HZDS-vezér a kisebbik rossz. „Meciar ismét fenn” - olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. A La Libre Belgique azt írja, hogy a választás eredménye hideg zuhanyként hatott a pozsonyi kormánykoalícióra. A szlovákiai kormánykoalíció hatalmas fiaskójaként, s Meciar szenzációs sikereként értékelik a cseh lapok a szlovákiai államfőválasztás első fordulójának eredményét. A Právo című baloldali-liberális lap szerint a volt kormányfő sikerét két tényező döntötte el: az első, hogy a kormánykoalíció képtelen volt közös jelöltet állítani, a második pedig az, hogy a kormányzat reformjai komoly társadalmi elégedetlen- séget szültek. Bár Meciar szavazótábora stabil és széles, de Gasparo- vicnak nagyobb esélye van arra, hogy megszerezze más pártok választóinak szavazatait is. „Meciar végső győzelme esetén olyan látványos visszatérésről lenne szó a politika legfelsőbb szintjére, amilyenre Európában az utóbbi években nem volt példa” - úja kom- mentáijában a Mladá ffonta Dnes. A liberális lap szerint ma már alaptalan attól tartani, hogy Meciar ismét elszigeteltségbe taszítaná Szlovákiát. Az ország ugyanis már véglegesen a demokratikus államok táborába tartozik, s a „nagy Vlado” minden jel szerint együttműködik majd mind a NATO-val, mind az Európai Unióval. A konzervatív Lidové noviny jegyzetírója szerint a szlovákiai magyarok teljes mértékben mellőzték a választást. Bár az MKP vezetése Fran- tisek Miklosko támogatására szólított fel, a magyar választók, akik az MKP-nak minden választás alkalmával rendre biztosítják a tíz százalékot, most nem szavaztak. „Ezzel megerősítést nyert az a régi igazság, hogy a magyarok nem politikai, hanem nemzeti alapon szavaznak” - véli az újság. Kovács László magyar külügyminiszter sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy kollégája, Eduard Kukán nem került be a második fordulóba. Ugyanakkor - mint mondta - örül, hogy továbbra is külügyminiszter marad, (s, t, kés) NYILATKOZAT Sugaras és körkörös egyházi együttműködést is DOKUMENTUM 2004. március 28-án a Jubileumi Rákóczi Évek (2003-2011) keretében - a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, valamint a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság közös szervezésében - népes nagyváradi küldöttség vett részt a II. Rákóczi Ferenc születésének 328. évfordulója alkalmából a szülőhelyén, Borsiban rendezett ünnepségen. A vendéglátó a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, valamint a helybeli II. Rákóczi Ferenc Emlék- társaság volt. A megelőző napokban, március 26-27-én a Kárpátaljai Református Egyház szervezésében Nagydobronyban ülésezett a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata. Az emlékünnepélyt követő napon, március 29-én viszont a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezető képviselői tartottak kerületközi tanácskozást a felvidéki De- regnyőn. Az egymástól sűrű határok által elválasztott résztvevők mindhárom rendezvényen annak az apostoli igének az igazát tapasztalták meg és vallották, mely szerint a mi Urunk Jézus Krisztus gazdag lévén szegénnyé lett, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk. Fejedelmünk háromszáz év távlatából is gazdagító „szegénysége” ma is arra tanít bennünket, hogy a kisebbségi sors kivetettjeiből - krisztusi értelemben - miképpen váljunk „gazdag szegény- nyé”. A találkozó résztvevői mindenekelőtt hálát adtak Istennek a határokon átívelő kapcsolataik eddigi áldásaiért, majd pedig részletekbe menő megállapodást kötöttek a jövőbeli együttműködés tárgyában. Egyházaink, egyházkerületeink képviselői elsősorban a Szlovákia és Magyarország küszöbönálló európai csadakozása következtében előálló új helyzetet vizsgálták meg. Európa új határainak más-más oldalára kerülve, az eddigieknél is fontosabbnak tartják az összmagyar református kapcsolatok építését és ápolását mind egymás között, múld a többi, hasonló helyzetbe kerülő magyar református közösséggel. Ennek kapcsán egyet-értettünk abban, hogy a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatára (MRETZS) és a Magyar Reformátusok Világszövetségére (MRVSZ) - ha lehet - az eddiginél is jelentősebb szerep hárul egyetemes egyházunk, illetve a magyarság életében. Éppen ezért - hitünk által és egyházaink révén - református népünk egységét és a magyarság határokon átívelő integrációját még tudatosabban és hatékonyabban kell szolgálniuk. Annak elnökségével teljes egyetértésben a kúályhágómelléki és felvidéki egyházaink ezúton is sürgetik a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata körül támadt problémák rendezését. Reményünket fejezzük ki, hogy a Magyarországi Református Egyház többé nem gördít akadályokat a testület törvényes működésének útjába, sőt elősegíti azt, és az ezzel kapcsolatos anyagi gondok is rövidesen megoldódnak. Nemcsak fokozott egyházi összefogásra, hanem az anyaország növekvő mértékű támogatására is elengedhetetlenül szükség van. Ezért felkéijük a magyar kormányt, hogy minél hamarabb enyhítsen a határon túli nemzeti közösségeinket, valamint egyházainkat sújtó pénzügyi megszorításokon, sőt a számunkra juttatott költségvetési támogatást növelni szíveskedjék. Túdatában vagyunk annak, hogy elszakított állapotunkban, a jelenlegi viszonyok között a határon túli közösségeknek nem csupán az anyaországgal, illetve magyarországi hittestvéreinkkel, hanem egymás között is jobban össze kell fogniuk. A Budapest központú - sugaras úányú - együttműködés mellett erősítem kell az utódállamok magyarsága és egyházai közötti - körkörös úányú -együttműködést. Egyebek mellett ez legyen a feladata az MRETZS- nek és az MRVSZ-nek. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kölcsönös szolidaritással emeli fel szavát létveszélybe sodródott iskoláik, nevezetesen a Lévai Egyházi Gimnázium és a Zilahi Református Wesselényi Kollégium védelmében az illetékes hatóságokkal szemben. Egyházaink közös örömüket juttatják kifejezésre a komáromi Selye János Egyetem megalakulásáért, és az erdé- lyi-partiumi egyetemi hálózattal együtt a fokozott mértékű anyaországi támogatás mellett emelnek szót. Tőkés László püspök, az MRVSZ elnöke Dr. Erdélyi Géza püspök, az MRETZS elnöke KOMMENTÁR Távol Pozsonytól PÁKOZDI GERTRUD A járásonkénti népszavazási részvételt ábrázoló térkép egyértelműen mutatja, hogy a munkanélküliség által erőteljesebben sújtott országrészekben voksukkal lényegesen többen marasztalták el a kormány munkáját, mint a jobb gazdasági helyzetben levő nyugati térségekben. Tehát ez a térkép sem mond mást, mint amit szociológusaink, politikusaink, európai politikusok mondanak Szlovákia gazdasági kettészakadásáról, a nyugati és a többi országrész közötti mély szakadékról. A minap arról érkezett hír, hogy az Európai Fejlesztési Bank - látván a keleti országrész aggasztó helyzetét - szívesén nyújtana hosszú lejáratú, kedvező kamatú hitelt a Pozsony és Kassa közötti autópálya megépítésére. Ez a tény is jelzi, uniós tagságunknak köszönhetően talán politikusaink is jobban rákényszerülnek arra, hogy mindent megígérve ne csak választások közeledtével versengjenek abban, ki tenne többet a leszakadt régiók gazdasági felzárkóztatásáért. Jó jel, hogy pénzügyminisztériumi javaslat szerint a jövőben az állam csak azokba a kerületekbe irányítana stratégiai beruházásokat, amelyekben a munkanélküliségi szint meghaladja az előző évi országos átlagot. Támogatná, persze, a többi kerületet is, de megkötésekkel. Ez már csak azért is gyakorlattá válhatna, mert lakhelyétől távol Szlovákiában a munkaerő zöme minden adminisztratív intézkedés (például költözési támogatás) ellenére nem szívesen vállal munkát. Az ok prózai: a munkavállalás az utazási költségek miatt úgyszólván semmit sem javít anyagi helyzetén, házát, lakását meg nem viheti magával. A röghözkötött- ség béklyójától pedig a lakáspiaci helyzet miatt tud nehezen szabadulni. Aki elmaradott vidéken szeretné értékesíteni Ingatlanát, ugye, sose kap érte annyit, hogy abból az ország szerencsésebb részében teremtsen magának új otthont. Olcsó bérlakásból meg nincs annyi, ahány munkanélküli esetleg egy biztos állás reményében felkerekedne. Épülnek ugyan bérlakások, de drágák. Persze, belejátszik ebbe az is, amit szülőföldhöz ragaszkodásnak is nevezhetünk, de nyilvánvaló, hogy amíg idehaza nem teremtődik meg a lakossági mobilitás elemi feltétele, a „bárhol lakhatás” lehetősége, addig a munkanélküliek nagyobb hányada egyszerűen szinte mozdulatlanságra - meg csökkentett segélyre - van ítélve. A munkanélküliség letörésére törekedve csak közmunkákra sem építhetünk. Ez legfeljebb szusszanásnyi időt adhat a munkanélküliek gondjaival naponta szembesülő, megoldásokat kereső polgármestereknek. Az idő előtti parlamenti választásokat szorgalmazó népszavazás ugyan érvénytelen lett, de az azért némi túlzás, ha a koalíciós pártok ezt (nem kis cinizmussal) munkájuk elismeréseként értékelik. Elég rápillantani a már említett térképre: túl nagy az a terület, amelyen az ott élőknek közel a fele, vagy több mint a fele másképpen gondolja. Nem jókedvéből... JEGYZET Nincs vége a háborúnak MOLNÁR IVÁN A szlovákiai falvak és városok többsége a napokban ünnepli a második világháború végét, a „felszabadulás” napját. A szovjet hadsereg 59 évvel ezelőtt vette át a vezetést a német hadseregtől. Pár évvel ezelőtt még koszorúzás és ünnepi beszédek tették színesebbé a háború végét, mára csak pár volt partizán és felkelő emlékezik a harcokra. Legalábbis hivatalosan. A második világháború ugyanis számukra csak emlék, amiért esetleg pénzjutalom jár. Sokak számára azonban a háború máig sem ért véget... Dédszüleim évekkel a háborút követően is kijártak az érsekújvári vasútállomásra. Nap mint nap várták a fiukat a frontról. Tudták, hogy Erdélyben tűnt el, és tudták azt is, hogy a tisztek hagyták őket cserben. A remény azonban nem halt el, naponta kijártak a vasútállomásra. Abban reménykedtek, hogy egy vonatról egyszer ő fog le- szállni. Nem szállt le! A reményt azonban nem adták fel. Amíg éltek, hittek abban, hogy egyszer a fiuk is hazatér. Nem tért haza. A remény azonban a nagyszüleúnben élt tovább. A nagyim máig hisz abban, hogy a bátyja egyszer hazatér. Mindeddig reménytelenül. Vannak azonban olyanok is, akiknek a hír jelent fájdalmat. A napokban levél érkezett egy nyugat-szlovákiai kis falucskába. A nagypapa, aki a szlovák fasiszta hadseregtől pártolt át a partizánokhoz, egy levélben üzent haza hatvan évvel ezelőtt. Szerette volna, ha a hazaiak tudják, hogy jól van, és bármi történik is, amíg nem kerül a hadsereg markába, addig jól van. A nagypapa túlélte a háborút, hazajött, és boldog életet élt szerettei körében. Pár évvel ezelőtt halt meg, sok-sok gyermeket, unokát hagyva maga után. Felesége mégis összeomlott, mert pár nappal ezelőtt egy levél érkezett. A postás üzenetet hozott, hogy a férjének nincs semmi baja, és ha kiszabadul a partizánok karmai közül, akkor talán sikerül hazatérnie. A posta - hatvanéves késéssel - ezt a levelet a napokban kézbesítette. Ennek a családnak ezzel véget ért a háború. Sokak számára azonban még a harcnak korántsincs vége, bárki számíthat váratlan levélre.
