Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-04 / 53. szám, csütörtök

ÚJ SZŐ 2004. MÁRCIUS 4. Nagyszünet 15 Szabó Leslie saját szerzeményeivel lopta be magát a közönség szívébe, a próba után beszélgettünk vele A Megasztár vagány gitárosa „Amit vártam a műsortól, azt már szerintem meg is kaptam” - árulta el lapunknak Szabó Leslie (Pézman Zoltán felvétele) A tehetségkutató verseny öttagú zsűrije úgy döntött, ad még egy esélyt Szabó Leslie-nek. Azután a tévé­nézők is úgy gondolták, Leslie megérdemli, hogy bekerüljön a döntősök kö­zé. Saját szerzeményeivel kápráztatta el a közönsé­get, de azóta már bebizo­nyította, hogy gitár nélkül is megállja a helyét. TOMPA GABRIELLA A kitűnő zeneszerzővel, éne­kessel az egyik döntő alkalmával, a főpróba után beszélgettünk. Hat éves korod óta zenélsz, ez az életed. Mit gondolsz, mi­ért alakult ez ki nálad? Gyerekkoromban nyilván nem én találtam ki, hogy zenélni aka­rok, bár emlékeim szerint már az oviban is szerettem énekelni. A szüleim vittek el egy előkészítő meghallgatásra, ahoí azt mond­ták, hogy jó hallásom van, érde­mes lenne megpróbálkozni a he­gedűvel. Nyolc évig hegedültél, aztán jött a váltás... Igen, én mindig is a gitárt vagy a zongorát részesítettem előny­ben. Azt mondták a hegedű után már könnyebb lesz a többi is. Iga­zuk lett. Több közismert dalszöveg fű­ződik a nevedhez. A Mega­sztárban is saját dalaiddal mu­tatkoztál be, sőt még Mujahid Zolinak is írtál egyet. Mit várha­tunk tőled a jövőben? Én a műsor kezdetekor megbe­széltem a többi döntőssel, hogy mindenkinek nagyon szívesen írok egy dalszöveget, vagy akár zeneileg is besegítek. De most már inkább szeretném a saját utamat egyengetni. Egy interjú alkalmával emlí­tetted, hogy néha magányosnak érzed magad bent a lakásban. Milyen a viszonyod a többiek­kel? Nagyon jól kijövünk egymással, nem erről van szó. A magány azért jött elő, mert nagyon feszí­tett a tempó, és nem igazán van időnk egymással foglalkozni, ho­lott egy lakásban lakunk. Minden­ki valami másra érzékeny, de min­denkinek hiányoznak a szerettei. Volt alkalmad hazautazni, ta­lálkozni családoddal amióta versenyben vagy? Nem, igazából most azt sem tu­dom, hol van az, hogy haza. Én már évek óta albérletekben la­kom, most sajnos azt is elveszítet­tem. A barátnőmmel nagyon rit­kán van alkalmam találkozni, mi­vel nagyon messze lakik Pesttől. Mióta a műsor tart, édesapámnál sem voltam Foton, csak kará­csonykor jutottam el hozzá. Mit vártál a Megasztártól? Mi az, amit a jövőben szeretnél elérni? Amit vártam a műsortól, azt már szerintem meg is kaptam. Az ismertséget, azt a fórumot, ahol megmutathatom, hogy több is van bennem, mint csak egy dalszöveg. Mi az, amit szeretnék? Évek óta vá­rok arra, hogy megjelenjen a le­mezem. Szeretném, ha ez most már tényleg megvalósulhatna. Nem vagy elkeseredve, hogy nem folytathatod a versenyt? Abszolút nem vagyok kétségbe esve. Elsődleges célom létrehozni azt a kvartettet, amelyet megál­modtam. Nem egy nagy zenekart akarok, amilyenekben már játszot­tam. Ez nyolctagú banda volt, de ez eladhatadan volt úgy, hogy nem is­mert, nem ismertek a dalaik, nincs lemeze és jó menedzsmentje. Na­gyon sokat szeretnék majd kis együttesemmel koncertezni. Csak saját dalokat játszunk majd klasszi­kus alap rock felállásban. Kiejtési verseny a nyitrai magyar tanszéken Szép magyar beszéd NESZMÉRI TÜNDE 2004. március 1-én szervezte meg a Szép magyar beszéd kiejtési verseny helyi fordulóját a nyitrai Konstantin Egyetem Hungarisztika Tanszéke. A verseny helyi szinten is gazdag múltra tekint vissza, hiszen az elmúlt években a nemzetközi fordulókon két Kazinczy-díjasa is volt a tanszéknek. A megnyitóban Bauko János, a rendezvény szerve­zője kiemelte, azért van szükség ezekre a versenyekre, mert arra sze­retnék ösztönözni a pedagógusje­lölteket, hogy növekedjék a magyar nyelv kiejtési szabályait figyelembe vevő, kifejező tanítói és tanári be­széd iránti igényesség. A Szép ma­gyar beszéd helyi fordulójának ver­senyfeladata a huszadik század ma­gyar esszéirodalmából, illetve a ma­gyar szépprózából olyan szabadon választott szöveg, amely közel áll a versenyző személyiségéhez és vá­lasztott hivatásához. A kiejtési ver­senyen fontos volt a szövegértés, a szöveghangsúlyozás, a hangképzés, a dallamformálás, a természetes be­szédtempó, a nonverbális eszközök természetes használata. Mindeze­ket figyelembe véve a zsűri a leg­jobbnak Vanya Barbarát találta, a második helyen Ambrus Rita, a har­madikon pedig Rontó Orsolya vég­zett. Vanya Barbara képviseli majd áprilisban a nyitrai egyetemet a ma­gyarországi nemzetközi fordulón. Művelődés és sport egy helyen MIK-tábor a Tátrában NESZMÉRI CSILLA A Magyar Ifjúsági Közösség a Rá­kóczi Szövetséggel és a Fidelitasszal közösen ötödik alkalommal szer­vezte meg téli szabadegyetemét, a Csorba-tón. Sportolhattak és műve­lődhettek azok a fiatalok, akik 2004. február 26. és 29-e között részt vettek a Tátra 2004 elnevezé­sű rendezvényen. A résztvevők nap­közben síelhettek és túrázhattak, este pedig előadásokon vehettek részt. A kassai Thália Színház mű­vészeinek Villon-estje óriási sikert aratott a fiatalok körében. Pék Lász­ló, a Pázmány Péter Alapítvány el­nöke és Albert Sándor, a Selye Já­nos Egyetem megbízott rektora is­mertették a felvidéki magyarság anyanyelven való tanulásának lehe­tőségeit. Albert Sándor részletezte, hogyan jutottunk el a magyar egye­tem megalakulásáig. Köztudott, hogy Trianon óta a felvidéki ma­gyarságnak nem volt felsőoktatási intézménye, ahol magyarul tanul­hattak volna a fiatalok. Azzal, hogy megalakul a Selye János Egyetem a Magyar Koalíció Pártja történelmi tettet hajtott végre. Pék László vá­zolta a Pázmány Péter Alapítvány feladatát, és reményét fejezte ki az iránt, hogy az alapítvány el tudja majd érni a kitűzött célokat. Bízik benne, hogy az iskolákkal együtt­működve sikeresen tudják majd fel­használni az oktatási intézmények­nek szánt magyarországi támogatá­sokat. LÁNGÉSZ Miért lehet sima a versenyautók gumija? Az itt élő majomfajták pajkos viselkedésükkel teljesen lenyűgözték a látogatókat Kalandozás a trópusok titokzatos világában KOVÁCS TÜNDE, BOTZ KATALIN A közelmúltban a Komáromi Eötvös Utcai Alapiskola hatodikos tanulói a trópusok és óceánok ti­tokzatos világában kalandoztak. Mindenki azt képzelhetné, ha ezt olvassa, hogy sok pénz kellett eh­hez. Ám az igazság az, hogy tanul­mányi kiránduláson vettünk részt Budapesten, Közép-Európa legna­gyobb tengeri akváriumában, a Campona Bevásárlóközpont Tropicáriumában. A kalandozások sora a hazai halfajták (csuka, ke- csege, pisztráng, süllő stb.) megte­kintésével kezdődött. Ugyanakkor a következő teremben már igazi trópusi, őserdei hangulat fogadta az érdeklődőket. Az igen változatos küllemű leguánok, a színét változ­tatni képes kaméleon látványa után a gyerekek kedvencei a maj­mok következtek. Természetesen a selyemmajmok, valamint az itt élő további majomfajták pajkos visel­kedésükkel teljesen lenyűgözték a látogatókat. Mivel itt teljesen sza­badon élnek, s hozzászoktak a láto­gatókhoz, a diákoknak alkalmuk nyűt kis kedvenceik kézből való etetésére. A következő teremben szebbnél szebb madárfajták, papa­gájok kápráztattak el bennünket, színes tollazatukban a színskála minden színét meglelhettük. A ful- lasztó hőséget frissítő trópusi eső, villám és mennydörgés próbálta enyhíteni. Az esőerdőben lustálko­dó aligátorok felfrissültek, életre keltek, itt-ott egy pillantást ránk is vetettek. Az édesvízi akvárium után a rovar és hüllőház közepébe kerültünk. A skorpiókkal, pókokkal való ismerkedés után talán a hely egyik leglátványosabb részéhez, a cápamedencéhez értünk. Rendkí­vüli élményt nyújtott valamennyi résztvevő számára a cápaakváriu­mon keresztül vezető alagút. Cso­dálatos érzés volt megélni, hogy a fejünk fölött egy homoki tigriscápa, barna szirtcápa úszik. A sós vizű akváriumban a szebbnél szebb me­dúzák, korallok bűvöltek el lát­ványban. ATropicárium tervezői és létrehozói az élmények további fo­kozására a rájamedencét szabadon hagyták. Mint az ide látogatók többsége, diákjaink sem hagyták fi­gyelmen kívül a rombusz alakú, hát-hasi hányban lapított ráják tes­tének simogatását. Az Óceanárium megtekintése után a Fővárosi Nagycirkuszba vitt utunk, ahol a Halló, itt víziló! c. műsort néztük meg. Az igazi cirkuszi hangulatot az egyes akro­baták attrakciói, a bohóctréfák, valamint a szenzációs címszerep­lő víziló, az idomított, ugyancsak látványos kutyus produkció bizto­sította. Este fáradtan, de gazdag élmé­nyekkel tértünk haza. Elmond­hatjuk, hogy e tanulmányi kirán­dulás hasznos ismereteket, min­den résztvevő számára lenyűgöző élményeket nyújtott. A kalandozások sora a hazai halfajták megtekintésével kezdődött (Illusztrációs felvétel) ISMERTETÉS Akit kicsit is érdekelnek az au­tók, valamint az autóversenyzés, annak nem mondunk újat azzal, hogy egy hétköznapi használat­ban lévő autóra soha nem tehe­tünk sima felületű gumiabron­csot, míg egy versenyautó akár teljesen sima felületű gumival is száguldozhat. Érdekel, hogy mi­ért? Akár autórajongó valaki, akár nem, azt mindenki meg tud­ná mondani, hogy az utakon lá­tott autók kereke milyen. Egy biz­tos! Olyan kerekű autót az utakon még senki nem láthatott, amelyik­nek tükörsima lett volna a gumija. Ha valaki viszont jobban részt vesz az autós életben, ráadásul még nagy rajongója is a négykere­kű csodáknak, az sok apró kis ku­lisszatitokkal és furfanggal tisztá­ban van. A gumiabroncs nemcsak fontos alkatrésze a járműnek, de alapvető biztonsági szerepe is van. A gumiabroncsokon körbefu­tó mintázat a gumiba vágott, a vi­zet az út felszínéről felszívó vé­kony résekből, valamint a vizet gördülés közben hátul kinyomó cikcakkos csatornákból áll. Ezek a barázdák nem mindegy, hogy milyen mélyek. A nyáron használt gumiknak a barázdái ak­kor megfelelőek, ha 2 mm-nél na­gyobbak, ennél kisebbek azonban nem lehetnek. Ha ezt a számot mégsem érik el, le kell cserélni a gumikat. A téli gumik esetében ez a szám már nagyobb, hiszen ned­vesebbek az utak, itt már mini­mum 4 mm-esnek kell lenni a ba­rázdának. Vizes úton nem is hin­nénk talán, hogy a gumiabroncs­nak másodpercenként több mint 5 liter vizet kell kiszorítania, így lesz megfelelő a tapadása. Lás­suk, mi a helyzet a versenyautók­kal! Ha az út teljesen száraz, ak­kor nem is igazán van szükség mintázatra. Ilyenkor pont, hogy a sima gumi érintkezhet a lehető legnagyobb felületen az úttesttel. Amikor viszont vizes időben használják a sima gumiabron­csot, az úton lévő vékony folya­dékréteg felgyülemlik a gumi előtt és alatt, és szó szerint fel­emeli a kerekeket az útról - ezt nevezik vízencsúszásnak, idegen szóval aquaplaningnek. Ha ez be­következik, akkor bizony bajban van az autó vezetője, ugyanis el­veszíti uralmát az autó felett, és onnantól kezdve nem tudja befo­lyásolni azt, hogy merre menjen a kocsi. A legtöbb autót, főként a hétköznapi gépjárműveket min­denféle időjárásban használjuk, hiszen nem állhat meg az élet pusztán azért, mert esik a hó, az eső, esetleg jég- vagy ónos eső, akár száraz, akár nedves, akár csúszós az út, mennünk kell, tenni a dolgunkat. Ezzel szemben a ver­senyautók évente csupán néhány alkalommal gördülnek a pályára. Ha az út száraz, teljesen sima gu­mikat használnak, hogy minél jobb legyen az úttartás. A jó széles abroncsok sokkal nagyobb tapa­dást biztosítanak, mint az átlagos autók gumijai. Aranyszabály azonban még a versenyautóknál is: nedves időben a sima abron­csot muszáj mintázottra cserélni. Ezt soha nem szabad hanyagul ke­zelni, hiszen túl nagy a tét, ami akár az életünk is lehet! (s, he)

Next

/
Thumbnails
Contents