Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-31 / 76. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 31. Nagyszünet 19 Aki belülről ismeri az anyagot, nem látja az elütéseket, még kevésbé a logikai buktatókat Álláskeresés csak jó önéletrajzzal! Egyszerűség, visszafogottság, célszerűség -ez a nyerő hármas (Képarchívum) Bármilyen nagyszerű az önéletrajzod tartalmilag, ha szamárfülek és helyesírási hibák tarkítják, elfelejtheted a gyakorlati helyet, vagy az új munkahelyet. A hanyagság nem vet jó fényt egy pályakezdőre. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Aki a saját pályázati anyagát felületesen dobja össze, az bizony gyanús, hogy felületesen bánik a rá bízott feladatokkal a munkája során is. A cégeknél általános gyakorlat, hogy fontos iratok - egy árlista, ajánlati anyag - addig nem kerülhetnek nyilvánosság elé, amíg legalább két ember alaposan át nem nézte őket. Érdemes ezt fejben tartani, és a saját pályázati anyagunkat is elolvastatni egy független megítélővei. Logikai buktatók Egy barát azokat a logikai buktatókat is felfedezheti az anyagban, amire nem figyelmeztet egyetlen helyesírás-ellenőrző program sem. Az észleléssel kapcsolatos pszichológiai törvényszerűségek érvényesülnek ebben a helyzetben: a hibák nem tűnnek fel a szöveg alkotója számára. Aki belülről ismeri az anyagot, nem látja az elütéseket, még kevésbé a logikai buktatókat. A hibák ugyanakkor szinte kiugranak a háttérből, amikor egy másik ember veszi kézbe írásunkat. Érdemes megfontolni azt is, hogy milyen betűtípussal, milyen elrendezésben készítjük el az anyagunkat. A betűtípus, sorköz és betűtávolság arányos megválasztásával jó benyomást alakíthatunk ki az anyagról és áttételesen önmagunkról is. Nem utolsó szempont, ha gyakorlati helyet, állást keresünk! Ha több lapból álló anyaggal pályázunk, feltétlenül számozzuk a lapokat! Reménytelen vállalkozás olvasóként egy szétzilálódott személyi anyag lapjainak pontos sorrendjét megállapítani. Különösen akkor, ha száz jelentkező hasonló formátumban készítette el pályázati iratát. Legyünk felhasználóbarátok a szövegszerkesztés során, irányítsuk az olvasót minden lehetséges eszközzel. Veszélyes módszer, ha újra felhasználjuk korábban már beadott önéletrajzainkat, korábbi jelentkezésből visszajuttatott fénymásolatainkat. A használtnak ható másolatok valószínűleg elutasításra találnak. Frissítsük személyi anyagunkat, jelenjünk meg új másolatokkal a különböző, lehetséges munkaadóknál. A túlságosan kiszínezett, ábrákkal és grafikai elemekkel díszített pályázati anyagok talán elfogadhatóak egy reklámügynökség kreatív állásaira pályázva, de kevésbé hatásosak egy szolid, egyszerűbb állást keresve. Csak azért, mert a programok lehetővé teszik, ne engedjük túlburjánzani a felesleges elemeket. Küldj fényképet magadról! Egyszerűség, visszafogottság, célszerűség - ez a nyerő hármas. Ha a pályázati anyaghoz fényképet mellékelünk, ragasszuk fel az önéletrajz jobb felső sarkába. Lehetőség szerint olyan, speciális ragasztószalaggal, amelyik nem áztatja el és nem hullámosítja össze a fényképet. Az irodai tűzőkapocs, nem jó megoldás, mert egyrészt megtöri, átlyukasztja, vagy egyéb módon elcsúfítja a fotót, másrészt nem rögzíti a képet megbízhatóan. A kihulló fotóhoz tartozó pályázati anyag nehezen azonosítható, különösen akkor, ha a kép hátulján elfelejtettünk legalább névmegjelölést adni. A kevés néha több Aki a vastag pályázati anyagra esküdne - téved. Különösen fiatalok esetében hangsúlyozottan fontos, hogy ki tudják választani azokat az elemeket, tényeket az életükből, ami a pályázat során hasznos, fontos lehet. Az írásbeli pályázat a szoros értelemben vett személyi adatokon kívül legalább két további elemet bemutat a pályázó kompetenciáiból:- mennyire képes az állást, gyakorlati helyet kínáló cég, szervezet fejével gondolkodni-mennyire jellemző a felhasználóbarát beállítottság, az ügyfélközpontúság a munkája során. Mindez csak néhány perc további koncentrációt igényel, de ez az alaposság sokszor megtérül, (f, he) A pedagógus feladata az, hogy segítse a tanulót a tapasztalatok és ismeretek feldolgozásában A diák maga hozza létre tudását KOVÁCS ÁGNES A Szlovákiai Magyar Pedagógusok X. Országos Találkozóján sokat foglalkoztak a tudással, annak megítélésével. Nahalka István, az ELTE Neveléstudományi Intézetének docense a konferencián résztvevő pedagógusok nem kis meglepetésére a tudásról alkotott eddigi felfogást alapjaiban megingatta. A modern elmélet alapja több összetevőből áll. Az első az az új felfogás, miszerint a tudás konstruált. Ez azt jelenti, hogy nem a tanulási folyamat során, nem az átadás, nem a közvetítés által szerezzük, hanem az ember maga hozza létre személyes tudását, amelyet felépít magában. Ez az, ami az eddigi felfogásban lényeges változást jelent. Tehát a tanulás a már meglévő tudás átstrukturálódása. A szerzett tapasztalatokat elhelyezi, a pedagógus feladata pedig ebben a folyamatban az, hogy segítse a gyereket a tapasztalatok feldolgozásában. Másik fontos felismerése a modern pedagógiában a tudás személyes jellege. Ugyanis mindenki egy személyes világot konstruál magában, amely kívülről nem érhető el, csak a külső megnyilvánulásai láthatók. A pedagógus modellt alkothat arról, hogy a gyerek fejében mi van, és ha ezt a modellt megtalálta, hatékonyabban megy a tanítás. A tudásról felállított harmadik új elmélet az, hogy nincs tabula rasa, a tudás mindig, minden gyereknél jelen van. Már a kisgyerek is az egész világot birtokolja, amely ugyan nem olyan részletes, kidolgozott, mint a felnőttek világa. Sőt, az előadó tovább ment. Már a megszületéskor van bennünk tudás. Példaként felhozta, hogy óvodás gyerekeket kérdezett meg arról, mit jelent az atomreaktor. 18 óvodás közül 8 válaszolt úgy, hogy megadta a saját magyarázatát erre. Az egyik például úgy válaszolt, hogy ott van a másik szobában a polcon. Az pedig nem volt más, mint egy sárga traktor. Ebből arra lehet következtetni, hogy a gyerek a szavak hangzásbeli hasonlóságának segítségével rákapcsolódik a már létező tudására. A tudást tudás hozza létre. Nem a tapasztalat az elsődleges a megismerés folyamatában, hanem éppen ellenkezőleg: a tudás hozza létre a tapasztalatot. Bár fontos a tapasztalat, de nem kiinduló pontja a tudás megszerzésének. Nahalka István szerint az elsődleges tudás sokkal fontosabb. Sőt, a tapasztalatot valójában mi magunk hozzuk létre, rendszerezzük magunkban, konstruáljuk. Ezért a tanulási folyamat döntő meghatározó tényezője az előzetes tudás, annak tartalma, szerveződése. Jelenleg nem tanítja meg az iskola, hogyan tanulja meg a gyerek tudása átalakítását a megváltozott környezethez. A tudás nem alulról felfelé építkezik, hanem kibontakozik, differenciálódik. Az új felfogás szerint azonban előbb létezik az elmélet, majd a tapasztalattal megvizsgálja annak helytálló voltát. Nahalka István óvatosságra int azzal kapcsolatban, amit az utóbbi időben gyakran hallhatunk, miszerint nem ismereteket, hanem általános képességeket, kompetenciákat kell fejlesztenünk. Azonban ezek a képességek tudásterület-specifikusak, ami azt jelenti, hogy ha van tudás, az segíteni fog a képességek kiművelésében. Magyarországon még mindig dúl a vita a tudás- és a képességfejlesztés mellett voksolók között. Szerinte azonban előbb azt kellene tisztázni, milyen viszonyban vannak egymással az ismeretek és a képességek. Ehhez azonban szintén tudás kell. A tudás nem alulról felfelé építkezik, hanem kibontakozik, differenciálódik (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) AKTUÁLIS PÁLYÁZAT Uniós rajzpályázat AJÁNLÓ Földes Nagyközség Önkormányzata az Európai Unióhoz történő csatlakozás jegyében Nemzetközi és Országos Gyermekrajzpá- lyázatot hirdetett meg. A cél, hogy benneteket, a csatlakozó országok gyermekeit e közös rendezvénnyel közös gondolkodásra késztessen. Jelentkezési tudnivalók: A pályázaton három korcsoportban lehet részt venni: I. korcsoport: 6-10 éves; II. korcsoport: 11-14 éves; III. korcsoport: 15-18 éves korig. A rajz bármilyen papíron, táblán beküldhető, melynek maximális mérete A/3-as (42cm x 30 cm). Technika tetszőlegesen választható. Kérik, hogy minden rajzot paszpartúrával ellátva, kiállításra kész állapotban küldjétek be. Egy személy csak egy rajzzal pályázhat. A beküldött rajzok a kiírók tulajdonát képezik, azaz a pályázók nem kapják vissza azokat. Különdíjak kiadására van lehetőség. A beadási határidő: 2004. április 2. (péntek). Az elbírálás április közepéig megtörténik. A nyerteseket levélben értesítik, illetve a díjazottak neve olvasható lesz az interneten, ( www.foldes.hu ) A munkákat alkotóművészekből és Földes nagyközség térségének közismert közéleti személyiségeiből álló független zsűri bírálja el. A nyertesek hangulatos nyaralásban és értékes tárgyjutalmakban részesülnek. A pályázatokat a következő címre várják: Földes Nagyközség Önkormányzata, 4177 Földes, Karácsony Sándor tér 5. Bővebb felvilágosítás kérhető: tel./fax: +36-54/531-000; tel.: +36-54/531- 001, e-mail: fsph@axelero.hu Itt érdeklődjetek a jelentkezési lap felől is, amit a beküldött rajzokhoz kell csatolni! A borítékra írjátok rá a jeligét: Uniós rajzpályázat. (ú) LÁNGÉSZ Mióta használunk esernyőt? ISMERTETÉS Ömlik az eső! Még álmosan, bedagadt szemmel nézel ki az ablakon, és semmi kedved felkelni. Minden szürke és nedves, de valójában nincs nagy baj. Ugyan kellemetlen ilyenkor az utcán tartózkodni, de nem „muszáj” elázni. Ezért van az esernyő! De azt vajon tudod-e, hogy mióta teszi könnyebbé ez a praktikus kis eszköz a mindennapjainkat? Talán egyetértesz velünk abban, hogy az eső - bár kétségtelenül szükség van rá - nem jobbá teszi az ember közérzetét, hanem inkább rosszabbá. Bármennyire is igaz, hogy víz nélkül nem tudunk élni, megázni mégsem szeretünk. És akárhogy is igyekszik az ember, ha esőben kimegy az utcára, legalább a cipője biztosan vizes lesz. Még szerencse, hogy van esernyő! Nem is gondolnád, hogy milyen régóta örvendhet az esernyőnek az emberiség! Talán meglepő, de az első ernyőszerű képződmény nem az eső, hanem a nap ellen védett. Az ókori feljegyzések szerint i. e. 860-ban a ninivei Nimrud palota alabástrom teraszán használták az első napernyőt. A leírások szerint ez a szerkezet működését illetően nem sokban különbözött az utódaitól: éppúgy összecsukható volt használat után, műit mai társai. És talán az ottani kevés esőnek köszönhetően az embereknek eszükbe sem jutott, hogy ez az ernyő nemcsak az olvasztó napsütés, hanem az eső ellen is alkalmas védőpajzs lehetne. Erre már az európaiak jöttek rá, de persze, jóval később... Földrészünkön a 16. század során tűnt fel az első esernyő, amit csak kevesen használtak, és nem terjedt el annyira a köztudatban, hogy nemzedékről nemzedékre öröklődjön. Az első európai ősesernyő vázát halcsont bordázat alkotta, amire bőrhuzat feszült, s így ez egy több kilós, hordozható, ám nehezen kezelhető monstrumot eredményezett. Nem is csoda, hogy nem vált túl népszerűvé! Ám mivel mégiscsak szükség volt valamire az elázás ellen, később egy újabb kísérlet született az esernyő elterjesztésére. És hol máshol történhetett volna ez, mint a ködös, párás, esős Angliában! A 18. század közepén jelent meg Londonban Sir Jonas Hauway, akit az „esernyő prófétájaként” tartanak számon. Neki köszönheti egész Nagy-Britannia, hogy az esernyő divatjának nyugati bázisává erősödött. Mint minden újítónak, kezdetben neki sem sok sikere volt. A londoni kocsisok ugyanis féltették a bevételüket, ami az eső leestével mindig megnövekedett. Felbérelték az akkori idő huligánjait, hogy tüntessenek ellene. Ám Sir Jonas 1750-től kezdve, harminc éven át sétált kitartóan esernyő alatt London utcáin. Gúny és szitok volt a része, de tűrt s vállalt minden szenvedést. S végül nem hiába, hiszen győzött az esernyő. Az emberek megszokták, viselik, használják, divatoznak sokféle fajtájával, és elveszítik azóta is... (s) Aíég szerencse, hogy van esernyő! (Képarchívum)
