Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-31 / 76. szám, szerda

2004. március 31., szerda MOZIMUSTRA 1. évfolyam 4. szám Történelmi és teológiai szempontból hiteles Passió: exkluzív vetítés VILLÁMINTERJÚ Gyümölcsoltó Boldogasszony előtt egy nappal a Passió című film forgalmazója exkluzív vetítésre in­vitálta a pozsonyi lelkipásztorokat, valamint a Magyar Koalíció Pártja és a Kereszténydemokrata Mozga­lom képviselőit. A vetítésen jelen volt a Szlovák Püspöki Kar kultúrá­ért felelős tagja, Frantisek Rábek is. A filmről Halko József katolikus pappal beszélgettünk. Miért invitálták az egyház képviselőit erre a vetítésre? Va­lamiféle állásfoglalást szerettek volna kérni önöktől? Részben ez is motiválhatta őket. Meg gondolom az is, hogy mi tovább tudjuk adni azt, amit láttunk, ha az emberek érdeklőd­nének. Ön fogja ajánlani a filmet hí­veinek? Az időseknek, a gyerekeknek és a gyengébb idegzetűeknek na­gyon óvatosan. Történelmi és teológiai szem­pontból hitelesnek tartja az al­kotást? Természetesen. A film az evan­gélium szellemében próbálja be­mutatni az eseményeket. Igaz, hogy nagyon drasztikus és véres. De Jézus magatartása, mikor imádkozik kínzóiért, végtelen szeretetére utal. (kcr) „A film az evangélium szellemében próbálja bemutatni az esemé­nyeket” (Képarchívum) Koltai Róbert Szatmárnémetiben hezdi a forgatást Történelmi kalandfilm MTI-HÍR Koltai Róbert filmjének, a Vi­lágszám - Dodó és Naftalin című produkciónak a forgatása kezdő­dik kedden a romániai Szatmár­németiben, a város színházának épületében. A leglátványosabb ut­caijelenetek felvételére a követke­ző hetekben kerül sor, a színház előtti utcában mintegy 350 sta­tiszta jeleníti meg az 1956-os for­radalom egy kisvárosban játszódó jeleneteit. A Vüágszám cselekmé­nye túlnyomórészt a forradalom idején játszódik. Koltai úgy jelle­mezte a filmet, hogy az történel­mi kalandfilm, tragikomédia. Kassovitz a sztori hiányosságait kapkodó kameramozgással, szürkéskék megvüágítással igyekezett kompenzálni „Gothikus” hollywoodi sátán Szegény Mathieu Kassovitz ugyanúgy járt, mint sze­gény Luc Besson: beszip­pantotta őt Hollywood. Francia rendezők ne me­részkedjenek Amerikába, mert ezzel eladják lelkűket a sátánnak. JUHÁSZ KATALIN A Gothika például csakis és kizá­rólag Halle Berry-ről, valamint a speciális effektekről szól, az összes többi közreműködő, beleértve a rendezőt is, csak statisztál a fűm­ben. Kassovitz édeskeveset tudott átvinni fogában tartva a Gyűlölet­ből a túlsó partra. Az a finom nüanszokkal és félelmetes pszicho­lógiai következetességgel leforga­tott film nem véledenül robbant akkorát, ez a mostam pedig nem véledenül végzi majd a videóköl­csönzők alsó polcain, a B kategóri­ás szemét között. Az értheteden okból Gothika cí­met kapott pszicho-thriller ugyanis olyan, mintha ötven klasszikus hor­rorfilm elemeit gyúrta volna össze a rendező. Az a legidegesítőbb, hogy nem csupán a rémületkeltó- nek szánt speciális effektek, hanem maga a történet is kiszámítható. A Sikoly forgatókönyve Nobel-díjas alkotás ehhez képest. A sztori hiá­nyosságait ezért jobb híján kapko­dó kameramozgással, szürkéskék megvüágítással és vészjósló zené­vel igyekeznek kompenzálni. A paranormális jelenségek, a rejtélyes erők, a természetfeletti lények összeeresztése bibliai té­mákkal veszélyes eklektikát ered­ményez. Arról van szó ugyanis, hogy egy pszichiáter páciensét megszállja a sátán, a lány ezzel a „távvezérléssel” követ el bűncse­lekményt, és persze mindenki el­mebetegnek nézi, még Hálle Berry, a világ legszexisebb kriminálpszichológusa is. Halle Berry és Penelope Cruz Aztán egy este vele is megma­gyarázhatatlan dolgok történnek, és amikor feleszmél, a veszélyes elítélteket őrző elmegyógyinté­zetben, páciensei között találja magát. Kiderül, hogy brutálisan megölte férjét, az intézet igazga­tóját, ám ő csak arra emlékszik, hogy hazafelé menet útját állta egy fiatal lány. Ó maga sem tudja, hogy való­ban egy bosszúszomjas szellem áldozata lett-e, vagy csak a képze­lete játszik vele. Megszökik a bör­tönből, hogy kiderítse az igazsá­got, és szörnyű dologra jön rá fér­jével kapcsolatban. Az alaphelyzetből (egy pszichi­áternek kétségei támadnak saját épelméjűségével kapcsolatban) akár izgalmas történet is kikere­kedhetett volna, de hát nem kere­kedett. A jelenetek nyolcvan szá­zalékában Halle Berry testhez ta­padó trikóban rohangál az elme­gyógyintézet elhagyatott folyosó­in, ahol állandóan villognak a ne­onok. A hirtelen zajok, kiáltások is a félelemérzetet hivatottak erősíte­ni, kevés sikerrel. (A kassai moziban, ahol ültem, a közönség egy része láthatóan unta a filmet, pusmogtak, nevet­géltek, sőt valaki kétszer is hosz- szasan beszélt a mobilján.) Kassovitz olyan bődületes klisé­ket használ, mintha nem is ő ren­dezte volna annak idején a Gyűlö­letet. Odakint állandóan zuhog az eső, a lepecsételt ház minden szo­bájában égnek a díszlámpák, a fő­szereplő sminkje és frizurája akkor is tökéletes, amikor zuhogó esőből lép be a következő jelenetbe. Olyan apróságokról nem is be­szélve, hogy egy amerikai börtönőr nem kockáztatja az állását elítéltek kicsempészésével, még ha maga Halle Berry is az elítélt. Számomra a legnagyobb rejtély az, vajon ho­gyan kaphatott ez a nő Oscar-díjat, illetve ha már megkapta, miért vál­lalta el egy komolyabb színészi kvalitásokat igénylő film főszerep­ét. Mert az, hogy kigúvadt szemek­kel néz és hisztérikusan retteg, még nem elég a meggyőző karakterfor­máláshoz. Én például végig nem tudtam elhinni neki, hogy valóban pszichiáter. A jobb képességű szí­nészek mellékfigurákat formálnak meg, háttérbe szorultak, pedig ez azért nem egy egyszereplős film, fontos feladatai lettek volna a szkeptikus kollégát játszó Robert Downey Jr.-nak, a férjet játszó, egyébként kitűnő Charles S. Duttonnak és főleg Penelope Cruznak a bomlott elméjűnek hitt, valójában csak eszközként használt Chloe bőrében. Csak remélni tudom, hogy a Gothika volt az első és utolsó fil­mes félrelépés Mathieu Kassovitz életében. Hogy nem szállta meg őt a hollywoodi sátán. Mert akkor jaj nekünk! Fazekas Csaba a Magyar Intézet vendége volt. Első nagyjátékfilmje, a Boldog születésnapot! levetítése után Szabó G. László beszélgetett a fiatal alkotóval A filmpolitika ront a rendezők közötti kapcsolatokon TALLÓSI BÉLA Filmkockák címmel új rendez­vénysorozatot indított a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete. A sorozat koncepciója szerint az inté­zet székházában sikeres magyar fil­meket mutatnak be, a vetítéseket követően pedig az adott mozgókép rendezőjével is találkozhat a kö­zönség. Indításként az elsőfilmes Fazekas Csaba Boldog születésna­pot! című munkáját vetítették. A filmet a közönség is szerette és sze­reti, valamint a szakma is elismer­te. A tavalyi Magyar Filmszemlén megkapta a legjobb operatőr, a leg­jobb nagyjátékfilm, a legjobb első film, a legjobb női alakítás díját, va­lamint a diákzsűri fődíját és a vágá­sért az Aranyollót is. A Boldog születésnapot! valójá­ban nagy statisztéria nélkül dolgo­zó kis szereplős kamarafilm, amely főként a színészekre épít. Ez a költ­ségvetésén is meglátszik. Ahogy a vetítést követő beszélgetésben, amelyet Szabó G. László vezetett, a fiatal rendező elárulta, a Boldog születésnapot! kis költségvetésű fűm, fele annyiból forgatta, mint amennyiből manapság Magyaror­szágon film készül. A történet nagyon egyszerű: Osváth András (Kocsis Gergely) ze­netanár harmincadik születésnap­jára ébred, s rádöbben, vajmi keve­set ért el az életben. Elhatározza, a születésnap alkalmából egyetlen nap alatt mindent megél és meg­szerez, amit a harminc esztendő alatt elmulasztott. Az élet útjába hozza Gyöngyit (Ónodi Eszter), aki valahonnan a Balaton mellől érke­zik a fővárosba, hogy felkeresse ré­gi nős kuncsaftjait, s megfejje őket. Bead nekik egy mesét arról, hogy nyári együtdétiik nem maradt nyomtalanul. S hogy ezt nyomaté- kosítsa, keményre tömött kispárnát köt a pólója alá. A megilletődött férjek pedig tejelnek, hogy ment­sék a menthetetlent. András úgy gondolja, Gyöngyi­vel teljesedik ki az élete: megkéri őt, hogy egyetlen napra legyen a fe­lesége. A lány oldalán aztán hu­szonnégy óra alatt mindent megél és megszerez, amire vágyik. Megéli a házasságot, kap egy gyereket, mert Gyöngyi valóban terhes, meg­szerzi álmai kocsiját (amelyet ter­mészetesen lopnak), szerez egy pa­zar lakást (amelybe természetesen csak betörnek), elégedett férjként habfürdőben kaviárt eszüt, és fi­nom konyakot iszik. A két ember egynapos szokatlan kalandját szi­porkázó humorral meséli el Faze­kas Csaba. A fiatal rendező Szabó G. László kérdésére elmondta, valamelyest ez az ő története is, hiszen forgató­könyvíróként is jegyzi a filmet, te­hát sokat adott bele önmagából. A Boldog születésnapot! azonban mégsem róla szól. Mert igaz ugyan, hogy ő is arra törekszik, amire a fő­szereplő Osváth András - vallotta be a találkozón -, vagyis hogy ön­magával harmóniában legyen, ugyanakkor számára a harmóniát nem a pénz, ház, autó biztosítja, hanem sokkal inkább más értékek. Fazekas Csaba olyan színészeket kért fel a szerepekre, akik egy ideje hiányoznak a magyar filmből: Her­nádi Judit, Máté Gábor, Bálint András, Kovács Kati és mások. A si­keres fiatal rendező a fűm szem­pontjából elsőrendűnek tartja a szí­nészt, mert vallja, amit Szabó Ist­ván Oscar-díjas rendezőtől tanult, hogy a színész arca mindent meg­határozó, az ő tekintetétől függ a film. Ezért azt kérte színészeitől, hogy kevesebbet adjanak, ne rakja­nak a szerepre, ne karikírozzanak. Hagyják, hogy minél egyszerűbbek legyenek a karakterek. Fazekas Csaba hét társával együtt - köztük Török Ferenccel és Pálfi György- gyel - Simó Sándor rendezői osztá­lyába járt a Színművészeti Egyete­men. „Simó tanár úr, aki derűs és nyugodt szemlélettel figyelt a ren­dezésre, mélyen emberi fümeket forgatott. Cseh érzetű történeteket magyar közegben” - mondta Faze­kas Csaba. Híres osztályának hall­gatóit megpróbálta úgy összeková­csolni, hogy az egyetem elvégzése után se engedjék el egymást. Csak­hogy, amint Fazekas Csaba mond­ja, filmpolitikai dolgok rontanak a kapcsolatokon. „Keresni kell a for­mát, hogy ne vesszünk össze.” (Képarchívum) (Képarchívum) Habfürdő, konyak és kaviár

Next

/
Thumbnails
Contents