Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-31 / 76. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 %-Jó kajáért bármelyik államfőjelölt nevét hajlandó vagyok rikoltozni, kampánycsend alatt is! (Pavel Jakubec rajza) Nem szabad elfeledkeznünk a délvidékiekről, akik nem élhetnek békességben Vajdaság: cáfolat cáfolata ÁLLÁSFOGLALÁS Elfogadható végkifejletet DOKUMENTUM A Diákhálózat mint a szlovákiai és csehországi magyar középiskolai tanulók és egyetemi-főiskolai hallgatók érdek- védelmi szervezete a jelenlegi szlovákiai belpolitikai helyzettel kapcsolatban fontosnak tartja, hogy kinyilvánítsa véleményét bizonyos „égető” kérdésekkel kapcsolatban. Tudatában vagyunk, hogy pár nap múlva népszavazásra kerül sor. A választópolgárok véleményét kérik, így a miénket, diákokét is. Meggyőződésünk, hogy e referendumnak nincs tétje, nincs miről érdemben dönteni. A jelenlegi helyzetet, melyet nem tartunk a legkedvezőbbnek, nem oldja meg az, ha egyik napról a másikra mindennemű folytonosság nélkül egyik parlament és kormány helyett másik jön. Nem lehet célunk, hogy újra olyan erőket juttassunk be a parlamentbe mint Szlovákia Kommunista Pártja vagy a Szlovák Nemzeti Párt, esetleg annak valamelyik mutánsa. Ezt meg kell akadályoznunk. Ezért a Diákhálózat e kérdésben azt javasolja tagjainak és a fiatalságnak, ne vegyenek részt a népszavazáson. Eredménye számunkra csak negatív lehet. A referendum napján sor kerül a köztársasági elnök választásának első fordulójára is. A Diákhálózat ebben a kérdésben úgy gondolja, fontos, hogy mindenki nyilvánítsa ki a véleményét, és az általa legmegfelelőbbnek vélt jelöltre adja le voksát az első és a második fordulóban is. Mindezek mellett nem szabad elsiklanunk a tandíjak és az ösztöndíjak kérdésköre felett sem. Ez mindnyájunkat érintő téma. Párbeszédet kell folytatnunk egymás közt és a felelős szervekkel is. A Diákhálózat mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiatalok számára kedvező és a minisztérium által is elfogadható javaslat kerüljön a kormány, majd a parlament elé. Reméljük, sikerül közös fellépésünkkel hozzájárulni az érintett kérdések megoldásához, a számunkra és mások számára is elfogadható végkifejlethez. A szervezet elnöksége Mozgalmunk, a Kárpátmedence egységes magyar nemzetben gondolkodó fiataljait tömörítő Egyesült Magyar Ifjúság elnöksége mély megdöbbenéssel vette tudomásul az Új Szó 2004. március 25-i számában megjelent hírt. SKRIVANEK DÁNIEL Abban Korhecz Tamás „vajdasági” kisebbségügyi miniszter cáfolja azokat az állításokat (többek között egyesületünk elnökének, Maurer Oszkárnak nyilatkozatát is), hogy Délvidék-szerte magyarellenes atrocitások történtek a közelmúltban. Aljas és emiatt veszélyes félretájékoztatásnak, hazugságnak tartjuk Korhecz cáfolatát, melyet ráadásul „felelősséggel mert állítani” - saját elmondása szerint. Már csak azért sem tehette e kijelentést felelősséggel, hiszen ő maga nem volt részese ezeknek a magyarellenes támadásoknak - ellentétben például mozgalmunk egyik délvidéki tagjával, aki súlyos sérülésekkel fekszik kórházban - a nem létező magyarellenes „kilengések” következményeként. Érthetetlen számunkra, miért igyekszik egy kisebbségi politikus oly nagy vehemenciával elkendőzni a nemzettársait ért sérelmeket, amikor éppen az lenne a kötelessége, hogy erre felhívja a nyilvánosság figyelmét, s felelős politikusként pedig megtegyen minden lehetséges lépést az ilyen esetek ismételt előfordulása ellen. A hiteles tájékoztatást rendkívül fontosnak tartjuk, ezért - még ha csak dióhéjban is - szeretnénk valódi képet rajzolni a délvidéki helyzetről a felvidéki olvasóknak is. A kisebbségi miniszter kijelentéseinek cáfolataként csak néhány példát említenénk. A délvidéki magyarverések nem a közelmúltban kezdődtek, a koszovói incidens kapcsán. A probléma kezdettől fogva jelen volt a Délvidéken, csak éppen mindig sikerült a szőnyeg alá söpörni. Azonban kétségkívül az utóbbi időben megnövekedett a magyarellenes kirohanások száma, s ezek a támadások egyre bru- tálisabbak lettek. Az egyik legkirívóbb eset mozgalmunk szabadkai tagjának, Lavró Tihamérnak a brutális megverése volt. Három szerb (a szomszédai!) támadott rá, súlyos sérüléseket okozva neki. Maurer Oszkár ezekkel a szavakkal írta le fájdalommal vegyes megdöbbenését: „Csütörtök este látogattam meg Tihit. Aludt és reszketett. A teste felhorzsolva, feldagadva, az arca szinte a felis- merhetetlenségig szintén feldagadva, felrepedezve. Akkor még kapta az infúziót. Nagy bűne volt neki. Az, hogy magyar.” Ugyanazon a napon két palicsi kislány is „megbűnhődött” azért, mert magyarnak született. Az egyik lánynak a gerince repedt el a szerb támadó rúgásaitól... Nagybecske- reken a katolikus püspök kénytelen volt felfüggeszteni az istentiszteletet, mert félő volt, hogy a megvadult szerbek rágyújtják a magyar hívőkre a templomot. A „tüntetők” leverték a városházáról a magyar nyelvű táblát is. Újvidéken a magyar színház ellen intéztek támadást, Szabadkán a magyar iskola ablakait zúzták be, és a diákokat kővel dobálták meg, miután azok nem voltak hajlandóak csatlakozni a szerbek albángyilkolásra buzdító „tüntetéséhez” (az egyik legkedveltebb szlogen most Szerbiában: „Gyilkoljátok az albánokat!”). De a holtak sem nyugodhatnak békében: a katolikus temetőben magyar sírokat gyaláz- tak meg tüntető szerbek. Nos, csak ennyire nincs magyarellenes jellegük a szélsőséges kilengéseknek - ahogy Korhecz úr állította. Mi lesz veled, Délvidék? - sokszor elhangzik ez a kérdés mostanság. S bár a Felvidéken béke és nyugalom van, nem szabad elfeledkeznünk délvidéki véreinkről, akik a kegyetlen háborús idők után sem élhetnek békességben a féktelen, dühöngő szerb nacionalizmus miatt. Vigyáznunk kell egymásra, nekünk, magyaroknak itt, a Kárpát-medencében. Itthon. A szerző az Egyesült Magyar Ifjúság alelnöke A politikai kártyák kiterítésével sokkal tisztábban látszik, hogy az elnökválasztás négy blokk küzdelme lesz Esély egy új, nem kommunista Szlovákiának PETER TATÁR Az elnökválasztás előtt sokáig úgy tűnt, hogy az egyes személyiségek népszerűsége alapján dől majd el a voksolás. Az utóbbi két hétben azonban alaposan megváltozott az esemény alapja: politikai választássá alakult át. A Smer Ivan Gasparovicot támogatja, aki ezáltal a nacionalista és a szocialista politika jelöltjévé vált. Eubo Roman, az ANO embere az SDKÚ jelöltje, Eduard Kukán mellett tette le a voksot, aki így a szlovák kliensrendszer, opportunizmus jelöltje lett, aki a politikát cserekereskedelemként fogja föl. Vladimír Meciar még mindig az állami vagyon fosztogatásának, a rablások és a meghiúsított népszavazások politikáját képviseli, noha megpróbálták átfesteni a HZDS cégérét néppárttá. A kereszténydemokrata Frantisek Mikloskót már régebben támogatja á Polgári Konzervatív Párt (OKS), néhány hete pedig az MKP is, amivel a keresztény, a polgári és a magyar demokraták jelöltje lett. A politikai kártyák kiterítésével sokkal tisztábban látszik, hogy az elnökválasztás négy reálisan létező politikai blokk küzdelme lesz, e négy blokkot képviseli Vladimír Meciar, Eduard Kukán, Ivan Gasparovic és Frantisek Miklosko. Mindenkinek, aki választani megy, tudatosítania kell, hogy az elnökjelölttel politikai irányultságot is választ: nemzetit és szociális demagógiát Gasparovic esetében, üzérkedést és belsőel- lenség-keresést Kukanéban, az önhatalmúság és a rablás hatalmát Meciaréban és a tisztességes demokratikus hatalmat Frantisek Miklosko esetében. Mind a négy jelöltnek esélye van a sikerre, mind a négyen nemcsak más pártpolitikát képviselnek, hanem Szlovákia más arcait is. Az eddigi stabil preferenciák a választások előtt megváltoznak. A keresztény, a polgári és a magyar demokraták jelöltje, Frantisek Miklosko azokat az embereket képviseli, akiknek nincs kommunista múltjuk, akik 1989 novembere előtt és után is meg tudták tartani emberi méltóságukat. Ilyen emberekből sokkal több van Szlovákiában, mint az a jelöltek eddigi támogatottságából kitűnne. Hogy a nem kommunista Szlovákiának sikerül-e megválasztatnia saját jelöltjét, főleg attól függ, hogy minden keresztény, polgári és magyar demokratában mindez tudatosul-e, s el- mennek-e megválasztani őt a tisztességes demokrácia hívei. A szerző a Polgári Konzervatív Párt elnöke KOMMENTÁR Még vidáman voksolok NAGYANDRÁS Nem egész három nap választ el bennünket a népszavazástól és a köztársaságielnök-választástól, de az előzetes felmérések alapján számunkra az egyik sem kecsegtet biztos sikerrel. A három koalíciós partner korábban nem fogadta el az MKP javaslatát, hogy adják alkotmánybíróságra a népszavazást. Most talán már nyugodtak lehetnénk, s Robert Fico csak a parlamentben hergelhetné tovább a kedélyeket. Ha a népszavazás sikeres lesz, természetesen szükség lesz a 90 képviselő szavazatára is, hogy feloszlassák a parlamentet. Ez valószínűleg nem jön össze. A kormány és a parlament továbbra is teljesen legálisan működik majd, de a Dzurinda- kabinet legitimitási válságba kerülhet. Az utolsó felmérések alapján a biztos szavazók és azok aránya, akik valószínűleg az urnákhoz járulnak, meghaladja az ötven százalékot. Sajnos, őket nem lehet majd politológiai érvekkel meggyőzni arról, hogy nincs igazuk, hiába vannak többen. Az ellenzék egy része minden lehetőséget kihasznál majd arra, hogy a kormány orra alá dörgölje, valójában nincs mit keresnie ott, ahol van. Ha biztos 76 szavazata lenne a koalíciónak, akkor ezt könnyen átvészelné, de így legény vagy legalábbis hosszútávfutó legyen a talpán az a kormányfő, aki bírni fogja a nyomást. Az elnökválasztás előtt valamivel jobban áll a koalíció, hiszen Eduard Kukán vezetni látszik, de Vladimír Meciar a közvélemény-kutatások eredményei alapján folyamatosan a nyakában loholt. Holnap már csak hír szintjén számolhatunk be arról, ha valaki még visszalép az elkövetkezendő pár nap során. Eubo Románt még sikerült lebeszélni az indulásról, de a maradék három, a magyarok számára elfogadhatónak tűnő jelölt közül valószínűleg már senki sem gondolja meg magát. Kicsit keserű szájízzel várom a hét végét, s olyan jelöltre szavazok majd, aki száz százalékban elfogadható számomra, mégis az jut majd az eszembe, hogy lehetett volna máshogy is. Valószínűleg nem ő lesz a következő államfő, s bár nem értek azzal egyet, hogy létezik a kisebbik rossz fogalma, a második fordulóban szomorúan szavazok majd Eduard Kukanra. JEGYZET Szerszámok és mesék SZÁSZI ZOLTÁN Nyújtóznak már a füvek a szántás oldalában. Barna rögök felett tavalyi kórók ringatóznak, rajtuk megáll pihenni a madárfütty, ami égtől erdőig, mezőtől folyóig mindent bejárt már kora reggel óta. Mocorgás hallatszik a szerszámoskamrá- ban. Feszengetik kérges tenyértől fényesre kopott derekukat a kapák, ásók, gereb- lyék; éledezik a sarló, élén rozsda virágzik. Beszélgetnek. „Hej, azok a régi szép tavaszok, mikor ilyentájt, március végén már régen csillogós volt az arcunk a jó fekete földben való megmártózás után, hol vannak?” - kérdezi a rangidős kapa, amellyel mindig nagyapó járt az élen, hogy árkot húzzon, rögöt porhanyítson. A nagyapó e tél elejétől más mezőkön kapálgat már. „Jaj, de jó is volna már a gazt gyúrva, halomba húzni lehullott levelet, tavalyi limlomot az udvaron. Mindig külön szerettem a dióleveleket magamhoz szorítani, aztán annak a csípős füstjében fürödni”- sóhajt rá a kopott vasgereblye, amely nagyanyó kezében állt igazán munkára, mert csak neki tudott olyan sima ágyásokat varázsolni a zöldség alá, csak vele tudott kiegyezni a rakoncátlan levelek megzabolázásában ilyenkor, a húsvét előtti, böjti szelekbe kapaszkodó időben. Nagyanyó már csak szomorkás öregasszony, barna kendővel a fején már többet jár a falu végi dombra meg a templomba, mint ki a kertbe. Elmúlt a feszítő erő, a reumás ujjak göbeit félig bénára faragta az idő. „Hajjaj! Azok a régi szép idők, mikor még a fiú kezében egy nap alatt képesek voltunk fel- porhanyítani a fél kertet, utána átültetni a szamócát, levezető árkot ásni a tavaszi esőknek. Bizony mondom, soha nem volt jobb dolgom, mint akkor” - teszi hozzá a repedt nyelű ásó; ő a legnagyobb fiú markára emlékezik ilyenkor. Azéra, aki éppen most nyitott be a kertkapun. Az utánfutóról leszedi a vadonatúj gépeket, benzint, olajat tölt beléjük, aztán irdatlan pöfögéssel meg a szívében „a fene vinné az egész kertet, alig van belőle haszon, csak a munka” érzésével nekilát, hogy elvégezze, amit valaha hárman-négyen, jókedvvel, szeretettel csináltak. De így egyedül nem az igazi. Kinyitja a szerszámoskamrát, sorba kezébe veszi az ott lapuló tárgyakat, majd egy mély sóhajjal megint becsukja a rozoga ajtót. Hiába, semmi nem lesz már a régi, egy világ megint odalett. GL0SSZA TNÍem jöttem volna rá KOCUR LÁSZLÓ A Szlovák Orvosi Kamara feltalálta a spanyolviaszt. Vezetői kifejtették, hogy azokban az országokban, ahol a bruttó hazai össztermékből nagyobb részt fordítanak az egészségügyre, ott jobb az életminőség. Ki gondolta volna?
