Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-29 / 74. szám, hétfő

10 Téma: Szlovákia és a NATO ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 8. KRONOLÓGIA 1993 novembere - Michal Kovác köztársasági elnök Brüsszel­ben tárgyalt Manfred Wörner NATO-főtitkárral, aki megígérte, Magyarországhoz, Csehországhoz és Lengyelországhoz hasonló­an Szlovákia csatlakozását is támogatni fogják. 1994 januárja - Bili Clinton amerikai elnök a visegrádi orszá­gok képviselőivel találkozott Prágában. Kovác elnököt biztosítot­ta, hogy Szlovákiának a másik három államéval egyforma esélye van a csatlakozásra. Vladimír Meciar kormányfő kijelentette, nem az a kérdés, Szlovákia NATO-tag lesz-e, hanem csak az, mi­kor és milyen feltételekkel. 1994 februárja - Vladimír Meciar kormányfő a NATO brüssze­li székhelyén aláírta a politikai keretegyezményt Szlovákia csatla­kozásáról a Partnerség a békéért nevű kezdeményezéshez. 1995 augusztusa - Az amerikai külügyminisztérium illtékese figyelmeztette Michal Kovác államfőt, Szlovákia nem tartja a lé­pést a többi közép-európai országgal, és politikai elszigeteltség felé halad. 1995 októbere - Az Egyesült Államok kormánya demarsot küldött Szlovákiának, melyben figyelmeztetett: tagságunk támo­gatásának kulcsa a demokratizálódási feltételek teljesülése. 1996 áprilisa - Pozsonyi látogatása előtt Javier Solana NATO- főtitkár biztosította Szlovákiát, hogy eddig nem esett ki a tagje­lölt államok sorából, azonban figyelmeztetett, az országnak be kell bizonyítania, hogy demokratikus állam. 1997 januárja - Vladimír Meciar kormányfő kijelentette, azt tartaná helyesnek, ha az állampolgárok népszavazáson monda­nának véleményt Szlovákia NATO-tagságáról. 1997 márciusa - Meciar először ismerte be nyilvánosan, nem biztos, hogy Szlovákia a bővítés első hullámában csatlakozik a NATO-hoz. 1997 májusa - Érvénytelenné nyilvánították a Szlovákia NA­TO-tagságáról szóló népszavazást. 1997júliusa - A NATO madridi csúcstalálkozóján döntés szüle­tett, hogy a bővítés első hullámában Lengyelországgal, Magyaror­szággal és Csehországgal kezdik meg a csatlakozási tárgyalásokat. 1998 decembere - Madeleine Albright amerikai külügymi­niszter szlovák kollégájával való brüsszeli találkozóján biztosítot­ta Eduard Kukant, hogy a tagjelölt államok közül Szlovákia az egyik legjobban felkészült a csatlakozásra. 1999. március 12. - Csehország, Magyarország és Lengyelor­szág csatiakozik a NATO-hoz. 2000 májusa - Pozsonyi látogatása alkalmával George Robertson NATO-főtitkár elismeréssel szólt az előrelépésről, ame­lyet Szlovákia a NATO-tagság felé vezető úton tett. 2001 márciusa - A kormány elfogadta a NATO-csatlakozásra való felkészülés nemzeti programját. 2002 októbere - George Robertson NATO-főtitkár üdvözölte a szlovák állampolgárok döntését, amellyel a parlamenti választáso­kon az integráció mellett tették le a voksukat. 2002. november 21-22. - A prágai NATO-csúcson Szlovákia hat másik tagjelölt országgal együtt meghívást kapott a csatlakozási tárgyalások lefolytatására. 2003 márciusa - Megkezdődött a csatlakozási szerződések rati­fikációja. 2004. februárja - Az új országok csatlakozását már valameny- nyi NATO-tagállam parlamentje jóváhagyta. 2004. március 29. - Szlovákia teljes jogú NATO-taggá válik Bul­gáriával, Észtországgal, Lettországgal, Litvániával, Romániával és Szlovéniával együtt. A NATO-nak mától 26 tagállama van. (s, ú) MEGKÉRDEZTÜK Mit jelent majd az átlagpolgár számára a NATO-tagság? 0 Jamie Shea, a NATO volt szóvi­vője, a szövetség jelenlegi harma­dik embere: Elsősorban biztonságot je­lent. Csak egy példát mondok. Az a tény, hogy Szlovákiára mint a NATO és csakhamar mint az Európai Unió tagál­lamára tekinthetnek, a külföldi befektetőknek garanciát jelent arra nézve, hogy ez az ország biztonságos hely beruházásaik számára. Az ön által említett átlagpolgár pedig tudni fogja, hogy Szlovákia mától kezdve részt vehet azoknak a fontos döntéseknek a meghozatalá­ban, amelyek Európa jövőjét is befolyásolni fogják. Az ország büszkesége szempontjából is nagyon jó dolog a csatlakozás; Szlovákia állampolgárai ezen­túl másként fogják értelmezni országuk identitását Európá­ban és a világban, (jéel) Méreteihez és lehetőségeihez képest hazánk nagy súllyal van jelen a békefenntartó hadműveletekben Szlovákia mától a NATO tagja Péntektől itt leng majd a szlovák zászló is (A NATO felvétele) Szlovákia ma hivatalosan is a NATO tagjává válik, miután a miniszterelnök az Egyesült Államok fővá­rosában átadja az ameri­kai kormánynak a Wa­shingtoni szerződés ratifi­kációs dokumentumait. ONDREJCSÁK RÓBERT Négy nap múlva, április 2-án a brüsszeli NATO központ előtt hiva­talosan is felvonják Szlovákia és ve­le együtt a másik hat új tagország, Szlovénia, Románia, Bulgária, Észtország, Lettország és Litvánia zászlaját. Ezzel lezárul egy hosszú és bonyolult folyamat Szlovákia történetében éppúgy, mint a Szö­vetségében. Szlovákia elérte egyik fő külpolitikai célkitűzését - a má­sikat, az európai uniós tagságot május elsején étjük el -, ezért most el kell kezdeni gondolkodni azon, mik lesznek az ország külpolitiká­jának és biztonságpolitikájának új sarokkövei. Mivel külpolitikánk alapvetően az európai és euroatianti térségben teljesül ki, és a NATO- illetve az eu­rópai uniós tagság határozza meg, legfontosabb célkitűzéseinknek is erre a térségre és szervezetekre kell összpontosítania. Szlovákia kül- és biztonságpolitikájának ennek alap­ján alapvetően a következő kérdés­re kell összpontosítania: aktív vagy passzív külpolitikát választ, világos választ kell adnia arra a kérdésre, vajon a transzatianti térség jövőjé­vel kapcsolatban a pro-atianti vagy pro-európai irányvonalat kívánja-e követni, és hogyan képzeli el a két szervezet jövőjét. Az első kérdésre viszonylag egy­értelmű a válasz: Szlovákia mérete­ihez, lehetőségeihez és potenciáljá­hoz képest már jelenleg is viszony­lag jelentékeny létszámú katona­sággal képviselteti magát a külön­böző békefenntartó hadműveletek­ben (jelenleg több mint 700 katona állomásozik külföldön, de 2003 második felében ez a szám megha­ladta a 850-et is). Ezzel kapcsolat­ban sokkal inkább az a probléma, hogy a külföldi egységek kb. 70 szá­zaléka az ENSZ égisze alatt teljesít szolgálatot, ami nem teljesen felel meg Szlovákia külpolitikai prioritá­sainak, ezért növelni kell a NATO, és a jövőben az Európai Unió súlyát. Ami a transzatianti térség jövőjével kapcsolatos kérdéseket illeti, Kö­zép- és Kelet-Európa országai 1989 óta gyakorlatilag az elmúlt évben kerültek először olyan helyzetbe, hogy egyértelműen szint kellett val­laniuk, melyik koncepciót, ületve országcsoportot részesítik előnyben kül- és biztonságpolitikájuk alakítá­sakor. Természetesen ez alól nem volt kivétel Szlovákia sem: Közép- Európa az úgynevezett euroatianti utat választotta, amely a NATO-t ré­szesíti előnyben mint az európai térség biztonságának legfontosabb biztosítékát, és hangsúlyozza az USA európai jelenlétének nélkülöz­hetetlenségét. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos megjegyezni, hogy az említett koncepció kulcsfontos­ságú eleme az európai kül- és biz­tonságpolitika fejlődésének olyan irányú befolyásolása, hogy az ne ve­szélyeztesse a NATO központi sze­repét Európában, és ne hozzon létre felesleges párhuzamos struktúrá­kat. Az Egyesült Államoknak egyéb­ként kulcsszerepe volt a NATO je­lenlegi bővítésében is. Mint az Észak-atlanti Szövetség legbefolyá­sosabb tagjának, álláspontja meg­határozó volt a bővítéssel kapcso­latban is. Sokáig bizonytalan volt az amerikai vezetés álláspontja, hi­szen a legutóbbi elnökválasztás után időbe tellett, míg az új kor­mány kialakította saját külpolitikai koncepcióját és a bővítéssel kapcso­latos nézeteit. A 2000. év másodüt felében azonban a washingtoni kor­mány egyértelművé tette: támogat­ja a NATO bővítését, és a prágai csú­cson új országok kapnak meghí­vást. Sokáig kérdéses volt, kiket hív­nak meg, de végül néhány fontos té­nyező együttes hatásának következ­tében a széleskörű bővítés mellett döntöttek. A legfontosabb szem­pontok között volt, hogy az ameri­kai diplomácia 2001. szeptember 11-e után szerette volna „letudni” a NATO bővítést, ezért a „nagycso­portos” variáns mellett döntött, hogy néhány év múlva ne kelljen is­mét foglalkoznia a kérdéssel. Ez le­hetővé tette számára, hogy energiá­it a kényesebb vagy a terroristatá­madásokat követően fontosabb ré­gióknak szentelje, mint például a Közel-Kelet vagy Közép-Ázsia. Ezenkívül a széleskörű bővítés - amelynek legfontosabb következ­ménye Románia és Bulgária csatla­kozása - előtérbe helyezésekor fi­gyelembe kell még venni a jelenlegi globális biztonsági környezet jel­lemzőiből fakadó stratégiai ténye­zőket is. Az Egyesült Államok szá­mára megnövekedett a kelet-balká­ni országok, Románia és Bulgária jelentősége, hiszen földrajzüag sok­kal közelebb helyezkednek el a je­lenlegi fő válsággócokhoz, és ami szintén fontos, az Németországból és Nagy-Britanniából a Közel-Kelet­re és Közép-Ázsiába irányuló had­erő-átcsoportosítás iránya mentén fekszenek. Fontos tényező volt az is, hogy a jelenleg csatlakozó hét or­szág belépésével kiteljesedik egy összefüggő térség a Balti-tengertől az Égei-tengerig, amely az európai stabilitás zónájának kelet felé való kiterjedését hozza magával. Ez a NATO azonban már nem az a NA­TO, amelyet jó tíz éve megismer­tünk. Szeptember 11-e után egyér­telműen megmutatkozott, hogy ha a NATO nem változik meg, háttér­be szorul. Hivatalos és nem hivata­los amerikai források többször je­lezték, a régi séma alapján működő NATO-nak nem nagy jövője van az Egyesült Államok számára. Wa­shingtonban azonban ennek elle­nére mégis úgy gondolták, jobb lesz a NATO-val, mint nélküle - ter­mészetesen amennyiben sikerül megreformálni. Ennek megfelelő­en az amerikaiak magukhoz ragad­ták a kezdeményezést, mondhatni előre menekültek. Kidolgoztak egy programot, amely megvalósulása esetén megmentheti a szövetség súlyát és jelentőségét. Az amerikai­ak által felvázolt és a 2002-es prá­gai csúcson elfogadott koncepció egyik legfontosabb eleme egy vi­szonylag kis létszámú, de kitűnően felszerelt és kiképzett NATO-had- erő létrehozása, amely szükség ese­tén akárhol bevethető, földrajzi ha­tárok nélkül. Ennek a megvalósulá­sa gyökereiben változtatná meg a NATO feladatait, küldetését. Az elmúlt ötven évben a NATO a tagállamok kollektív védelmének legfőbb - az európaiak esetében szinte egyetlen - oszlopa volt. Kül­detése tehát kizárólag arra szorít­kozott, hogy egy esetleges külső támadás ellen megvédje a tagál­lamok területét. Erre a célra jöttek létre struktúrái, stratégiai koncep­ciói és a hidegháború 40 éve alatt hibátlanul teljesítette is küldeté­sét. A küencvenes évek elejétől azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Az elmúlt év esemé­nyei is nagyon világosan mutatják, hogy az egyes országok biztonsá­ga sok esetben távol Európától, hogy valahol Közép-Ázsiában vagy a Közel-Keleten dől el. Ezek­nek az új veszélyforrásoknak a ki­védésére pedig már nem feleltek meg a NATO hagyományos képes­ségei. Az új „NATO-haderő” kon­cepciója válaszul ezekre a kihívá­sokra született meg. Mindezek olyan változások, amelyek követ­keztében a NATO sokkal nagyobb mértékben válik képessé küldeté­sének végrehajtására, igaz, jellege gyökeresen különbözni fog attól, amelyet az elmúlt évtizedben megismertünk. Az Egyesült Államok pozsonyi nagykövete szerint Szlovákia szerepe nem lesz elhanyagolható a NATO-ban Minden új tagállam fontos a szövetségeseknek JUHÁSZ KATALIN Az ország NATO-csatiakozása kapcsán lapunknak Ronald Weiser adott villáminteijút. Tudjuk, hogy Szlovákia számá­ra nagyon fontos a NATO-csatla- kozás. Mit jelent a NATO vagy akár az Egyesült Államok számá­ra Szlovákia tagsága? Minden új tagállam fontos az Észak-atlanti Szövetség számára. Tévedés azt hinni, hogy katonai szempontból Szlovákia jelenléte a NATO-ban elhanyagolható jelen­tőségű. Az önök országában sok a szakember; elég, ha csak a mikro­biológia, az orvostudomány és a vegyészet terén elért eredményei­ket említem. Ezek az emberek már bizonyítottak Afganisztán­ban, Irakban és Koszovóban. Mit vesz észre az átlagember­nek Szlovákia NATO-tagságából? A legfontosabb az abszolút biz­tonságérzet. Minden szlovák ál­lampolgár biztos lehet benne, hogy veszély esetén az Észak-at­lanti Szövetség tagállamai itt lesz­nek, hogy segítsenek. A magas fo­kú biztonság pedig idevonzza azo­kat az üzletembereket, akik jelen­leg azt fontolgatják, melyik euró­pai országban fektessenek be. Szlovákia helyzeti előnybe kerül azokkal a volt szocialista államok­kal szemben, amelyek nem tagjai a NATO-nak. Mi a helyzet a mindinkább fe­nyegető terrorizmussal? Ezen a téren is nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat a NATO- ban? A terroristákkal szemben sajnos senki sem érezheti magát teljes biz­tonságban. Mind a 26 tagállamnak össze kell fognia, és közös intézke­déseket kell tennünk, ha ered­ményt akarunk elérni. (TASR-felvétel) A NATO ajtaja nyitva áll Szlovákia előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents