Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-27 / 73. szám, szombat
ÚJ SZŐ 2004. MÁRCIUS 27. Az EU ÉS AZ AGRÁRTÁMOGATÁS 11 Simon Zsolt földművelésügyi miniszter szerint úgy tűnik, hogy tizennyolc hónap alatt sikerült az uniós felkészülésben utolérni szomszédainkat Dél-Szlovákia visszakapja elveszített pozícióját „Nem kell feladni a termelést csak azért, mert helyben nincs uniós követelményeknek megfelelő vágóhíd vagy tejüzem. És nem kell az árut több száz kilométerre szállítatni a legközelebbi hazai feldolgozóhoz, hanem szabadon el lehet adni a közelebbi magyar feldolgozónak is.” (Somogyi Tibor felvétele) Már csak harmincöt nap van hátra Szlovákia európai uniós csatlakozásáig. Milyen állapotban van a hazai agrárium, vajon szereplői maradéktalanul felkészültek, felkészülhettek a május elsejével kezdődő új korszakra? Erről beszélgettünk Simon Zsolt földművelésügyi miniszterrel. GÁGYOR ALÍZ Miniszter úr, megítélése szerint miként éli majd meg az idei május elsejét és az e dátumot követő időszakot az ágazat, amelyet irányít? Nem tart attól, hogy ez a nap esedeg a tragédia kezdeteként vonul be a történelmébe? Nem gondolom, hogy az ágazat tragédiaként élné meg az EU- csatlakozást. Nagy örömömre az agrárkifizető ügynökség is elkezdte működését és az eredetileg feltételezett április 30-ánál lényegesen gyorsabban, már március 22- ig átutalta a gazdálkodók számláira az idei támogatások első tételét, összesen 2,3 milliárd koronát. Ha a gazdálkodók belegondolnak abba, hogy milyen módon és feltételekkel kapták meg ezt a pénzt, s abba, hogy május 14-éig benyújthatják kérvényeiket a következő támogatásokra, rájönnek: ilyen magas összeggel még soha nem dotálták az intenzív mezőgazdaságot Szlovákiában. A támogatási szerkezetváltás is kezdetét vette: egyrészt támogatjuk az intenzív mezőgazdaságot, másrészt a hegyvidéki és a hátrányos helyzetű területeket is. De nem azért, hogy hagyományos mezőgazdasági termelést folytassanak, hanem azért, hogy védjék a környezetet, műveljék a termőföldet, kaszálják a legelőket, egyszóval a környezetet a társadalom által elfogadható szinten tartsák. Elégedett az ágazat felkészültségi szintjével? Ha abból indulok ki, hogy hányán jelentkeztek február 10-ig az agrártámogatásokra, és közülük hányán voltak sikeresek, s csak hányán estek el a támogatásoktól, mert nem rendezték-az állammal szembeni korábbi tartozásaikat, akkor elégedett vagyok. Az agrárium elég jól felkészült, bár 2003-ban aszály is volt, a sertés- és a tejágazatot súlyos értékesítési problémák sújtották. Meggyőződésem, hogy az EU-csatlakozásig fennmaradó 35 napig jelentősebb változás az agrárpiacon nem történik. A csadakozás után pedig javulás várható. Elsősorban a tehéntej felvásárlási árára gondolok, amely például Ausztriában jelenleg 14,80 korona körül van. Lakossági fórumokon mégis gyakran vágják a fejéhez, hogy Dél-Szlovákia, az ország egykori éléskamrája, szegényházzá változik. A hazai mezőgazdaságban alapvető szerkezetváltásnak kell vég- bemennie, amely a cégek specializálódását eredményezi majd. A termelők szakosodni fognak arra, amit a legjobban tudnak végezni, és amire a legjobbak az adottságaik. Ugyanígy volt ez Ausztriában is. Az EU-csadakozásig mindenütt mindent termeltek, a csatíakozást követő szerkezetváltás után egyes régiókban környezetvédelemmel, másokban vidéki turizmussal kezdtek el foglalkozni és csak nagyon elenyésző mértékben mező- gazdasági termeléssel. Viszont vannak olyan régiók, ahol intenzív agrártermelést folytatnak. Szerintem Dél-Szlovákia nagyon gyorsan visszakapja az elmúlt évek során elveszített pozícióját, amit az idézett elő, hogy a gabonaneműek támogatási összegét évről évre csökkentették. Ez vezetett ahhoz, hogy a térség hosszú távon alulkapitalizálódott. Alapvető változás a támogatásokban azután állt be, hogy az MKP átvette az agrártárca irányítását. A gabonaneműeknél már a múlt évben hektáronként 200 koronás többlettámogatást folyósítottunk, az idén pedig az első negyedévre 1650 koronát kaptak a termelők a tavalyi egész évi 700 koronával szemben. Ez óriási előrelépés. Mint ahogy az is, hogy a pénzt épp akkor kapták kézhez a termelők, amikor arra a legnagyobb szükségük van a jövő évi termés megalapozása érdekében. E pénznek ugyanakkor szeptemberig ki kell tartania, hiszen az unióban a támogatásokat utólag folyósítják. Szóval, lehet, hogy a földön gazdálkodó és kvótás terményeket, így cukorrépát vagy gabonát termelők jól járnak az EU-val, de vajon derűlátóak lehetnek-e például a zöldség- vagy a gyümölcstermesztők, akik zöme szintén Dél- Szlovákiában termel? , Az EU-ban tavaly elfogadott agrárkoncepció-változás következtében a támogatásokat nálunk - Szlovénia kivételével a többi társult országhoz hasonlóan - területre fizetik. Tehát alanyi jogon dotációt kaphatnak azok a zöldség- és gyümölcstermesztők is, akik nem őszibarack vagy ipari paradicsom, tehát az EU-ban támogatást élvező terményekre szakosodtak. 2004-ben hektáronként 1800 koronát kapnak. Tavaly és a korábbi években ez az összeg hektáronként még 3 ezer korona volt... Az EU-tagállamokban alkalmazott jelenlegi kifizetési rendszer szerint a zöldség- és gyümölcstermesztők egyáltalán nem támogathatók. Mivel az újonnan csatlakozó országok a területalapú kifizetési rendszert választották, így ezekben az országokban a zöldség- és gyümölcstermelők is támogatást kérhetnek és kaphatnak. Az összeg Szlovákiában 2010-re elérheti a hektáronkénti 6500 koronát. Ez nem rossz perspektíva. A kvótákkal kapcsolatban engedjen meg egy gondolatmenetet: sokan és gyakran hangoztatják, hogy a Koppenhágában kiegyezett keretek alacsonyak, korlátozzák termelőinket. Ez igaz, ugyanakkor látni kell, hogy az EU-ban változnak a támogatási elvek és a kvóta- rendszer megszűnőben van. Becslésem szerint a tejkvóta-rendszert 2008-2010 körül eltörlik. Ha az uniós mezőgazdászok területalapú vagy átalánytámogatásban részesülnek majd, ugyanakkor nem lesznek kötelezve arra, hogy szarvasmarhát tartsanak és tejet produkáljanak, akkor majd egyértelműen megmutatkozik, hogy ki tudja a tejet hatékonyabban előállítani. Az a termelő, aki 30-40 hektáron pár tucat szarvasmarhát tart, vagy az, aki nagyobb földterületen több száz jószágot nevel. A tejfeldolgozóknak sem mindegy, hány beszállítót kell naponta meglátogatniuk, hogy begyújtsák a feldolgozóüzem maximális kapacitáskihasználtságához nélkülözhetetlen alapanyag-mennyiséget. Ha az említett korlátok megszűnnek, a szlovákiai agrártermelők új lehetőségek elé néznek. Ez összecseng azzal az információval, mely szerint egyes dél-szlovákiai szarvasmarhatartók tárgyalásokat folytatnak osztrák tejfeldolgozókkal a május elsejei szállítások megkezdéséről. Teljesen természetes, hogy mindenki ott adja el termékét, ahol tudja. Feldolgozóinknak nagyon meg kell majd gondolniuk, hogy mennyit fizetnek partnereiknek, ellenkező esetben más beszállítók után nézhetnek. Kelet-Szlovákiában már több ágazatban bezártak a feldolgozók. Ennek következtében már a jó, és eddig hatékonyan termelő agrárvállalkozók sem tudják helyben eladni termékeiket. A szállítás pedig jelentősen megnöveli költségeiket. Nem tudom elképzelni, hogy az egész régió átálljon az agrárturizmusra... Nem is kell feladni a mezőgazdasági termelést a térségben csak azért, mert helyben nincs uniós követelményeknek megfelelő vágóhíd vagy tejüzem. És nem kell az árut több száz kilométerre szállítatni a legközelebbi hazai feldolgozóhoz, hanem szabadon el lehet adni a lényegesen közelebbi magyar feldolgozónak is. Ki jár jól a közös piac Uyen mértékű bővülésével? Elsősorban a fogyasztó, hiszen az erősödő nemzetközi verseny arra kényszeríti majd a nyereség legnagyobb részét lefölöző üzletláncokat, hogy megtartsák a vásárlót, aki immár szabadon és korlátlanul vásárolhat az EU bármely országában. A felvásárlási árak viszont az EU-ban, úgymond, adottak, tehát e téren fokozatos kiegyenlítő- ség várható nálunk is. A feldolgozóknak viszont tudatosítaniuk kell, hogy beszállítók nélkül nem létezhetnek. Az őstermelőink egyedüli és konkurencia nélküli kitörési lehetősége a specializálódás. És mi van azokkal a kistermelőkkel, akik csak jövedelem-kiegészítésként fóliáztak vagy tartottak sertéseket, vágóbikákat? Fel kell hagyniuk eddigi pénz- szerzési forrásukkal? A nagytermelők nem tudnak minden területet teljes értékben lefedni. Tehát szükség van, lesz a kis területen gazdálkodókra is, akik bizonyos piaci részesedéssel bírnak a hazai árutermelésben. A háztáji termelők - akik részben saját vagy családjuk használatára, részben piaci értékesítésre termelnek - is kérhetnek és kaphatnak pénzt uniós forrásokból, konkrétan a vidékfejlesztési tervből ötéves átmeneti időszakra évente ezer eurót félig önellátó farmok fejlesztése jogcímen. A megközelítőleg 50 ezer koronát kitevő éves támogatás kezdő vállalkozónak óriási segítséget jelenthet. A kistermelőknek egyébként azt ajánlom, hogy társuljanak, alakítsanak közös értékesítési társulásokat. A vidéket járva azt tapasztalom, hogy az érintettek ezekről a lehetőségekről vajmi keveset tudnak, pedig már csak 35 napunk van a csatlakozásig. Ajánlatos áttanulmányozni a földművelésügyi tárca internetes honlapját. A szaktárca brosúraként is megjelentette a Szlovák Köztársaság agrárpolitikájának középtávú koncepcióját (az Új Szó hasábjain is megjelent - a szerk. megjegyzése), amelyben nagyvonalakban megtalálható, hogy milyen támogatások várhatók. Az általam vezetett tárca nem azért nem nyújtott mindig naprakész és minden részletet kimerítő információt a készülő programokról, támogatási forrásokról, mert nem akart tájékoztatni, hanem mert még ma sem tudjuk megmondani, hogy a strukturális alapokra a programok pontosan miként lesznek Brüsszelben elfogadva. Az EU e hónap végéig ígérte a választ. Előzetes adatokat azért nem akartunk közölni, hogy kerüljük az esetleges félretájékoztatást. Mi mindent megteszünk a maximális és rugalmas információátadásért, ennek érdekében az agrárönkormányzat több száz munkatársát is kiképeztük. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy nagyon elhanyagolt állapotban volt az ágazat, amelynek irányítását 2002 őszén átvettem. Szlovéniában például már 1999-ben létrehozták az agrárkifizető ügynökséget, 2000-ben pedig rajta keresztül folyósították a termelőknek az agrártámogatásokat. Mi az agrárkifizető ügynökség felállítása körüli tényleges munkálatokat 18 hónappal ezelőtt kezdtük meg. Múlt év decemberében még csak 1 alkalmazottja volt, ma már 473, az első kifizetéseket pedig minden igénylő, aki teljesítette a támogatási feltételeket 2004. március 23-áig megkapta. Tehát a termelőknek nem kell attól tartamuk, hogy a jövőben esetleg azért nem jutnák hozzá az őket alanyi jogon vagy projektumok alapján megillető agrárpénzekhez, mert a kifizető ügynökséget vagy annak valamelyik részét május 1-jéig nem sikerül akkreditáltatni? Nem mindennek kell május elsejéig meglennie. Engedélyezett a szakaszos akkreditáció? Pontosan. Az a fontos, hogy akkor, amikor valamilyen támogatást akarunk fizetni, a rendszer működjön. Ám az integrált adminisztrációs és ellenőrzési rendszernek az első naptól fogva működnie kell. A piaci mechanizmusok támogatására szolgáló alapot elég, ha később helyezzük üzembe, ezt ugyanis július elsejéig úgysem használhatjuk. Ezzel is nyerünk pár napot. Szinte hihetetlen, hogy nekünk 18 hónap alatt sikerülhet az, amin más országokban 4-12 évig dolgoztak... Én is jobban örültem volna, ha több időnk van a menet közben felmerülő problémák kiküszöbölésére, merthogy ilyenek biztosan lesznek, elvégre senki sem tökéletes. Mindenesetre úgy tűnik, 18 hónap alatt sikerült a felkészülésben utolérni szomszédainkat, sőt az élelmiszer-biztonság terén a tíz tagjelölt ország közül március elején egyedül bennünket dicsértek meg. A dicséret után néhány nappal pedig, mint derült égből a villámcsapás jött a hír, hogy Brüsszel mégsem annyira elégedett... Az élelmiszer-biztonság az Európai Bizottság egészség- és fogyasztóvédelmi szakigazgatóságának hatáskörébe tartozik. E témakörben e részleg vezetőjének nyilatkozata mérvadó. Az ellentmondásos közlemény nyilván az EB-n belüli kommunikációs zavar eredménye, az ügyben már magyarázatot kértünk Brüsszeltől. Eddig a kiszámíthatóságot, a termelői biztonságot szoktuk emlegetni az EU-csatlakozás legfőbb pozitívumaként. A hazai mezőgazdászokra ez azonban mintha nem vonatkozna. Még nem is vagyunk az unióban, valakik máris megirigyelték a parasztok látszólagos jólétét. Legalábbis a pénzügyisek 45 százalékra faragnák le a termelőknek jövőre fizetendő közvetlen kifizetéseket... Nagyon nehezen tudom elképzelni a közvetlen kifizetések ilyen mértékű csökkentését. A kormány ugyanis elfogadta a Szlovák Köztársaság középtávú agrárkoncepcióját, amely 2004-re 52,5 százalékos kifizetést irányoz elő. 2005- ben 60, 2006-ban pedig 65 százalékos kifizetést vetít előre. Ezt az anyagot nemcsak a kormány, hanem a parlament is jóváhagyta. Van még egy parlamenti határozat 2003 áprilisából, amely 55, 60, 65 százalékos támogatás kifizetésére kéri a kormányt. Ezen dokumentumok fényében elképzelhetetlennek tartom, hogy a finanszírozás másként alakuljon. Annál is inkább, mert a nemzeti források nem emelkednek, az EU-által fizetett támogatásrész emelkedik évről évre 5 százalékkal. Akkor tekintsük a minapi kijelentéseket riogatásnak? A Magyar Koalíció Pártja mindent megtesz, hogy a kifizetések mértéke az előirányozott mértékben alakuljon.
