Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-26 / 72. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 26. Új karantén kórokozó terjed Európa-szerte. Immár a szlovákiai burgonyaültetvényeket is nagymértékben veszélyezteti 10 Kertészkedő _____________________________________________________ Ki zárólag egészséges szaporítóanyagot vessünk 1. A betegség kezdeti tünete a növénycsúcsi levelek napközi időszakos, majd később tartós hervadása. 2. Ha a gumót szétvágjuk, ke­resztmetszetén a gyűrű barna elszíneződést mutat, ha megnyomjuk, belőle krémszerű fakó, sárgás baktériumnyálka tör a felszínre. (A szerző archívumából) Immár nálunk is regiszt­rálták az Európa-szerte másfél évtizede pusztító, a burgonyatermést tizede­lő új karantén kórokozót. Az alábbiakban ismertet­jük, miként károsít a bur­gonya barna baktériumos gyűrűs rothadását előidé­ző kórokozó, mik a beteg­ség tünetei a fejlődés egyes szakaszaiban, illet­ve miként védekezhetünk terjedése ellen. CSERES ZOLTÁN A Ralstonia solanacearum a burgonya barna baktériumos gyű­rűs rothadását előidéző kórokozó Európában mindenütt a karantén kórokozók listáján szerepel. Elő­ször az 1990-es évek elején re­gisztrálták nagyobb mértékben Belgiumban és Nagy Britániában, 1995-ös hollandiai tömeges meg­jelenése különösen nagy károkat okozott és nagy riadalmat váltott ki, amely Európa-szerte mindmá­ig tart. Polifág kórokozó A Ralstonia solanacearum bak­térium polifág kórokozó. Elsősor­ban a solanacae család tagjait fer­tőzi, de sok egyéb fajt is károsít. Legfontosabb gazdanövényei a burgonya, a paradicsom, a do­hány, a szója a tojásgyümölcs az­az baklazsán, valamint a paprika. Ez a betegség korábban a meleg­égövi országokban károsított, a kórokozó mérsékelt égövi viszo­nyokra specializálódott burgo­nyát károsító 3-as rassza Európá­ban az 1970 években jelent meg. Gyakran előfordul a fekete ebsző­lőn (Solanum nigrum) és a keser­nyés csucsoron (Solanum dulca­mara) is. Ez utóbbi azért minősül különösen veszélyesnek, mert a baktérium a növény gyökérzóná­jában tünetek okozása nélkül ma­rad fenn, biztosítva így a kóroko­zó továbbterjedését. Tünetei a burgonyán A kórokozó edénynyaláb para­zita, a növényekbe a fertőzött gu­mókból az edénynyalábon keresz­tül a sérült gyökereken, szárseb­zéseken jut be, de a gázcserenyí­lásokon keresztül is behatolhat. A betegség kezdeti tünete a nö­vénycsúcsi levelek napközi idő­szakos, majd később tartós herva­dása. Ha a növény szárát kereszt- irányba kettévágjuk, a metszési felületen fehéres baktériumnyál­ka tör elő. Az edénynyalábok ilyenkor már barnák. A gumó ke­resztmetszetén a gyűrű barna el­színeződést mutat, ha megnyom­juk, belőle krémszerű fakó, sárgás baktériumnyálka fakad. A burgo­nyagumók betakarításakor a be­tegségre utaló legfontosabb jel, ha a burgonya-csíraszemnél a gu­mó felületére törő baktériumnyál- kához talajmorzsa ragad. A beteg­ség előrehaladottabb szakaszá­ban az egész gumó rothad, ebben a folyamatban már a másodlagos kórokozók és szaprofita szerveze­tek is részt vesznek. Gyakori a tü­netmentes fertőzés is. A tünetekkel kapcsolatba meg kell jegyezni, hogy azok többsége nem specifikus e betegségre. Ha­sonló tüneteket más baktériumok és gombák is előidézhetnek. Ezért a tünetek észlelésekor célszerű szakemberhez fordulni, a kóroko­zó laboratóriumi beazonosítása pedig elengedhetetlen. Fonálférgek is terjesztik A baktérium terjedésében a leg­fontosabb szerepe a fertőző gu­mónak van, ám a növények öntö­zővíz útján is fertőződhetnek, amelyben a baktérium akár több hétig is megőrzi életképességét. Terjeszthetik a betegséget a föld­ben élő fonálférgek is. A kórokozó állományon belüli terjedése álta­lában lassú. Ugyanakkor egyes megfigyelések szerint optimális esetben egy-egy beteg tőről a gyö­kérzeten keresztül akár 5-5 szom­szédos tő is megfertőződhet. A kártétel főként abban mutat­kozik meg, hogy a betakarított burgonya rothad. Melegebb beta­karítási és tárolási időszakban a termésnek akár a 50-85 százalé­kát is képes elpusztítani. Problematikus védekezés A betegség elleni védekezés több, mint problematikus. A vegyszeres kezelés hatástalan. Eredmény tehát csak a preventív, vagyis a megelőző intézkedések­től várható, melyek közül a leg­fontosabb az egészséges szaporí­tóanyag alkalmazása. Ahol már a fertőzés előfor­dult, ott a burgonya termesztése 4-5 évig tilos. Nem engedélye­zett olyan növény termesztése sem, amelyek fogékonyak a be­tegségre. A pozsonyi Központi Mezőgaz­dasági Ellenőrzési és Növényvé­delmi Intézet már több éve a ka­rantén növény-egészségügyi elő­írásoknak megfelelően rendszeres szántóföldi ellenőrzéseket, minta­vételeket tart. Ezeket az EU/EPPO módszer alapján laboratóriumi vizsgálatnak vetnek alá és értékel­nek. Ennek köszönhetően a beteg­séget Szlovákiában először csak tavaly izolálták laboratóriumban. Mivel a kórokozó a folyóvizek­ből csatornákból felhasznált öntö­zővízzel is terjedhet, így a növény- védelmi szolgálat két éve már az öntözésre felhasznált felszíni vize­ket is teszteli. Ha fertőzést észlel, betiltja a fertőzöttnek minősített vízforrások használatát az öntö­zésre és a permetezésre. Ültetésre tehát kizárólag álla­milag (az ÚKSUP) elismert ülte­tő anyagot használjunk, semmi esetre se vessünk magunk ter­melte gumókat. Ezek ugyanis genetikailag már nem megfele­lőek és tele vannak, lehetnek ví­rusbetegségekkel. A betegségek a termesztett növény növekedés alatt mutatkoznak csak meg, rossz minőséget és jelentős ter­méscsökkenést okozva. A szerző a Központi Mező- gazdasági Ellenőrzési és Nö­vényvédelmi Intézet (ÚKSUP- OOR) komáromi részlegének a munkatársa Vegyszermentes zöldségtermelés „agrokörökkel” Két-három évente, hagyományos ültetvényekben fontos technológiai elem a jól elvégzett lemosó permetezés Új termelési technológia Sok érv szól a vegyszeres kezelés mellett, de ellene is A metszés utáni lemosó permetezéssel áfás részeken áttelelő kár­tevők jól gyéríthetők (Képarchívum) KÖTELES GÁBOR Pálócon, ebben a délkeleti kis­községben gazdálkodik Ján Slin- sky. A Lednicei Kertészeti Főiskola elvégzése után a helyi szövetkezet kertészetét irányította. A szövetke­zet széthullása után magánvállal­kozásba kezdett. Földet bérelt a szomszédos község kataszterében, ahol zöldséget akart termesztem. Olvasmányai és tapasztalatai alap­ján arra a meggyőződésre jutott, hogy a szintetikus anyagokkal ter­mesztett, kezelt zöldségek a ben­nük levő nitrátok és más szerma­radványok miatt többet ártanak az emberi szervezetnek, immunrend­szerének, mint használnak. Ezért a vegyszermentes zöldségtermesztés mellett döntött. A termesztési tech­nológiát nem csupán a biokom- poszt készítésére alapozta. Nagyon fontosnak tartotta a talajtaposás mérséklését és a termelő kertész kí­mélését. Ezért megszerkesztette az agrokört, amely az Angliában is­mert és alkalmazott agrohidak egyik változata. Az agrokörrel egy kör alakú par­cella teljes megmunkálása elvégez­hető. A felszerelt munkaeszközök spirális sorrendszerben végzik munkájukat önműködően annak eredőjeként, hogy a szerszámhor­dozó kaija körmozgást a híd pedig hosszanti mozgást végez. Az agrokör karja összehegesztett háromszög alakú idomokból áll, melyeknek hossza 12-18 m. A híd egyik vége a parcella közepébe be­épített állványon helyezkedik el, a másik vége pedig egytengelyű futó­művön, amely a parcella külső kör­vonalán mozog. A meghajtást egy 0,75 kW teljesítményű villanymo­tor biztosítja. Az erőátvitelt láncát­tétek és variátor révén valósította meg. Az agrokör elvégzi a talajlazí­tást, a növények vetését, azok talaj­művelését, gyomtalanítását, öntö­zését anélkül, hogy a talaj taposód- na, károsodna. Az ilyen talajon egészséges, kártevők támadásaitól mentes növények teremnek. A mérnök úr más újításokat is al­kalmaz. Például prést szerkesztett, mely palántanevelő edényeket saj­tol biokomposztból. Az ezekbe ül­tetett, vetett növények gyönyörűen fejlődnek. Rájött arra is, hogy ha fe­nék nélküli nevelőedényeket sajtol, és ezeket két dróthálóra helyezi, akkor az egyik elmozdítható drót­hálóval ha időben elvágja a fejlődő növény fő gyökerét, a palánta gaz­dag gyökérrendszert fejleszt. Ter­mékeit főként a kassai Sosna polgá­ri társulás révén forgalmazza. Ez a szervezet ellenőrzi és szavatolja a termékek minőségét. Jó hír a nyu­gat-szlovákiai kertészkedőknek, hogy Ján Slinsky ajánlatot kapott a térségből egy új ökofarm létesítésé­re. Lehet, hogy a közeljövőben már ott folytatja tevékenységét. A szerző a szepsi mezőgazda- sági középiskola nyugalmazott szaktanára SIMON ZOLTÁN, MOLNÁR JÓZSEFNÉ A tavasz közeledtével egyre sür­gősebbé válik az ültetvényekben végzendő munkálatok. A jelenlegi kedvező időjárás mellett a terme­lőnek nagyobb kedve lehet a nagy­üzemi metszésen túl a fatisztoga­táshoz, a faápoláshoz is. Az ebben az időszakban felfedezett áttelelt károsítok nagy hányada megsem­misíthető anélkül is, hogy növény­védő szerhez nyúlnánk. Az almafa lisztharmat elleni alapozó védekezés - az érzékeny fajtánkon - a fertőzött hajtásvé­gek, az ún. gyertyák levágása. A fák tisztogatása során számos lombosfa-fehérmoly bábbölcsőt, sodrómoly lárvát vagy moníliával fertőzött gyümölcsöt távolítha­tunk el. Az idősebb fák beteg ágai­nak levágása, az almafaszitkár, a vértetű vagy a kéregmoly által okozott sebek kitisztítása után nem szabad elfelejtkezni a sebek kezeléséről sem. Fokozottan van ez így a csonthéjasok esetében. Itt az ideje az almamoly, a lom­bosfa-fehérmoly vagy az amerikai fehér medvelepke áttelelő egye- deinek összefogása céljából kihe­lyezett hullámpapírövek begyűj­tésének. A tél folyamán kint ha­gyott övékben a madarak valószí­nűleg megtizedelték a kártevőket, de a túlélőket célszerű megsem­misíteni. A gyümölcsfák rügypattanás előtti télvégi lemosó permetezé­sének szükségessége gyakorta vi­tatott kérdés a növényvédelmi szakembere és a termelők köré­ben. A reális válasz évről-évre vá­rat magára, mert sok érv szól a permetezés mellett, de ellene is. A lemosó permetezés ellenzői a ke­zelés magas árát hangoztatják el­sősorban. Úgy vélik, hogy vegetá­cióban a károsítok ellen alacso­nyabb költséggel lehet jobb haté­konyságot elérni a nagy haté­konyságú és hosszú hatástartamú kombinált peszticidekkel. Az is tény, hogy az időjárási körülmé­nyek (késői kitavaszodás, erős szél, fagy) sok esetben nem ked­veznek a lemosó permetezések ki­vitelezésének. A megcsúszott le­mosó permetezés a már kipattant rügyet károsíthatják, sőt akár ter­méskiesést is okozhat. Az ellenér­vek ellenére a termelők elfogad­ják, hogy 2-3 évente, főleg hagyo­mányos ültetvényekben fontos technológiai elem a jól elvégzett lemosó permetezés. A metszés utáni lemosó perme­tezéssel a fás részeken áttelelő kártevők (piros gyümölcsfa-ta- kácsatka, pajzstetvek, levélbol­hák) jól gyéríthetők. Ezen kárte­vők közül a pajzstetvek azok, amelyek vegetációban hagyomá­nyos inszekticidekkel a legnehe­zebben pusztíthatok el. Fiatal vagy kisebb méretű ültetvények­ben célszerű szórópisztollyal elvé­gezni a permetezést, mert így a permedéből a fa minden oldalára jut. A lemosó készítmények olaj- tartalma az, ami a kártevők téli alakjait elpusztítja. Az olajfilm befedi a tojásokat, pajzsokat, bá­bokat és lárvákat, így azok gya­korlatilag megfulladnak. A nagy lémen-nyiség és a tökéletes fe­dettség ezért fontos, mert az átte­lelő alak, amit nem fed be az olaj­film, nem fog elpusztulni. Az ás­vány-, vazelin- és paraffinolaj ha­tóanyagú készítmények nagy elő­nye, hogy rügyfakadás után zöld- bimbós állapotig is alkalmazha­tók. (A jövő héten részletesebben is foglalkozunk azokkal a készít­ményekkel, amelyeket lemosó permetezésre nálunk engedé­lyeztek.)

Next

/
Thumbnails
Contents