Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-25 / 71. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 25. 36 Szülőföldünk Nem minden a pénz, az örömöt azáltal visszaadni aligha lehet - állítja a fajátékokat készítő alistáli Horváth Róbert, aki kizárólag kedvtelésből farag Az az elismerés, ha a gyerekek a játékba feledkeznek Mialatt Alistál utcáin bolyongva Horváth Róbert házát kerestük, arra gondoltunk, milyen jó volna, ha- úgy mint valaha- cégér ékesítené a mesteremberek portáit. PÉTERFI SZONYA „Nagy gondot okozna a megfelelő cégér kiválasztása - fogad barátságosan a ház ura. - Az eredeti szakmám ugyanis nem hasonlítható össze azzal a lényegesen eltérő munkával, amely a szabad óráimban köt le. Az igazi szerelem a mű- bútor-asztalosság és a fajátékkészítés. Mindez talán a természetszeretetemből fakad; a természetes alapanyagokhoz, vagyis a fához is vonzódom. Olyannyira, hogy házunk bútorzatát magam készítettem. Néhány évvel ezelőtt a feleségemmel együtt a régi bútorokba szerettünk bele. Rajongással gyűjtöttük a valaha szebb időket látott darabokat, amelyeket saját kezűleg újítottam fel. Egy 72 éves ismerősöm árulta el a mesterfogásokat, megosztotta velem tudományát, többek között a politúrozás titkát. A házban látható bútordarabok is a kezem nyomán szépültek meg - tudatta elégedetten. Amikor arról faggatjuk, a műbútorasztalosságtól hogyan jutott a játékkészítésig, őszintén bevallja: véletlenül. Néhány éve Magyarországon megdöbbent egy favonat árának láttán, nem értette, hogy kérhetnek a játékért 3500 forintot. Leginkább a kíváncsiság miatt készített el egy hasonlót, az eredménnyel elégedett volt. A játék mint olyan nem is foglalkoztatta többé, mígnem két évvel ezelőtt beszélgetést hallott a rádióban a holland, német és a belga karácsonyi vásárok fajátékok iránti keresletéről. Horváth Róbert először gondolatban fúrta-faragta a gőzmozdony egyes elemeit, eltervezte, mely alkatrészhez milyen fafajtát használ, majd órákat töltött az asztalosműhelyében. A keze alól kikerülő vonatnak nemcsak kisfia örült, hanem a család is. Amikor a szakértő is elismerte, a játékon nincs olyan elem, amely veszélyeztetné egy gyermek épségét, a sikeren felbuzdulva nekilátott további ötletei megvalósításához. „A vonat után autó következett, a fiam kért, készítsem el fából a legóból kirakott versenyautó mását. Az eltelt évek alatt sok új darabbal gyarapítottam a gyűjteményt, minden egyes játék egyedi. Igaz ez akkor is, ha netán ismétlésekbe bocsátkozom, ugyanis a játékok néhány apró részletben mindig eltérnek egymástól. A kamionra például üzemanyagtartályt vagy lökhárítót helyezek, a rakétahordozó autóról leszerelhető rakétára kis kerekek kerülnek, s ezáltal önállóan is játszhat vele a gyerek, a tűzoltókocsi létrája hosszabb. Mára 25- 30 fajátékot állítok ki különféle rendezvényeken, falunapokon. Játékaim használhatóságát pedagógusok értékelik, és talán hangsúlyoznom sem kell, hogy a kiállításra látogató gyerekek játszhatnak velük. Számomra a legnagyobb öröm és egyben elismerés az, ha belefeledkeznek a játékba. Mivel a játékboltok fajátékkínálata gyér, és az egyes darabok jóval kisebbek a Horváth-féléktől, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy miért nem készíti nagyban a tetszetős darabokat. Beszélgetőtársunkat a kérdés nem éri váratlanul, hiszen azt már sokan feltették neki. Kertelés nélkül kimondja, hogy kizárólag kedvtelésből farag, pénz- szerzési vágy nem hajtja. „Nem akarom árusítani a játékaimat, bár az is igaz, sokba kerülnének. Egy betonkeverő vagy traktor elkészítése legalább 15 órát vesz igénybe. De kérhetek-e érte 1500 koronát? Ki tudná ezt az összeget tájainkon egy játékért megfizetni? Igaz, láttam több magyarországi áljegyzéket, egy kisméretű mozdony ára 25-28 ezer forint” - mutatja a színes katalógusokat, majd megjegyzi: nem minden a pénz, az örömöt pénzben visszaadni aligha lehet. Azt, hogy egy-egy játék tetszik- e, fián és annak barátain méri le. Az új darabot az ablakba helyezi, s ha a gyerekek bemennek a lakásba, és játszani kezdenek, tudja, a többiek is elégedettek lesznek. „A helyi iskola szülői báljának tombolájába ajánlottam fel a 70 centiméter hosszú kamiont, melynek egyes alkatrészeit külön„Egy traktor elkészítése legalább 15 órát vesz igénybe. De kérhetek-e érte 1500 koronát?” (Somogyi Tibor felvételei) Azt, hogy egy-egy játék tetszik-e, fián és annak barátain méri le. „Minden egyes játék egyedi. Igaz ez akkor is, ha netán ismétlésekbe bocsátkozom, ugyanis a játékok néhány apró részletben mindig eltérnek egymástól. ” féle színezetű fából készítettem, és a srácok ajánlatára védőráccsal is elláttam. Nyomban be is járatták, azzal leptek meg, hogy a nyitható szekrényes részbe legyeket telepítettek. Az összes fajátékom előnye a strapabírás, s ha netán eltörik is valamelyik díszítő elem, meg lehet reparálni. A játékok készítésénél többféle diófát, tölgyet, bükköt használok, számomra nemcsak a munka, hanem az is nagy boldogság, hogy a halott fa a gyerekek kezében újra élni kezd. Terveivel kapcsolatban elmondja, hamarosan kislányok számára is szeretne játékokat készíteni. „Biztosan azért, mert csak fiam van, szinte Valamennyi játékom amolyan fiús. Pedig szeretnék babaházba való bútort faragni, vannak is elképzeléseim arról, hogyan lássak neki. Jó ideje egy összerakható, tornyos vár elkészítése is foglalkozat. Nagy kihívás ez is, de csak akkor látok neki, ha összeáll bennem a kép, s tisztán látom majd a legapróbb részleteket is. Jelenleg, fiam ötlete alapján, egy új duplaekés traktoron dolgozom, nagy kedvvel. A programot sok játék színesítette, de nem maradhatott el a természetjárás és a kézügyességet, kreativitást igénylő hagyományos mesterségek gyakorlása sem Az igazán rendszeresen olvasó gyerekek tavaszi tábora Alsóbodokon Az elkészült darabokat alkotóik ajándékként vihették haza. Csoportkép a tábor lakóiról. (Képarchívum) POLÁK MARGIT Igazi téli hangulatot varázsolt az időjárás Alsóbodokra, a március 7-11. közötti olvasótábor résztevőinek nem kis örömére, mert így vidám hógolyócsaták is gazdagíthatták az igényes programot, amelyet a Csemadok Szenei Területi Választmánya szervezett. Harminchárom alapiskolás kisdiák vett részt ezen a hagyományos rendezvényen; nemcsak a Szenei járásból, hanem Jókáról, Somor- járól is itt töltötték a gyermekek a tavaszi szünet négy napját. A magyarországi Bezenyéről pedig hét tanuló kitűnő tanulmányi eredménye jutalmául jutott el az alsóbodoki olvasótáborba. A rendszeresen olvasó gyermekek tábora volt az alsóbodoki, nem pedig a csak a táborban olvasó-ol- vasgató gyermekeké. A sok-sok olvasáson kívül a részvevők Nyitra történelmi és építészeti nevezetességeivel ismerkedtek, a második napon Csanda Máté jött el bemutatni A magyarok története című könyvét, amelyet örömmel dedikált is. Nem hiányzott a tábor programjából a kézügyességet, kreativitást igénylő mesterségek gyakorlása sem. A gyermekeket a Mosonmagyaróvári Művelődési Központ két munkatársa, Kátai Katalin és Sörös Katalin, a bezenyei Bozsóka Margit tanító néni, valamint a vőki óvoda igazgatónője, Koszorús Márta avatta be az üvegfestés, a húsvéti és fadíszek készítésének, a papírhajtogatásnak a művészetébe. Az elkészült darabokat alkotóik ajándékként vihették haza. Volt a táborban sok közös játék, volt esti mese, és nagy élményt jelentett a természetjárás a vendéglátó farm gazdája, Paulisz Boldizsár bácsi vezetésével. Az utolsó estén a zsérei hagyomány- őrző csoport adott ízelítőt Zoboralja néphagyományaiból és népművészetéből, diszkó helyett igazi lakodalmon táncolhattak a táborozok. SZÜLŐFÖLDÜNK A melléklet nyugat-szlovákiai kiadását szerkeszti: Korpás Árpád Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-mail: nyugatiregio@ujszo.com ,Az összes fajátékom előnye a strapabírás”
