Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-25 / 71. szám, csütörtök
SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. március 25., csütörtök 1. évfolyam 4. szám (Csuport István felvételei) A legtöbb megrendelést tavasszal kapja - ki ne szeretné húsvétkor szép fonott kosárba tenni a hímes tojást A kukoricacsuhé illata Régóta figyelem az érsekújvári Petőfi utcára néző erkélyek egyikét. Nyolc nagyhasú, kukoricacsuhé- val töltött zsák pihen a ruhaszárítón. Mellette mélybarna fakeretek, régi használati tárgyak, mintha tenyérnyi falumúzeum állna a város központjában. SZÁZ ILDIKÓ Az első emeleti lakásban, a frissen beáztatott csuhé illatával teli konyhában-műhelyben fogad a házigazda, Supek Veronika. Vendéglátóm idén ünnepelte hatvanadik születésnapját, gyermekkorát Naszvadon töltötte, ahol édesanyjától tanulta a csuhé- fonás mesterségét. Ekkor még kényszerből, pénzért tette, ma már kedvtelésből fonogat. Húsvétváró ékességek „A kész árut felvásárolták tőlünk, emlékszem, sokkal többet bíbelődtem egy-egy kosárral, mint a többiek. A munkámat akkor találtam jónak, ha a fonás erőssége, a kosár szerkezete kifogástalan, rugalmas, időtálló lett. Ezt a mai napig szem előtt tartom!” - állítja meggyőződéssel Veronika, aki kalandos módon szerezte be a kukoricacsövek le- hántott héját. „Idén jól jártunk. Előbb Koltán gyűjtöttünk csuhát, majd egy ismerős jóvoltából Szimőn. Az egyik gazda éppen nem volt otthon, amikor kombájnnal learatták a szomszédok kukoricatermését, ezért végül kézzel kellett betakarítania a kukoricát. A mi nagy szerencsénkre! Hiszen a kombájn aratta kukoricának már nem tudjuk használni a héját. így lett a miénk a fóliasátor alá mentett száraz csuhé” - meséli lelkesen, miközben korát meghazudtoló fürgeséggel peregnek ujjai között a vékony csuhérudacskák, fonogat szorgalmasan. Elárulja, többnyire tavasszal érkeznek ismerősöktől és barátoktól a megrendelések. Ki ne szeretné szép fonott kosárba tenni a hímes tojásokat, vagy díszes kenyérkosárban tálalni a péksüteményt a locsolóknak. Ilyenkor kukoricaháncsból font szalvétatartóval, mutatós falvédővel varázsolják ünnepivé otthonaikat a háziasz- szonyok. A népi hagyományokat ápoló kézműves asszony kacagva meséli, hogy a konyha meszelését vállaló mesterember, látva munkáit, fizetésképpen üvegpoharaira kért díszes burkolatot kukori- cacsuhéból. Szívesen eleget tett a kérésének. Pohár- és edényalátéteket, négyzet alakú és kerek kosarakat formáz szívesen, meg falvédőket. „Lányom és unokám, meg a szomszédasszonyom kérésére készítettem mutatós válltáskákat is” - rakja elém nem kis büszkeséggel alkotásait. Az édesanyától ellesett kosárfonást sem felejtette el, ezekből különböző méretűeket készít. A fonás a fájdalomcsillapítója „Persze, csak akkor, ha az egészségem engedi” - teszi hozzá szomorúan, az iménti mosolyát egy pillanatra beárnyékolja az évekkel ezelőtti, komoly betegség emléke. Veronika ugyanis sklerozis multiplex betegségben szenved. Szervezete valami oknál fogva olyan ellenanyagokat termel, melyek károsítják az idegpályák szigetelőanyagát. A betegség a test ellenálló-képességének gyengülésével jár, és a gyógymódokkal egyelőre csak a tünetek mérséklését érik el az orvosok. A betegnek most is hólyagok feszülnek a talpán, járni is alig bír. Vannak időszakok, amikor a nagy fájdalmak miatt fel sem tud kelni az ágyból. A hálószobában, ahol megmutatja hímzéseit, faliképét, ott áll a tolószék arra az esetre, amikor jártányi ereje sem marad. Veronikát évente néhányszor kórházban vagy gyógyfürdőben kezelik. Sok barátot, kedves ismerőst kapott ajándékul az egészségügyi intézményekben töltött hetek és hónapok során, mára ennek köszönhetően Csehországba is ismerik, kedvelik a munkáit. Unokái, Dávid és Veronika is próbálkoznak a csuhéfonással. Az ügyeskezű mestertől nemcsak ők, hanem a Regionális Műelődési Központ játszóházait látogató gyerekek is elsajátítják a téli és tavaszi rendezvények alkalmával a fortélyokat. „Sajnos, nem mindenki tartotta fontosnak megtanulni a régi idők mesterségeit. Pedig a szüleik, nagyszüleik ott dolgoztak mellettük a családi házban. Nem is tudják továbbadni a hagyományokat. Talán, ha rá lettek volna kényszerülve, mint én apró koromban, jobban értékelnék e szép hagyományt” - töpreng Veronika. A nedves csuhét fakeretre vert szögek közé húzza, majd a horgolótűre emlékeztető pálcákkal fürgén eligazgatja. Öröm nézni munkáját, mert ilyenkor megfeleledkezik a betegségéről. Fonott csodákkal enyhíti a fájdalmát nap mint nap, elhessentve a komor gondolatokat. Tavaszvárás idején, húsvét ünnepén idén is nagyon sok otthonban gondolnak majd a naszvadi hagyományokból erőt és szépséget merítő kézművesre. Munka az alapanyaggal „Nem mindenki tartotta fontosnak megtanulni a régi idők mesterségeit.” Miss Universe: Nemeth Gabriella két díjat is nyert „Ugyanolyan kedves és nyílt leszek, mint eddig” KOCUR LÁSZLÓ A múlt héten szombaton volt a világ tán legrangosabb szépség- versenye, a Miss Universe a szlovákiai fordulója. A több mint ezer jelentkező közül a döntőbe csak a legszebb tizenkét lány juthatott be, köztük egy magyar lány is, a somorjai Németh Gabriella. Számára a verseny jól indult, ugyanis néhány nappal a megmérettetés előtt a sajtó képviselői őt találták a legszebbnek, így ő kapta a Miss Media címet. Gabi elmondta, az újságírók döntése után az addig felhőden- nek mondható viszony érezhetően hűvösebbé vált, de személyeskedésre szerencsére nem sok idő maradt, mivel a sajtóbemutató után a Nemzeti Teniszközpontban folytatták a felkészülést. A csarnokban még soha nem állt ekkora színpad, az élő közvetítés miatt semmit sem lehetett a véletlenre bízni, hajszálpontosan be kellett állítani a fényeket és a kamerákat, nekik pedig minden újraállítás alkalmával meg kellett ismételni a koreográfiát, hogy a rendező lássa a végeredményt. így a lányoknak fárasztó három napjuk volt. Reggel kilenctől este tízig gyakorolták azt, amit szombaton egy ország láthatott. Gabriellát a szépségversenyre sárga ruhába öltöztették. Noha kedvenc színei közé inkább a fehér és a piros tartozik, mégis díjazta a sárga ruhákat, mivel azok a képernyőn nagyon jól mutatnak. Úgy látszik, a nézők is hasonlóan gondolkodtak, mivel Gabi az újságírók díján kívül a közönségét is megszerezte. Több mint húszezren voksoltak rá sms-ben; ez a szám példátlan a verseny eddigi történetében. Igaz, a korona végül nem az ő fejére került, de még csak 19 éves, jó pár szépségversenyen indulhat még... A csillogó, örömódás díjkiosztó után azonban hangulati mélypont következett, ezt a nézők már nem láthatták. Több lány számított rá, hogy a mellékdíjak közül legalább egyet elvisz, az összesen kiosztható kilenc díjon azonban négy lány osztozott. Azok, akik üres kézzel távoztak, nehezen viselték a kialakult helyzetet. A lányok órákra eltűntek, csak hajnaltájt kezdődött valami buliféle, ami aztán a vártnál sokkal jobban folytatódott. Vasárnap reggel a díjak tényleges átadása után mindenki felszabadultabban, vidáman távozott. Gabi a verseny után több száz sms-t és telefonhívást kapott, de - ahogy ez ilyenkor lenni szokott - fotózásra is természetesen több felkérést kapott. Lehet, hogy a közeljövőben valamelyik televíziós csatornán láthatjuk őt viszont, ugyanis több tévétársaság is felfigyelt rá: túl azon, hogy jól mutat a képernyőn, szép a hangja is, és jó a „szövege”. Ennek ellenére úgy gondolja, a verseny lényegileg semmit nem változtatott életében. „Ugyanolyan kedves és nyílt leszek ezután is, mint a verseny előtt voltam” - mondja. Németh Gabriellára több tévétársaság is felfigyelt (TASR-felvétel) Ujjai között vékony csuhérudacskák peregnek
