Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-24 / 70. szám, szerda
18 Téma: A lélek súlya ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 24. Esetleg csak sejthetjük, hogy mi a lélek, feltételezhetünk valamit, megmondani, definiálni azonban nem tudjuk Huszonegy gramm csupán a lélek? (Illusztrációs felvétel - képarchívum) Ilyen könnyű a lelkünk? Egyesek azt állítják, hogy a halál pillanatában 21 grammot veszítünk testsúlyunkból. Mennyi is ez a 21 gramm? Mi lehet ugyanolyan súlyú? Egy kolibri, a világ legkönnyebb madarának súlya is 21 gramm Két dió is körülbelül 21 g Egy darabka csokoládé, keksz vagy praliné Egy szál rózsa, mellyel örömet szerzünk 21 gramm néhány pénzérme súlya Akár félünk a haláltól, akár nem, egyszer biztosan eljön. Mondják, halálunk pillanatában 21 grammot veszítünk a testsúlyunkból. Mindannyian. Néhány pénzérme, egy darabka csokoládé, egy kolibri súlyát. Vajon a lélek teszi ki ezt a 21 grammot? Vajon ezt a 21 grammnyi terhet azok viselik aztán, akik túlélnek minket? ÖSSZEFOGLALÓ 21 gramm a enne Alejandro González Inárritu (Amores Perros) új filmjének. Három emberről szól, akiknek érzelmi és fizikai értelemben egyaránt magasfeszültséggel telített sorsát egy baleset váratlanul egymásba fonja. Ellentmondásos figurák, a film pedig - amely valószínűleg májusban kerül a hazai mozikba - meditáció az ő sorsukról. Az emberi élet néhány elemét kutatja: a veszteség, függőség, szerelem, bűntudat, bosszú, kötelesség, hit, remény, halál, megváltás és a túlvilág kérdéseit. A címben szereplő 21 gramm nem jelenik meg vizuálisan. De a filmben szereplő figurák mind vagy közel vannak a halálhoz, vagy hozzájuk közel álló emberek haltak meg. A halál az, ami az életük eseményeit mozgatja. A halálon keresztül fedezik fel az életet. Bizonyára nagy hatású film a 21 gramm, hiszen máris komoly témákat vetett fel, vitákat váltott ki azokban az országokban, amelyekben már vetítették. Vitafórumok alakultak, a lapokban, folyóiratokban is a halálról, a lélekről, arról a bizonyos 21 grammról meditálnak. „Van benne lélek” A lélekről beszélünk, megnevezzük ilyen-olyan cselekvésekkel, érzésekkel kapcsolatban: azt mondjuk durva, megbocsátást nem ismerő társunkra, hogy lelketlen; ha valakit nagyon szeretünk, így szólítjuk meg: lelkem. Lelkére kötjük a másiknak, hogy ne feledkezzen meg erről-arról, lelkes az, aki örömmel végez valamit. A hanyatlókat és vonakodókat lelkesítjük és a lelkünket is kitesszük azért, akit szeretünk. Lélekszakadva rohanunk a munkába vagy oda, ahol fontos és sürgős dolgainkat kell elintézni. „Van benne lélek, nem is kevés. Mélyre ás a lelkekben ez a dráma” - mondja a 21 grammról Benicio Del Toro, a jó útra tért exfegyenc, Jack szerepére kiválasztott Oscar-díjas színész is. Csak feltételezhetünk valamit De mi a lélek? Esedeg csak sejthetjük. Feltételezhetünk valamit. Megmondani, definiálni nem tudjuk. Értelmünk ki van szolgáltatva látásunknak, hallásunknak, egyszóval érzékelésünknek, és csak azt tudja elképzelni, ami tapasztalásának körébe esik. A lélek nem testi valóság, így sajátos ismeretünk nincs róla. Az ateisták szerint nem létezik Az ateisták természettudományos megközelítésből mondják ki, hogy a hagyományos értelemben vett lélek nem létezik. Az evolúció által kialakított agyműködés hozza létre az öntudatot, és ez az, amit a vallásos emberek léleknek neveznek - állítják. A vallás viszont arra tarnt, hogy van lélek, amely a halál beállta után elhagyja a testet. Benne tovább élünk. Arról is hallottunk, hogy az emberből halála után megmarad valami sajátos, a jövőben esetleg újratestesülő szubsztancia - ez a valami lehet a lélek. De hogy a lélek mérhető, és 21 gramm a súlya? Nem új téma, nem új találmány. Csupán a korábbi tudományos kutatások eredményei merültek feledésbe. Duncan MacDougall massachusettsi orvos már 1907- ben megdöbbentő eredményeket hozó kísérleteket végzett. Ágyastul mérlegre tette a haldoklókat, s minden egyes esetben ugyanaz volt az eredmény: kómában lévő páciensei haláluk percében 21,3 grammot vesztettek a súlyukból. A folyadékvesztést (izzadással, légzéssel, vérvesztéssel, vizelettel stb.), mint lehetséges okot kizárta, ám magyarázatot nem talált. Fel- tételezése szerint csak a lélekről lehetett szó. Látható bizonyíték nincs Duncan MacDougall ismereteire alapoztak a Pennsylvania Egyetem kutatói, akik röntgenfelvételek segítségével próbálták megörökíteni, lefényképezni az elszál- ló lelket. Ez a próbálkozás nem járt sikerrel, azóta sincs látható bizonyíték a lélek létére. Francia tudósok EEG-készülék- re (az agyi elektromos aktivitást mérő elektroencefalográf) kapcsolták a haldoklókat, s a kutatások során arra a következtetésre jutottak, hogy „az emberi lélek a halál pillanatában valószínűleg egy ismeretlen energia segítségével elhagyja a testet”. Dr. Milan Ryzl, a cseh származású amerikai biokémikus azt állítja, hogy az egész emberi lét valamilyen „esz- szenciája” marad fenn. Ryzl kísérleti alanyokat hipnotizált, egy halálközelihez hasonló állapotba juttatta őket. Az eredmény: „az egyik csoport köd, füst, felhő alakjában látta lelkét, a második csoport világító, csillogó testalakú, nagyon vékony ballonszerű anyagról beszélt. Egy harmadik csoport lapos, füstszerű, testmagasságú, ám anyag nélküli képződményt észlelt. ” A halál és a halál közeli élmények kérdésével foglalkozó svájci Elisabeth Kühler-Ross úgy véli, nem beszélhetünk halálról, csak egy gyönyörű élmény és egy másik létbe való átmenet létezik, ez az átmenet az, amikor a lélek elhagyja az enyésző testet. Mit érez az ember a halál, vagy ha úgy akarjuk, az „átmenet” püla- natában? Fokozatosan megszűnik az érzékelés, a belégzés ideje lerövidül, és három hosszú kilégzés jelzi a véget. Boldogsághormonok szabadulnak fel - megjelenik a sötét alagút, majd a fehér fény. Érezni az isteni békét. Mindezt a túlvilágról, azaz a klinikai halál állapotából visszatérő emberek beszámolóiból tudjuk, (a-lle, hf, n-r) VÉLEMÉNYEK, ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK, TAPASZTALATOK ♦ Joaqin Navarro-Vals vatikáni szóvivő: „Nem lehet megmérni a lelket. Talán csak folyadékvesztésről lehet szó”. ♦ Raymond Moody amerikai kutatóorvos 1976-ban írta meg azt a könyvet, amely a halál közeli élmények kutatásának alapműve lett. Moody 150 újraélesztett beteg tapasztalatait összegezte a Fény a kapun túl és az Élet az élet után című könyveiben, amelyek 90 millió példányban keltek el eddig a világon. Moody azt állítja, hogy az Egyesült Államokban nyolcmillió ember tapasztalt hasonlót. S hogy bár élményeik bizonyos pontokon eltérőek, egyetlen dologban mindenki egyetért, mégpedig abban, hogy az életben a legfontosabb a szeretet. Az odaátjárt emberek, állítja Moody, miközben lepergett előttük életük filmje, átélték mindazt, amit másoknak okoztak, érezték az általuk okozott szomorúságot, fájdalmat, félelmet, és annak ellenkezőjét, az örömöt, boldogságot is. ♦ Dr. Vereczkey Gábor kardiológus-aneszteziológus: „Huszonnégy éve dolgozom az egészségügyben, mindvégig intenzív osztályokon, sok száz beteg újraélesztésében vettem részt. Ez alatt az idő alatt körülbelül húsz páciensem volt, akik halál közeli élményekről számoltak be visszatérésük után. A legtipikusabb észleléseket, az alag- út-élményt, a testenkívüliséget, a fényességet és a békesség élményét szinte mindegyikük átélte. Érdekes módon ezek a tapasztalatok függetlenek attól, hogy hány éves a beteg, milyen hosszú ideig volt a klinikai halál állapotában, illetve hisz-e Istenben, vagy sem. Nem gondolom azt, hogy ezek a dolgok a misztikum körébe tartoznának. Olyasmiről van szó szerintem, amire létezik magyarázat, csak ezt a magyarázatot még nem ismerjük. Az eddig felvetett teóriák ugyanis sorra megdőltek. Az a feltételezés, hogy az észleléseket az agysejtek bomlása okozza, nem lehet valós, hiszen ebben az esetben a páciens később nem tudna ezekről beszámolni. A gyógyszerhatások is kizárhatók, mert azok zavaros, homályos képeket okoznak. Ráadásul sokan, például a balesetek során sérültek, semmiféle gyógyszert nem kaptak akkor, amikor ezeket az élményeket átélték. A nagyon is egybevágó történetek alapján azt kell tehát mondanunk, hogy ezek az élmények léteznek. A klinikai halálból visszatért embereknek körülbelül 18 százaléka átéli őket, de egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy kik és miért. Addig is, amíg a tudomány magyarázatot talál, el kell fogadnunk, hogy létezik valami, ami józan értelmünk számára felfoghatatlan.” ♦ Katerina Jakob színésznő: „A bátyám mellett voltam, amikor meghalt, s a halál pülanatá- ban éreztem, amint testét elhagyja a lelke. Miért ne lehetne súlya a léleknek?” ♦ Jürgen Fliege lelkész: „Minden kultúrában helyet és időt adnak a léleknek, hogy elbúcsúzzon az élettől. Általában három nap után temetik el a holttesteket. Hogy a lélek akadály nélkül távozhasson, hajdanán ún. angyalajtót nyitottak a parasztházakban. Ezen keresztül illant el a lélek egy köztes birodalomba, ahonnan 42 nap után egy más világba távozhat.” ♦ Dr. Dómján László, az agykontrolltechnika magyar- országi atyja: „Orvosként, egészen tíz évvel ezelőttig, megmosolyogtam a lélekvándorlásról szóló misztikus beszámolókat. 1990-ben történt, hogy részt vettem egy mentális módszer bemutatóján. Párokban kellett dolgozni. Módosult tudatállapotban fel kellett idézni életünk egy kellemetlen eseményét. Amikor én kerültem sorra, egy idő után azt éreztem, hogy megfájdul a bal lábam. Partnerem azt kérte: menj vissza oda, ahol utoljára hasonló fájdalmat érezték Én akkor, mintha egy filmet vagy álmot látnék, láttam egy férfit ösz- szezúzott lábbal egy börtön cellájának padlóján feküdni, két porkoláb között, a nyirkos, hideg és sötét odúban. És tudván tudtam, hogy a férfi én vagyok. Aztán egyre magasabbról láttam magam, láttam a férfit meghalni. És tudtam, hogy meghalok, de ebben nem volt semmi rossz. Akkor azt az utasítást kaptam a páromtól, hogy menjek vissza, távolabb az időben. És én láttam magamat szerzetesként Franciaországban. Aztán máshol, a történelem más pontjain is. Ami azonban döbbenetes, az a következő: az egyik tanfolyamon odajött hozzám egy hölgy. Azt mondta, egy ideje pszichiáterhez jár, aki regressziós hipnózissal gyógyítja. Az egyik alkalommal látta magát apácaként Franciaországban. Mindig ugyanahhoz a szerzeteshez járt gyónni, s az a szerzetes én vagyok. A megdöbbenéstől szólni sem tudtam.” (a-lle, hm) A népi hiedelem szerint: ♦ A lélek a halál beállta után elhagyja a testet, de a közelében tartózkodik. ♦ A halott lelke 40 napig bolyong. ♦ A lélek nem látható, csak következtetni lehet rá, hogy jelen van. Zajt csap, csörömpöl, leveri az edényeket, kopogtat, megreped a lámpaüveg, csör- ren a pohár, pattan az ajtó. ♦ A lélek az élők iránt lehet jó vagy rossz szándékkal, mindig valamilyen dolog rendezése végett jön. ♦ Ha azt akaiják, hogy a lélek hazajöjjön, főzik a ruháját, sírkereszttel tüzelnek. ♦ A halott lelke a 40 nap után elindul a túlvilágra, végképp távozik az élők közül. ♦ Akinek földi életében nagy vétke volt, annak maradnia kell, belőle lesz a kísértet. ♦ A haldoklóért mindig egy korábban elhunyt rokona jön, ki elkíséri i túlvilágra, (it)
