Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-23 / 69. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 GLOSSZA Ki az a Roman? KOCUR LÁSZLÓ Februárban úgy tűnt' mintha egy feleség keresné eltűnt férjét. Mások azt gondolták, egy anya szeretné kiházasítani félszeg fiúgyermekét. Voltak, akik új társkereső vállalkozás akcióját sejtették a dolog mögött, esetleg egy új termék bevezető kampányát. Valakik ugyanis óriásplakátokon szegezték egy országnak a kérdést: Ismeri Románt? Az aggodalom felesleges volt, napokon belül bebizonyosodott, Románt sokan ismerik. Ismerősei pénzes emberek, mivel ők is óriásplakátokon válaszoltak: Ismerem Románt. Bevallom, én nem tartoztam a Románt ismerők közé, egészen addig, míg meg nem láttam egy arcképes plakáton: Roman az, aki Kukan- ra szavaz. Én spéciéi ...-ra szavazok. De nem érzem úgy, hogy ez akkora dolog lenne, hogy óriásplakátokon kellene hirdetnem. TALLÓZÓ ERDÉLYI SAJTÓ Külön kiadványt készül megjelentetni jövőre, a marosvásárhelyi véres események tizenötödik évfordulójára a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A romániai magyar sajtó az idei, 14. évforduló megemlékezéseiről szóló tudósításaiban írt a tervről. Az 1990. március 19-20-i véres eseményekre emlékeztek a hét végén Marosvásárhelyen a „fekete március” kárvallottjai, a halálos áldozatok hozzátartozói, illetve az RMDSZ képviselői. Azokban a napokban a frissen létrehozott, az akkori hatalom által patronált Vatra Romaneasca a Román Nemzeti Egységpárt politikai támogatásával és a hadsereg hallgatólagos beleegyezésével magyarellenes pogromot szervezett. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint kísérletet tettek arra, hogy az erdélyi magyar közösséget belevigyék egy erőszakos konfliktusba, a magyarok azonban megakadályozták ezt, hogy a következő nemzedékek békés körülmények között élhessenek szülőföldjükön. A megemlékezésen a halálos áldozatok hozzátartozóin kívül jelen volt Sütő András Kossuth-díjas író (aki fél szemét veszítette el a pogrom idején).- Rohanok az esti hangverseny miatt. Most jött meg a nyugdíjam, ezért vehetek új elemet a zsebrádióba, és végre újra hallgathatok koncertet! (Lehoczki Istán rajza) A Szlovákiai Vadászszövetség 4 járási szervezete írt a mezőgazdasági miniszternek Nyílt levél Simon Zsoltnak A Szlovákiai Vadászszövetség dunaszerdahelyi, ga- lántai, komáromi és vág- sellyei járási szervezetének elöljárói és tagjai nyílt levelet intéztek Simon Zsolt mezőgazdasági miniszterhez. DOKUMENTUM „Az legyen a vadász nemes törekvése, hogy a vadat óvja, kímélje és védje. Vadásszék, mint törvény és szokás kívánja.” A készülő új vadászati törvény kapcsán idézzük Riesenthal ezen sorait; e szellemben folyt a vadgazdálkodás Szlovákiában éveken keresztül. Teret ad-e a készülő törvény a védelemnek, gazdálkodásnak, valamint a szokás és törvény szerinti vadászatnak? Alig ült el a felháborodás és tiltakozás a mezőgazdasági minisztérium által kidolgozott új vadásztörvény-tervezet miatt, mely a vadászatot és vadgazdálkodást üzleti alapokra kívánta helyezni, s amely ellen 350 ezer vadász és természetbarát tiltakozott petíció formájában, s már a tárca újabb törvényjavaslata háborítja fel a vadásztársadalmat. A petícióban megfogalmazottak hatására már- már azt gondolhattuk, a minisztérium átértékelte álláspontját, és elfogadta a hozzáértő szakemberek véleményét, amely szerint a vadgazdálkodásba csak befektetni lehet (pénzt, munkát, szakértelmet), s nem lehet, nem szabad úgy tekinteni rá, mint bevételi forrásra, egy üzletágra, de tévedtünk; a várt csoda elmaradt. A törvényt módosító javaslat visszavonása után a minisztérium lázas munkával elkészítette az új vadászati és vadgazdálkodási törvény tervezetét, egyrészt azért, hogy teljesítse a kormányprogramot, másrészt, hogy megbüntesse az aláírás-gyűjtési akció szervezőjét, a Szlovákiai Vadászszövetséget. Úgy is mondhatnánk: a tárca bekeményített. Tévedés ne essék, nem az új vadásztörvény ellen van kifogásunk. Mi is úgy véljük, hogy szükség van új törvényre. Elsősorban a vadászati jog gyakorlásának és a vadászjog bérbevételének módját, valamint azt kifogásoljuk, hogy a miniszter úr töröltette az új készülő törvényből a Szlovákiai Vadászszövetséget. (...) A vadászterület kikiáltási ára a jelenleginek az ötszöröse lesz. Ennek következtében a legjobb vadászterületek csillagászati árakon kelhetnek el a tehetős vállalkozók között, a gyengébb területre nem akad bérlő, vagy ha igen, a haszonbér kifizetése után nem marad pénze a vadgondozásra, a vadvédelemre. Felmerül a kérdés: ki kapja a vadászati jog gyakorlásából befolyt összeget? Az állam, talán a természet? Nem, a földtulajdonos, aki a legtöbb esetben nem is gazdálkodik a földjén, így nem törődhet a vaddal. Miért vezeti félre az agrártárca a közvéleményt az ehhez hasonló nyilatkozatokkal: „A licitálásból befolyt összeg visszajut a természetbe.” Megjegyezzük, ha ez a pénz a tulajdonost illeti, miért fektetné be abba, ami nem az ő tulajdona, a vadállományba, ugyanis a vad - rés nulius (senki tárgya). A vadásztársaságok nem kis összegeket fektetnek be a vadászterületbe (takarmány, gyógyszer, berendezés, vadkárfizetés), s nem utolsósorban munkájukat, szakértelmüket. Miniszter úr, Ön azt szeretné, hogy ezeket az összegeket a tulajdonosoknak fizessék, mert úgy gondolja: Szlovákiában annyi a ,jó embed’ azok körében, akik egyik napról a másikra gazdagodtak meg, egyben vadásszá is lettek, hogy nincs más vágyuk, csak az, hogy gondoskodjanak a területről? (...) Nem érthetünk egyet azzal, hogy a vadászat meggondolatlan kísérletezés áldozata legyen, mint a sok privatizált vállalat, amely ma már nem is létezik. A természet, a vad nem árucikk. Ha itt hibát vétünk, azt nem lehet helyrehozni. Az elődeink által ránk ruházott örökségre vigyáznunk kell! Kinek a részére készül az új vadásztörvény? Néhány kivételezett számára, akinek telik rá! Nézetünk szerint az új jogszabálynak a természet védelmét, a társadalmat és azokat a vadászokat kellene szolgálnia, akikkel jelenleg Ön nem hajlandó tárgyalni. Pedig csak a közösen megalkotott törvény lehet jövőbemutató, csak a szakértelem, a tapasztalat vezethet eredményre! A szlovákiai vadászat jó hírneve meg kell hogy maradjon. Ön elutasítja az egységes vadászönkormányzatot, ezért a törvénytervezetből kihagyták a Szlovákiai Vadászszövetséget, azt a szervezetet, amely a vadászok 95%-át képviseli, s amelynek Ön is tagja. Gondolt-e arra, hogy olyan emberek egyesületének tagja, akiknek többsége esetében a vadászat életforma, szenvedély, része a saját és családja életének? (...) Miniszter úr, közösen készítsünk olyan vadásztörvényt, amely modem, megfelel az államnak, a tulajdonosoknak, a vadászoknak, és - főleg - a vadállományt fogja szolgálni. Ne kísérletezzünk a természettel, hanem őrizzük meg az unokáinknak! Csak a közösen megalkotott törvény lehet jövőbe mutató. Washington vegyen fontolóra mindent, mert ha ezt nem teszi meg, számolhat a következményekkel is Újra kell gondolni az európai kapcsolatokat JOEKUN Most, hogy a konzervatív spanyol kormány megbukott az al-Kai- da terrorakciójának következtében és az új szocialista kormány ki akatja vonni a spanyol egységeket Irakból és Afganisztánból, még az eddiginél is több ok van arra, hogy Washington átgondolja Európához fűződő kapcsolatait. A kontinensen a madridi merényletsorozat megerősítette azt a véleményt, hogy veszélyes minden amerikai kezdeményezést elfogadni. Ugyanakkor az iszlám terror lehetősége megingatta azt a gondolatot, hogy „nálunk ez nem történhet meg”. Valójában ami New Yorkban és Madridban történt, a következőre figyelmezteti mindazokat, akik Washington iraki politikáját hajlandók voltak támogatni: az iszlám terrorszervezetek ma talán még erősebbek, mint egy vagy két évvel ezelőtt, s fenyegetésük kihat egész Európára. Szakértők szerint a veszély elérhet minden európai államot, függetlenül attól, hogy támogatták-e az amerikai beavatkozást Irakban vagy nem. Washingtoni politikai körök, akármelyik párthoz tartoznak, tudják, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van Európa támogatására a terrorizmus elleni küzdelemben. Fontos, hogy Washington megértesse az úgynevezett megelőző háború szükségességét, valamint az, hogy az USA és Európa megegyezzen Irakról, mivel ez az egész Közel-Kelet jövőjét befolyásolhatja. Izrael és Palesztina között is rendezni kell a konfliktust, amely a közép-keleti térség megbékülésének _ legnagyobb akadálya. Az EU-nak fel kell használnia befolyását, hogy a palesztinok megszüntessék támadásaikat Izrael ellen, és Washingtonnak rá kell beszélnie Izraelt arra, hogy fogadja el egy palesztin állam létrejöttét. A Spanyolországban történtek után az USA-nak komolyan meg kell fontolnia európai politikáját. Ha ezt nem teszi, számolnia kell a következményekkel is. KOMMENTAR Kóbor milliárdok PAKOZDI GERTRUD Nyüvánvaló, hogy valami nincs rendben a pénzügyminisztérium költségvetés-felügyelő rendszerében, ha rendre kiderül, valahol rosszul kalkuláltak, a tárcánál valakik rosszul alkalmazzák a számtani alapműveleteket. Ilyenért az alapiskolában sem szoktak a nebulók dicséretet kapni. A hatodszori menesztési próbálkozás ellenére helyén maradt Ivan Miklós pénzügyminiszternek ugyan ezúttal is sikerült megmagyaráznia „bizonyítványát”, de ne várja el, hogy ezért a mutatványért még meg is tapsolja őt az ország. Különösen ha tudjuk, hogy a „megtalált’1elköltetlen költségvetési milliárdokhoz képest csekélységnek tűnő összegekért folytattak némely miniszterek koalíción belüli küzdelmet - többnyire sikertelenül. A pénzügyi tárca vezetője mindent azzal magyaráz meg, hogy a reformok végrehajtása nem tűr halasztást. Hovatovább már a milliárdos tévedéseket is ezzel próbálja megideologizálni. Rendre felülkerekedett a markukat tartó tárcákon, aminek eredményeként olyan ütemet vettek nálunk az adó- és szociális reformok, hogy hatására a külföld most már más szemmel tekint Szlovákiára. Érthető volt tehát Mikulás Dzurinda öröme, hogy az általa a „reformok motorjának” nevezett minisztere ezúttal is a székében maradt. Nagyon valószínű, hogy ellenkező esetben a reformok újabb megtorpanásának lehetnénk tanúi. Dzurinda „öröméhez” csak annyit: nem ártana, ha arról is gondoskodna, kabinetjében lehetőleg ne egy emberen múljék a reformok sikere, hiszen így bármikor olyan visszatáncolás következhet be, amelynek következtében a külföldi tőke esetleg számára kedvezőbb befektetési piacot keres. Ezt pedig az az ádagpolgár is megérezné, aki a rázúdított sok áremelés miatt pillanatnyilag nehezen hiszi el, hogy újabbnál újabb külföldi beruházók megjelenésének köszönhetően jövőre valamelyest könnyebb lehet az élete. Az évek óta munka nélkül tengődök meg végképp nem hiszik el azt a pénzügy- miniszteri ígéretet, hogy a reformok hatására hamarosan érezhetően több lesz nálunk a betöltésre váró új munkahely. Az ilyen ember általában nem a makrogazdasági sikerek elemzésével ébred és fekszik, és a két, általa leggyakrabban szidott minisztert is csak azért jegyezte meg, mert nevüket a szociális segélyek húsba vágó lefaragása feledhetedenné tette. A pénzügyminiszterről szóló bizalmi szavazáskor a koalíciós társak közül többen is elégededenségüknek adtak hangot. Az MKP-képviselők szociális érzékedenségét rótták fel hibájául. Két, a szavazáskor ugyancsak tartózkodó ANO-politikus szerint jó lenne, ha Ivan Miklós tudatosítaná: jobban is végezhetné dolgát. Elvégre ahol a költségvetési gépezetben szabadon kóborol 17 milliárd anélkül, hogy hiánya menet közben valakinek is feltűnne, ott valami nagyon nincs rendben. Különösen akkor, ha a legrászorultabbaknak - például az adósság miatt fuldokló iskoláknak - sokszor a kóbor milliárdok egy kis töredéke is elég lenne a fellélegzéshez... JEGYZET Borús tavasz SZÁSZI ZOLTÁN Csak megmaradunk már ez után a fárasztó tél után. A forradalom napja lecsábította a nagykabátokat, varázsütésre tavasz lett a divat. Kicsit árnyékos ugyan, mert bátortalanabbul utazik az ember, akár repülőn, akár vonaton. Mintha megéledtek volna az eszement merénylők is. Nincs jó hír, csak kevéske, naponta egyenes adásban robbanások és robbantások, erőszak és zavargás, lezuhant, meghaltak, megsebesültek, szigorított intézkedést foganatosítottak, s a nyugalom olyan védtelen lett, mint a hóvirág. Bárki, bárhol és bármikor beletaposhat, megzavarhatja. Pedig olyan jó lenne néha csak egy pár percig úgy ülni kint a város legforgalmasabb terén egy ápolt park szélén, egy épségben lévő pádon, és csak nézni, hogy hullámzik, hogy sodródik a tömeg, benne az élettől duzzadó, vidám fiatalokkal, akiknek komoly gondja semmi nincs. De nincs ilyen, nincs már város se, csak alvó lakótelepek vagy a házak előtt téb- láboló, kényszerből otthonülők, nincs gondozott park mellett ép pad, mert a télen elvitték tűzifának a deszkáját, nincs hullámzó tömeg, csak rohanó, intézkedő, rosszkedvű és fáradt emberek, lassan már fiatalok sincsenek, akik cukrászdákban összebújva szív alakú süteményt majszolnak, mert nincs rá pénzük. Vannak gondjaik, mert apjuk vagy anyjuk munkanélküli, az iskola érdektelen számukra, a kapcsolataik felületesek, mert olyan minden mindegy hangulat van. Csak túlélni, csak elvégezni a sulit, aztán innen el. Mindegy, csak el. Csalogat a meleg, leülni. Hátha mégis, hátha szerencsém lesz és látok legalább két vidám arcot. Jönnek-mennek a nadrág- szíjméretűvé zsugorodott miniszoknyában pompázó lányok, csíkos térdzokniban, merev az arcuk, smink az egész és a mosolyuk dekára kimért. Mennek lezseren, fád arccal, és nem veszik észre még azt se talán, hogy tavasz van. Gólya, fecske visszakészül, ők elfelé. Mert mit ér az ember, ha szegény? FIGYELŐ THE INDEPENDENT Hazugságokra vagy félreértelmezésekre alapozta az iraki háborút az amerikai elnök és a brit kormányfő - nyilatkozta Jimmy Carter. A volt amerikai elnök a liberális, harcosan háborúellenes lapnak a háború első évfordulójára időzített interjúban azt mondta: George Bush és Tony Blair valószínűleg tudta, hogy az előző iraki rezsim tömegpusztító fegyvereiről elhangzott állítások zöme helytelen hírszerzési adatokon alapult. A 79 éves Carter szerint nem volt valódi ok arra, hogy „nekimenjen Iraknak”.
