Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-22 / 68. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 22. Kitekintő - hirdetés 11 Váratlan telefonhívás Besztercebányáról az izraeli Holonba Szemben a gyilkossal Németországban a közel­múltban letartóztatták a 86 éves Ladislav Niznan- skyt, a szlovák fasiszta Hlinka-gárda egyik egysé­gének volt parancsnokhe­lyettesét, aki annak idején különös kegyetlenségével tűnt ki. Letartóztatása a hat évtizeddel ezelőtti ese­mények talán egyetlen, még élő tanújára, az izraeli Alexander (Sanyo) Breuer- re irányította a figyelmet. YEHUDA LAHAV A történet 1944 nyárutójára nyúlik vissza. Az augusztusi szlo­vák antifasiszta nemzeti felkelést a német csapatok két hónappal később leverték. A Szlovákiában maradt zsidók zöme a hegyekben keresett menedéket, sokan csat­lakoztak a partizánokhoz. Köztük volt a 17 éves Sanyo Breuer is, aki szüleivel és további tíz-tizenöt emberrel a felkelés idején került Besztercebányára. Október végén a hegyekben hűvös, szeles, esős idő volt. Alex Breuerék csoportja egy barlang­ban keresett menedéket. Néhány nap múlva a Hlinka-gárdisták el­fogták a bujkáló csoportot, de Alex felmutatta hamis igazolvá­nyát, és kanyarított hozzá egy történetet. Hogy ő csak az ágyú­zás elől szökött a hegyekbe, és vé­letlen, hogy épp ebben a barlang­ban húzódott meg. Alex sovány volt és kiéhezett, legfeljebb tizen­három évesnek nézett ki, és a kül­seje sem volt „zsidós”, így a gár­disták magukkal vitték afféle „ez­red fiának”. Egyenruhát is adtak rá, ő lett a másfél száz fős alaku­latnak a 151. tagja. A Breuer fiú a gárdistákkal evett, ivott, aludt, csak az akció­ikra nem vitték magukkal. Egy­szer a parancsnok utasította Ale- xet, hogy amíg ők bevetésen lesz­nek, őrködjön az iskolai tanterem előtt, ahová a zsidó foglyokat zsúfolták. Köztük voltak Alex szülei is. A fiú egy pillanatra ki­nyitotta a tanterem ajtaját, hogy lássák, ki az, aki bekiáltja: Egy hangos szót sem akarok hallani! Néhány perc múlva az anyja be­lülről kopogtatott az ajtón, hogy vécére kellene mennie. A fiú ki-, majd visszakísérte. Ekkor látta utoljára az édesanyját. Másnap parancsot kapott, hogy egy foglyot vegyen maga mellé, és hozzon vele néhány zsák cuk­rot a szomszéd faluból. Alex az apját választotta. Útközben a sofőrnek valami dolga akadt, a fiú szökést ajánlott apjának, de az nem akarta magára hagyni a fele­ségét. Alex ekkor látta utoljára az apját. A Hlinka-gárdának az az alakulata, amely Ale- xet magához vette, elit egység volt. Tagjai díszőrséget álltak, amikor a fasiszta szlovák bábál­lam elnöke, Jozef Tiso Besztercebányán áldását adta a német katonákra, akik leverték a nemzeti felkelést. A gárdisták kö­zül tíz-tizenöten majd minden éj­szaka „akcióztak”, és a kínzások, verések, gyilkosságok után visszatérve mindent elmeséltek Alexnek. így esett, hogy egy Lichtneker nevezetű gárdista el­mondta a fiúnak: az egyik ki- végzőhelyen odalépett hozzá egy zsidó férfi, és nagyobb összeget ajánlott, hogy feleségével együtt futni hagyja. A gárdista azonban ebbe nem ment bele, csak annyit engedett meg, hogy a férfi elbú­csúzzon a feleségétől. A többire így emlékezett: - Elvettem a pénzt, ő megölelte a feleségét, én meg beléjük lőttem. Összeölel­kezve estek a tömegsírba. Breuer- nek hívták őket. Alex összeszorította a fogát: életével játszott volna, ha elárul­ja, hogy éppen a szülei haláláról hallott a gyilkosuktól. Jó fél évszázaddal később, ami­kor Alex felkereste Besztercebá­nyán a nemzeti felkelés múzeu­mát, az egyik teremőr elmesélte neki, hogy az egyik tömegsírban egy összeölelkezett házaspár csontvázára bukkantak. Akkor tudta meg Alex, hogy a gárdista igazat mondott - és ő valóban a szülei gyilkosával állt szemtől szemben. A háború után többek között Alex Breuer tanúvallomása alap­ján fogták el, állították bíróság elé és ítélték el a gárdaegység tagjainak többségét. Néhányuk- nak sikerült Nyugatra szöknie. A bevezetőben említett Ladislav Niznansky letartóztatása után több szlovák újság interjút készí­tett Breuerrel. Egy nap izraeli ott­honában, Holonban telefont ka­pott Besztercebányáról. Eubica Linknerová jelentkezett, és meg- indultan közölte, az ő nagyanyja bújtatta egy ideig a férfi szüleit.- Nagyanyám a halálos ágyán nekem adta azt a gyűrűt, amelyet az ön édesanyjától kapott. Arra kért, hogy jól őrizzem meg. A gyűrű ma is megvan - tette hozzá. Alex Breuer találkozni készül Lubica Linknerovával. Tel-Aviv, 2004. március „Elvettem a pénzt, ő megölelte a feleségét, én meg beléjük lőttem.” A Pentagon volt munkatársai, akik ma meghatározzák az amerikai külpolitikát George Bush és a Vulcanusok MTI-AFP Vulcanusról, a tűz római iste­néről nevezték el csoportjukat azok az amerikai politikai szemé­lyiségek, a Pentagon egykori mun­katársai, akik ma, George W. Bush elnöksége alatt meghatározzák az amerikai külpolitikát - derül ki az amerikai könyvpiac egyik újdon­ságából. A Vulcanusok csoportosulása magában foglalja Dick Cheney alelnököt, Donald Rumsfeld vé­delmi minisztert és helyettesét, Paul Wolfowitzot, Colin Powell külügyminisztert és helyettesét, Richard Hermitage-et, valamint Condoleezza Rice nemzetbizton­sági főtanácsadót. James Mann, akinek „Rise of the Vulcans, the History of Bush’s Cabinet War” (A Vulcanusok fel- emelkedése, Bush kabinetháború­jának története) című könyve márciusban jelent meg az Egye­sült Államokban, kifejti, hogy a csoport tagjai a 2000-es elnökvá­lasztás során adták maguknak a római tűzisten nevét. Ez a név a szerző, a Los Angeles Times című amerikai lap volt munkatársa szerint „tökéletesen megfelel annak a képnek, amelyet a csoport tagjai Bush külpolitiká­járól akarnak kialakítani, a hata­lomra, az eltökéltségre és a kitar­tásra helyezve a hangsúlyt.” A politikusoknak ezt a nemzedé­két elődeitől a katonai jelleg kü­lönbözteti meg, mivel valamennyi­en dolgoztak a hadügyminisztéri­umban, vagy annak számára. „Mindenekelőtt a katonai erőt tart­ják fontosnak” - írja James Mann. Cheney korábban védelmi mi­niszter volt, és Powell, akiről sok­szor állítják, hogy elszigetelt helyzetben van a kormányzaton belül, szorosan együttműködött vele, amikor az amerikai hadse­reg legmagasabb beosztásában dolgozott. Világszemléletük a hatvanas években alakult ki Leo Strauss po­litológus professzor befolyására, „olyan Amerikát akarnak, amely sebezhetetlen, amely olyan hatal­mas katonai erővel rendelkezik, hogy nincs már szüksége kompro­misszumokra vagy kiegyezésekre más országokkal, hacsak maga nem dönt ezek szükségessége mel­lett” - fejti ki Mann. Könyve, amelynek alaposságát és objektivitását egybehangzóan méltatták az amerikai kritikusok, részletesen kifejti, miként segítet­te egymást a hat ember Nixon, Ford, Reagan és az idősebb Bush republikánus kormányzatainak idején, mielőtt - mint Mann meg­említi, „a külpolitikában tapaszta­latlan” - George W. Bush köré so­rakoztak fel. A szerző szerint a „héja” Che­ney, Rumsfeld, Wolfowitz, s a „ga­lamb” Powell és Armitage közötti nézeteltérések, amelyekről igen sokat ír a sajtó, csupán viszonyla­gosak, miközben Rice a középvo­nalat képviseli. „Ezek a nézetelté­rések néha látványosak, „de nem feledtethetik egyetértésüket a lé­nyeg tekintetében”. A Vulcanusok derűlátóan ítélik meg az Egyesült Államok jövőjét, és szilárdan hiszik, hogy „hatal­muk és eszméik globális értelem­ben a világ javát szolgálják” - fog­lalja össze könyvének mondaniva­lóját James Mann. A szerző szerint a 2001. szep­tember 11-i merényletek „csak meggyorsították” a Bush-kor- mányzat lépéseit a nemzetbizton­sági politika felülvizsgálatára. Az Irak megtámadására vonat­kozó döntés a „megelőző háború­ra” vonatkozó koncepciójuk első alkalmazása volt, és a gyakorlat­ban illusztrálta a Vulcanusok vilá­gának műiden kulcsfontosságú elemét - hangsúlyozza Mann. A szerző szerint azonban bármi történjék is Irakban az elkövet­kező hónapok során, nem várha­tó, hogy a Vulcanus csoport min­den tagja részt venne 2005-ben George W. Bush esetleges máso­dik kormányzatában. Powell és Armitage szerinte távozni fog, Cheney marad és Rice feltehetően külügyminiszterré lép elő. Ami Donald Rumsfeld (és Wolfowitz) jövőjét illeti, erről Mann szerint még semmit sem lehet tudni. leggyorsabb segítség befektetésekhez segítünk, hogy teljesüljenek vágyai Felejtse el a befektetéssel járó gondokat! • a vub invest-hitel megbízható eszköz, amelynek segítségével fedezheti cége befektetési szükségleteit 5 millió koronáig. • Hatályba lépésekor visszamenőleg fedezhetők vele a 3 hónappal korábban kiállított számlák, és lejárata egészen 5 évig terjedhet. • Egyszerűbben hozzájuthat, mint más hasonló termékekhez, felesleges adminisztráció nélkül, már 5 nappal a kérvény beadása után. Kérjen tanácsot a hitel ön cégénél való felhasználásár illetően aVÚB legközelebbi kirendeltségén, egy banki szaktanácsadótól vagy hitelnyújtási szakértővel, illetve hívja a KONTAKT szolgáltatást: 0850 123 000 a leggyorsabb hitelek tőlünk UH 549

Next

/
Thumbnails
Contents