Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-22 / 68. szám, hétfő

6 Kultúra MKKI-HÍR Boldog születésnapot! - filmvetítés Pozsony. Ma 17 órától mutatják be a Magyar Intézet székházá­ban Fazekas Csaba Boldog születésnapot! című filmjét. A vetítés után a fiatal rendezővel hivatásáról, életéről, alkotásairól Szabó G. László beszélget. Fazekas Csaba 1973-ban született Tapolcán. Tanulmányait a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte, majd 1995-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és televíziórendező szakán, Simó Sándor osztályában folytatta. El­ső nagyjátékfilmje Boldog születésnapot! címmel az idei film­szemlén hét elismerésben részesült. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Az ezred lánya 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Három koporsó 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Gothika (amerikai) 16,18, 20.30 TATRA: A vonzás sza­bályai (amerikai) 18,20.30 PÓLUS-METROPOLIS: Gothika (ame­rikai) 15,17.15,19.20, 21.20 Elvarázsolt kastély (amerikai) 15.30, 17.25,19.40, 21.35 A felejtés bére (amerikai) 14.05,16.15, 18.25, 20.50 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14.10,16,17.55,19.45, 21.30 Mackótestvér (amerikai) 14,15.45,17.30 Az utolsó szamuráj (ame­rikai) 14.50, 17.50, 20.40 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (ameri- kai-új-zélandi) 15.50 Hideghegy (amerikai) 19.30 A gyávaság tollai (amerikai) 16.05 Good Bye Lenin! (német) 19.15 Zelary (cseh) 18.30 Vas (amerikai) 14.15 Swimming Pool (francia-angol) 21.20 KASSA TATRA: A vonzás szabályai (amerikai) 16,18, 20 CAPITOL: Elva­rázsolt kastély (amerikai) 16,18, 20 ÚSMEV: Gothika (amerikai) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Nyílt seb (amerikai-ausztrál) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Derült égből Polly (amerikai) 16, 18, 20 A felejtés bére (amerikai) 19.45 Getno (magyar) 13.15,15.15 Hideghegy (ameri­kai) 17.30, 20.30 Az ítélet eladó (amerikai) 17.30, 20 Magyar ván­dor (magyar) 15, 17, 19.30 Nagy Hal (amerikai) 15.15 Pelenkás bajkeverő (francia-spanyol) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Tucatjával olcsóbb (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Túl közeli rokon (amerikai) 13.15,17.30 Vas (amerikai) 15.30,19.45 Puhl Antal építész kiállítása a K. F. A. Galériában Szigorú belső rendben ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. A Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézete legújabb ki­állításával Puhl Antal Ybl-díjas építész munkásságába ad betekin­tés. A kiállítást, melynek címe A rész és az egész, nem az intézet székházában, hanem a szakma, az építészek körében jól ismert és népszerű K. F. A. Galériában ren­dezték meg. A nagyméretű fotók­ból összeállított kiállítást Puhl An­tal tanítványa, Jan Stempel nyitot­ta meg, hangsúlyozva, egykori mestere nemcsak kitűnő építész, hanem nagyszerű pedagógus is, aki baráti viszonyt alakított ki ta­nítványaival, és az oktatásban ar­ra helyezte a hangsúlyt, hogy a Családi ház belső terei hallgatók ne csupán elmélettel, hanem elsősorban gyakorlattal ta­nulják a szakmát. Puhl Antal egy­fajta nagyon szigorú belső rend megteremtésére figyel, mert mint a megnyitón mondta: „Mikor Isten megteremtette a világot volt egy­fajta rend. A részleteknek volt alá­ás fölérendeltségük, és egyfajta hi­erarchiába rendeződtek.” Ő az építészetben a részleteket ilyen vi­szonyban, rendben alakítja egész- szé. így születtek a szállodák, ipar­épületek, oktatási épületek, iroda­házak, bankházak, családi házak, műteremházak, hétvégi házak, amelyek egyikét-másikát színes fotókról ismerhetik meg az érdek­lődők az április 29-éig tartó pozso­nyi kiállításon, (tébé) (Képarchívum) ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 22. Donizetti vígoperája, Az ezred lánya a Szlovák Nemzeti Színház színpadán Jozef Bednárik rendezésében Búfeledtető két felvonásban A címszereplő Lubica Vargicová és a Sulpice-t alakító Martin Malachovsky (Fotó: a színház képarchívuma) Jozef Bednárik, a Szlovák Nemzeti Színház legújabb produkciójának, Az ezred lányának rendezője nem bízik Donizetti zenéjében. Attól tart, hogy a közönség unni fogja, ezért küld még akkor is táncosokat a szín­re, amikor az énekesek bravúráriáik legexponál­tabb hangjaival vannak el­foglalva. VOJTEK KATALIN A táncos a színpad közepén buk­fencezik, miközben a szoprán, mint egy megbüntetett kisdiák, sa­rokba állítva gyöngyözteti kolora- túráit. Bednáriknak arra is van gondja, hogy idézőjelbe tegye az egész művet. A brechti elidegenítés már a függöny felgördülése előtt elkezdődik: ember nagyságú, hófe­hér nyúl, galamb, tehén és csigabi­ga jelzi a proszcéniumpáholyok előtt, hogy romantikus idill követ­kezik, de nem kell, sőt egyenesen tilos komolyan venni. S nehogy unatkozzon a közönség a fülbemá­szó dallamokkal teleszőtt előjáték alatt, a rendező megcselekménye- síti. Lassan, csikorogva, tehénbő­gés és légyzümmögés közepette felgördül a függöny, s máris Tirol­ban vagyunk, ahol égig nő a havasi gyopár, és a szereplők egy hatal­mas ementáli sajton át közleked­nek ki-be. Elsőként egy egér jelenik meg a színen, majd a szlovák Janó. Az eredeti műben ugyan egyikük sem szerepel, de itt egyfajta tolmá- csi és idegenvezetői minőségben segédkeznek a francia nyelven éne­kelt opera megértésében (noha fut a szlovák nyelvű feliratozás) és a nézők rekeszizmainak csiklando- zásában. A folytonos idézőjelbe te­vés kissé kínossá válik az imajele­netnél, amikor a francia hadaktól rettegő tiroliak egy Mária-képhez fohászkodnak segítségért, és a márkiné a térdelők sorai között lép­kedve, komikus gesztusokkal ve­zényli imájukat. Szüksége van Donizettinek és 1840-ben bemutatott operájának ilyesféle aládúcolásra? Már a be­mutató közönsége sem a cselek­mény miatt zárta szívébe a művet, hisz jól tudta: a naiv, sablonos me­se csak ürügy arra, hogy a prima­donna és a tenor megcsillogtathas­sa virtuozitását. A zeneszerző, aki­nek nevét kortársai Dozzinettire, „tucatkákra” ferdítették, mivel bo­szorkányos gyorsasággal, tucat­szám ontotta a műveket (28 év alatt 74 operát írt, néme­lyik évben ötöt is), nem so­kat törődött a librettóval, mindent az énekesek moz­gékony gégéjére bízott. Ér­zékien szép melódiákat komponált érzékien szép hangokra - ez volt és ez ma is sikerének titka. Az énekeseken áll vagy bukik az előadás, a körítés - bármennyire jó legyen is - nem képes enyhíteni a csalódást, ha a primadonna vagy a hősszerelmes nem jól énekel. És itt rögtön el kell mondani: a pozsonyi énekesek mindkét bemutatón re­mekül énekeltek, kielégítették a publikum vokális bravúrok iránti igényét. Ma, amikor az egykori ke­leti blokk operaházainak jó hangjai anyaszínházukat odahagyva, a nagyvüágban keresnek és találnak érvényesülést, valóságos csodának számít, hogy Az ezred lánya, ez a virtuóz teljesítményekre épülő da­rab Pozsonyban hármas szereposz­tásban kerülhet bemutatásra. Pénteken Lubica Vargicová, szombaton Adriana Kohútková énekelte-játszotta a címszerepet. Mindkettő fiatal, bájos, illúziókeltő megjelenésű, és mindkettő kiváló­an oldotta meg feladatát: szép hangszínnel, biztonsággal és tisz­tán énekeltek a legnyaktörőbb ko- loratúr-fekvésekben is. Mindkettő hangszíne olyan, hogy nemcsak a csicsergő szubrett-szerepkörre pre­desztinálja őket, és ez a többlet na­gyon színes, plasztikus vokális pro­dukciót eredményez. Vargicová alakítása sziporkázóan játékos, Ko­hútkováé visszafogottabb, de ugyancsak meggyőző. Toniót pén­teken Oto Klein, szombaton Michal Lehotsky alakította. Klein franciá­san karcsú, hajlékony hangja ideá­lisan szólt ebben a francia színpad­ra készült műben, a magas cékkel teletűzdelt, félelmetesen nehéz kavatina után megérdemelten ka­pott dörgő tapsot. Oldott, elegáns játéka, rokonszenves megjelenése fokozta a sikert. Lehotsky bolgár te­norokra emlékeztető hangja tömö­rebb, inkább hősi jellegű szerepek­re tűnik alkalmasabbnak. Talán a premier okozta lámpaláz miatt az exponált magas hangok szorítottak voltak, de a produkciója keltette összbenyomás kedvező volt. Marta Benacková, illetve Jitka Zerhauová bővérűén komédiázott a márkiné szerepében, Sulpice-ként Martin Malachovsky, illetve Ján Galla, Hortensioként Ladislav Neshyba, egérként Lubica Plodová, Janóként Ivan Ozvát nyújtott korrekt alakí­tást. Az ötletes díszletek és jelme­zek Vladimír Cáp és Ludmüa Várossová munkáját dicsérik. Rastislav Stúr jól összefogta az együttest, az ének- és zenekar élve­zetesen adta elő Donizetti hol kato­násan pattogó, hol olvadékony me­lódiáit. S visszatérve Bednárikhoz: a kezdeti fanyalgás után a néző fo­kozatosan ráhangolódik a rende­ző hullámhosszára, és egyre job­ban élvezi az ötleteit: a babérko­szorú övezte N betűvel díszített ágyúgolyó, amely játéklabdaként pattan be a színre, jelezve az ellen­ség közeledését, vagy ahogy a francia sereg megjelenésére az égen elhomályosul a nap, és he­lyét szivárványként átveszi a fran­cia trikolór, mind egy-egy remek sziporka, a második felvonás ren­dezői ötletkavalkádjáról nem is szólva. Pergő, szellemes tálalás­ban kapjuk Donizetti búfeledtető muzsikáját, amely garantáltan na­pokig nem megy ki a fejünkből, és jobb kedvre hangol, ahányszor csak eszünkbe jut. Pergő, szellemes tála­lásban kapjuk Donizetti búfeledtető muzsikáját. OTTHONUNK A NYELV Új és régi a helyesírási szótárban LANSTYÁK ISTVÁN Ahogy arról rovatunkban már volt szó, a néhány évvel ezelőtt megje­lent Magyar helyesírási szótár szó­készlettani vonatkozásban is érde­kes: képet kaphatunk belőle arról, hogy a rendszerváltás milyen vál­tozásokat idézett elő nyelvünk szó­készletében. Ez alkalommal részint azt nézzük meg, milyen új techni­kai vívmányok neve került be a szó­tárba, részint pedig szemügyre vesszük azon szavak és kifejezések némelyikét, amelyek a változások következtében fölöslegessé váltak, s kimaradtak ebből az új műből, ü- letve azokat, amelyek benne ma­radtak ugyan, ám a megváltozott viszonyokra való tekintettel sajátos stílusminősítéssel, illetve megjegy­zéssel lettek ellátva. A politikai változásokkal közvetve függ össze az új technikai vívmá­nyokra vonatkozó szókincs megje­lenése, így például a fax szó, amely tekintélyes családra tett szert nyel­vünkben: ezek közül a szótárba a faxkapcsolat, faxkészülék, faxpa­pír, faxszám, és persze a faxol ke­rült be. A fax sokunk számára any- nyira mindennapivá vált, hogy a szót már nem is igen érezzük ide­gennek. Igaz, létezik magyar meg­felelője is a távmásoló, amely szé­pen beilleszkedik nyelvünk szókin­csébe: egyfelől a fénymásoló-val van szemléleti rokonságban, más­felől a távbeszélő-vei, meg egyálta­lán a távközléssel. Mégsem való­színű, hogy a távmásoló valaha is kiszorítaná a fax-ot, elsősorban azért, mert hosszabb; vetélytársá- ból, a fax-ból nemcsak hogy köny- nyebb összetett szavakat és szár­mazékokat létrehozni, hanem hangtani szempontból sem rí ki nyelvünk régi szavai közül: gondol­junk például a fax-hoz hasonló hangzású (te) fogsz vagy (te) laksz igealakokra! Az utóbbi években a számítástech­nika robbanásszerű fejlődésének vagyunk a tanúi. Nem csoda hát, hogy számos ide vágó szó került be a szótárba. Jó tudni, hogy ezek kö­zül a ‘(számítógépes) állomány’ je­lentésű fájl szót már magyarosan, a magyar kiejtésnek megfelelően kell írni. A szótár szerint az Internet mint intézmény nagy kezdőbetűvel írandó, mint távközlési rendszer azonban közszónak számít, s kis kezdőbetűvel írjuk. Ami engem il­let, annak eldöntése, hogy mikor ír­jam az internet szót nagy, mikor kis kezdőbetűvel, egészen addig nagy gondot okozott, amíg Mártonfi At­tila magyarországi nyelvész kollé­gámtól, aki épp egy új helyesírási kézikönyv szójegyzékén dolgozik, meg nem tudtam, hogy Internet nevű intézmény nem is létezik... Úgyhogy jó volna a Word szöveg- szerkesztőt is „leszoktatni” arról, hogy a kis kezdőbetűs intemet-et nagy kezdőbetűsre javítsa. Ha már az internetnél tartunk, megemlítjük, hogy az elektronikus posta közkeletű angol rövidítése­ként használt e-mail, e-mailezés, e- mailezik még mindig angolosan írandó. Vannak ötletes magyar megnevezései is, pl. a villámposta, a drótposta vagy a tréfás szófacsa- rással keletkezett „népetimológiás” emil. (A drótposta láttán nem tu­dok elhallgatni egy megjegyzést: furcsa szerzet a purista: egy idegen szót, az e-mail-t két idegen szóval helyettesíti: a drót német, a posta latin eredetű szó nyelvünkben.) A mobiltelefon összetett szónak minősül, két tagja egybeírandó. Mivel főnévről van szó, a mobilte­lefon-előfizető alakulatban sem ír­hatjuk külön, hanem kötőjellel kell kapcsolni az előfizető utótaghoz. Az új társadalmi-gazdasági viszo­nyokra nemcsak az jellemző, mi­lyen szavak kerültek be az 1999-es kiadású Magyar helyesírási szótár­ba, hanem az is, hogy milyen ele­mek maradtak ki belőle az 1988- ban megjelent Helyesírási kéziszó­rár-hoz viszonyítva. Az új szótár­ban nem szerepel önálló címszó­ként például az agglegényadó és az Országos Tervhivatal, más címsza­vak bokrából pedig kimaradt töb­bek között a házi agitáció, az agitá- ciós-propaganda osztály, a mun­kásállam, munkás-paraszt állam, népi demokratikus állam és a tízes bankjegy. Bár statisztikát nem ké­szítettünk, úgy tűnik, a szótárból való kihagyásnál gyakoribb megol­dás a régi viszonyokra - pontosab­ban: a szocializmus időszakára - utaló szavak „történeti”-ként való jelölése. Ezt látjuk például az olyan, időközben megszűnt vagy megváltozott államalakulatok és intézmények esetében, mint egyfe­lől pl. a Csehszlovákia, Német De­mokratikus Köztársaság, Szovjet­unió, másfelől pl. a Hazafías Nép­front, Komszomol. Sajátos, hogy míg a közelmúltban megszűnt vagy átalakult országok esetében mindig megtaláljuk a „történeti” minősítést, addig a Római Biroda­lom, a Nyugatrómai Császárság, sőt az Osztrák-Magyar Monarchia ilyen minősítés nélkül szerepel, s így mintegy azonos kategóriába ke­rül a közelmúltban alakult Szlovén Köztársaság-gal, Orosz Föderáció­val vagy éppen az EU-val. www.gramma.sk

Next

/
Thumbnails
Contents