Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-20 / 67. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 20. Családi kör 13 Képtelen volt megválni kutyáitól, ám az is riasztotta, hogy az újszülött mellett állatok legyenek a házban Ahol a kutyák is családtagok A tardoskeddi Pál család valamennyi tagja egyhangúlag azt állítja, a kutyákat is lehet igazi családtagként szeretni. Angelika asszony, látva kétkedő arckifejezésem, hozzáteszi: - Aki nem szeretett állatot, az nem értheti. Mi a négy kutyusunk- tól annyi örömet, szeretetet kapunk, hogy el sem tudjuk már képzelni nélkülük az életünket. Simogatjuk, babusgatjuk őket, mint a gyerekeket... BENKŐ TÍMEA Pálék háromszobás lakótelepi lakásban laktak Érsekújvárott, amikor 1995-ben megvették első kutyájukat. - Lányunk, Bea mindig kiskutyáért könyörgött. Hallani sem akartunk róla. Robi, a férjem azt mondta, hogy a mi lakásunkba kutya nem teheti be a lábát, mert mindent tönkretenne, és csak a gond volna vele. Hasonló véleményen voltam jómagam is, szeretem a rendet, a tisztaságot. Én is egyre csak azt hajtogattam, hogy nálunk állat esetleg a mosógépben lakhatna, mert örökké suvickolnám, s a gépből is csak a fejét dughatná ki, ha körül akarna nézni - nevet a háziasszony. - Anyósom unokája pártját fogta, mondván, ha már kistestvérről nem gondoskodunk, legalább kutyával lepjük meg, különben ő ajándékozza meg eggyel. Az első fajtiszta shih-tzu kölyökkel az egyik baráti család látogatásakor találkoztak, aki azonnal levette a korábban szigorú elveket hangoztató édesapát és édesanyát a lábáról, az akkor hatéves Beáról nem is szólva! Nyomban el is határozták, ha már kutya, kizárólag ez a fajta. így került hozzájuk a három hónapos, törzskönyvezett Bonko. - Azonnal valamennyiünk kedvence lett. Mindenhová magunkkal vittük, nem akartuk soha egyedül hagyni. Beöltöztettük Bea régi bébiholmijaiba, télen kötött sapkában, lábzsákban húztuk a szánkóban. Éjjelente a lábunknál aludt az ágy végében a hálószobában. A tenyésztők, akiktől Bonkót vásárolták, nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, amikor Pálék újra meg újra tanácsért fordulak hozzájuk. - Olyannyira jó barátság alakult ki köztünk, hogy második lányunkat két éve ők keresztelték. Komaasszonyomtól tanultam meg, milyen gondozást igényel ez az állat, hogy szép csillogós legyen a szőre. Vitaminokat, fésűket ajánlott, és megmutatta, hogyan fésüljem szakszerűen az állatot. Később a tenyésztéssel kapcsolatban is sok jó tanáccsal ellátott. Természetesen akadtak, akik előítélettel viseltettek a lakásban való kutyatartás iránt. A család mindig mindenkit figyelmeztetett, aki látogatóba készült hozzájuk, hogy számítsanak a kis négylábúak társaságára. - Egy régi osztálytárs- nőm utólag bevallotta, hogy félt, vajon milyen látvány fogadja majd nálunk. Kellemesen meglepődött, pedig akkor négy kutyánk és három kölykünk volt éppen... A háziasszony elővigyázatosságból naponta fertőtlenítő tisztító- szerrel mossa végig a padlót az egész házban, időközben ugyanis falura költöztek, egy tágas családi házba. Amikor még munkanélküli volt, naponta hat órát fésülte az egyik kutyát, amelyikkel kiállításokra, versenyekre járt. A sok plusz munkának meg is lett az eredménye: rengeteg győzelmi oklevél, számtalan díj és serleg díszíti ma a nappali egyik sarkát. A legtöbb gondozást mindig a kicsik igényelték, a kölyköket kétóránként kellett odatenni szopni, majd szobatisztaságra nevelni őket...- Egyéves volt Bonko, amikor vettünk mellé egy szukát, Misit, hogy ne legyen egyedül. A harmadik shih-tzunk, Megi már kimondottan kiállításra volt nevelve. Bárki jött is hozzánk, őt nem simogathatta. Bajuszát naponta frissen fás- liztam, a fülénél hosszúra lenőtt szőrét befontam két copfba. Hozzászokott, tűrte a hosszú fésülést. Amikor újra dolgozni kezdtem, le kellett nyírni a kutyákat, nem volt időm a szakszerű gondozásukra. Az egész embert igényel. 2001-ben az édesanya válaszút elé került, várandós lett ugyanis második kislányával, Mónikával. Mindig úgy képzelte, képtelen lenne megválni a kedves négylábú családtagoktól, ám az a gondolat is erősen foglalkoztatta, hogy az újszülött mellé illenek-e állatok a házba. - Hiába tudtam, hogy rendszeresen féregtelenítjük őket, tiszták és be vannak oltva, minden kismama félti gyermeke egészségét, én is szorongtam. Komaasszonyom Bonkót beöltöztették a régi babaholmikba... viszont biztatott, azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, gyönyörű egészséges kisbabám fog születni. A kutyák tehát maradtak... A postás gyakran hoz fényképet azokról a kutyusokról, amelyeket Páléktól vásároltak az új gazdik, mert az egykori tenyésztők szeretik továbbra is figyelemmel kísérni a kölykök sorsát. Kiállításokra már nem járnak, időközben a tenyésztést is abbahagyták, ám azt mondják, otthon mindig lesznek kutyáik. A mára kétéves Mónikának pedig teljesen természetes, hogy négylábú barátai bent élnek velük a házban. - A kicsin látom, mennyire jó neki, hogy szeretget- heti őket. Azt gondolom, ha minden családban lenne valamilyen állat, szebb volna a világ... - mondja végszó gyanánt az édesanya. A kétéves Mónikának is természetes, hogy négy kutya él a házban Náluk a kutyák igazi családtagok... (A szerző felvételei) OTTHON ÜLVE UTAZÁS Munkalátogatás és családias vendéglátás Kubában KOHÁN ISTVÁN Kuba hat tartománya, nevezetesen Pinar del Rio, La Habana, Matanzas, Las Vilas, Camagüei és Oriente közül a szakemberek egybehangzó állítása szerint a legnyugatibb fekvésű Pinar del Rio tartomány az ország természeti szépségekben leggazdagabb tája. A tartományon végigvonuló két szirtes, szakadékos hegyláncsor között húzódó Carratera Central útvonalon haladunk a tartomány székhelye felé, miközben Nyugat-Kuba legmagasabb hegycsúcsa, a 692 m magas Pan de Guajaibón csodálatos látvány köti le figyelmünket, míg utunk további folyamán a vízi jácintokkal és lótuszvirágokkal borított Ariguanabo tava nyújt számunkra felejthetetlen élményt. A Soroa üdülőhely világviszonylat- ban is leggazdagabb orchideakertjében pedig mintegy ezer orchideafaj és fajta pompázik előttünk pazar szín- és formagazdagságban, majd pedig a Manantiales folyócska 20 méter magasságból lezuhanó Salto vízesésének látványa nyújt számunkra valódi élményt és felüdülést. E természeti szépségek bűvöletében közeledünk nemcsak Kuba, hanem egyben a világ legtermékenyebb dohányföldjei felé, ahol mintegy 25 000 hektáron folyik a legkiválóbb szivardohány termesztése a Vuelta Abajo híres vidékén. Igazi meglepetésként hatnak a már messziről fehérlő, nagy tüll-leplek- kel letakart hatalmas ültetvények, amelyeket azért árnyékolnak be, hogy leveleik világosabbak, finomabbak és lazább szövetűek legyenek, s így alapanyagul szolgálhassanak a legfinomabb szivarok és luxuscigaretták gyártásához. Az egyik dohányültetvényen aztán kissé elidőzünk, ahol megtudjuk, hogy csak 54 napon át tartó árnyékoló védelem után törik le a leveleket, amelyeket felfűzve pajtákban szárítanak, majd pedig szoros köte- gekbe préselve pálmalevelekkel borítanak be, ahonnan csak három hónap múlva kerülnek a dohánygyárba. Természetesen ellátogatunk a tartomány székhelyén működő egyik dohánygyárba is, ahol szakmai bemutató keretében alkalmunk adódik végigkísérni a szivargyártás egész folyamatát, fortélyait. A beérkező levelekből először is kiszedik a fás erezetet, utána fermentálják és csak újabb három hónap letelte után, természetesen igen körültekintő és szigorú osztályozást követően kezdődik meg a tulajdonképpeni szivargyártás. Az osztályozóból a dohánylevelek a sodróüzembe kerülnek, ahol szakavatott, ügyes kezek a levelekből havannaszivarokat sodornak, amelyeknek hosszúsága és erőssége a piac igényei szerint változik. Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy a szivarok újból az osztályozóba kerülnek, ahol kiválogatják, összekötik, dobozokba csomagolják őket, természetesen ügyelve arra, hogy egyazon dobozba ugyanolyan színű és formájú szivarok kerüljenek. Természetesen ez sem könnyű feladat, hiszen a kész szivarok csupán színük szerint 14 különböző csoportba sorolhatók. Számunkra valóban meglepetésként hatott, hogy a kész szivarokat kivétel nélkül cédrusfa dobozokba csomagolják. Szerintük ugyanis a márkás kubai szivarok jellegzetes aromáját a cédrus illata adja meg. Figyelmesen végigkísérve az egyes munkafolyamatokat, amelyeket többnyire kézzel végeznek, megál- lapíthattuk, hogy a szivarkészítés bizony nem könnyű feladat, a szakmunkástanulók is négy esztendeig tanulják e mesterséget. Bizony, későre járt az idő, amikor az üzem vezetősége vendégségbe invitált, ahol mindenekelőtt néhány ételkülönlegességet fogyasztottunk el. Előételnek aprócska, rendkívül ízletes fokhagymakrémes kenyérszeleteket szervíroztak, utána hüvelykujjnyi hús- és krumplikro- kettek következtek speciális kubai salátával. A legizgalmasabb fogás egy félig sült halféle volt, amelyet ecetes-olajos-hagymás lében pácolva szolgáltak fel. Befejezésül a speciális kubai italt a daiqurit fogyasztottuk el. Az asztal mellett szó esett a kubai családról, a gyermeknevelésről, iskoláztatásról, valamint szociális kérdésekről. Többek között megtudtuk, hogy Kubában a család fogalma 3-4 gyermeknél kezdődik, de a fekete bőrűek körében a 8- 10 gyermek sem ritka. A gyerekkocsi Kubában ma még ritkaságszámba megy, ezért kéthetes koruktól karon ültetve hordják a gyerekeket, de ennek ellenére a kicsik egészségesnek és gondozottnak látszanak. S bár Kubában igen nehéz a gazdasági helyzet, hatéves korig csaknem minden gyermek napi egy liter tejet kap, amit házhoz is szállítanak. Iskolaköteles kortól az oktatás ingyenes, és a diákok mintegy 60 százaléka térítésmentes kollégiumi ellátásban részesül. Jóllehet az emberek gyakran kényszerülnek nélkülözni, rendkívül szívélyesek, segítőkészek és jóindulatúak. A Soroa üdülőtelep (A szerző felvétele)
