Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-01 / 50. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 __o kqtrhQ- El kellene küldeni doppingellenőrzésre... (Lubomír Kotrha rajza) Igazi, a bel- és külpolitikában megkerülhetetlen személyiség ül a Hradzsinban Második Václav első éve TALLÓZÓ MLADÁ FRONTADNES A cseheknek és a németeknek nem elsősorban egymással, hanem a múlttal kell megbékélniük - mondta Václav Klaus cseh elnök abban az in- teíjúban, amelyet szombaton, államfővé választásának első évfordulóján közölt a prágai lap. Klaus az inteijúban kifejtette, hogy véleménye a II. világháború utáni eseményekről, a szudétanémetek Csehszlovákiából történt kitelepítéséről nem változott, s az akkori dolgokat ma már megváltoztathatatlannak tartja. Nem tervez semmiféle gesztust. „Nincs semmiféle tervem, s a gesztusok kérdését eleve értéktelennek tartom. Nem tudom, milyen gesztusokat lehetne tenni. Ez csak játék a szavakkal” - jegyezte meg. Ugyanakkor úgy véli, hogy nem a cseheknek és a németeknek kell kiegyezniük egymással, hanem elsősorban a múlttal kell megbékélni. „Én mindenkit arra szólítanék fel, hogy ne egymással béküljenek ki - mert ez már megtörtént -, hogy békéljenek meg a múlttal. És kérem azokat (a németeket) is a másik oldalon, hogy békéljenek meg a múlttal, amelyet nem mi (csehek) okoztunk, s nem mi alkottunk” - szögezte le Klaus. Példaként megemlítette: a cseheknek sem kellene a svéd kormánytól visszakövetelniük azokat az értéktárgyakat, amelyeket a harmincéves háború idején vittek el Prágából. „Ez az út valóban nem vezet megoldáshoz” - állítja a cseh államfő. A II. világháború után a csehszlovákiai szudéta- németeket és a magyarokat Prága kollektív háborús bűnösnek minősítette, megfosztotta őket vagyonuktól, elvette állampolgárságukat, majd a több mint három millió németet kitelepítették az országból. A magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi értekezlet 1945 nyarán nem hagyta jóvá, ezért Prága más módszerekkel próbálta meg felszámolni őket. A 62 éves cseh politikus tart attól, hogy a kitelepített szudétanémetek kérdését az Európai Unió keretében újra megnyithatják. „Az Európai Unióban sok mindentől tartok, egyebek között ettől is, mert a szervezet nem ismeri a problémát. Totálisan érzékeden húzásokra, megoldásokra és lehetőségekre számítok. Ilyen értelemben félek tőlük. Úgy vélem: vannak dolgok, amelyeket nekünk magunknak kell megoldanunk, s abba nem kell bevonni Brüsz- szelt” - fejtette ki véleményét Klaus, (-kés) Szombaton volt egy éve, hogy a cseh képviselőház és a szenátus együttes ülésen Václav Klaust választották meg a Cseh Köztársaság új államfőjévé. KOKES JÁNOS Elődje, Václav Havel, aki kisebb megszakítással 1989 decembere óta volt Csehszlovákia, majd 1993 januárjától a különvált Csehország elnöke, tavaly február elején távozott hivatalából. Az alkotmány szerint - miután kétszer töltötte be a legmagasabb tisztséget - még egyszer már nem indulhatott a választáson. Václav Havelt így legnagyobb politikai ellenfele, Václav Klaus váltotta fel a Hradzsinban. A balközép cseh kormánykoalíció, különösen a legutóbbi, 2002-es parlamenti választások győztese, a Cseh Szociáldemokrata Párt mindmáig a legnagyobb vereségek közé sorolja, hogy a 2003 januárjában és februárjában lezajlott többfordulós erőpróbát végül nem a parlamenti többséggel rendelkező koalíció jelöltje, hanem az ellenzéki Václav Klaus nyerte meg. Ugyanakkor a polgári demokrata politikus legélesebb kritikusai is elismerik: Klaus személyében igazi, a cseh bel-, valamint külpolitikában megkerülhetetlen személyiség ül a Hradzsinban, aki feladatait eddig profi módon látta el, ezért nem véletlen, hogy egy év elteltével a cseh politikusok népszerűségi listáját éppen ő vezeti. A kormánykoalíció és az ellenzék egybehangzó véleménye szerint a 62 éves Klaus megtartotta jobboldali nézeteit, amelyek korábban erőteljesen megosztották a cseh társadalmat. Köztársasági elnökként azonban Klausnak sikerült úgy fellépnie, hogy a társadalom többsége pozitívan értékeli, s az ország szempontjából hasznosnak tartja. így például szinte semminemű kritika nem érte Klaust azért, hogy államfői tisztségében is megmaradt az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt tiszteletbeli elnökének. Bár a kormánykoalíció olykor azt állítja, hogy Klaus párthúrokat penget, a polgári demokraták szerint nem vesz részt a pártéletben, s nem részesíti őket semmiféle előnyökben. Abban mindenki egyetért, hogy Klaus rendkívül aktív államfő - egy év alatt 24 külföldi látogatást tett -, minden fontos rendezvényen megjelenik, minden fontos kérdésben állást foglal. Az államfő és a kormány együttműködése a várakozások ellenére és a kezdeti „döcögés” után általában jónak mondható, komoly véleménykülönbség csak az európai integráció kérdésében mutatkozott. Véleményét ugyan kimondta, de nem élezte ki a helyzetet, s inkább nem jelent meg a római kormányközi csúcstalálkozón, nehogy eltérő véleményével az európai alkotmányról kényelmetlen helyzetbe hozza a kormányt. „Nincs probléma - értékelte az együttműködést Vladimír Spidla kormányfő, a szociáldemokrata párt elnöke. - Nem lepett meg semmivel, s bebizonyosodott, hogy nagyon jól ellátja az államfői tisztséget.” Václav Havel, Klaus elődje és nagy politikai ve- télytársa az elmúlt egy évben visszahúzódott a nagypolitikától, s csak az 1989-es bársonyos forradalom, illetve a korábbi ellenzék megítélésekor kerültek szembe egymással. Klaus tavaly novemberben a sajtóban közölt véleményére, mely szerint a szocialista rendszert nem az ellenzékiek, hanem elsősorban az egyszerű emberek robbantották szét, Havel szintén a média útján úgy válaszolt, hogy hiba lebecsülni a volt ellenzék szerepét. Klaus kezdettől fogva ellenezte az iraki katonai beavatkozást; azt állítva, hogy megengedhetetlen a „demokrácia erőszakos exportja”. Ezzel az álláspontjával Klaus otthon ugyan jó pontokat szerzett, de szembekerült az Egyesült Államokkal, amely ezt nem is rejtette véka alá. Most azonban az amerikai fél jelezte: nemsokára hivatalosan is fogadják a cseh államfőt Washingtonban. Ennek ellenére egyértelmű, hogy Klaus nemzetközi tekintélye még igencsak elmarad Havelétől. Csehországban azonban a két Václav közül Klaus támogatottsága, elismertsége a nagyobb. Majdnem 80 százalék szerint jó államfő Prága. A csehek majdnem 80 százaléka elégedett Václav Klaus államfő eddigi teljesítményével - derült ki abból az országos felmérésből, amelyet a prágai Társadalmi Kutatások Központja készített. Többségi vélemény szerint Klaus megtartotta ígéretét, hogy „mindenki elnöke” lesz. Ugyanakkor kritikusai felróják neki, hogy a kormányt olykor „ellenzéki pozícióból” bírálja, időnként kisajátítja magának a külpolitikát, populista módon viselkedik, s néha kulcsfontosságú törvényeket is megvétóz. (K. J.) Nem véletlen, hogy a politikusok népszerűségi listáját éppen ő vezeti. LEVÉLBONTÁS Nem szabad gondolkodni? Nálam a gondolkodás megrögzött rossz szokás (Márai-szindró- ma). Mivel jelenleg az adózás az aktuális téma, ezen gondolkodom. Köszönetemet fejezem ki az Új Szó szerkesztőségének, hogy a lap részletes felvilágosítással szolgál az adóbevallásról. Sőt a múlt hónapban kétféle adóbevallási ívet is mellékelt. Eltűnődtem azonban, hogy kik veszik hasznát az űrlapoknak. Hányán olvassák az Új Szót? Hányán vannak munka nélkül? Ez utóbbiaknak például nincs pénzük újságra, viszont adóív sem kell nekik. A sors fintora, hogy aznap este - mea culpa - a Magyar Televízió egyes csatornáját néztem. Megtudtam, hogy Szlovákiában ötmillió lakosra 150 adóhivatal jut (meg tucatnyi államfőjelölt - tettem hozzá magamban.) Régi dolog, hogy nálunk az adminisztrációs apparátus túltelített. Az adóhivataloknál ez indokolt. Ott dolgoznak a nagy cápavadászok, akiknek rendszerint kiszakad a hálójuk a hatalmas zsákmánytól. Sebaj, sok kis hal éviekéi a vízben. A sok kis adózó gondban van, ha elérkezik az adófizetés. A szabályok a meteorológiai frontváltozáshoz hasonlók. Jaj, nehogy rosszul töltsük ki az adóbevallási ívet! A jámbor átlagember azt látná helyénvalónak, ha az adóhivatalok dolgozói volnának segítségére az adózóknak. Állítólag ez nincs megengedve, elkerülendő a korrupció. Fényes elme volt, aki kiagyalta a 19 százalékos egységes áfát. A telefonszámlát nézegetve kiderül, hogy a 23 százalékról 19-re leszállított adó sem csökkenti az összeget. Viszont a vízdíj esetében - 14-ről 19 százalékra emelték az adót - komoly érvágást jelentett ez nekünk. Kérem, a víz létfontosságú elem. A „speciális humanizmus” itt nyilvánul meg. Ragyogó társadalmunkban a nép- nyúzás már hobbivá fajult. Nem folytatom, még megsértődik az „irányító réteg”. Gondolkodó birkákra nincs szükségük. Győri Sarolta Szepsi KOMMENTÁR Lázadás előtt vagy után? SZILVÁSSY JÓZSEF Nem voltak ugyan a hét végén fosztogatások; ám mégsem állítható, hogy visszaállt a társadalmi béke Szlovákiában. A Roma Parlament vezetői valóságos ultimátumot intéztek közjogi méltóságainkhoz: vagy szabadon engedik a vizsgálati fogságban levő polgárokat és megszüntetik a roma telepek körülzárását, vagy útlezárások és pozsonyi tüntetések következnek. Joggal válaszolta a belügyi szóvivő, hogy a fogva tartottak sorsáról kizárólag az illetékes bíró dönthet. Ingatag jogi talajon áll azonban válaszának az a része, amelyben azt üzente nekik, hogy a rendőrség és a hadsereg akkor vonul vissza, amikor azt az illetékes vezetők jónak látják. Ugyanis éppen ennek a konfliktusnak a megítélésében húzódik éles határvonal a diktatórikus és a jogállami módszerek között. Az előbbi mindenkit és mindent elsöpörve igyekszik letörni mindenféle tiltakozást. Az utóbbi értékrend elveti a kollektív büntetés elvét. Senki sem háborodhat fel azon, ha fellépnek a fosztogatók és a garázdálkodók ellen. Ám demokratikus viszonyok között telepeket lezárni, bármelyik tisztességes polgár szabad mozgását akadályozni, nyugodt életet élő falvakban erődemonstrációt tartani, embereket megfélemlíteni tilos. Márpedig ez is megtörtént Kelet-Szlovákiában. S éppen ezek a túlkapások adtak okot arra, hogy európai emberjogi és roma szervezetek is aktivizálódjanak. Itt és most a szlovákiai nyomorfelkelés kapcsán hívják fel Európa figyelmét az egyre súlyosbodó kelet-közép-európai romakérdésre. A Dzurinda-kabinet még mindig nem érzékeli a súlyos veszélyt. Ugyan elfogadható - munkára és munkahely keresésére ösztönző - filozófia alapján döntött a szociális segélyek megnyirbálásáról. Ám a szükséges hatástanulmányok nélkül. Aztán erődemonstrációt tartott, miközben uzsorásokat igyekezett megtenni bűnbaknak, szinte minden romát pedig élősködő elemnek. Legújabban az önkormányzatokra szeretnék hárítani a „pénz helyett élelmiszert vagy ruházatot”-féle Kaník-rögtönzés végrehajtását. Holott minderről, minden fontos részletről a reformok beindítása előtt kellett volna intézkedni. A robbanásveszélyes helyzet csak akkor csitulhat fokozatosan, ha a Dzurinda-kabinet végre nem pökhendien és mindenfajta empátia nélkül, hanem bölcsen cselekszik. Vagyis végre partnerül fogadja a romákat, a civil szerveződéseket, az egyházakat és az önkormányzatokat, s ilyen széles körű összefogással igyekszik enyhíteni a sok évtizedes, rendkívül szerteágazó gondokon. Kurázsi 37,1 foknál TÓTH MIHÁLY Zajac miniszter statisztikusai kb. egy hónapja közzétették, hogy a húszkoronás orvoslátogatási illeték bevezetésének hatására mennyivel csökkent a rendelők előszobáinak zsúfoltsága. Legújabban már arról is közzétettek adatokat, hogy a betegállományba helyezés feltételeinek szigorításával mennyivel csökkent a táppénzt élvezők (sic!) száma. Csak találgathatom, hogy a sok mindent megélt idős doktor bácsik mit éreznek a két statisztikai adat tanulmányozása közben. Azt se tudom, hogy a legjobb orvosprofesszorok miként vélekednek az egészségügyi kormányzat közelmúlti intézkedéseinek következményeiről. Csak két dolgot tudok biztosan: 1. Az egészségügyi minisztert lelkesítették a statisztikai adatok; 2. Földim, aki egy inkább kis-, mint középüzemben műanyag ajtók, ablakok gyártásával keresi kenyerét, a múlt héten 37,1 fokos test- hőmérséklettel indult munkába. Földim nem indulatos ember, így finoman válaszolt, amikor munkába indulása előtt azt tanácsoltam, bújjon inkább dunyha alá, menjen el orvoshoz, írassa ki magát. „A tulajdonos nem venné jó néven, ha beteget jelentenék” - válaszolta. Történt pedig ez Szlovákia fővárosának közveden közelében, ahol kevesebb mint 5 százalékos a munkanélküliség. Vajon milyen „néven venné a tulajdonos”, ha üzeme valahol a kelet-szlovákiai végeken működne, és alkalmazottja 37,1 fokos lázzal próbálna trükkösen táppénzt csalni? Mert ha valaki nem tudná, politikusaink a táppénz-folyósítási rendszert a táppénzcsalók megfékezésére szigorították, a betegállomány első tíz napjában pedig a táppénzfizetést a munkáltató érdekeltté tételére helyezték át közvetlenül a munkahelyre. Törvényhozóink tisztában vannak vele, hogy tartósan és országosan 15 százalék fölötti, helyenként pedig alig 40 százalék alatti munkanélküliség körülményei között a munkavállalók munkaadóval szembeni kurázsiból hogyan varrnak elengedve. Akkor is, ha a kis- vagy középüzem tulajdonosa nem a vállalkozók legragadozóbb fajtájából való. Eseüeg még azt is elképzelhetjük a munkaadóról, hogy halványan emlékszik rá, mit jelent a felebaráttal való szolidaritás. A realitások azonban - mert szorongatja őt az adóhivatal, a bank, a társadalombiztosító - rákényszerítik, hogy rossz néven vegye, ha alkalmazottja lebetegszik. A parlament a munkavállalónak a kenyérvesztéstől való félelmét és a munkáltatók (főképp a kis- és középüzemek) többségének szo- rongatottságát bekalkulálva fogadta el a rendelőkben bevasalt 20 koronákról és a betegállományba minősítés szigorításáról szóló rendelkezést. A társadalombiztosító illetékese eredménynek tartva jelentette be, hogy januárban, a szigorítás érvényre juttatása első •időszakában betegség miatt csak minden 23. munkavállaló hiányzott, míg az egy évvel korábbi januárban ugyanezért még minden 17. maradt otthon. Éljen a pontos statisztika! Arról készítenek-e statisztikát, hogy a munkások elbátortalanodása miatt lábon kihordott betegségek következtében az elkövetkező évtizedben mennyivel rövidül a kétkeziek átlagos életkora?
