Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-18 / 65. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 18. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össz­tánc 19 KIS SZÍNPAD: Sarah Bernhardt utolsó nyara 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Háztűznéző 11 MOZI POZSONY TATRA: A vonzás szabályai (amerikai) 18, 20.30 AU PARK - PALACE: Elvarázsolt kastély (amerikai) 15, 17, 19, 21 Swimming Pool (angol-francia) 19.50, 22.10 Vas (amerikai) 14.40, 16.50, 19.20, 21.20 Horrorra akadva 3 (amerikai) 15.20, 17.20, 19.30 Underworld (amerikai) 21.30 Mackótestvér (amerikai) 14.10, 15.10, 16, 17.10, 18 Hideghegy (amerikai) 14.30, 17.30, 20.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) 15.10,18.10, 21.10 Gothika (amerikai) 18.40, 20.50 A vonzás szabályai (amerikai) 15.50, 20.40 Dörzsölt Filip (cseh) 15.30,17.40 Zelary (cseh) 20 Good Bye Lenin! (német) 19.10,21.40 Unalom Brünnben (cseh) 18.20 KASSA TATRA: A vonzás szabályai (amerikai) 16,18, 20 CAPITOL: Elva­rázsolt kastély (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Gothika (amerikai) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKLA ÉRSEKÚJVÁR-MIER: Zelary (cseh) 17,19.30 VÁGSELLYE-VMK: Mifune (dán) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Baromi jó (cseh) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Horrorra akadva 3 (francia) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Derült égből Polly (amerikai) 14,16,18, 20 A felejtés bére (amerikai) 19.45 Getno (magyar) 13.15, 15.15 Hideghegy (ameri­kai) 17.30, 20.30 Az ítélet eladó (amerikai) 17.30, 20 Mackótestvér (amerikai) 13.45,15.45,17.45 Magyar vándor (magyar) 13,15,17, 19.30 Némó nyomában (amerikai) 13.30 Pán Péter (amerikai) 13 Pelenkás bajkeverő (francia-spanyol) 14.15,16.15,18.15, 20.15 Tu­catjával olcsóbb (amerikai) 14.30,16.30,18.30,20.30 Túl közeli ro­kon (amerikai) 13.15, 17.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) 14.30, 17.30.20.30 Vaska (amerikai) 15.30,19.45 IN VITATOR Jó hangulatú ezred lánya Négyszemközt a Munkácsy-díjas Bartusz György képzőművésszel A szabad kreativitás megtestesítője TALLÓSI BÉLA Olasz operaszerző, Gaetano Donizetti művét próbálják a Szlo­vák Nemzeti Színházban. A szín­padon mégsem olasz áriák csen­dülnek fel, mivelhogy Donizetti Az ezred lánya című vígoperájá­nak eredeti, párizsi színpadra komponált opéra comique típusú változatát tűzi műsorára a nemze­ti - az áriák között francia dialó­gusokkal. Nagy várakozás előzi meg a holnapi és a szombati bemutatót, mivel rendezőként Jozef Bednárik jegyzi az előadásta, aki az utóbbi években a könnyű műfajban állí­tott színpadra nagy sikert megélt zenés darabokat. Tőle mindig va­lami különlegeset vár a közönség, s mint a bemutató előtti sajtótájé­koztatón elmondta, ő most is azt nyújtja, amit eddig is: holdat és csillagokat. Azok fényében pedig kulináris élvezeteket. Igaz, ezt a néző csak vizuális formában kap­ja: a színpadon olyan ínyencfala­tok kerülnek terítékre, mint a tiro­li sajt és a tejszínhabos áfonyator­ta. Miként Bednárik elmondta, Az ezred lánya nem tartozik azok kö­zé a négycsillagos dalművek közé, amelyek mérföldes léptekkel segí­tették az operairodalom fejlődé­sét. Sosem volt a kritikusok ked­vence, ám a közönség annál in­kább szerette. Ő maga azért vá­lasztotta, mert a Szlovák Nemzeti Színháznak három olyan kolora- túrszopránja és három olyan te­norja van, hogy az operát hármas szereposztásban tudják játszani. Velük együtt sikerült elérni, hogy az operával olyan desszertet kí­náljanak a nagyérdeműnek, mely­nek összetevői a kitűnő ének és a jó hangulat. Ez utóbbit szolgálja a darab színvilága is: a vígsághoz il­lő élénken színes kosztümök és az ezeket érvényesülni hagyó fehér díszlet. Ezekkel együtt minden adott ahhoz, hogy Az ezred lánya ezúttal több előadást éljen meg a Nemzetiben, mint a legutóbbi színpadra állításakor, 1939-ben, ugyanitt, amikor mindössze ki­lencszer adták elő. Kéménden született. Világ­látását azok a második vi­lágháborús repeszdarabok is meghatározzák, amelye­ket gyerekkorától a testé­ben hord. Indulásakor szel­lemi és szakmai értelemben Prágában kapta a legtöbbet. Szobrászként Kassán telje­sítette ki művészetét. SZASZÁK GYÖRGY A pozsonyi képzőművészeti főis­kolán tanszékvezető tanár volt. Szabad kreativitás néven létreho­zott műtermébe a fiatalok harcol­tak a bejutásért. Nevéhez fűződik a kassai műegyetemen képzőművé­szeti karának létrehozása is. A het­venéves Bartusz Györgyöt március 15-én Budapesten Munkácsy-díjjal tüntették ki. A kitüntetést a Műcsarnokban vetted át, vajon jártál-e már ott korábban? Ezelőtt még soha, de örülök, hogy végre láttam. Építészeti szempontból ez az épület tényleg lenyűgöző, Lehner Ödön remek al­kotása. Soha nem gondoltam vol­na, hogy majd ilyen alkalomból lé­pek be ide először. Hogyan fogadtad a kitünte­tést? Örülök neki, mert végül is ez egy presztízsdíj. Művészetért adják és nem másért. Ráadásul olyan mű­vészről van elnevezve, akit nagyra tartok. Nem is olyan régen Mün­chenben a Pinakotékában láttam Munkácsy néhány csodálatos vász­nát. Hát, ebbe a galériába sem ke­rülhet be akárki! Csehszlovákiában 1990-ben megszüntették a szakmai jellegű állami kitüntetéseket. Helyesled ezek visszaállítását? Az érdemes művész meg a nem­zeti művész kitüntetések odaítélé­sét nem kellene visszaállítani, de amelyek tisztán művészeti díjak, azokat igen. Nézd, 1968 után volt nálunk egy kis fellazulás, akkor a Cyprián Majerník-díjat én is meg­kaptam. Ennek például örültem, és ma is büszke vagyok rá. Az érde­mes művész díjat csak a barátaim unszolására vettem át, akik azt mondták, a hatalom tönkretesz, ha visszautasítom. Ezt a díjat a Jako- by-szobromért kaptam, amiről tu­STRIEZENEC DÁVID Pozsony. Kinőtte a gyerekcipőt a pozsonyi Livin Blues fesztivál, álla­pítható meg az idei, tizenkettedik évad után. Mind a szervezés minő­sége, mind a művészi színvonal te­kintetében nagyot lépett előre, és bár jelentősége még nem hasonlít­ható a Pozsonyi Jazz Napokéhoz, versenyképes a környező országok hasonló rendezvényeivel. Szombaton a kis színpad oko­zott igazi meglepetést, ahol renge­teg szárnyait bontogató amatőr te­hetség kapott lehetőséget a bemu­tatkozásra. Érdekes kísérlet volt Peter „Bonzo” Radványi, a honi blues kiemelkedő alakjának pro­dukciója, aki a tehetséges somorjai szájharmonikással, Horváth Romi­val állt színpadra. Szintén itt mu­tatkozott be a Hlava XXII zenész­dom, nem rossz szobor. Nekem az érdemes művész titulussal az volt a bajom, hogy ezt sokan politikai hű­ségért, megalkuvásért és nem a művészetükért kapták. Ezért a rendszerváltás után én azonnal visszaadtam ezt a kitüntetést. Te az úgynevezett nagy gene­rációhoz tartozol. Sok fiatalabb képzőművész is kapott már Munkácsy-díjat, nemzedéktársa­id közül viszont nagyon sok arra érdemes alkotó nem kapta meg. Vagy ha igen, akkor a kelleténél később, mint most te is... Én hiszem, hogy soha nincs ké­sőn, noha az is igaz, hogy sokan várakoznak a sorban. Hogy a kiválasztás miként történik, én azt nem tudom. A szlovákiai magyarok kö­zül elsőként Németh Ilona kapta meg ezt a díjat. Ha fi­atalabb is, megérdemelte, mert nagyon tehetséges, és amit létrehoz, az minőség. Hogyan vélekedsz a mai szlo­vákiai magyar köztéri szobrok színvonaláról? Istenigazából csak most jön majd el az ideje annak, hogy az it­teni magyarok szabadon emléket állíthassanak az arra érdemesek­nek. Vannak ilyenek! Jelenleg a korábban lebontott szobrok vissza­állításának az idejét éljük. Rozs­klubban alakult Mojo & Mahortu Band, amely Juraj Harusciak, a ze­nekar vezéregyéniségének folk- bluesos szerzeményeiből adott él­vezetes koncertet. A nagy színpadon a honi élme­zőny kapott lehetőséget. Először az érsekújvári Canned Heat revial ta­rolt, itt Pásztor János gitárvirtuóz produkált felejthetetlent, de a kísé­rőbanda is kompaktul, összeszo- kottan muzsikált. Az est talán leg­érdekesebb produkciója Juraj „Du- ro” Turtev, az egyik legnépszerűbb és legfoglalkoztatottabb szlovák blues-zenész nevéhez fűződik. Turtev vendége volt többek között az est egyetlen női fellépője, Süvia Josifovská is, aki Eric Clapton cso­dálatos Old Love c. számát adta elő. „Igazi örömzenélés volt. Sze­rencsés voltam zenészpartnereim megválogatásánál, hiszen mind­nyón visszakerült a Kossuth-szo- bor, Rimaszombatban a Petőfi- szobrot állítják vissza. A magam részéről örülök, hogy Kassán felál­lították az egyik legnagyobb kassai magyar festőről, Jakoby Gyuláról készített szobromat. A Csemadok kezdeményezésére Kassán Kazin- czynak és Baróti Szabó Dávidnak is emléket állítottunk. Úgy tudom, a kassai Márai- szobor megalkotására kiírt meghívásos pályázaton is részt veszel... Nagy örömmel, mert a téma jó, a kihívás nagy - és nagyon jó művé­szek versenyezhetnek egymással. Márai nemes lélek volt, a testtartá­sából is sugárzik a lélek, a szellem, a tudás - ezt megfogni, felmutatni igazi kihívás. Sikerül megbirkózni vele? Még nem mondhatok semmit. Olykor az egész alkotói folyamat szinte kínszenvedésnek tűnik, más­kor meg olyan felfokozott örömöt érzek, amihez nincs fogható. Az én Máraim március végére elkészül. Juraj Turtev annyian tehetségüknek megfelelőt produkáltak” - mondta a koncert után Juraj Turtev. Az est sztárven­dége az ausztrál Gwyn Asthon volt, aki olyan partnerekkel dolgozott együtt, mint BB King vagy Johny Whiter. Egy szál gitárral teljesen el­bűvölte hallgatóságát, érezni lehe­tett, mindent tud a bluesról. Vasár­nap pedig az amerikai Guy Davis Láttam egy vázlatodat, melyet Feld Lajosról készítettél. Ezzel mi a terved? Kladek Gábor barátommal azt szeretnénk, ha a dóm másik olda­lán, az egykori megyeháza előtt Feld Lajos szobra is felállításra ke­rülne. Az avantgárd nagy kassai egyénisége, Jasszusch Antal festő­művész is megérdemelne egy szob­rot, és a modern képzőművészet megteremtője, az aránylag fiatalon elhunyt Eckerdt Sándor is. Te hoztad létre a kassai mű­egyetemen a művészképzést. Hogyan látod ennek a kassai képzésnek a jövőjét? A tapaszta­latok mennyiben támasztják alá azt a kézenfekvőnek tűnő állí­tást, hogy a többközpontúság­nak létjogosultsága van a mű­vészképzésben? A világ mára összezsugorodott. Az elektronikának köszönhetően ma már mindenütt ott lehetünk, akár úgy is, hogy ki sem mozdulunk otthonról. Centrum ott van, ahol valami történik. Kassán történik va­lami, tehát Kassa a centrumban van. Egyetemünkön tehetséges, fo­gékony diákok tanulnak. Hozzánk csak a tehetség révén lehet bekerül­ni. A tehetséget aztán megpróbál­juk formálni. A klasszikus művé­szettől az elektronikáig sok min­denre megtanítjuk a fiatalokat. Akkor jól vagy? Igen. Én kiegyeztem a lét folya­matával. Valami mindig kezdődik, és valami mindig elmúlik. Már túl vagyok a hetvenen, de jól érzem magam. Tanítok, fiatalok között vagyok. Olykor festek, máskor raj­zolok, vagy éppen az agyaggal bí­belődöm. Régebben álmaid is voltak... Most is vannak. Van egy utópiszti­kus tervem arra vonatkozóan is, hogy miként lehetne a népsűrűség gondján segíteni. Hatalmas, leg­alább 4 ezer küométer átmérőjű és 3 ezer kilométer magas, kör alakú víz­tartályokat kellene építeni a világ­tengerek felett, s ezekbe felszivaty- tyúzni a tengervizet. Ezzel a mód­szerrel a szárazföldet egyharmadá- val megnagyobbíthatnánk, még­hozzá úgy, hogy a vizet sem veszíte­nénk el - mondja Bartusz György, majd amikor szája mosolyra húzó­dik, még ennyit tesz hozzá: - Azon persze nem gondolkodtam, milyen ökológiai következményei lenné­nek e terv megvalósításának... hozta lázba a közönséget kivételes előadásmódjával, ízelítőt adva a tradicionális tengerentúli bluesból. A blues-rajongók tehát kivételes élményben részesültek ezen a hét­végén, negatívumként csupán az hozható fel, hogy mindkét nap sztárvendége egyedül lépett szín­padra. Nem ártott volna legalább egy nevesebb zenekart is meghívni. Az ausztrál sztárvendég, Gwyn Asthon egy szál gitárral bűvölte a közönséget Két napig szólt a blues (Képarchívum) A kihívás nagy - és na­gyon jó művészek verse­nyezhetnek egymással. (A szerző felvétele) „Én kiegyeztem a lét folyamatával” Az ezred lányával olyan desszertet kínálnak, melynek összetevői a kitűnő ének és a jó hangulat (Fotó: a színház archívumából)

Next

/
Thumbnails
Contents