Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-17 / 64. szám, szerda
Egészségügyi reform Stabilizációs intézkedések A stabilizációs intézkedéscsomag célja az adósságnövekedés megállítása és a felesleges fogyasztás megállítása. Ez utóbbi az egészségügy is szolgáltatások és a gyógyszerek fokozott igénybevételét jelenti: míg egy átlagos európai évente 7 szer megy orvoshoz, addig egy átlagos szlovák állampolgár 16-szor. Évente a kukába dobunk 41 tonna gyógyszert, melyeket az orvosok felírtak, a biztosító kifizetett, de a páciens nem szedte be. Első lépés az egészségügyi ellátás pontosabb meghatározása volt, mely leválasztotta a kiegészítő szolgáltatásokat, mint például a kórházak szállodai szolgáltatásait és a betegszállítást. Második lépés a egyes szolgáltatásokért fizetendő díjak bevezetése volt, mint például az orvosnál tett látogatásért, a recept kiváltásáért fizetendő 20 korona, a kórházi kezelés esetén fizetendő 50 korona. Ezek a szimbolikus bevételek már most kimutathatóan hozzájárultak a fogyasztás csökkenéséhez úgy, hogy ezzel egy időben valamennyi tényleges beteg orvoshoz fordult. Ez abból látható az egészségügyi minisztérium szerint, hogy a nem csökkent a betegforgalom a szakorvosoknál. Az egészségügyi minisztérium szerint a rendszerváltás óta folyamatosan javult az egészségügyi ellátás színvonala. Ezt a tényt azzal támasztja alá, hogy 1990-ig fokozatosan csökkent a férfiak átlagéletkora, igaz éves szinten csak minimális szinten, de 1968-tól 1990-ig mintegy 1,5 évvel. Ez a folyamat 1990-ben megfordult, és az akkori 66,8 éves szintről 200-re 69,2 évre nőtt a férfiak születéskor várható átlagéletkora. A nők esetében ugyan nem volt csökkenés a szocializmus idején sem, de 1990-től gyorsabb ütemben, évi 0,17 évvel emelkedik az átlagéletkor a korábbi 0,09 éves emelkedéssel szemben. A páciensek számának változása 2003-ban □ a nőgyógyász ODD Minister stvo zcfravotníctva Slovensko) repctoüky 4 3.2004 * A viszonyítási alap 2002=1 költöttek gyógyszerre, miközben a felírt gyógyszerek mennyisége nem csökkent, vagyis mindenki megkapta gyógyszerét ugyanúgy, mint a húszkoronás díjak bevezetése előtt. A gyógyszerkiadások 2003-ban ugyan nőttek, de a növekedés üteme jelentősen lassult az előző évekhez képest. Míg 2002-ben és az azt megelőző időszakban évente 10 százalék feletti értékkel nőtt a gyógyszerre fordított összeg, sőt 2002-ben ez a lakosság esetében 19, a biztosítóknál 16 százalékos volt, addig 2003-ban csak 8 illetve 9 százalékkal nőtt a gyógyszerre fordított összeg nagysága. Átlagéletkor változása Év: 1960 1990 2000 Férfiak 68,3 66,8 69,2 Nők 72,8 75,5 77,2 Az átlagéletkor változása 1960-1990-ig 1990-2000 Férfiak-0,05 +0,24 Nők +0,09 +0,17 Az egészségügyi minisztérium szerint ennek oka az egészségügyi ellátás színvonalának fejlődése, a jobb és hatékonyabb orvosi műszerek használata, valamint gyógyszerek alkalmazása, melyre nem volt lehetőség és pénz a kommunista rendszer idején. A régi rendszer nem tette lehetővé a lakosság széles rétegei számára a hozzáférést a minőségi orvosi ellátáshoz. A minisztérium szerint radikálisan csökken a gyógyszerre fordított összeg is, mind a lakosság, mind az egészségbiztosítók kevesebbet A gyógyszerre fordított kiadások változása 1999-től Megtakarítás 2003-ban Intézkedés Hatályba lépés Megtakarítás Az egészségügy decentralizációja január (milliárd korona) 1,3 Az egészségügyi ellátás pontosabb meghatározása, a „dijak" bevezetése június 2,3 Igazgatók motivációja Október 0,1 A pozsonyi és kassai kórházak rendszerének átalakítása október 0,1 Új gyógyszerpolitika november 0,2 Összesen 4,0 A 2003-ra tervezett hiány 9,0 A stabilizációs intézkedések hatása-4,0 Az adósság növekedése a stabilizációs intézkedéseknek köszönhetően 5,0 Gyógyszerkiadások Egészségügyi reform 5 Az új egészségügyi rendszer koncepciója „Mindenkinek joga van egészségének védelmére. Az egészségbiztosítás alapján az állampolgároknak jár az egészségügyi ellátás és az egészségügyi segédeszközök olyan terjedelemben és feltételek mellet, ahogyan ezt a törvények meghatározzák” - áll a minisztérium által elkészített egészségügyi koncepció bevezetőjében. A szaktárca hat egymással szervesen összefüggő jogszabály tervezetét dolgozta ki, melyek meghatározzák az új rendszer kereteit. A minisztérium indoklása szerint ezek a jogszabályok az alkotmányra épülnek, nem ellentétesek vele, habár tovább rombolják azt a mítoszt, mely szerint az egészségügyi ellátás ingyenes. Meghatározzák az egészségügyi ellátásnak azt a szintjét, mely továbbra is ingyenes marad, vagyis a kötelező egészségbiztosítás fedezi. Az ide nem tartozó kezeléseket teljes egészében vagy részben a beteg fizeti majd. Természetesen nem csak erről szól a hat törvény, ezek teljes egészében meghatározzák az egészségügy valamennyi szereplőjének, a szolgáltatóknak - kórházak, orvosok, klinikák, egyéb gyógyászati intézmények - a pácienseknek és az egészségbiztosítóknak, valamint az államnak a mozgáskörét, szerepét. A hat törvény a következő: 1. Az egészségügyi biztosításról szóló törvény 2. Az egészségügyi ellátásról szóló törvény 3. Az általános egészségbiztosításból fedezett egészségügyi ellátás mértékéről szóló törvény 4. Az egészségügyi szolgáltatókról és a kamarákról szóló törvény 5. Az egészségügyi biztosítókról és az egészségügyi felügyeletről szóló törvény 6. A mentőszolgálatról szóló törvény 1. Az egészségügyi biztosításról szóló törvény „Az egészségbiztosítás univerzális, mindenkire érvényes és a szolidaritáson alapszik.” A törvény alapelvei: 1. a rendszer szolidáris és mindenki beletartozik 2. az egészségbiztosítást közpénzekből fedezik, melyeket kötelező járulékként szednek be 3. mindenki szabadon választhat magának egészségbiztosítót, a biztosító senkit sem utasíthat vissza 4. a járulékrendszer lineáris, vagyis a járulékok a bevételek meghatározott százalékát képezik, a kivetési összeg felső határa az átlagbér háromszorosa 5. szociálisan hátrányos helyzetű és a veszélyeztetett társadalmi rétegekért az állam fizeti a biztosítási díjat, mely a mindenkori havi átlagfizetés 4 százalékát teszi ki Az egészségbiztosítás alapvető feladata a pénzügyi fedezet megteremtése, melyből a szolidaritáson alapulva finanszírozható az egészségügyi ellátás. Az egészségügyi rendszer gazdálkodása szempontjából nélkülözhetetlen, hogy a forrásokat szolidáris elven teremtsék meg, melyek biztosítják az úgynevezett kollektív kockázatot. Az egészségügyi kezelés, műszerek, berendezések, gyógyszerek fejlődése miatt szinte elképzelhetetlen, hogy az egyén egyedül fedezze a költségesebb kezeléseket, ezért megkerülhetetlen a szolidaritás elve, vagyis amikor a közös forrásból fedezik a kezelések legnagyobb részének költségeit. Az egyéni kiegészítő biztosítás csak kísérőjelensége lehet az általános, kötelező egészségbiztosításnak. A biztosítás kötelező voltát az indokolja, hogy a lakosság nagy részénél az úgynevezett „biztosítási esemény”, vagyis a betegség már megtörtént, ezért ők csak a kezelés költségeivel szinte megegyező áron tudnák biztosítani magukat, ha a biztosítás teljesen piaci elveken alapulna. Az egészségbiztosítás két részre osztható: az általános egészség- biztosításra és az egyéni, kiegészítő biztosításra. Az általános egészségbiztosítás mindenki számára fedezi az egészségügyi ellátást olyan terjedelemben, ahogyan azt a törvények szabályozzák. Ez teljes mértékben a szolidaritáson alapszik, ami azt jelenti, hogy mindenki azonos mértékben juthat hozzá az egészségügyi szolgáltatáshoz, függetlenül attól, hogy tudja-e fizetni a biztosítási díjat. A szociálisan hátrányos rétegek - gyerekek, munkanélküliek, diákok, nyugdíjasok, stb. - az állam fizeti a biztosítási díjat. A biztosítás összege éves szinten: Alkalmazottak Egyéni Állami vállalkozó biztosítottak Alkalmazott 4% 14% 4% Munkaadó 10°/o Összesen 14% 14% 4% Kivetési alap a bruttó bér az adóalap fele az átlagbér 12-szerese minimális a minimálbér a minimálbér összege 12-szerese 12-szerese maximális az átlagkereset az átlagkereset összege 12-szerese 12-szerese A rendszer fontos eleme lesz a biztosítási díj újraosztása, mely arra szolgál, hogy a különböző törzsállományú biztosítók működőképesek maradjanak. Újraosztásra tárgyát képezi a kötelező biztosítási díj 95 százaléka, ennek 90 százaléka kerül újraosztásra. Ebből következően az újraosztás mértéke eléri a 85,5 százalékot. Az újraosztás alapelve az egyes biztosítók között a biztosítottak körének kockázati szintje lesz. ez megteremti annak feltételét, hogy valamennyi biztosított, tekintet nélkül az egészségi állapotára, megkaphassa a számára szükséges egészségügyi ellátást. Ez a rendszer eliminálja a biztosítottak egészségi állapot alapján történő kiválasztásának veszélyét is. A rendszerben működő szolidaritás kétirányú lesz: mindenki számára biztosítja az azonos hozzáférést a betegsége által megkövetelt legjobb kezeléshez, ez a kezelés nem függ majd attól, hogy mekkora biztosítási díjat fizetett be, mindez tekintet nélkül a társadalomban betöltött szerepére, státusára. Az egészségbiztosítás a biztosított jelentkezésének visszaigazolásával veszi kezdetét, melyet minden biztosító köteles megküldeni a jelentkezőnek. A biztosító csak egy esetben utasíthatja majd vissza a jelentkezést: ha a biztosított azt beadta más biztosítóhoz is. A jelentkezést csak egy biztosítóhoz lehet benyújtani és a benyújtásra köteles minden szlovák állampolgár. Az egészségügyi ellátás igénybevételének korlátozásai: Ha valaki nem három hónapnál hosszabb ideig nem fizeti a biztosítást, csak az állapota szerinti elkerülhetetlen, halaszthatatlan ellátásra van joga. Ha az egyén egy biztosítóhoz sem juttatta el a jelentkezését. Ebben az esetben csak az állapota szerint őt megillető, szükséges elkerülhetetlen, halaszthatatlan orvosi ellátásra van joga. Az ellátás költségeit első alkalommal az egészségügyi minisztérium fedezi. Az nélkülözhetetlen ellátás második alkalommal is jár, ezt azonban már a páciensnek kell megtérítenie. Az halaszthatatlan orvosi ellátás mértékét a szolgáltató - orvos, kórház kérésére - a biztosító állapítja meg, ezt köteles megtenni 12 órán belül. Az egészségbiztosítók munkáját a Felügyeleti Hivatal ellenőrzi majd.
