Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-13 / 61. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY Hetvenhét Németország­ban és Ausztriában élő, az egykori Csehszlovákiából ki­telepített szudétanémet be­advánnyal kíván fordulni a strasbourgi emberi jogi bíró­sághoz, amelyben elkobzott vagyona visszaadását, vagy anyagi kártérítést követel - ír­ta a cseh lap. A szudétanéme- tek nem a Benes-dekrétumok semmissé nyilvánítását köve­telik, hanem azoknak a va­gyoni károknak a jóvátételét, amelyeket a II. világháború után okozott nekik Csehszlo­vákia. AII. világháború utáni vagyonelkobzások ellentéte­sek az alapvető emberi sza­badságjogokról megkötött európai szerződéssel, állítja Thomas Germer, a szudéta- németek jogi képviselője. Szerinte ha a strasbourgi bí­róság a szudétanémeteknek ad igazat, akkor Csehország- nak vissza kellene adnia az elkobzott vagyont, vagy kár­térítést fizetnie. Gertner szerint az EU bővítése után jó esély van arra, hogy az európai fórumok igazat adja­nak a szudétanémeteknek. Vít Schorm, Csehország kor­mánymegbízottja az Európai bíróság mellett viszont azt ál­lította, hogy a beadványt nem ismeri, s ezért nem tudja kom­mentálni. A cseh igazságügyi tárca szerint a szudétanéme­teknek nincs nagy esélyük ar­ra, hogy a bíróság az ő javukra döntene. A szudétanémetek gyako német megbékélési nyilatkozat aláírása után beje­lentették, hogy Strasbourg- hoz kívánnak fordulni, mert úgy érzik a német kormány­zat lemondott érdekeik védel­méről. A csehszlovák hatósá­gok 1945 decemberében 300 milliárd koronára becsülték a németektől elkobzott vagyon értékét. Jan Mlynárik Prágá­ban élő szlovák történész sze­rint viszont az elkobzott va­gyon értéke mintegy 800 mil­liárd korona lehet. Egy kora­beli lapban megjelent elem­zés szerint ebből a vagyonból két év alatt mintegy 500 mil­liárdnyit elloptak, s így az ál­lam kezébe csak 300 milliárd került, (-kés) HÉTVÉG(R)E Törd a fejed, érdemes! Két találós kérdést készí­tettem mára a kedves olva­sónak. Az első esetben azt kell eltalálniuk, kinek írták a nyílt levelet, a második esetben, hogy ki mondta az idézett mondatokat. Kellemes rejtvényfejtést! MOLNÁR NORBERT Az első feladvány, vajon kinek írták ezt a levelet, és milyen kor­ban? „Tisztelt Miniszterelnök Úr!” A Felvidéken járva Ön lát majd olyan épületeket és fákat, melyek az itt született Mednyánszky Lász­ló, Hamvas Béla és Márai Sándor pillantásait is őrzik még. A festő, a polihisztor és az író életműve itt fogant a tájainkon, s úgy magaso­dik az égig, mintha fényből nőtt világfa lenne. Az ő földi pályájuk végső tanulsága: csupán egyetlen igazság létezik - embervoltunk azt jelenti, hogy a másik emberért vagyunk; életünk annyit ér, amennyit belőle a másokért való szolgálattal eltöltöttünk. Örömmel tapasztaljuk, hogy az Ön politizálási stílusa nélkülözi a kor legnagyobb divatjának eleme­it: az önzést, a gyűlölködést, a ha- zudozást és a csalást. Ön nem vált maszkokat, kezdettől fogva fele­lősséget érez minden magyarért, bárhol él is a nagyvilágban. Kö­szönjük ezt a fegyverek nélküli harcmodort; a hitre, a becsületre, a tudásra alapozott megnyilvánulási formát; annak felismerését, hogy »a szavak nem jutnak soha embe­rig, ha nem viszik magukkal a mo­solyt is - a jövőt! - lélektől lélekig«. Köszönjük a magyar (ezt a szót nem árulhatom el, mert könnyű lenne a megfejtés, de írok három lehetőséget) a, nemzetvédelmet; b, proletárdiktatúrát; c, igazol­ványt, az ígéretesen felfejlesztett, de mára megingott támogatási formákat, köszönjük, hogy ma­gyar olimpiáról álmodott. Mi, felvidékiek is hisszük, hogy nemzetünk megújulásában része lesz a határon túli magyar néptö­redékeknek. Mi vágjunk a haj­szálgyökerek, akik egyre erőtel­jesebben szívják fel az életerőt, hogy a fényre juttassák azt. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Érezze jól magát körünkben, és jöjjön közénk gyakrabban!” A lehetséges megfejtések: a, Horthy Miklós; b, Rákosi Mátyás; és a vicc kedvéért c, Orbán Viktor. Második találós kérdésünk, va­jon ki mondta 2002-ben a magyar kedvezménytörvénnyel kapcso­latban a következőket: „Koszovó példája igazolja, hogy a kisebbségi kérdést sokkal job­ban lehet konfrontálással megol­dani, mint tárgyalások útján. Or­bán Viktor szándéka nem a vá­lasztási kampány egyik húzása, hanem olyan törekvés, amelynek célja új európai status quo kialakí­tása. Nem akarunk az MKP és a magyar parlament túszai lenni, ezért a szlovák törvényhozás leg­közelebbi ülésére benyújtjuk saját törvénytervezetünket. A tét Szlo­vákia függetlensége és a szlováki­ai polgárok törvény előtti ^egyen­lőségének visszaállítása. (...) Az MKP a törvényjavaslatunk be­nyújtásától teszi függővé, koalíci­óba lép-e velünk. Mi ez, ha nem színtiszta nacionalizmus?” A lehetséges megfejtések: a, Ján Slota; b, Vladimír Meciar; és a vicc kedvéért c, Frantisek Mik- losko. A megfejtés mindkét esetben elég vicces. HETI GAZDA(G)SÁG Elérkezett a korlátlan lehetőségek alkonya TUBA LAJOS Képzeljünk csak magunk elé egy elegánsan öltözött, de csu­romvizes politikust. A parlamenti képviselők a lehető legrosszabb pillanatot választották a politikusi fizetések megemelésére. A szociá­lis támogatások januári lefaragá­sának fényében a megmaradt se­gélynél jóval magasabb fizetés-ki­egészítések közfelháborodást kel­tettek. Ezt érezték ők is, s bár a pénzről nem mondtak le, de szor­galmas önostorozásba kezdtek. Amikor már azt gondoltuk, hogy ennyiben maradunk, jött a hír, mi­szerint a pártjaikról sem feledkez­tek meg, ezek apanázsát több mint megduplázták. Bizony, manapság nem könnyű a megélhetés, és te­gyük a szívünkre a kezünket, há­nyán tudnánk ellenállni a kísértés­nek, ha az életkörülményeink javí­tásától csak egyetlen gombnyo­más választana el. A szajré után induló tőketerebesi romákat a rendőrök vízágyúval kaszabolták le, a parlamentbe induló politiku­sok előtt összeütik a bokájukat. Hiába, a világ igazságtalan. Egy olyan országban, amelyet az osztrák gazdasági elemzők most már heti gyakorisággal neveznek a legveszélyesebb konkurensnek, akadnak azért pozitív hírek is. A pénzügyminisztérium ugyan a hé­ten azt jelentette be, hogy az eurót várhatóan csak 2009-ben tudjuk bevezetni, okként viszont nem az államháztartás válságát, hanem a nyugdíjreform költségeit jelölte meg. Márpedig egy jól működő nyugdíjrendszer megérne egy év késlekedést. Ennél sokkal nagyobb veszély lenne, ha egy populista kormány elkezdene kifarolni az ál­lamháztartási reformból, mert ak­kor valószínűleg hosszú időre le­mondhatnánk a közös pénzről. Megmozdult az állóvíz a jelzálog- hitelek körül is. A bankok a kedve­ző tapasztalatokra hivatkoznak, de nyilvánvalóan az erősödő konku­rencia is ludas lehet a dologban, mert kezdik lefaragni az eddigi ér­telmetlen megkötéseket. Ezek mindegyike az ügyfeleknek több ezres, sőt tízezres többletkiadást jelentett. Egy elemzés szerint 800 ezer koronás jelzáloghitel ügyinté­zési költségei akár kétezer koroná­ra is csökkenhetnek. Ugye, tavaly ezt még nem nagyon hittük volna. Az igazságügyi minisztérium pe­dig váltig állítja, hogy február 1. óta a cégbírósági bejegyzések való­ban öt napon belül történnek. A tíz százaléknyi sikertelenség is az ügyfelek rovására írható, mert nem adták le a szükséges iratokat. Ők 15 napot kaptak a pótlásra. Ha ezt tavaly év elején mondjuk egy bejegyzésre váró kft. ügyintézőjé­nek, valószínűleg hisztérikus neve­tés lett volna a válasz. Akkoriban ugyanis 150 nap körüljárt az átla­gos ügyintézési idő, és ebben ben­ne voltak azok is, akik valamilyen isteni csodatétel folytán egy nap alatt intézték el ügyes-bajos dolga­ikat. így persze a cégbíróság alkal­mazottainak is jobb, hiszen nincse­nek kitéve többé csábításnak. Mert ugye manapság a vastag borítékok átvétele meglehetősen kockázatos dolog, amint arról szerdán egy-két magyar közéleti személyiség is meggyőződhetett, amikor a milli- ócska zsebre rakása után a rend­őrök is bekopogtak. Egyébként emlékezzünk vissza, a rendőrségi provokátorok által az utóbbi hóna­pok során szép számban leleple­zett korrupciós esetek résztvevői szinte egyetlen esetben sem adták százezer koronánál lejjebb. Hol van ettől a parlamenti képviselők fizetésemelése vagy a napi nyolc­órás munkára alkalmaüan nyo­mortelepi romák szociális segélye? Szlovákia egy bizonyos réteg szá­mára eddig a korlátlan lehetősé­gek hazája volt, most talán elérke­zett ennek alkonya. Ha esedeg nem mindenki gondolná ezt így, májustól lesz, aki e tényt egyértel- műsítse számukra. VENDÉGKOMMENTÁR Petőfi autonómiája BERECK JÓZSEF Lehet, hogy csak a korral járó szkepticizmus mondatja ezt velem, de nem nagyon hiszem, hogy a vüágnak ezen a részén az elmúlt év­tizedek során egyetien író, művész vagy akármilyen állampolgár el­mondhatta: megvalósította összes lehetőségét, megteremtette auto­nómiáját. Legalább annyira, mint mondjuk Petőfi vagy Ady, illetve az EU-ba lépés küszöbén sokkal közelebbi példával élve: egy átíagos francia, holland, svéd vagy angol. A személyiség Európa e részében olyan sokáig volt kénytelen visszafogottan, mellékösvényekre szorí- tottan egzisztálni, hogy a rendszerváltás után közel másfél évtized­del is kénytelenek vagyunk lélekben beismerni, még ma is többé-ke- vésbé egyfajta állétre kényszerülünk, autonómiánk, ha van, álauto­nómia, ellenautonómia, sündisznó-autonómia; lerí rólunk sokszor az alattvalói alázat, a félbemaradottság, az éretienség, az ingerült­ség, az elbambultság, a kussolásba való belefáradás vagy beletörő­dés, a gyűlölködés, a sértődöttség, a gonoszság, az üvölthetnék, a robbanhatnék és a robbanthatnék (jaj Madrid, Madrid!), az apátia, a butaság, a dölyf, a törtetés, a komiszság, a számítás; ellenkezőleg hi­ányzik belőlünk a nagyvonalúság, a nyíltság, az őszinteség, a meleg­ség, a gyöngédség, a szabadelvűség, a korlátlan létnyüvánítás stb., stb. Ha magába tekint, ki-ki folytathatja, amennyire önismeretéből futja. S maradjunk csupán a költőknél. Csak a minap zárták ki ilyen barátomat abból a hazai pártból, amelynek (pontosabban: liberális elődpártjának) alapító tagja volt. Hja, tudjuk, a forradalom előbb- utóbb fölfalja gyermekeit. S most, amikor ezeket a sorokat a számí­tógépbe pötyögöm, a rádióból az hallik, hogy a Magyar írószövet­ségből számos kiválóság után újabb nyolcvan író távozott, mert az írószervezet elnöke nem kívánt elhatárolódni az egyik választmányi (vagy elnökségi?) tag minősíthetetlen tettétől, aki költőhöz végképp nem ülő módon rasszista megnyilvánulásra ragadtatta magát a nyüt utcán. Ezek után melyik magyar író állíthatja magáról csak megkö­zelítőleg is ugyanazt, amit egy korábbi autonóm magyar, Petőfi el­mondhatott: „Lehetnek ékesebb, nagyszerűbb lantok s tollak, mint az enyém, de szeplőtelenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, toliamnak egy vonását nem adtam bérbe senkinek; énekel­tem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság”. Tanulságul őszintébb szavakat aligha idézhetnék ezekben a napokban. Március idusán. KOMMENTÁR Fél Európa fél MALINAK ISTVÁN Értelmetlen tragédiákat nagyságrendileg összehasonlítgatni; a spanyolok most úgy érzik, hogy március 11. az ő szeptember 11- éjük- és joggal. Mint minden esetben, a csütörtöki iszonyatos mad­ridi vérengzés után is alapvető kérdés, hogy ki követte el. Alapvető a további biztonságpolitikai lépések miatt, és tartani lehet attól, hogy már nemcsak a spanyol, hanem az európai biztonságpolitika szempontjából is. A tettesek kilétét illetően néhány nap múlva talán tisztábban fogunk látni. Ami jelenleg feltűnő: a hivatalos madridi kormányálláspont és a biztonsági szakértők véleménye között je­lentős eltérések vannak. A spanyol kormány - és természetesen Pá­rizs is az ő baszkjai miatt - a merénylet után rögtön az ETA-t tette felelőssé, amit a baszk terrorszervezet is, meg a hátteréül szolgáló, betiltott Batasuna párt is azonnal tagadott. A nemzetközi terrorel­hárítás szakemberei a merényletsorozat módja, a célpontok kivá­lasztása alapján már akkor az al-Kaidát - ha nem egy klasszikus szervezetként, hanem gyűjtőfogalomként tekintünk rá - tették fele­lőssé, mielőtt ismertté vált volna a londoni arab lapnak küldött be­ismerő levél. A spanyol áüáspont érthető: holnap választások lesz­nek, most minden párt a nemzeti összefogást, egységet akarja de­monstrálni. A jelenleg is kormányzó konzervatív párt keményen megritkította az ETA sorait, s ez a vonal a választók többségének tá­mogatását élvezi. Most a kormány és az ellenzék is úgy érzi, itt a jó alkalom s az érzelmi háttér is megfelelő ahhoz, hogy végleg leszá­moljanak az ETA-val. Amire minden esély megvan, a terrorszerve­zet mára alaposan legyengült, a korábbi évekhez képest egyre keve­sebbet hallatott magáról, tavaly már „csak” három efnber halt meg ETA-akció következtében, ami az utóbbi három évtized legalacso­nyabb mutatója. Szakértők szerint legfeljebb 250 aktív tagja lehet. Nagyon valószínű, hogy a hivatalos madridi vélemények a választá­sok után árnyaltabbak lesznek. Nem mellesleg: Európa számára is az volna a jobb, ha az ETA-vonal bizonyulna igaznak, a szörnyű madridi katasztrófa spanyol belügy maradhatna. A lehető legrosz- szabb forgatókönyv, ha az al-Kaida, esetleg al-Kaida-ETA együtt­működés áll a merényletsorozat hátterében. Mert akkor ez teljesen új fejezetet jelent az iszlám fanatikusok „keresztesek” elleni hadjá­ratában. A tavalyi törökországi merényleteket még csak Európa elő­szobájában hajtották végre. A madridiakat már Európa szívében, miként több al-Kaida-üzenet is beígérte a bosszút az iraki háború­ért. Spanyolország előkelő helyen szerepelt a terrorszervezet listá­ján az amerikai politika támogatása miatt. Madrid már mindenkép­pen közös európai ügy, a terrorizmus elleni harc NATO-ügy is - pár nap múlva, a hivatalos belépés után Szlovákia ügye is lesz. Lehet, hogy a madridi szörnyűség fogja egyesíteni az iraki háború miatt megosztott Európát? Fél Európa vasúttársaságai, légikikötői máris szigorították az ellenőrzéseket, biztonsági intézkedéseket. Olyan országokban is, amelyek egyelőre nem tekinthetők a terrorizmus kiemelt célpontjainak. Hiszen tökéletes biztonság sosem volt. Meg­nyugtató biztonság pedig már sosem lesz. (Peter Gossányi rajza)-Atyavilág, odalenn már kitavaszodott!

Next

/
Thumbnails
Contents