Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-12 / 60. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Nehéz itt a megélhetés, mert a környéken sehol egy autógyár.. (Peter Gossányi rajza) Hány magyar telepedik le kényszerűségből Nagyszombatban vagy Zsolnán? Nem a romák kiváltsága a nyomor, a szegénység TALLÓZÓ ERDÉLYI RIPORT A romániai magyarság nem veszítheti el képviseletét a tör­vényhozásban, ezért mind Bu­dapesten, mind Bukarestben, mind az erdélyi magyarság kö­rében küzdeni kell azért, hogy a politikai megosztottság ezt ne veszélyeztesse - fejtette ki Gabriel Andreescu politikai elemző, a Román Helsinki Bi­zottság vezetője. A nagyváradi hetilapban megjelent inteijú egyik részében a romániai ma­gyar közösség megosztottsá­gáról esik szó. Andreescu sze­rint nyilvánvaló, hogy a szaka­dás a magyarok köréből indult a budapesti politikai erők tá­mogatásával. „Elképzelhető - mondta -, hogy román érde­kek is vannak a háttérben, de ezek nem mérvadóak.” BERLINER ZEITUNG Kovács László magyar kül­ügyminiszter üdvözli, hogy német kollégája, Joschka Fischer feladta az „európai magra” vonatkozó elképzelé­sét. „Határozottan ellene va­gyunk egy európai magnak vagy a kétsebességű Európá­nak, mert ez az elv a 25 tagál­lamot első és másodosztályra osztotta volna fel. Ez hasznos lehet a futballban, de egy ilyen eljárás nem szolgálja az európai integrációt” - jelen­tette ki a magyar diplomácia vezetője a német lapnak, amely feldolgozott formában, címben a Fischer-féle lépés helyeslését kiemelve közölte tegnapi számában az inteijút. GLOSSZA Nemzeti kitüntetősdi KOCUR LÁSZLÓ A koreai autógyár Zsolnára telepedésének bejelentése után hirtelen nemzeti hőssé lett Ján Slota a minap azzal a javaslattal állt elő: avassák Ru­dolf Schuster köztársasági el­nököt a szlovák Detroit dísz­polgárává. Történt mindez nem egészen egy hónappal azután, hogy a szélsőséges megnyüvánulásairól ismert honfi Rudolf Schustertől átvet­te a köztársasági elnök kereszt­jének I. fokozatát. Remélem, a Slotával együtt kitüntetett má­sik három polgármester is megértette a célzást.:. FIGYELŐ IPI, CPJ A múlt év volt az egyik leg­végzetesebb az újságírók szá­mára: a sajtó 64 munkatársa vesztette életét hivatása gya­korlása közben, 19 közülük Irakban - közölte a bécsi szék­helyű Nemzetközi Sajtóintézet (IPI). Európában négy újság­írót öltek meg: hármat Oro­szországban és egyet rejtélyes körülmények közt Ukrajnában. A New York-i Bizottság az Új­ságírók Védelméért (CRT) a veszteségmérleg mellett közre­adta, hogy tavaly 136 újságíró sínylődött börtönökben, a leg­többen Kínában és Kubában. Lapunkban több mint két évvel ezelőtt hívtuk fel a fi­gyelmet arra, hogy Szlová­kiában a szegénységgel küszködő déli vonalon át­gondolt területi felosztás alapján uzsorások tartják markukban azt az elesett réteget, amely szociális ki­szolgáltatottsága miatt esélytelenné vált a rend­szerváltozást követő körül­mények között. SOÓKY LÁSZLÓ Akkor természetesen senki nem figyelt fel a tevékenység társadalmi veszélyességére, mostanában, a ro­ma megmozdulások kapcsán jelen­tős sajtóvisszhangot kapott néhány kicsi halacska letartóztatása, ami az agyonmanipulált közvélemény­nek azt sugallja, hogy a kormány ura a helyzetnek. A mátyusföldi uzsorások elfogásának hírére nyil­ván örömtáncot jártak mind a sze- pességi, mind a sárosi romák, hi­szen megszabadultak a mételytől, vége az aggódásnak, vége a nyo­mornak. Az Európai Parlament által 2004. január 15-én beterjesztett és most elfo­gadott, a tíz csatlakozó or­szág felkészültségét tagla­ló országjelentésben Szlo­vákia kitűnő bizonyítványt kapott, mindössze a 108. bekez­désben hívja fel az érintettek fi­gyelmét az országot eluraló kor­rupcióra, a 109.-ben pedig az itt élő romák megoldaüan helyzeté­re, illetve arra a gyanúra, hogy a roma asszonyokat sterilizálják. Más, nyomasztó problémáról az EP nem értesült, így a dokumen­tumból arról sem szerezhetünk tu­domást, hogy Szlovákia lakossá­gának több mint 20 százaléka a szegénységi küszöb alatt él - ha a létnek ezt a formáját még emberi életnek lehet minősíteni mint ahogy arról sem, hogy földrajzilag milyen területi megoszlásban ta­lálható a nyomorgók többsége. Ha cinikusak volnánk, azt mondhatnánk, hogy a szociálisan elesettek tömegei azoktól a gyors- forgalmi utaktól délre és keletre élnek, amelyek az elkövetkezendő 15 évben nem épülnek meg, ami egyben azt is jelenti, hogy szüksé­ges infrastruktúra hiányában eb­ben az időszakban, ebben a tér­ségben nem létesülhet olyan, az állam által szorgalmazott nagybe­ruházás, mint például Nagyszom­batban vagy Zsolnán. A kormány vonatkozó beruhá­zási politikáját már a kisemmizett megyék vezetői is diszkriminatív­nak minősítik, azzal viszont ér­demben senki nem foglalkozik, hogy az ország nyugat-keleti ten­gelyétől északra megvalósuló be­ruházások müyen következmé­nyekkel járnak például az egyre nyomasztóbb gazdasági helyzetbe kerülő déli vonal magyarságának életében, különös tekintettel a szülőföldről való elvándorlásra és velejárójára, a nyelvi asszimiláló- dásra. Ezzel összefüggésben fur­csa értékrendet hordoz magában a gazdasági miniszternek az a kije­lentése is, mely szerint a zsolnai beruházás a bedolgozókkal együtt 13 ezer munkahelyet teremt, ugyanakkor a beszállítói körzetet maximálisan 200 kilométeres kör­zetben határozta meg, ami némi­képpen ellenkezik az oly sok alka­lommal hangsúlyozott esély- egyenlőséggel. Olvasmányélményeimből tu­dom azt, hogy a rendszerváltozás után hatalomra került kormányok részéről - beleértve a jelenlegit is -, nem volt és ma sincs sem politi­kai bátorság, sem politikai akarat arra, hogy a magyarok által több­ségben lakott tájegységek gazda­ságát fellendítsék, sőt minden jel arra utal, hogy a déli sáv gazdasá­gi ellehetetlenítése egy nagyon is céltudatos, a magyarság asszimi­lációját szorgalmazó folyamat ré­szét képezi. Ez a program, ha nem is túlságosan elegáns, lényegesen hatékonyabb, mint a kommunista rezsimnek az oktatásügyben al­kalmazott nyelvi asszimüációs tö­rekvései. A jelen történéseiben visszaköszön 1946 júniusa, a reszlovakizálás, melynek folya­mán 135 317 magyar családfő ho­zott kényszerdöntést a szülőföl­dön való maradásról, családja lé­téről. Akkor a vagyon és az emberi méltóság elveszítése volt a tét. Most az állampolgárságot az al­kotmány szavatolja, az emberhez méltó életet semmi. A statisztikai kimutatások nem rögzítik, hogy az állam által garantált esély- egyenlőség keretében hány ma­gyar telepedik le - kizárólag a nyo­mor kényszerűségétől űzve - Nagyszombatban vagy Zsolnán. Az uniós tagállamokban való munkavállalás mézesmadzagjáról időközben a méz lekopott, maradt a madzag mint végső lehetőség. A felvidéki magyarság valódi gazda­sági állapotairól és a vonatkozó megoldási lehetőségekről közzé­tett cselekvési program nyilván el­kerülte a figyelmemet. Arról vi­szont egy parlamenti képviselő nyomatékkai tájékoztatott, hogy a regionális gazdaságpolitika nem a nagypolitika csinálóinak a felada­ta, hanem a vállalkozói rétegé és az önkormányzatoké. Legyen úgy! - mondaná tanult barátom -, csakhogy Szlovákiának abban a régióiban, ahol fellendült a gazda­ság, az állam teremtette meg a fel­tételeket, az úthálózatot, az inf­rastruktúrát. Az állami hivatalno­kok lobbiztak a világ beruházóinál annak érdekében, hogy a Tátra alatt üssék le a sátrukat, s hogy lét­rejöhessen a jelentős magánvállal­kozás, mindannyiunk adójának egy részét is felajánlották a dél-ko­reaiaknak, ami a déli vonal irányá­ba furcsa módon nem működik. A közelmúltban reflektorfény­be kerültek a szlovákiai romák, a megoldatlan problémákkal küsz­ködő etnikum tagjai, akiknek gondjai már a bővülő Európa vál­lára nehezednek. Arról egyetlen szó sem esett, hogy az árnyékban meghúzódott egy jelentős tömeg, mely - önhibáján kívül - ugyan­úgy nyomorog, mint a romák, csak az ő elesettségük az európai illúziók bűvkörében még ma sem publikus. A déli sáv gazdasági ellehetetlenítése nagyon is céltudatos törekvés. KOMMENTÁR Mi van a sorok között? TÓTH MIHÁLY A tegnapi spanyolországi robbantás közel történt, zaja - ter­mészetesen átvitt értelemben - egészen a mi házunkig elhallat­szott, és most minden tisztességes ember felteszi a kérdést: ho­gyan viszonyuljunk azokhoz, akik burkoltan vagy kevésbé bur­koltan a radikális és még radikálisabb megoldásokra esküsznek. A nemzeti együvé tartozás érzése, sajnos, nem mindig segíti, hanem sokszor inkább gátolja az értelmes válasz megfogalma­zását. Itt nem azokra a mezei hazafiakra gondolok, akik krajcá- ros kiadványokra hivatkozó történészként kibicelnek, és elősze­retettel hivatkoznak a baszkok következetességére meg a dél-ti- roliak vívmányaira. Az igét hirdetve egy szót se ejtenek arról, hogy mind Baszkföl­dön, mind Dél-Tirolban alkalmaztak olyan módszereket, ame­lyek teljesen idegenek a kisebbségi helyzetbe került magyar kö­zösségektől. Nem is azokra gondolok, akik szélsőjobboldali saj­tótermékek terjesztésével próbálnak rendszerfüggetlenül sza­lonképtelen indulatokat gerjeszteni. Azokra gondolok, akik ki­sebbségi magyar politikusként nyilván nem egymástól elszige­telten, hanem összefüggéseikben értékelik a jelenségeket. Ez - ha már egyszer oly gyorstüzelőén ragozzák e szókapcsolatot, hogy: összmagyarság - teljes mértékben munkaköri kötelessé­gük lenne. Feladatuk, hogy tudjanak róla, a magyar-magyar kapcsolatok ápolása során mi történik Zágontól Pozsonyig. Az MKP vezetőinek mindenképpen észre kellett venniük, hogy az utóbbi időszakban mekkorát változott a Fidesz magyar- egység-értelmezése. Évekkel ezelőtt a fiatal demokraták Erdély­be és Dél-Szlovákiába ezt üzenték: aki nem híve az RMDSZ rendszerváltáskor kialakult egységének, aki gátolja a liberális MPP, a konzervatív MKDM és a nemzeti Együttélés egységes párttá válását, az nem is tekinthető igazi magyarnak. Nos, újab­ban kiderült, hogy Erdélyben a Fidesz módosult értékrendje sze­rint az az igazi magyar, aki az RMDSZ-ben nem egészen veszi komolyan a pártegységet. Erdélyben van város, a magyarság szempontjából nem is jelentéktelen, ahol a Fidesz különbejáratú támogatását nem is tagadva és az RMDSZ-szel ujjat húzva ment végbe polgármester-választás. Eszerint az az igazi magyar egység, amely a Fidesz politikai ízlése szerint képződik. Ettől még semmi kivetnivaló nem lett volna azon, hogy Orbán levizitelt Szlovákiában. A konzervatív magyarországi pártot su­ba a subához alapon miért nem hívhatta volna meg az immár egységesen nemzetivé és kereszténnyé kovácsolódott MKP? De van egy dolog, amit az ember kisebbségi magyarként és a ma­gyarországijobboldal polgári körök révén való radikalizálódá- sát látva nehezen tud megemészteni: az MKP vezetői közül sen­ki se kérte ki magának, hogy Orbán a polgári körök forszírozá- sával bizony visszaélt a vendégjoggal. Sápadt tiltakozás volt, hogy egyik vezető politikusunk csak volt miniszterelnök úrnak szólította. Csak nem arról van szó, hogy ismét meg kell tanul­nunk sorok között olvasni? JEGYZET A baszk kapcsolat JUHÁSZ KATALIN Tizenötödszörre sikerül el­érnem baszk ismerősömet, egy nemzetiségi rádióállomás ve­zetőjét, akinél reggeltől egy­folytában csörög a telefon. Miből gondolom, hogy tudnak valamit a madridi robbantá­sokról? - teszi fel dühösen a kérdést, és mi tagadás, zavar­ba hoz vele. A baszk autonóm köztársaságban élő átlagem­ber ugyanis épp úgy elítéli az ETA tevékenységét, mint a nagyvilág közvéleménye. Baszkföldön háromféle rend­őrség ügyel a rendre. Van egy­részt a baszk hatóság, amely tartományi hatalommal bír, van aztán a Guarda Civila, azaz a hírhedt spanyol rendőr­ség, amelynek tagjai felülbí­rálhatják a baszk kollégák döntéseit, és működik egy szupertitkos állami alakulat is, amelyet kifejezetten terroris­ták fülön csípésére képeztek ki. Abban a hatvanezres város­ban, ahol az említett rádióál­lomás működik, állítólag há­romezer titkosrendőr nyüzsög. Nem tudni, mennyien lehet­nek Madridban, de ha az ETA- gyanús alakokat minden teketória nélkül ötnapos elő­zetesbe vágják, igencsak profi terroristák robbanthattak. Az akciót pedig valószínűleg kül­földről szervezték, mondja Odile, aki számos ETA-állás- foglalás beolvasását utasította már vissza tízéves pályafutása alatt. Vajon segíthet a baszk átlagember a terroristáknak anélkül, hogy tudatosítaná ezt? - kérdem óvatosan. Odile erre elmondja, hogy felvett egyszer egy „alvilági kinézetű” stoppost, aki a fran­cia határra igyekezett, és Baszkföld önállóságáról tar­tott neki akadémiai székfog­lalót a kocsiban. A szomszéd­ja meg a kerti fészert adta bér­be valakiknek, akik mindenfé­le gyanús ládákat hoztak-vit- tek. Kérdezősködni nem éri meg. Értem, ugye? Hát, nagy­jából - mondom félénken, és a közelgő spanyolországi válasz­tásokra terelem a szót. „Aznar, az a piszok disznó maga is baszk, de letagadja a szárma­zását. Úgy viselkedik, mintha semmi köze nem lenne hoz­zánk” - hangzik a kritika. Nemcsak Madridban, Észak- Spanyolországban is káosz van. A határok őrizetét meg­erősítették. Kár, hogy nem vagy itt, láthatnád a saját sze­meddel - teszi hozzá Odile. Mit mondjak, nem is olyan nagy kár...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents