Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-11 / 59. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 11. Szülőföldünk 27 Borsányi Gyula, Pered polgármestere hangsúlyozta: a lakásépítés célja, hogy megtartsák a faluban a fiatalságot, és hazacsalogassák a községből elszármazottakat Nem a tulajdonuk, mégis sajátjuknak tekintik Az udvar zárható, akár egy családi ház esetében Vargáik a nappalival egybeépített konyhában „Ide tesszük majd a gye­rek ágyát, amott lesz a polc. Ide, az ajtó mögé jön a komód” - tervezget a fia­tal házaspár a vadonatúj háromszobás lakás egyik szobájában, egyelőre csak a csupasz falak között. A nemrég átadott peredi községi bérház egyik ott­honában vagyunk. GAÁL LÁSZLÓ Megtartani a fiatalságot Ifjabb Varga Árpáddal és felesé­gével, Máriával az átadási ünnep­ség után beszélgetünk. Az Új tele­pen lévő tömbházban 12 lakást alakítottak ki. Gyurovszky László építésügyi és régiófejlesztési mi­niszter Kása Zoltánnal, az Állami Lakásfejlesztési Alap igazgatójá­val együtt tekinti meg az új laká­sokat. Jó érzés töltheti el őket, hogy 12 családot új lakáshoz se­gítettek. Igaz, nem szó szerint a sajátjukba költöznek, hanem al­bérlőként laknak majd itt. Bérleti szerződésük is csupán három évre szól, de az folyamatosan meg­hosszabbítható, és harminc esz­tendő múlva - miután lakbér for­májában lefizették a község által az építkezésre felvett kölcsönt - elővételi joguk lesz a lakásra. Borsányi Gyula polgármester többször is hangsúlyozta: a lakás­építés célja, hogy megtartsák a fa­luban a fiatalságot, és a Peredről elköltözötteket hazacsalogassák. „Örültünk, hogy hazajöhetünk” Ez utóbbira példa az említett Varga család is. Árpád és Mária is peredi származású, ám különféle okokból néhány évvel ezelőtt Ne­gyedre költöztek, ott vásároltak maguknak egy öregebb házat. Azt most eladták, hogy visszaköltöz­hessenek a szülőfalujukba. Azért is értékesíteniük kellett a negyedi ingatlant, mert községi bérlakást csak az igényelhet, akinek nincs magántulajdonú lakása. „Építkez­ni a mai világban nemigen lehet, meg nem sikerült olyan házat vennünk, amilyet szerettünk vol­na. Örültünk, hogy hazajöhetünk. Pereden születtünk, itt vannak a barátaink, ismerőseink, itt szeret­nénk itthon lenni” - érvel Varga Árpád. Ő Pozsonyban, a Volkswa­gen gyárban dolgozik, felesége a gyermeküket neveli otthon. Je­lenlegi jövedelmük mellett saját ház építésére nem is gondolhat­nak, de a havi lakbér kifizetésé­nek nem kellene gondot okoznia. Kiküszöbölhető hibák A lakást mustrálgatva néhány tervezési hibát mindjárt észrevet­ték. Azt még nem is bánnák, hogy a nappali és a konyha berendezé­se nyugati stílus szerint egyetlen hatalmas helyiségben van egymás mellett. Az azonban már zavarja a fiatalokat, hogy ebben a helyiség­ben nem nyithatók az ablakok, mert - üvegfalként - a padlótól egészen a plafonig be vannak építve. „Szellőztetni csak az er­kély ajtaján keresztül lehet, ami nem a legjobb megoldás, mert ak­kor mindig ügyelni kell majd a gyerekre, hogy ki ne szaladjon” - mondja a fiatalasszony. Azt is mindjárt megállapítják, hogy fe­lesleges volt egészen a padló szintjéig ablakot tenni a fal helyé­re, ha annak alsó részét úgyis elta­karja az előtte álló fűtőtest. így a napfény ott úgysem hatolhat be, a meleg azonban könnyebben ki­szökik. Az ilyen apróbb hibákra már az építők is rájöttek, és a kö­vetkező bérházban - merthogy a helyi önkormányzat egy további 12 lakásos tömbházat is tervez - vélhetőleg kiküszöbölik azokat. Apropó küszöb! Vargáék azt a földszinti lakást kapták, amely - egy további hasonlóval együtt - akadálymentes lakásnak készült, vagyis olyannak, amelyben egy kerekesszékes mozgássérült könnyen közlekedhetne. Ez azt je­lenti, hogy az ajtónyílásokban nem szabadna küszöbnek lennie. Vargáék lakásában pedig vannak küszöbök. Igaz, ez nem kiküszö- bölhetetlen akadály, és egyelőre nem is jelent gondot, mert egyetlen mozgássérült sem igényelt lakást. Hogy az akadálymentes lakások mégse maradjanak üresen, azokra az önkormányzat a törvény értel­mében egy évre szóló szerződést kötött a soron következő igénylők­kel. Ha egy éven belül mégis jelent­kezne mozgáskorlátozott igénylő, aki megfelel a bérleti követelmé­nyeknek, Vargáéknak az egyéves szerződés lejárta után el kellene hagyniuk a bérlakást. Hogy akkor hová mennének, maguk sem tud­ják, ám remélik, lehetőségük lesz meghosszabbítani a bérletet. Ha mégsem lenne így, abban bíznak, hogy a tervezett következő bérház­ban kapnának új lakást. „Más lehetőségünk nem volt” Egy másik fiatal család hármas­ban nézegeti jövendő otthonát. Zilizi László feleségével, Danával és hétéves Nikolett lányával az ünnepélyes házavatón is ott van. „Más lehetőségünk nem volt” - in­dokolja röviden a feleség, amiért a bérlakás igénylése mellett döntöttek. Mindketten perediek, eddig is a faluban éltek. Öt évig László szüleinél laktak, az utóbbi három évben pedig Dana szülei­nél, ahol egy szoba, egy konyha és egy pici gyerekszoba volt. A bér­házban háromszobás lakásba köl­töztek, ahol kislányuknak is az eddiginél jóval nagyobb szoba jut. Nagyjából már az avatás napján megvolt az elképzelésük, miként rendezik be a bérleményt, de a bútorvásárlás még előttük állt. „Egyelőre be kell érnünk egyszobással” Egy másik lakó, Szilvia az édes­anyjával vett részt az avatón. Jö­vendőbeli félje, György éppen munkában volt, azért nem tudott eljönni. Szilvia elárulta, két éve él­nek együtt jövendő anyósáéknál, de már nagyon örül, hogy külön la­kásba költözhetnek. „Kétszobás la­kásra adtuk be a kérvényt, de az nem sikerült, egyelőre be kell ér­nünk egyszobással, majd később megpróbáljuk elcserélni, ha lehet. Nagyjából a berendezés is megvan már, csak tévét meg mosógépet szeretnénk még venni” - sorolja. Annyit fizetnek, amennyit fogyasztanak Borsányi Gyula polgármestertől megtudjuk, az építkezés alatt az energiafogyasztás egy közös fo­gyasztásmérőn keresztül történt, de a kolaudáció után minden egyes lakáshoz külön-külön mérőt szerel­tek fel, minden lakásban külön sza­bályozható a fűtés és az egyéb fogyasztás. Mindenki annyit fizet majd, amennyit fogyaszt. A ház környékének csinosítását, füvesíté­sét, parkosítását, a község saját költségén végzi el. Garázsok nem épültek a bérház mellett, de a ház udvara zárható lesz, és minden csa­ládnak jár kapukulcs, így az udva­ron biztonságosan parkolhatnak a gépkocsik. Az első peredi bérház lakói kö­zött talán vannak olyanok, akik át­meneti megoldásként fogják fel az albérletet, de lehet, többen olyan szándékkal költöztek be, hogy vég­leg ez lesz az otthonuk. Az, hogy mennyire lesz majd meleg ottho­nuk a ház, elsősorban talán azon múlik majd, mennyire tudják meg­becsülni azt - és egymást is. A Zilizi család végre külön lakásba költözhetett (Szőcs Hajnalka felvételei) POSTÁS „Ez az óvoda a magyarság bölcsője falunkban” Kisfiam, Tomika második ott­honával, a nagykéri magyar óvo­dával szeretném megismertetni önöket és a kedves olvasókat. Bevallom nem volt zökkenő- mentes az ovikezdés szeptember­ben. Reggelente nemcsak a kisfi­am itatta az egereket, hanem az én szemem is könnyes lett, amikor az óvónénikre bíztam őt. Nem ment otthon a munka sem, min­dig az járt a fejemben, vajon mit csinál a csemetém? Ma már csak mosolygok ezeken a napokon. Eltelt hét hónap a kez­dés óta, a két óvónéni már szinte családtagnak számít nálunk, hi­szen a kisfiam csak úgy emlegeti őket, hogy a mi Katink és a mi Ju­link. Örömmel megyünk regge­lente, a szakács néni „duplát” is ad, a takarító segít a cipőfűzővel, a kabáttal. Olajozottan megy min­den, tehát „belejöttünk”. Minden ovis a barátunk, és az összes apu­ka-anyuka a rokonunk lett. Nagyon jó csapatmunka folyik itt az óvónők és a szülők között. A gyerekek minden ünnepségen színvonalas műsorral lépnek fel. A sok-sok kézimunka és az éppen aktuális kiállítások mind-mind magukért beszélnek. Ez az óvoda a magyarság bölcsője falunkban. A legutóbbi szülői értekezleten a megjelent szülők megalakítot­ták a Magyar Szülők Szövetségét. Nagy szükség volt már erre. Én mint alapító tag ezúton szeretnék köszönetét mondani a vezetőség­nek eddigi munkájáért. A meghitt délutánért, amit a jövendő 15 ma­gyar elsős számára rendeztek. Bálint Magdolna Hálát nem várva segítenek a rászorulóknak Február 27-én tartotta évzáró taggyűlését a Szlovák Vöröske­reszt martosi alapszervezete. A kultúrház nagyterme megtelt a 105 fős alapszervezet tagjaival, de gyűlésünket több lakos is meg­tisztelte jelenlétével. A meghívott vendégek között volt Németh Ká­roly, a Vöröskereszt járási szerve­zetének igazgatója és Kovács Ju­dit orvosnő, az említett szervezet elnöke. A gyűlésen részt vett Kiss János, falunk polgármestere is. A helyi óvoda és a református alap­iskola növendékei színvonalas műsorral tették gazdagabbá a rendezvényt. Jutalmul déligyü­mölcsöt, lángost és teát kaptak, melyet Zdenka Rohonová és Kurcík Janka vezetőségi tagok ké­szítettek számukra. Az évzáró taggyűlés programját György Adorján, szervezetünk el­nöke ismertette, majd Trestyánsz- ki Renáta vezetőségi tag a tavalyi év tevékenységéről beszélt. Tavaly a kultúrházban két sikeres vér­adást szerveztünk 29 véradó rész­vételével. A labdarúgócsapat ha­zai mérkőzésein vállaltunk szolgá­latot az esetleges sérülések ellátá­sára, és - hasonló céllal - a már hagyománnyá vált pünkösdi ün­nepségeken is jelen voltunk. Szer­vezetünknek van saját vérnyomás- mérője, amellyel a főutca egyik üzletében bárki ingyenesen meg­mérheti a vérnyomását és a pulzu­sát. Ezután a pénztáros beszámo­lója következett, melyet Janik Gá­bor ismertetett a jelenlévőkkel. Az idei terveket szervezetünk alelnöke, Bállá Szilvia ismertette. Szerepel benne többek között két véradás megrendezése; az első február 19-én meg is valósult, 30 véradó közreműködésével. Kirán­dulást tervezünk a párkányi ter­málfürdőbe, karácsonyi bált szer­vezünk, a gépjárművezetők szá­mára pedig tanfolyamot szerve­zünk a közlekedési szabályok gya­korlására szakoktató részvéte­lével. A gyűlésen 29 tavalyi véradó kapott jutalmat. A múlt évben hét bronz- és két ezüstérmes véradó­val gazdagodott szervezetünk, de vannak aranyérmesek is Nagy Kálmán és Böbék András szemé­lyében. Kis Hajnalka vezetőségi tag köszönte meg önzetlen segít­ségüket, hogy hálát nem várva se­gítenek a rászoruló betegeken. Felszólaltak meghívott vendé­geink is, megköszönve a Vöröske­reszt szervezetének az egészség­ügy terén kifejtett gazdag tevé­kenységét, a véradók segítségét. Az évzáró összejövetel zenés tea­esttel zárult. Köszönjük minden polgártársunk, a helyi önkor­mányzat, a mezőgazdasági szö­vetkezet és mindazok anyagi és erkölcsi segítségét, akik hozzájá­rultak szervezetünk színvonalas munkájához. Janik Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents