Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-11 / 59. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Újra infarktust kapott, mert véletlenül meglátta a gyógyszertári számlákat... (Lehoczki István karikatúrája) A kommunista filmsorozat első epizódjait a nézők 35-45 százaléka látta Zeman őrnagy újabb sikeres esete TALLÓZÓ ERDÉLYI SAJTÓ Elismerés és bírálat egyaránt megfogalmazódott a sajtó ha­sábjain a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség (RMDSZ) és a kormányzó román Szociál­demokrata Párt (PSD) között született újabb együttműködé­si megállapodással kapcsolat­ban. A kolozsvári Szabadság beszámolójában megemlíti, hogy a már negyedszer is meg­kötött egyezség magába foglal­ja azokat a kormánypárti ígére­teket is, amelyek a tavalyi szer­ződésben szintén benne vol­tak, de teljesítedenek marad­tak. A lap az érdemi eredmé­nyek közé sorolja, hogy a PSD ismét kötelezi magát a magyar karok létrehozására a kolozs­vári Babes-Bolyai Egyetemen, akárcsak a marosvásárhelyi és kolozsvári tévéstúdió adáside­jének bővítésére. Újdonságot jelent, hogy jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a szociális kérdésekre. A lap értesülései szerint az aláírás elhúzódott, mert a kormánypárt az utolsó percben is kifogásokat emelt a magyar karok ügyében. Az er­délyi Krónika kommentárjá­ban elismeri: szokatíanul sok eredményt hozott az utóbbi három hétben az RMDSZ és a kisebbségben kormányzó PSD együttműködése. A sort a kényszerbérletbe adott egyházi ingadanok bérleti díját rögzítő kormányhatározat indította el. A jogszabállyal utólag sikerült „kipipálni” a tavalyi PSD- RMDSZ megállapodás egyik nem teljesített pontját - állapít­ja meg a lap, amely szerint a parlamentben a múlt héten el­fogadott kisebbségi egyesületi restitúciós törvénnyel három­éves adósságot rótt le a kor­mánypárt. Utána hamar napvi­lágot látott az aradi szoborállí­tásról hozott határozat is - em­lékeztet a Krónika. A kommen­tátor kifejti: a regionális és ki­sebbségi nyelvek európai char­tájának elfogadása, a kisebb­ségkutató intézet létrehozása vagy akár a gyakorlatban visz- sza nem adható államosított ingadanok utáni kárpótíás tör­vénye ügyében jele sincs an­nak, hogy a kormánypárt meg kívánná tartam a szavát. STERN A németek többsége közvet­lenül szeretne államfőt válasz­tani - derül ki egy friss felmé­rés eredményeiből. Az eddigi, közvetett választás elutasításá­ban valószínűleg közrejátszik az is, hogy egy héttel ezelőtt az ellenzéki pártok a közvéle­ményben ellenszenvet keltő huzavona után tudtak csak megállapodni a közös államfő­jelölt, Horst Köhler pénzügyi szakember személyéről. Né­metországban május 23-án vá­laszt elnököt a szövetségi köz­gyűlés. A kormányzó szociál­demokraták és zöldek nőt vá­lasztottak: Gesine Schwan tu­dóst. A Stern magazin és az RTL televízió megbízásából ké­szült felmérés szerint a néme­tek 74 százaléka véli úgy, hogy a jövőben közvetíen választás útján kellene betölteni a leg­magasabb közjogi méltóság posztját. A megkérdezettek 73 százaléka helyesli, hogy van ál­lamfői tisztség. Számos párt- politikus rokonszenwel nyilat­kozott arról, hogy a jövőben esedeg közveden úton lehetne választani elnököt. Hatalmas sikerrel tért visz- sza a Zeman őrnagy har­minc esete című filmsoro­zat, amely a múlt század hetvenes éveinek végén készült azzal a céllal, hogy dicsőítse az akkori cseh­szlovák kommunista párt állambiztonsági hatóságát. KOKES JÁNOS Bár a szocialista időszak - külö­nösen a hetvenes és a nyolcvanas évek - televíziós sorozatainak az utóbbi években kimondottan új kultusza van a cseh televíziókban, a Zeman őrnagy harminc esete is­mételten nagy vihart kavart, szé­les körű vitákat váltott ki, mert egyértelműen olyan poli­tikai-ideológiai sorozatról van szó, amely a megbu­kott rendszer egyik legfé­lelmetesebb elnyomó ap­parátusának, az Állambiz­tonsági Testületnek, a hír­hedt StB-nek állít emléket, illetve rendkívül pozitív tükörképet. És ez sokaknak nem tetszik. A szlo­vákiai magyar tévénézők számára is ismert - és Csehszlovákiában a maga korában is rendkívül nép­szerű - krimisorozatot a rendszer- váltás után először 1999-ben a közszolgálati Cseh Televízió tűzte műsorára. Hatalmas sikerrel. Te­kintettel arra, hogy a sorozat min­den egyes része a maga korában közismert politikai bűncselekmé­nyeket dolgoz fel - természetesen a kommunista titkosrendőrség és a diktatúra szempontjából pozití­van -, a közszolgálati televízió az egyes darabokat kiegészítette az MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A strasbourgi székhelyű Euró­pai Parlament több új tagország­nak szemrehányást tesz azért, mert tetemes mulasztások terhelik az európai uniós szabványok átül­tetésében - jelentette a Die Welt című berlini napilap tegnapi szá­mában. Az újság által előzetesen adott esetet és kort a maga valósá­gában bemutató dokumentum- műsorral, illetve időnként élőben közvetített vitával is. A sorozatot most a második legnagyobb or­szágos kereskedelmi televízió, a Prima sugározza szerdánként, és szintén vitathatatlanul hatalmas érdeklődés kíséri. Az sorozat első epizódjait a nézők 35-45 százalé­ka látta. A Príma - a közszolgálati televíziótól eltérően - mindenféle magyarázat nélkül vetíti az egyes részeket. Az éles kritikák után csupán a negyedik epizód sugár­zása előtt jelent meg a képernyőn egy egymondatos figyelmeztetés, mely szerint nem biztos, hogy a film az adott eseményt a valóság­nak megfelelően dolgozta fel. Ugyanakkor bizonyos jobboldali körök feljelentést tettek a sorozat sugárzása miatt, állítva, hogy az sérti a törvényeket; a kommuniz­must népszerűsíti, az pedig Cseh­országban törvény szerint is tilos. Egyelőre nem tudni, mire jut a hatóság, de a sok vita és botrány csak tovább népszerűsíti a filmso­rozatot. Az pedig már 1999-ben is, amikor minden részt kiegészí­tő háttéranyaggal láttak el, ko­moly társadalmi vita tárgya lett. A Cseh Televízió azt állította, hogy a közszolgálati médium a sorozattal hozzájárult a kommu­nista múlttal való őszinte szem­benézéshez, az azzal való leszá­moláshoz. Számos szervezet azonban a film betiltását követeli, közreadott információ szerint a hamarosan elfogadandó állásfog­lalásban egyebek között az szere­pel, hogy olyan országok, mint Magyarország, Lengyelország, Lit­vánia, túlságosan hanyagok a kor­rupció elleni küzdelemben, a megvesztegetés jelensége nagy aggodalomra ad okot. Komoly hiá­nyosságok vannak az élelmiszer­mert szerintük sugárzásával a kommunizmust propagálják. A volt politikai foglyok szövetsége szerint a televízió meggyalázza a kommunizmus áldozatainak em­lékét, mert azokat tünteti fel ked­vező színben, akik szerinte a va­lóságban bűnözők és gyilkosok voltak. Ugyanakkor a filmsorozat ellenzői is elismerik, hogy az egyes darabok „remek krimik”, amelyekben a korabeli csehszlo­vák színészek legjobbjai játsza­nak. A nosztalgiázó emberek a jobboldal szerint megnézik a múltat hamisan bemutató krimi­ket is, holott az szerintük elfogad­hatatlan kommunista propagan­da. A „hétköznapok embere” azonban más véleményen van. Sokak szerint teljesen alaptalan ennyire félni egy filmsorozattól, s ha közvetítését betiltanák, akkor a mai rendszer éppen ott lenne, ahol a megbukott kommunista diktatúra volt. Azzal érvelnek, hogy a cseh lakosság eléggé érett, s el tudja dönteni, mi is az igaz­ság, különösen azután, hogy a kommunizmus már a múlté, és a politikai bűncselekmények igazi háttere, lefolyása ma már eléggé közismert. A filmek pedig művé­szi szempontból az általános vé­lekedés szerint sokkal érdekeseb­bek, jobbak, mint a televízióból manapság ömlő amerikai soroza­tok. A szlovák Markíza kereske­delmi televízió is levetítette, és Szlovákiában sem dőlt meg a de­mokrácia - hallani a vitában. A felmérések szerint a lakosság mintegy kétharmada érdeklődik a sorozat iránt, s úgy nyilatko­zott, hogy Zeman őrnagy esetei­nek egyikét-másikát mindenkép­pen megtekinti. biztonság, a higiénia vagy az állat­orvosi ellenőrzés terén. Ha az élel­miszerbiztonság nem garantálha­tó, az Európai Bizottságnak szük­ség esetén meg kell tiltania az adott élelmiszer bevitelét a régeb­bi EU-országokba - írta a berlini lap. Május 1-jén tíz országgal, köz­tük nyolc közép- és kelet-európai­val bővül az Európai Unió. A sok vita és botrány csak tovább népszerűsíti a filmsorozatot. Tetemes mulasztások terhelik a csatlakozókat az EU szabványainak átültetésében Szemrehányás az új uniós tagoknak KOMMENTÁR Ami Orbán után maradt NAGY ANDRÁS Orbán Viktor hétvégi szlovákiai látogatása komolyan megza­varta egyes szlovák politikusok nyugalmát. A szlovák nemzeti erőktől és személy szerint Ján Slotától már megszoktuk a naci­onalista kirohanásokat, így nem is nagyon csodálkozott azon senki, amikor azt javasolta, hogy a Fidesz elnökét tiltsák ki Szlovákiából, az MKP-t pedig be kellene tiltani. Ezeket a mon­datokat ma már nagyon kevesen veszik tőle komolyan. Ennél némileg veszélyesebbnek tűnhetnek a Smer képviselői, akik tegnapi sajtótájékoztatójukon tértek vissza az ügyre. Ficóék egyre agresszívabban támadnak a nacionalista vonalon. Orbánt populista, nacionalista, demagóg politikusnak tartják. Robert Fico tükörbe nézett volna? Ha akarták, talán megérthették volna, pontosan miért is jött Orbán Viktor Szlovákiába. De nem akarták, és a szlovákok többsége sem akarja. Nekik a határokon átívelő nemzetegyesítésről a revízió, Or­bán kassai látogatásáról Horthy és fehér lova, a közönségtalál­kozókról a kilencvenes évek első felére jellemző meciari tömeg­gyűlések jutnak eszükbe. Talán nem véletlenül. Orbán Viktor arról beszélt, az MKP-nak jött kampányolni, hogy segítsen mo­bilizálni a szavazókat az európai parlamenti választásokhoz. Többször kiemelte, nemcsak a Fidesz elnökeként, hanem az Eu­rópai Néppárt alelnökeként is érkezett, hiszen az MKP és a Fi­desz egyazon frakcióba készül majd beülni. Ha csak egy pillantást is vetettünk a programjára, nem lehetett nem észrevenni, hogy Zdenko Trebul’a kassai pol­gármesteren kívül egyetlen szlovák politikussal sem találko­zott. Ha már a miniszterelnökkel nem is szeretik egymást annyira, mint a kilencvenes évek végén, amikor Mikulás Dzurinda igazi barátjának nevezte őt, Orbán talán mégis összefuthatott volna valakivel a szlovák jobboldalról is, hiszen van még két másik itteni kormánypárt is, mely szintén a nép­párti frakcióba igyekszik. Egy kicsit még az ANO-nak is druk­kolhatna, hiszen volt ő az európai liberális párt alelnöke is egy időben. Persze az is lehet, hogy a jelenlegi politikai helyzetben ők sem mutatkoznának együtt a Fidesz elnökével, bár a látoga­tás így európaibb jelleget ölthetett volna. A Fidesz vezetői­nek is tisztában kellene lenniük azzal, hogy ami jelenleg árt a szlovák kormánypártok megítélésének, az áttételesen az itte­ni magyarokon sem segít. Bár az itteni magyarok nagy része nyilván örült annak, hogy eljött hozzánk Orbán, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az MKP helyzetén javított. Az, hogy a kormánypártok közül senki sem kommentálta az eseményt, nem rohantak ki ellene, még nem jelenti azt, hogy örültek neki. Az MKP esetleges szlovák szavazóit - akik­re nagy szüksége lesz a európai parlamenti választásokon - szintén inkább taszítja, mint vonzza az MKP-hoz Orbán Viktor. A szlovákiai magyar polgári köröket pedig, remélem, csak vicc­nek szánta. JEGYZET Kéregető nagykabát KOCUR LÁSZLÓ Lassan fél esztendeje már, hogy Pozsonyban élek. Az iszonyú ufó uralta városban, ahol lépten-nyomon koldu­sokba botlani. A minap rá­szántam magam, hogy össze­számoljam, körülbelül mégis mennyibe. Lássuk csak! Az utcától, ahol lakom, egészen a Duna utcáig semmi. A Tesco Áruház háta mögött, a szellőzőrend­szer kivezető nyílásánál me­legszik az első koldus, akivel általában találkozom. De az áruház másik oldalánál is áll­nak, mindjárt ketten is. Ponto­sabban az egyik ül egy karto­non, előtte zsíros usánka, mellette vélhetően egyetlen társa, egy koszos kutya. To­vább megyek. A kereszteződés mellett - az emberi méltóság határán - arcra borulva kére­gét egy szürke nagykabát. Nem a főügyészség felé tar­tok, de onnan is idehallatszik a sztárkoldusasszony rekedt kiáltozása: Ételre! Kérem, ad­janak pénzt ételre. De hát őt már ismerjük... A Szlovák nemzeti felkelés tere felé ve­szem az irányt. A gyorsétte­rem és az egyik mobilszol­gáltató előtti járdaszakaszon általában kerten osztoznak: egy szakállas, öreg hajlékta­lan és egy roma férfi. Ez utób­bi tagja annak a háromfőnyi csoportnak, amely a Safárik tértől idáig térdelve koldul. A férfi nagy, bánatos kutyasze­mekkel mered az arra járókra, ugyan, tegyenek már valamit a poharába. Az út másik olda­lán szintén ketten vannak: a lengyel kulturális intézetnél egy férfi, valami táblát tart maga előtt, rajta kéregetésé­nek oka; kicsit feljebb, nem sokkal a szerkesztőségünk előtt meg egy középkorú nő. Tehát legalább nyolccal talál­kozom, mire beérek a munka­helyemre. Mindig rohadtul érzem ma­gam, mikor elhaladok mellet­tük, és nem adok nekik sem­mit. De ha mindegyiknek csak tíz koronát adnék - csekély összeg -, naponta nyolcvan koronát oszthatnék szét kö­zöttük. Ez az én nézőpontom. De próbáljuk meg érvényesíte­ni az övékét! Ha naponta leg­alább tíz ember akad, aki egy tízest ad nekik: száz korona nem olyan rossz pénz némi ücsörgésért. Igaz, pótlékok nincsenek, és a túlóra bére is kétséges.

Next

/
Thumbnails
Contents